Takács Zsolt: Beszámoló reykjavíki gyakorlatról

Leonardo ösztöndíjam 2009. szeptemberében kezdtem meg Izlandon, a reykjavíki Plúsarkitektar építészirodánál. Mivel már néhány héttel a gyakorlat előtt a helyszínre érkeztem, a szerződés fogadószervvel való aláíratása és a szeptember 28-i kezdőidőpont közötti időt a főváros és szűkebb környezetének kulturális, építészeti feltérképezésére fordítottam. Ebben nagy segítségemre volt az iroda vezetője, aki számos kulturális programot, látnivalót, érdekes épületet, kikapcsolódási lehetőséget ajánlott figyelmembe, a fontosabb múzeumoktól kezdve kortárs építészeti alkotásokon és az épp ezidőben zajló izlandi filmfesztiválon át a város legjobb termálfürdőiig. Elmondható tehát, hogy ezt a megelőző-felkészítő időszakot is igen tartalmasan töltöttem.

Szállást szintén a fogadóiroda segítségével sikerült találnom. Egy belvárosi, külön bejárattal rendelkező, mintegy 30m2-es házrészt javasoltak, melyet a megtekintés után azonnal el is fogadtam. A szállást a másik, ugyanezen irodához érkezett Leonardo szakmai gyakorlatossal osztom meg. A lakással az iroda közelsége (mintegy 10 perc séta), kedvező belvárosi fekvése, a helyi viszonyokhoz képest alacsony ára miatt nagyon elégedett vagyok, ráadásul a főbérlő szintén rendkívül segítőkész, bármilyen kérdéssel, problémával lehet hozzá fordulni.

Ilyen kedvező felvezetés után gyakorlatomat szeptember 28-án, hétfőn kezdtem meg. Ekkor ismerkedtem meg új munkatársaimmal, akik kivétel nélkül izlandiak, nyugodtak és jó kedélyűek. Nagyon elnyerte a tetszésemet a laza, stresszmentes légkör, ami az egész társaságra jellemző. Mindnyájan folyékonyan beszélnek angolul, így a kommunikáció nem okoz gondot. Ennek ellenére lelkesen tanítanak alapvető izlandi szavakra, kifejezésekre – úgy tapasztaltam, a szigetlakók nagyon díjazzák, ha külföldiek érdeklődést mutatnak a nyelvük tanulása iránt. Az első hét főképpen az iroda korábbi munkáival való ismerkedéssel, belső szabályok és elvárások tisztázásával, valamint a gyakorlat időtartama alatti feladataim, munkáim megismerésével telt. Az ezt követő, eddig eltelt hetekben az előzetes egyeztetéseknek megfelelően családi házak tervein dolgoztam: egy kisebb méretű ház koncepciótervein a reykjavíki belváros közvetlen szomszédságában, valamint egy tágasabb, több generációs lakóház engedélyezési tervének módosításán egy főváros környékbeli kisvárosban.

Az irodai légkör nagyon kellemes, eddig soha semmivel nem kellett sietni, nem várják el a túlórázást sem. A vezetők is az alkalmazottakkal együtt dolgoznak, egyenrangú partnerként kezelve minket. Eddigi munkáim megrendelőivel néhány találkozón volt alkalmam beszélgetni, ők is rendkívül nyitottak, barátságosak, nem siettetnek semmit, teljes mértékben megbíznak az építészben. Általában elmondható, hogy a Magyarországon megszokott munkatempó Izlandon igen gyorsnak számít – nem egyszer megtörtént, hogy a vezetők a rám bízott feladatrész számukra túl gyors elvégzését csodálkozással nyugtázták. A gyors és hatékony munkában nagy előnyt jelent, hogy a magyar ArchiCad szoftvert használjuk, melyben sokéves gyakorlattal rendelkezem. Feltűnt az is, mennyire nem léteznek befejezett tervek, még leadás, sőt, megépítés után is előfordul, hogy változtatunk az épületen. A saját projektjeim ugyan még nincsenek kivitelezési fázisban, de más irodai munkák során láttam csomópont-tervezést már részben megépült szerkezetekhez. Más esetben utólag nyílásokat kellett vágni nem sokkal korábban elkészült vasbeton falba – ezek az utólagos változtatások teljesen megszokottak a fogadó iroda gyakorlatában.

no images were found

Az izlandi iroda tervezési folyamata nagyon hasonló a magyarországihoz. A koncepcióterv kidolgozása után eddig a megrendelővel szorosan együttműködve, gyakran találkozva haladunk az engedélyezési tervek felé – ez egy családi ház léptékű épületnél aligha lehetne másként. Ha a tervezési metódusban sok újdonsággal nem is, a műszaki megoldások terén rengeteg eddig nem látott dologgal, eljárással találkoztam. A legmeghökkentőbb a házak belülről történő hőszigetelése, melyért bármelyik magyar egyetemi vizsgán biztos bukás jár. A teljesség igénye nélkül sorolnék még néhány hasonló furcsaságot: az olcsó energia miatt az épület előtti járdákat és garázsbehajtókat a téli felfagyás ellen fűtéssel látják el; nagyobb épületekben előszeretettel alkalmaznak furcsa műanyag labdákkal kikönnyített, előregyártott vasbeton födémeket; az ablakok nagyon kicsi hányada nyitható, az is nagyrészt kifelé – ezek a szempontok természetesen nem csak a meglévő épületekre igazak, hanem az újonnan építendőeknél is alkalmazzák.

Az eddig végzett munka során többé-kevésbé sikerült megismerkedni az izlandi építési szabályokkal is, amik –bár sokban hasonlítanak az otthoniakhoz- szintén szolgáltak néhány meglepetéssel. A hatósághoz kötelezően benyújtott engedélyezési tervekre például egy hét elteltével válasz szokott érkezni, ami lényegesen rövidebb idő az otthon megszokotthoz képest. Cserébe viszont Izlandon az épület kiviteli tervdokumentációját is engedélyeztetni kell, ez Magyarországon nem szükséges. Végezetül még egy hihetetlen „apróság”, melyre az iroda vezetője hívta fel a figyelmem: bár Reykjavíkban már nem így van, de néhány környező kisvárosban bevett gyakorlat, hogy a település összes épületének (lakóházak, irodák, közintézmények, stb.) teljes engedélyezési tervdokumentációja megtalálható az interneten, mindenki számára elérhető formátumban. Ez egyrészt nagyon praktikus, hiszen egy meglévő épület átalakításánál a tervező könnyen letöltheti a szükséges tervrajzokat, másrészt viszont komoly adatvédelmi aggályokat okoz – a fővárosban társadalmi nyomásra szüntették meg ezt a rendszert.

ÖSSZEGZÉS:

Mint a beszámolóimból kiderült, szinte csak pozitív tapasztalatokkal gazdagodtam a Leonardo programnak köszönhetően. Érzésem szerint rendben lezajlott az új munkahelyre való beilleszkedésem, és a fogadó iroda is elégedett volt munkámmal. A külföldi munkatapasztalat-szerzés mellett a nyelvgyakorlási lehetőség, valamint a külföldi kapcsolatépítés is jó hatással lehetnek szakmai pályafutásomra a jövőben. Ezúton is szeretném megköszönni a kiváló lehetőséget mindenkinek, aki támogatott, és sok sikert kívánok a következő Leonardo-generációknak!

Takács Zsolt Reykjavík, 2009. december 18.