Egervári Tímea: Beszámoló barcelonai gyakorlatról

AZ ÉPÍTÉSZIRODA – TERVEZÉSI FELADAT

A választott spanyol irodák közül, akiket megkerestem a kéréssel, hogy fogadjanak, mint Leonardos ösztöndíjast, ők voltak az elsők, akik válaszoltak. Honlapjuk alapján pedig egyből eldöntöttem, hogy ez az iroda a legmegfelelőbb szakmai fejlődésem szempontjából. Fontos szempont volt, hogy fiatal építészek vezetik az irodát, terveik letisztult, nagyon jó grafikával elkészített munkák, együtt dolgoznak szoros együttműködésben Carlos Ferraterrel, aki egyike a meghatározó kortárs spanyol építészeknek, valamint, mivel az irodavezetők egyike sem spanyol születésű, és a Firenzei Építészeti Egyetemen végeztek, így elég pontos nemzetközi és összeurópai betekintést kaphatok az építész szakmáról.

A PISAA építésziroda vezetőtervezői Domenico Piemonte és Katerina Samsarelou nagyon kedvesen fogadtak. Egyből egy nemzetközi pályázat kezdeti szakaszába csöppentem, így a kezdeti lépésektől részt vehettem ennek tervezésében. Ez a munka is Carlos Ferraterrel való közös munka után indult konkrét irányba.

A helyszín az I. Világháború hosszú állóháborúiról híres Isonzó. Három egymástól pár kilométernyi távolságban lévő kiemelt területet kötöttünk össze építészeti, tájépítészeti eszközökkel, úgy hogy ugynevezett „OPENAIR MUSEUM” –ot alkossanak.

Koncepció:

– terepbe illesztett „múzeum labirintus” a lővész árkokkal szabdalt dombtetőn,
– monumentális háborús emlékmű és temető rehabilitációja, modernizálása,
– kiránduló park, turista ösvények, kilátó kialakitása a terület időszakos vizgyűjtő területén kialakuló tó és annak élővilágának megfigyeléséhez

A pályázat mind tájépítészeti mind építészeti vonatkozásban nagyon érdekes. A környezet, a terepviszonyok, a természeti képződmények meghatározó és inspiráló része a tervezésnek. A terület arculatát, szépségét mészkő képződményei, dolinái és egy nagyobb karsztos tava határozzák meg.

A VÁROS

Barcelona nagyon összetett város, nem csak hangulatában, hanem lakosság összetételében, kialakulásában, történelmükben, utcarendszereiben is teljesen elkülönülnek egymástól a városrészek. Legjobban úgy tudom bemutatni, ahogy én megismertem: „albérlet – 20perc séta – munkahely”

Albérletem – „pakisztáni” Raval negyedben

“1920-as évektől Barcelona egyik legfontosabb és leglázadóbb, munkásosztály-lakta kerületét a nyomornegyed mítoszával ruházták fel.” “A Franco-diktatúra idején a Raval Barcelona többi részéhez hasonlóan kiemelt büntetésben részesült.”

Az 1992-es olimpia előtt és alatt a városépítészek a Raval utcáit próbálták “kitakarítani”, megújítani, de ez csak a központi tereken sikerült, a sikátorok megtartották munkásnegyed kinézetüket. A fieszták idején, melyből egynek én is részese lehettem pünkösdkor, fergeteges de mégis valahogyan kontrolált petárdázás, zenélés és táncolás tölti be a szűk sikátorok tereit. Ettől a negyedtől tiltják a túristákat is, de ez a tiltás kicsit eltúlzott. A túristáknak sokkal veszélyesebb terület a gótikus városrész, ami a zsebtolvajok, csalók kedvelt vadászterülete. A Ravalon minden hétvégén helyet kap kisebb kézműves vásár.

20 perc séta a munkahelyre – a Barrio Gótico negyedben

Ez Barcelona legöregebb része. Itt, ha lehet még szűkebbek az utcák, mint a „pakisztáni negyedben”, de a gótikus városszövetben szép terek alakulnak ki a házak között, melyek jó időben sosem üresek. Kávézók, éttermek települtek ezekre a terekre. Az épületek földszintje tele van boltokkal. Gyönyörű gótikus templomok bukkannak ki néhol a házak közül váratlanul. Egy konkrét tervezett esetben a leghíresebb sétáló utca a Rambla egyik épülete felszakad azért hogy a mögötte lévő gótikus templom tornya az épületek közül kibukkanjon és látható legyen a sétáló utcáról.

Munkahely

Az építésziroda, ahol dolgoztam Barcelona központjának egyik legnagyobb zöldterületének a  Parc de la Ciutadella közvetlen közelében volt, nagyjából 15 percnyi sétára a tengerparttól.

Barcelona központjában alig található zöld terület. Az 1992-es olimpiára alakítottak ki új zöldterületeket. Ez a park egy fellegvárról kapta a nevé. A parkot V. Fülöp építtette XVIII. században a citadella kertjének, hogy innen irányítása alatt tarthassa a várost, miután az ellenállt neki az örökösödési háborúban. Halászházakat romboltak le, hogy helyet adjon ennek az erõdítménynek, a halászokat pedig Barcelonetába költöztették. 1869-ben a citadella nagy részét lebontották, és ami mára maradt, az a katalán parlament székhelye. A parkban található még az Állatkert és a Zoológiai Múzeum is. Talán ezért vannak  tele a park fái színes papagájokkal.

ÁLLANDÓSULT FEJLŐDÉS

Új városrészek

Barcelonában az a szép, hogy folyamatosan fejlődik, már jó ideje újabb és újabb negyedek nőnek ki a földből, vagy szépülnek meg. Úgy tartják, hogy a katalán – spanyol ellentét ennek a folyamatos fejlődésnek az alapja. Barcelona mindig is versenyben volt Madriddal és az építészet a leglátványosabb kifejezési eszköz a fejletség és a gazdasági helyzet megmutatására.

Az olimpiára rendezték a tengerpartot és azóta is fejlesztik. Egyszerű eszközökkel a tengerpart a mindennapi élet részévé vált, kávézók, játszóterek, kültéri edzőtermek épültek meg. Bercelonaiak sokan kijárnak szieszta időben ide ebédelni, beszélgetni, a tengerpart nem csak a turistáké.

A legfrisebb fejlesztési terület, ahol most is építkezések folynak az ugynevezet „FORUM” , az új kikötő területe, ahol helyet kaptak kongresszusi épületek. Hires kortárs épitészek alkotásai (Herzog & deMeuron) Egy hatalmas több száz négyzetméteres napelem. Egyedi, Barcelonára, spanyolországra jellező rozsdásitott homlokzatburkolatú épületekkel és hatalmas rendezett, tervezett terek, rámpák. Új 10-15 szintes lakóházak, köztünk gyönyörűen gondozott, tervezett saját kertekkel, parkokkal. Magas életszinvonalú lakosságnak ad otthont ez a kerület.

A régi, leromlott állapotú épületek rehabilitációja is folyik. Egy nagy területen ezekbe az épületekbe és az épületek alá egy egész egyetem települt külső héjként megtartva a régi épületeket.

no images were found

ÉLET A VÁROSBAN

Városi terek, parkok

Barcelonában a parkok, terek fontos szerepet játszanak a város életében. A legnagyobb zöldterületek jó időben folyton tele vannak. Pihennek, beszélgetnek, üldögélnek a fűben, a padokon, sportolnak. Nyüzsgő élet van a gótikus negyed szűk terein is, a legkisebb szeglet is rejt egy eldugott kis kávézót vagy éttermet. Iskolás csoportok játszanak a parkokban.

Barcelona Gellért hegye a Montjuic, melynek kialakítása, az emberek számára használhatóvá tétele követendő példa lehetne számunkra. Tele van parkokkal, gyerek játszóterekkel, kertekkel. Itt van a híres Barceloniai Botanikus Kert. Itt található a barcelonai citadella, csak úgy mint a Gellért hegyen, és itt épültek az olimpia nagyobb stadionjai is, csodálatos kilátással a városra. A hegyre való könnyebb feljutást kültéri mozgólépcsőkkel oldották meg valamint libegővel egészen a tengerparttól fel lehet jutni ide.

Az új városrészekben a lakóparkok nagy tervezett parkokkal együtt jöttek létre. Néhol kisebb nagyobb mesterséges tavak teszik még impozánsabbá őket. Ezek a tavak szintén nem csak elkerítet használhatatlan kertépítészeti elemek, hanem a parkok részei, azokon hídak mennek keresztül, partjuk nincs elkerítve, csak biztoságosan kiépítve.

A nagyobb jó aszfalttal kialakított sétányokon, tereken görkorcsolya, gördeszka vagy az éppen aktuális divatos utcai sport oktatás folyik, és nem csak gyerekeknek. Nagyon vegyes életkorú csoportok verődhetnek össze, és együtt csinálják a különböző gyakorlatokat.

Közlekedés

Barcelona tömegközlekedése példaértékűen van megoldva. Sűrű metro hálozat szövi át, amivel a város minden pontjára könnyű eljutni. Egy jeggyel át is lehet szállni a jegy kezelése utáni 60 percen belül. A metro hálozat föld alatti összekötetésben van a gyorsvasúttal, igy a városból való ki és bejutás is gyorsan és zökkenőmentesen zajlik. Barcelona utcái azért a szigorú parkolási szabályok ellenére is telitettek. Az autókra  szigorú parkolási szabályok vonatkoznak, viszont motorral, robogóval mindenhol meg lehet állni. Nagyon sokan használnak motort városi közlekedésre, és ehhez az autósok hozzá is vannak szokva, jól tudják kezelni a motorosok néha rendetlennek tűnő közlekedési szokásait. A túristák számára nagyon jól működő bérbicikli rendszert építettek ki. A biciklit a város nagyon sok kijelölt pontján ott lehet hagyni, így nem kell mindig visszavinni egy központi helyre. Hasznos közlekedési eszköz a belvárosban.

„Tiszta, rendes város”

A város nagy figyelmet fordít a közrendre és a köztisztaságra.

Nagyon gyakran találkozhatunk kedves, segítőkész rendőrökkel az utcákon. Sokat járöröznek, főleg a rosszhírű negyedekben és a túristák által kedvelt városrészekben.

A város belső negyedeiben sok az étterem, kocsma és az ember ezért itt az utcák terek estére kissé „elkoszolódnak. Reggel és este szemetes kocsik takarítják a várost, a szűk sikátorok sem maradnak ki. A tereket és az utcákat naponta mossák fel.

MUNKA

Munkatársak, munkaidő

Munkatársaimról csak a legjobbakat tudom elmondani. Egyből szívélyesen fogadtak, mindig volt pár percük, hogy megkérdezzék, mint új, külföldi embert, hogy mit csináltam, mit láttam Barcelonában. Érdekelte őket Magyarország, sokat beszélgettünk a mostanában ebben a szakmában mindnekit érdeklő válságról.

Munkával kapcsolatban bevontak minden döntésbe, kikérték a véleményem.

A munkaidő reggel 10 -14 óráig tartott, aztán választhattam, hogy akarok e sziesztát tartani, ami 14-16 óráig volt. A munka 16-20ig tartott délután. Nagyjából ez az munkaidő igaz egész Barcelonára, sőt egész Spanyolországra nézve. A boltok este 21 óráig tartanak nyitva, és szieszta időben nagyon sok bolt be is zár.

A péntek itt is már kicsit lazább főleg nyáron, pénteken mindenki kicsit korábban hagyja abba a munkát és ül ki a barátokkal a tengerpartra vagy a városban egy kávézóba.

ÖSSZEGEZVE

Barcelona egy nagyon élhető szép város, az itt töltött 4hetes ösztöndíj idő alatt elég jól megismertem a várost, az embereket, a szokásokat. Közvetlen közelről láttam, hogy dolgoznak a külföldi irodákban, milyen a munkatempó, a munkamorál. Szerencsés voltam, hogy egy nemzetközi pályázatban a tervezés legelejétől résztvehettem a munkában, és majdnem az utolsó vonalig benne is voltam.

Mind az angol, mind a spanyol nyelvtudásom fejlődött és a szakmai nyelvismeretem is.

Sikerült eljutnom és közvetlen közelről megnézni híres kortárs építészeti remekeket, de a különböző korszakok építészetét is megismerhettem Spanyolország területén.