Takács Zsófia: Beszámoló lisszaboni gyakorlatról

ÉLET ÉS KULTÚRA LISSZABONBAN

2010 nyarának elején kaptam meg a Leonardo-ösztöndíjat. Több építészirodát kerestem fel azzal a kérdéssel, főként Spanyolországban, hogy fogadnak-e szakmai továbbképzésre ezen a nyáron. A nyári szabadságolások miatt főként csak pár hetes késéssel, vagy egyáltalán nem válaszoltak. Időközben felkerestem portugál építészeket is, majd végül a lisszaboni Miguel Arruda által vezetett irodát választottam gyakorlatom helyéül. Beszámolóm az ott eltöltött időt fogja bemutatni. Lisszabon Portugália fővárosaként az ország legnagyobb városa, mely a Tejo folyó partján fekszik. A mór uralom, valamint a fontos kikötői szerep lévén elnyert gazdagság az építészeten is nyomot hagyott, ami a mai napig fellelhető a város történelmi negyedeiben. Az 1755-ös pusztító földrengés után a város Marquês de Pombal tervei alapján épült újjá. Fontos szerepe volt az építészeti fejlődésben az 1998-as Expo-nak is, melyre egy egész új városrész épült.

A „fehér város” jellegét a minden utcában megtalálható fehér kockakőburkolat adja. Az újonnan épült utakon a járdát még ma is ezzel a technikával burkolják. A régebbi városrészekbensok az autóval nem járható szakasz. A hegyoldalra felkúszó és onnan leereszkedő megannyi kis lépcső és sikátor egyedi hangulatot áraszt.

Ottlétemkor ezt a hangulatot még fokozták a július közepéig tartó, közel két hónapos fesztiválra kihelyezett színes utcadíszek. A „Festas de Lisboa” az év egyik legjelentősebb ünnepe, így az arra „tévedt” idegen előtt feltárul Lisszabon igazi pompája és bája: a város éjszaka életre kel és ki-ki a maga módján ünnepel. Van itt ilyenkor utcasarki szardíniagrillezés, kiszűrődő fado muzsika, 1 eurós sör- (imperial, azaz 2,5-es kispohár méretben) és bormérés, körmenet, tánc, miegymás.

A város másik jelképének számító ‘eléctrico’, a sárga egykocsis villamos, az előző század első fele óta szállítja az utasokat. Három sikló jellegű, párban közlekedő jármű, azaz ‘elevador’ is működik a belvárosban, melyek a meredek utcákban segítik ki a megfáradt városlakókat.

Egész Portugáliára jellemző díszítőelem az ‘azulejo’: a csempe, melyet az épületek belső és külső burkolására használnak. Ezek a színes, mintás mindenhol csempék megtalálhatók; templomokat, lakó- és középületeket egyaránt díszítenek vele. A város négy metróvonalának megállói – különböző témák alapján – szintén csempékkel díszítettek. Ezek a témák általában a megállóhoz kapcsolódnak, így például az állatkerti megállónál állatok láthatók, míg máshol felfedezők és egyéb történelmi személyek ábrázolásai, illetve kortárs képzőművészeti alkotások díszítik a belső tereket. A metrómegállókban helyenként halk tánczene nyugtatja az ott várakozókat. A város mediterrán jellege miatt köztisztaság szempontjából igen vegyes képet mutat: míg bizonyos részein tisztaság van, addig máshol nem takarítanak sokat. Nagyon sok a falra firkált szöveg, politikai ihletésű rajz. Érdekes viszont, hogy nem csak a nyilvános mosdókban, de a múzeumokban, üzletekben is van kihelyezett kézfertőtlenítő, ami olyan, mint a szappantartó, csak fertőtlenítő van benne.

Ilyennel például a múzeumpénztár mellett közvetlenül a falra szerelve is találkoztam. Sok múzeum van a városban, általában mindnél van egy nap, amikor az ingyenesen látogatható. A belépő általában 2-10 euró körül van. Én az Azulejo múzeumában voltam, ahol a csempe történetét, fejlődését, előállítását mutatják be. A múzeum egy része a Madre de Deus nevű csodaszép templomban van. Maga az épület díszítése is a kiállítás része. Emellett teljesen berendezett lakásrészek, oltárrészletek vannak kiállítva a csempékkel megtöltött vitrinek mellett.

Megnéztem a Museu de Carris-t is, ahol a városi közlekedés eszközeit, régi járműveket villamos modelljétől kezdve a még ma is közlekedő megtalálható, hangárban a régi jegyek nyomtatására lehet látni. A legelső villamosokig emellett az használt nyomdagépek, vágóasztalok, betűsablonok is megtekinthetők.

Az Expo területén lévő ócenáriumban tengeri élőlényeket mutatnak be, amit ugyancsak volt szerencsém felkeresni. Ide kicsit drágább volt a belépő (12 €), de mivel ez Európa legnagyobb akváriuma, így mindenképp megéri. Az Expo területe egyébként építészetileg elég jelentős, a kiállítási pavilonok mellett teljes városrész épült az elmúlt tizenkét évben.

Többször voltam a város közepén található arborétumban, itt van egy lepkeház is. A kertben a félsziget legtöbb növényfaja megtalálható.

A lisszaboni vár, Castelo de São Jorge a várhegyen található, története az időszámítás előtti időkre nyúlik vissza. Nagyon szép kilátás nyílik innen a városra, a berendezett láthatók. Itt is van belépő az egész vár területére, de megéri bemenni és végigjárni a várat.

A ‘Museu de Marinha’ hajózási múzeum Belém városrészben van. A kiállítás egy része a belémi monostor termeiben van, hajózás történetét mutatja be a tárlat modelleken, kisebb tárgyakon keresztül. A szomszédos hangárban pedig eredeti hajók, és néhány ‘óceánjáró’ repülő látható. Időszakos kiállítás volt éppen a szomáliai kalózok történetéről,tevékenységeikről.

A lakáskeresés nem ment olyan egyszerűen, mint ahogy előre gondoltam. Amikor megérkeztem, egy ismerősnél aludtam néhány napig, amíg nem találtunk egy, a hirdetés alapján jónak tűnő szobát az Anjos metrómegállóhoz közel, egy diákok és professzorok által lakott 8 szobás lakásban. Ez egy sötét, ablak és szellőzés nélküli folyosós lakás volt, nagyon vékony gipszkarton falakkal, nappali nélkül, 9 emberre egy fürdőszobával. Mindezért egy havi kaució letétele mellett havi 300 euró lakbért, plusz körülbelül 40 euró rezsit kellett volna fizetni. Mint kiderült, a környék elég rossz volt, fényes nappal találkoztunk késsel hadonászó ittas emberrel is.  Ilyen körülmények között inkább folytattam a lakáskeresést. Szerencsére hamarosan megüresedett egy a szoba egy nagyobb lakásban, amit havi 200 euró lakbérért plusz 30 euró rezsiért adnak ki. Itt egy nagy nappali, két fürdőszoba és hat lakószoba van a második emeleti erkélyes lakásban. A lakótársaim jobbára diákok, bár folyamatosan cserélődik a társaság. Jelenleg két olasz, két francia és két görög fiatal lakik itt.

Általában csak délután találkozom velük, mert én nappal dolgozom, míg ők inkább éjszaka járnak el, mivel vége a vizsgaidőszaknak. A legtöbben már egy éve itt laknak, és csak a nyár végén mennek haza. Most, hogy az egyetem befejeződött, igyekeznek minél több időt a helyi éjszakai élet megismerésével tölteni, illetve a lehető legtöbb vendéget hívni a nap minden részeben. Talán csak reggel van nyugalom a lakásban, amikor még mindenki alszik.

A szállásról 40-45 perc volt beérni az irodába. Lisszabon közlekedése jó, buszok, metró, villamosok és elővárosi vonatok állnak az utasok rendelkezésre. A város zónákra van felosztva, ettől függ a menetjegy ára. Egy vonaljegy a legolcsóbb zónában 80 cent, a legdrágább egységesen 1,45 euró. Néhány éve vezették be a mágneskártyás rendszert. A kártya újra a feltölthető megfelelő összeggel, és a felszálláskor a jegykezelő automata levonja az adott zónában szükséges összeget. A metróvonalon kapus rendszer van, a buszokon, villamosokon rendszeresen járnak az ellenőrök. A havibérlet, amivel az irodába tudok menni, a legmagasabb árkategória, 31,50 euró. Az olcsóbb bérlet, amivel főleg a belvárosban lehet közlekedni, 28 euró körül van. A vasúton idén vezették be a feltöltőkártyás rendszert. A vonatok pontosan járnak, ami a buszokra általában nem jellemző: a buszközlekedés forgalom- és napszakfüggő, a menetrend csak közelítő tájékoztatásként szolgál.

Az időjárás kitűnő, eddig pár nap kivételével 25-35 fokos napos idő volt, néha 40 fok is. Sokszor fúj a szél, ami általában az óceán felől hozza a hűvösebb levegőt. A kivétel pár napján esős, hidegebb idő volt, de nyáron ez nem jellemző.

A város nagy részén megtalálható bolthálózatok a ‘Mini Preço’ és a ‘Pingo doce’, ahol olcsón, viszonylag nagy választékból lehet vásárolni. Van több piac, ahol zöldséget, gyümölcsöt és rengeteg halat lehet kapni. A főtt étel ára elég változó. Lehet találni kisebb éttermeket, ahol 6 euró egy ebéd itallal és kávéval együtt, de ezek általában eldugottabb helyek, jellemzően 10 eurónál kezdődik egy hús- vagy halétel. Nagyon sok halat, tengeri állatot esznek, van, hogy az utcán sütik a szardíniát, sült húst.

no images were found

AZ IRODA

A ‘Miguel Arruda Arquitectos Associados’ építésziroda Belém városrészben található, egy lakóépület legfelső szintjén, a folyóra néző kilátással. A belvárosból 45 perc alatt lehet kiérni, busszal, villamossal, vonattal jól megközelíthető. Miguel Arruda a vezető építész, ő egyben szobrász is, őt a munkatársai csak ‘o Arquitecto’-nak szólítják. Rajta kívül még egy szobrász dolgozik vele. Ez az épületeken, a tervezési folyamatban is meglátszik. Az irodában mellette 5 építész dolgozik, és két helyi gyakorlatos van jelenleg, ők az egyetem befejezése utáni 6 hónapos gyakorlatukat töltik itt. Mindenki segítőkész és nyitott, jól beszélnek angolul, bár általában portugálul próbálom megérteni a feladatot, és így is próbálom megértetni magamat. A nyelvtudásom ez alatt az idő alatt is fejlődött, a kezdeti nehézséget sikerült leküzdeni, mégpedig azt, hogy nagyon gyorsan és nagyon durva hangzókkal beszélnek, amit írásban értettem, azt hallgatva csak nehézkesen.

A hangulat a dolgozók között baráti, a foci világbajnokság alatt közös meccsnézéseket szerveztek, a válogatottuk kiesése után nagyon szomorúak voltak, hogy vége a délutáni két órás munka nélküli programnak. Az egyik munkatárs születésnapján ünnepi ebéd volt az egyik közeli étteremben, a hangulat általában vidám. Alapvetően AutoCad-del rajzolnak, ezt például a Photoshop, az Illustrator egészíti ki. Nagyon rendezett az iroda, a dokumentálás átlátható, minden könnyen megtalálható. Még a tervlapok vágása, hajtogatása is könnyű. A tervlapsablonokon rajta vannak az A/4-es méret és többszöröseinek bejelölései, a vágáshoz vágóasztal van. A munkaidő 9:30-tól 18:00-ig tart, egy-másfél órás ebédszünetet szoktak tartani a munkatársak. Ez az idő viszonylag szabadon kezelt, az elvégzendő munka alapján plusz-mínusz pár óra.

Az iroda az épület legfelső szintjén lévő két lakás összevonásával lett kialakítva, az alapterület harmadát a makettezőtermek foglalják el. Lehetőség van fa-, hab-, papírmakett, gipszmodell készítésére, fémvágók, öntőformák, fúrók állnak a makettező rendelkezésére. És rengeteg próbamakett áll a polcokon, nagyon fontos szerepe van tervezési folyamatban a fizikai megjelenítésnek, hamarabb készítik el a maketteket, mint a 3D modellt a számítógépes programmal. Az iroda által tervezett épületekre ezért is jellemző a szoborszerűség.

Eddigi feladataim közé tartozik az iroda lakássá visszaalakításának tervezése. A jelenlegi létszámhoz túl nagy az iroda, és szeretnék eladni az iroda felét, vagy az egészet, még csak megbeszélések vannak, ehhez készítettem alaprajz variációkat.

Az iroda a barcelona ‘World Architecture Festival’-ra (WAF) jelentkezett két épületével, ezeknek a pályázati anyagának összeállításában is részt vettem. Ez a két projekt egy idősek otthona és egy szobor-épület. Az idősek otthona Vialonga városban található, belső udvaros ‘téglatest’, melynek egyik oldalfala és a teteje is megtört. A belső udvarban egy olajfa és egy citromfa áll. Az épület tömör fehér, inkább befelé, a kert felé nyitott nagy ablakfelületekkel.

A másik pályázati anyag egy szoborból megálmodott ház. Miguel Arruda pályájának elején, 40 éve készített szobrát (ami eredetileg 25-30 cm) lakható méretűvé változtatták, berendezték. Most készül a szobor a Centro Cultural de Belém parkjában, 3 méter széles forma, hegesztett acélvázzal, kívül-belül parafával burkolva. A megnyitóra több, mint 700 meghívót küldtünk el, többek közt Alvaro Sizanak is. Ennek „szobornak” a belsejében alakítanak ki egy hálószobát, nappalit, konyhát, fürdőszobát. Erről a két épületről készült két-két tabló.

Ezek mellett még segítettem az egyik tervezés alatt álló épület dokumentálásában, ez egy könyvtár, kulturális központ és lakóépület-együttes lesz, egy régi kikötői raktár helyén Vila Franca de Xira nevű helységben. Több makettet készítettünk, a terveket engedélyezés előtti tervtanács jellegű bírálatra vitték, ami után módosításokkal folytatódott a munka.

Az iroda épületei közt vannak nagyon érdekesek, az elektronikus dokumentumok közül 2000-es volt a legkorábbi. Az iroda tervei alapján készült például a cascais-i kikötő melletti park is.

Az iroda aktuális munkái közé tartozik még a TAP portugál légitársaság repülőtéri irodájának belsőépítészete, egy tájépítészeti feladattal bővült sport-központ tervezése, és egy korábbi pályázat továbbtervezése. Ezek a munkák folyamatosak, általában egy-két munkatárs a felelőse, és mindig az adott mennyiségű és sürgősségű feladatnak megfelelően vonnak be egy-egy részfeladatba.

Az iroda honlapja a nyáron frissült, most a jelentősebb épületeik, egyéb munkáik megtekinthetők ott. Az irodai légkör nagyon baráti volt, befogadóak, segítőkészek a munkatársak, és hozzájárultak ahhoz, hogy portugálból és szakmailag is nagyobb tudással fejezzem be a gyakorlatot.

Takács Zsófia, Lisszabon, 2010. augusztus 29.