Katona Dániel: Beszámoló malagai gyakorlatról

Leonardo ösztöndíjam 2010. májusában kezdtem meg Málagában, a HCP Arquitectos építészirodában.

Már elutazásom előtt felvettem a kapcsolatot az iroda vezetőjével Marcello Rodriguez Ponsszal, aki telefononon előre tájékoztatott a rám váró feladatokról, és lehetőségekről. Nagy örömömre megkérdezte, hogy van e kedvem egy fenntartható építészettel foglalkozó projecten dolgozni, és mivel hosszabbtávú szakmai terveim között pont ez a szakirány mélyebb tanulmányozása szerepel, így örömmel mondtam igent. Marcello még utazásom megkezdése előtt átküldött a témához tartozó szakmai anyagot, hogy tanulmányozzam, és legyen kicsit időm felkészülni az ott váró feladatokra. Közben korábbi Malagában járt ösztöndíjasokkal beszélgetve próbáltam kicsit előre tájékozódni Spanyolország és főképpen az ottani emberek és szokások felől. Az elbeszélések számomra nagyon érdekesek voltak, és kíváncsiságomat egyre jobban felkeltették, így nem csoda, hogy a rengeteg elintézni valóm ellenére indulásom napját egyre izgatottabban vártam.

Május 18-án reggel szállt fel a gépem Budapestről és zürichi átszállással és már kora délután Malagában voltam. Első utam az irodába vezetett, ahol le tudtam pakolni csomagjaimat, hogy a délutáni városnézést megkönnyítsem. Már az első pillanatban meglepett a helyiek kedvessége és a város barátságos hangulata. Magyarországi tapasztalataimból kiindulva kellemes meglepetés volt például a taxisofőr viselkedése, aki nagyon kedves volt és meglepően olcsón vitt be a belvárosba. Sétám során egyre biztosabb lett az érzésem, hogy jó helyre érkeztem. Rögtön rabul ejtett a kellemesen bódító meleg, a pálmafák, a tenger és a száz éves épületek hangulata.

Szállást egy korábbi Leonardo ösztöndíjas segítségével sikerült találnom. Egy ottani építész kollégám belvárosi lakásában egy picike de hangulatos szoba állt rendelkezésemre. Az összezártságtól korábban mindketten tartottunk, de már az első esti beszélgetés és a magyar pálinka hamar eloszlatta kételyeinket. Azóta is nagyon jó barátságban vagyunk. A lakás nagy szerencsémre a történelmi belvárosban helyezkedik el (Calle San Juan de Letran), a turisták által nagyon kedvelt Plaza de la Merced tér közelében. Innen minden csak egy ugrás, minden a szomszédban van. Kávéházak éttermek sora. A környék teli van élettel, főleg mikor este 11 után az utcák zsúfolásig megtelnek helyi szórakozó fiatalokkal, július közepétől pedig turisták garmadával. Később az irodába innen biciklivel jártam, ami nagyon praktikusnak bizonyult, mivel a szieszta idején 15 perc alatt könnyen elértem a tengerparti strandot is.

Másnap reggel kilenckor kezdtem az irodában, ami egy tengerparti többemeletes irodaházban helyezkedett el. Bemutattak a leendő kollégáimnak, megmutatták az irodát, ismertették annak működési struktúráját, ami nagyon tetszett, mert korábban Magyarországon másfajta tapasztalataim voltak. Itt a hatékonyságra helyezték a hangsúlyt, amibe beleszámították a kellemes munkakörülményeket, hogy az ott dolgozó szakemberek a tudásuk legjavát tudják adni. Majd beszélgettünk a rám váró feladatokról, amiről előzőleg már volt időm tájékozódni. Angolul viszont sajnos nem mindenki tud, így egy-két kollégámmal a későbbiekben is csak a nemzetközi szakterminológiára szorítkozhattunk.

Az iroda valójában egy tervgyár, Andalúzia legnagyobb építészirodája, 3 szintből álló, nagyon jól felszerelt iroda. Nagy élmény volt egy ilyen nagy, a válság előtt több mint száz, ma már sajnos csak közel ötven mérnököt alkalmazó, cégnél dolgozni. A legtöbb megrendelése a HCP-nek az arab világból érkezik, ennek köszönhetően a legnehezebb években is talpon tudott maradni. A malagai cégnek két vezetője van. Marcello Rodriguez, az üzletember, fő profilja a többnyire külföldi ügyfelekkel való kapcsolattartás és új, lehetőleg minél nagyobb volumenű munkák megszerzése. Havonta egy-két hetet utazik, a világ szinte minden országában járt már. Luiyo Vazquez Alonso, az építészeti vezető, ő a vezető dizájner. Minden projektnek ezen felül van egy felelőse, aki a vezetőkkel és a többi munkatárssal tartja a kapcsolatot és felügyeli a munkát.

no images were found

Az iroda csúcstechnológiájú számítógépparkkal, tablet PC-vel és digitalizáló táblákkal rendelkezik. A hatékony munkavégzés érdekében mindenki 2 monitoron dolgozik. A legfölső szinten az építészeti koncepcióterv készítés, és ötletelés zajlik. Ezen a szinten készítik a látványterveket is. A látványtervezőknek rendelkezésükre áll egy külön szobában egy rendkívül gyors, 12 gépes render munkaállomás is. A második szint az engedélyezési terv készítőké. A legalsó szinten dolgoznak a kiviteli terveken, és innen mennek ki az építkezésekre művezetni is. Kezdetben furcsának találtam, majd nagyon ésszerűnek tartottam azt a módszert, hogy a tervezés során nem érdekli őket sem a statika, sem gépészet, csak a funkcióra és a formára koncentrálnak. Én a design szinten dolgoztam, ahol 2-3 fős csapatokban dolgoztunk a projekteken. A munkát két-háromnaponta kellett egyeztetni a projekt vezetőjével. Viszont határidő közeledtével az egész szintet mozgósítják és mindenki ugyanazon a munkán, dolgozik. Így egyszerre négy-öt projekttel képesek párhuzamosan haladni.

A munkaidőt szoktam meg legnehezebben. A munkát reggel 9 kor kezdtük, az első szünet – 10.30- kor volt. Ezt hívták kávészünetnek. Amit rendszerint a közeli tengerparton élveztük ki. Majd a délelőtt 11-től 14.00 óráig tartott, utána kezdődött a szieszta, amely alatt szokták a spanyolok az éjszakából lemaradt alvásmennyiséget pótolni. Majd 16.30- tól 20.30-ig ismét munka. Így gyakorlatilag az ember egész napja elment. Este 10- 11 től vacsora, majd éjféltől hajnalig járnak arrafelé az emberek szórakozni. Könnyebbség, hogy pénteken a munkaidő csak kettőig tart. Augusztus első hetétől viszont a majdnem elviselhetetlen nagy melegre hivatkozva 8 tól 3 ig.

Kinttartózkodásom felében egy nemzetközi, meghívásos pályázatra készítettem két 100m2-es típusház terveit. Koncepció terveket, különböző számításokat, és éghajlati kutatásokat kellett végeznem, mivel Angola a közeljövőben 100.000 darab, önnfentartó, előre gyártott épületet akar építeni, infrastruktúra nélküli helyeken, az esőerdő közepén. A tervezés során fontos szempont volt az alacsony költség, az egyszerű és tiszta szerkezet, az előregyárthatóság, a természetes szellőzés, az alacsony energia és vízfogyasztás. Én végeztem az üzemeltetéséhez szükséges napenergia és vízigény számításokat, az ország három fő éghajlattípusára vonatkozóan. Én készítettem a pályázat teljes műszaki dokumentációját, ami műszaki tervekből, hozzátartozó műszaki leírásból, és a látványtervekből állt.

Ezen kívül egy-egy hét egy zöldfoki-szigeteki szállodakomplexum tervein és egy, számomra teljesen elfogadhatatlan, 20000 m2-es hatalmas spanyolországi bevásárlóközpont tervein is munkálkodtam.
Végül egy fontos feladatom volt még, egy nemzetközi Öko-építészeti workshop előkészítése. A workshop alatt előadásokat hallgattak és tartottak az egyes résztvevők, a passzív építészet témakörében. A workshopot, ami munkaidő után zajlott, az építészeti iroda vezetői szorgalmazták, hogy lehetőség legyen a kollégák tudásának gyarapítására, a témakörben, mert a vezetők úgy látják, ez a jövő építészete szempontjából elengedhetelen. A konferencia 6 ország építészei részvételével zajlott július utolsó hetében, amelyen többek között spanyol, litván, argentin, brazil, egyiptomi, és dubai építészek is részt vettek. Az előkészítés során az időrendi beosztását és a konferencia plakátját is én készítettem, De a legizgalmasabb kihívás egy 45 perces előadás tartása volt az öko építészet témakörében. Az előadásom címe: passzív hűtés, fűtés és szellőztetés. Az előadás anyaga az alábbi weboldalon elérhető.

Minden izgalom ellenére de a sok munkának köszönhetően, a workshop sikerrel és sok szakmai tapasztalattal zárult. Elmondhatom azt is, hogy egész 3 hónapos málagai tartózkodásom alatt rendkívül sok, inkább- pozitív, néhány negatív- tapasztalattal lettem gazdagabb.

Sokat tanultam a legforróbb magyar nyári napokra emlékeztető, Spanyolországban hónapokig tartó, meleg és néha elviselhetetlenül párás éghajlatra adott építészeti megoldásokból. A hőmérséklet nyáron nappal 35-40 fok körül mozog, időnként teljes szélcsenddel párosulva. Nem véletlen, hogy a helybéliek a déli órákban nem dolgoznak. A legnehezebben az Afrika felől érkező rendkívül párás (80-90%), fülledt meleg időt lehet elviselni. Ilyenkor éjszaka sem csökken 30 fok alá a hőmérséklet. A város az emberek, főleg a kánikulához nem szokott helybéliek, érdekében a köztereken sok szökőkutat, mesterséges tavat, medencét, patakot épített, amelyek a levegőt érzékelhetően lehűtik. Az adiabatikus hűtést tovább erősíti a temérdek árnyékoló és a természetes fuvallatokat erősítő, növényekből alkotott szélvető. Málaga főutcáját ( Calle Larios) júniustól augusztus végéig ideiglenes ponyvaszerkezet védi a Nap sugaraitól, a főtéren júliusban további ideiglenes, fákat imitáló árnyékolókat építettek. Az ablakokat spaletták védik a tűző napsugaraktól. A vár tövében, a sétányon több évtizede ültetett, gondozott szőlőlugas adja az árnyékot. A tetőkerteken és udvarokban egyaránt gyakori pergolákat, eltérően a hazai gyakorlattól, a napsugarak beesési szögének megfelelően tervezik, hogy a legmelegebb hónapokban tényleg kellő árnyékot adjanak. A mikroklíma megváltoztatásának remek példája Granadában, az Alhambra felett található palota kertje. Az elmúlt 10 évben érezhetően egyre melegebbé váló nyári hónapokban már most létjogosultsága van Magyarországon a Spanyolországban látott megoldásoknak.

Szakmailag meghatározó számomra az öko-építészeti tudásom gyarapítása, és közreműködése ilyen témájú projectek megvalósításában. Mint építész számára, nem mellékes a spanyol kultúra és építészet mélyebb megismerése sem. Ehhez hozzájárultak kirándulásaim, Granadába az Alhambra palotába, Cadiz, Marbeilla, Nerja, Frigiliana és más környékbeli városokba. Sajnos egy-két negatív tapasztalatomról is be kell számolnom. Rossz volt nézni egyes helyeken az ingatlan panamázás ekkora mértékét, látva, hogy komplett megyét tettek tönkre a gátlástalan befektetők. Úgy, mint az autópálya mellett befejezetlenül álló lakótelep monstrumok sorai, vagy egy Malagához közeli város helyzetét látva, ami az összes építési területét eladta, és a város határain belül már nincs semmi értékesíthető, nincs remény a fejlődésre. A Costa del Golfot már nem is említve…

Budapest, 2010. szeptember 29. Katona Dániel