Tamás Adrienn: Beszámoló sevillai gyakorlatról

BEVEZETÉS

Fantasztikus lehetőségnek tartom a Leonardo Mobilitási ösztöndíjat, amit három hónapos időtartamra nyertem el, Spanyolország területére. Eredetileg Valenciába szólt, de miután internetes megkeresésemre a valenciai irodáktól csak nemleges válaszokat kaptam, ha kaptam egyáltalán, és a valenciai partnerintézmény feltételeit nem tartottam fairnek és kielégítőnek, nekiláttam neves spanyol építészirodáknak írni földrajzi preferencia nélkül.

Az MGM Arquitectos iroda munkái közül egyet-kettőt már ismertem magazinokból és a honlapjuk alapján is nagyon ígéretesnek tűntek. Így, amikor pozitív választ kaptam tőlük, azonnal eldőlt, hogy Sevillában fogom tölteni a nyarat; még az intelmek ellenére is, miszerint Sevilla élhetetlen a nyári hőségben, júliusban és augusztusban. Ez így volt, de külön élmény volt ezt megtapasztalni és megszokni; egy olyan igazi élettapasztalat, mely teljes életvitel változtatást igényelt.

Ezen felül, errefelé valóban átlagosan kevesen beszélnek angolul. A helyi „sz” betűket elnyelő akcentus, mely a Kanári-szigetekre is jellemző, bonyolította a nyelvtanulást; bár nekem jobban tetszik, mint a hivatalos spanyol kiejtés, ezért örültem a kihívásnak. Anyanyelvi szintű angol tudásom annyiban segített, hogy már két idegen nyelv ismeretében egy harmadik elsajátítása jóval könnyebben ment, és hogy a külföldi munkatársakkal angolul érttethettem meg magamat. A három hónap alatt találtam olyan spanyol barátokat, akik beszéltek angolul és angol leckéért cserébe szívesen tanítottak engem spanyolra.

AZ IRODA BEMUTATÁSA

A sevillai, dél-Spanyolországi, MGM Arquitectos építészirodára esett a választásom. A nemzetközileg is jól ismert irodában 3 építész tervez hol közösen, hol külön-külön; név szerint Juan González Mariscal, Sara de Giles Dubois és José Morales Sánchez, aki 2004 óta a Sevillai Egyetem építész tanszékének vezető professzora. Honlapjukon viszonylag kevés látható, mégis érdemes időt szánni rá. (www.morales-giles-mariscal.com) Mindhárman oktatnak az egyetemen, továbbá rendszeres résztvevői és meghívott előadói nemzetközi és országos konferenciáknak. Az iroda nemzetközi népszerűségét az is tanúsítja, hogy 12 hetes itt tartózkodásom ideje alatt 3 interjút adtak telefonon franciául és angolul különféle építészeti magazinoknak.

A tervezőcsapat további állandó tagja két fiatal spanyol építész, akik 5 éve dolgoznak az irodában. Nem állandó tagok a szinte állandó jelleggel külföldről idelátogató gyakornokok. Velem egy időben egy német, frissen végzett tájépítész lány és egy olasz, 5 éve gyakorló építész fiú töltötte itt gyakorlatát. A közös nyelv a spanyol; vagy amikor szükséges, az angol is.

A csapat rendszeres nyertese pályázatoknak, és jelenleg is három nagy, pályázattal megnyert sevillai megbízáson dolgozik. Ezek közül kettő, Cartuja kerület kórháza és az Olavide egyetem új épülete már a kivitelezés stádiumában van; utóbbi átadására október végén kerül sor. A másik városi megbízás a jelenleg kortárs építészeti előadásoknak is helyet adó egyik belvárosi kolostor, a Convento de los Navarros felújítása, illetve átalakítása; ez tervezési fázisban van. Ezen kívül számos további futó projekten dolgoznak Spanyolország területén és pár nyertes pályázattól várják, hogy megbízási szerződéssé nője ki magát.

HÉTKÖZNAPJAIM AZ IRODAI MUNKA MELLETT – A VÁROS HANGULATA

A munkaidő követi a helyi klímának megfelelő, Andalúziában még megszokott rendet, azaz reggel 9-től délután 2-ig tart a délelőtti műszak, majd sziesztát követően 4:30-tól este 8-ig újra dolgozunk. A délelőtti 5 órahosszát egy 10-15 perces reggeli szünettel szakítjuk meg, mely a tradicionális időben, valamikor 11:30 és 12:00 közötti időszakra esik. Általában két turnusban megyünk le a törzshelyre kávézni és szendvicset enni. Van, amikor valamelyik főnök hívja meg a csapatot kávéra, ilyenkor egy közelebbi kávézóba és csak kávézni megyünk. Az ütemes délelőtti munka után mindenki siet haza ebédelni, aludni. A helyiek mindig alszanak fél órát legalább, mivel hajnal 2-ig vannak fenn általában.

Én a délutáni szünetet a piacon kezdem. A piac útba esik hazafelé és reggel 9-től délután 3-ig van nyitva. Negyed 3-kor még éppen el lehet csípni a halasokat, a péknél már alig van ilyenkor pékáru, de a zöldségesek csak 3 után pakolnak; így megveszem az aznapi friss halat a kedvenc halasomnál, a zöldséget-gyümölcsöt és jó esetben kenyeret, majd otthon sütök-főzök és megebédelek. Jóllakottan szundítok egyet, vagy levelezem, vagy spanyolt tanulok. Változóan sportolni is elmegyek a helyi sportklubba, ahova vettem bérletet. Keddenként a kortárs művészeti múzeumba is ellátogatok; ezen a napon ingyenesek a kiállítások. Így vagy úgy, a hőség miatt a sziesztaidőben, délután 2 és 4:30 között, ajánlatos légkondicionált helyen tartózkodni, ugyanis a kinti hőmérséklet eléri a 48 fokot!

Ez persze nem sokat változik estére sem. A rövidebb, délutáni műszak 3 és fél órája alatt gyakran csak 5 fokot csökken a hőmérséklet, és 43 fokban bandukol, kóvályog, vagy biciklizik haza mindenki. A spanyoloknak a reakciós ideje kb. háromszorosa az otthon megszokottnak, annyira el vannak bágyadva a melegtől. Ezt gyakran van alkalmam tapasztalni biciklivel közlekedés közben, ugyanis sokszor keresztezem a gyalogosok útját.

Itt érdemes megemlítenem a helyi közlekedési szokásokat. Nagyon jó a város kerékpár úthálózata, aminek használatához a város különböző pontjain, 200-300 méterenként lehet városi biciklit bérelni. Én saját kerékpáron gurulok, rögtön az első héten vettem egyet az egyik elutazó lakótársamtól. A „servi bici” szolgáltatást határozott időszakokra lehet megvásárolni 150 Euros letét ellenében. Ezután a szolgáltatás éves díja csupán 15 Euro. A servi bici automatákban lehet bankkártyával fizetni, úgy, mint ahogyan a metró, villamos és buszjegy-bérlet kiadó automatákban is.

A két éve épült metróvonala Sevillának a legkorszerűbb technológiát használva tiszta peronokkal, nagy belmagassággal várja utasait a megállókban, digitális kijelzőkön mutatva a következő járat érkezését. (Ez szintén igaz a villamosmegállókra.) A metró peronok biztonsági üvegfallal és automata ajtókkal vannak ellátva. A metró egész területén tilos fényképezni, –egyszer megpróbáltam –, viszont aki járt már Párizsban az el tudja képzelni, hogy milyen lehet. Hasonlít a 14-es metróhoz, a madelain-i vonalhoz. A buszhálózat is nagyon jó és olcsóbb, mint Budapesten. A buszok hétköznap 3-10 perces járatsűrűséggel közlekednek és tiszták.

Az egyéni közlekedésben az autó a legnépszerűbb, bár rengeteg motoros, öltönyös, kiskosztümös helybélit látok nap, mint nap. Terenként legalább 10-15 motor parkol a belvárosban, és megannyi bicikli is. Bicikliket sűrűn lopnak hétvégén, a délutáni kihalt utcákról. Az enyémet is ellopták az utolsó előtti héten egy hétvégi túlórázás ideje alatt, de szerencsés módon hagytak helyette egy másikat, aminek csak a kerekeit kellett felpumpálnom ahhoz, hogy működőképes legyen. A lopott biciklik továbbértékesítésének módját nyilván nem kell részleteznem. Az viszont érdekes, hogy a servi bici járgányokat is képesek ellopni, átfesteni és továbbadni igen olcsón.

Annak ellenére, hogy mediterrán vidéken vagyunk, a közlekedés igen balkáni a többsávos, autópályaszerű utak kivételével. Bár a lámpák piros és zöld jelzéseit betartják, a helyiektől hamar eltanultam, hogy a közlekedés irányát nem kötelező betartani – vonatkozik ez a biciklistákra. Például az iroda és a munkahely között 5 utcán haladok végig. Ebből 4-en szemben a forgalommal, az úttesten az autók mellett és között, mivel arrafelé éppen nincsen bringaút és a járda sokszor mindössze 50 centiméter széles, – gyakran csak 30! -, azt pedig az álmodozó gyalogosok foglalják el. Továbbá sok út és utca egyirányú, utóbbi azért, mert túl keskeny többhöz. Sokszor már a kikanyarodás is bonyodalmat és nehézséget jelent.

SZAGOK, ILLATOK, HANGOK

Este 10 körül, ahogyan hűl a levegő az olajfák illata felerősödik, és kellemes kesernyés fanyar pára lepi el az utcákat. Az illatok nagyon különösek itt, igazán sokfelé látni jázminbokrokat. A belsőudvarokon közkedvelt ez a növény és a házak külső falait is gyakran futtatják be vele; például olyan híres épületek falait is, mint a Casa de Pilatos és az Alcazar. Illata már messziről érződik, és varázslatossá teszi a legátlagosabb utcát is.

Ezt ellensúlyozandó vannak kellemetlen szagok is, méghozzá elég sűrűn. Majdnem minden utcasarkon van 2-3 konténer a lakosok szemetének gyűjtésére, mivel a társasházaknak nincsen saját szeméttárolója. Ez természetesen csak a régi negyedekre igaz, azokra, amik Sevilla leglátogatottabb és legszebb részeit alkotják. Az 50 méterenként felcsapó bűzt teljesen megszoknom a mai napig nem sikerült. A szelektív hulladékgyűjtésre átlagosan nem figyelnek oda, minden mindennel keveredik, hiába van külön kuka a műanyagnak és az üvegnek. Ez főleg a Triana nevű kerületre vonatkozik, ami a helyiek mondása szerint külön falu és nem is Sevilla. „Sevillától” a Guadalquivir folyó választja el, és két híd köti össze vele. Én a két híd között lakom, három utcával beljebb a parttól. Más kerületekben másfajta szelektív konténereket láttam, és úgy tűnt, hogy rendeltetésszerűen használják őket. A darabos szeméten túl a felmosó lé is az utcára kerül, szó szerint. Nem kellemes, amikor felcsap az ember csupasz lábára, ahogyan végiggurul benne kerékpárral. (Ez a szokás Madridban is igaz egyes negyedekre.) A belvárosi utcákat ellenben profi módon takarítják, gépekkel, minden nap, éjfél körül és ott nagy a tisztaság.

A lakásba a leírt szagokból már csak az olajfák illata és a benzinszag jut be. Utóbbi a keskeny utcák miatt lassan oszlik csak szét és jut el a kétemeletes épületek fölé. A szűk utcácskák között kizárólag sétáló utcát alig találni, hosszú távon, a környéken élni nem lehet egészséges. Kivétel persze, mint mindenhol itt is van. Bérelt lakásomtól két utcányira, a folyóparti híres szórakozó utcában, a Calle Betis-en pezseg az élet. Az emberek állva, vagy bárszékeken ülve, magas asztalok mellett csemegéznek sör és bor kíséretében esténként, a ritka, enyhítő szellőben, általában hajnali 2-3 óráig.

A folyópart eme trianai oldala, az említett Calle Betis fogalom, és az egyike a város legfelkapottabb szórakozó negyedeinek; főleg a flamencóról híres. Lehet hallgatni, táncolni flamencót, sevillánát (egyfajta flamenco), lehet énekelni, improvizálni, és spontán módon, új hangszerekkel modernizálni, átírni az amúgy is szabad improvizációnak teret engedő műfajt. Erre a környéken szórakozó profi zenészek nagyon nyitottak Lehet populáris zenére is táncolni, és rock bár is van itt, néha élő koncertekkel.

A folyóparti támfal az utcával kőpad formájában egyesül. Esténként majdnem minden centiméterén ül valaki; hol a hozott, hol az utca valamelyik bárjában vásárolt italát iszogatva. A hangulat hajnal felé átcsap önfeledt ujjongásba és kiszivárog a környező utcákba, többek között a miénkbe is, és hol kifinomult flamenco énekléssel, hol ittas ordibálással vagy éppen baráti nevetgéléssel töri meg a szuszogó csendet. Motorosok is rodeóznak erre egész éjjel, úgy félóránként egy elrobog az ablak alatt, de azt az élményt, amit az egyik váratlan vallási felvonulás (spanyolul procesión) nyújtott, semelyik eddig említett nem múlta felül.

no images were found

PROCESSIÓN

Dél körül, az első itt töltött hétvégi napomon fülrepesztő dobpergés és trombitálás ébresztett, és vagy három órahosszán keresztül szórakoztatott. Konkurenciát nem tűrve, zenét, rádiót és TV-t nem lehetett tőle hallgatni a lakásban. Érdekes és felvillanyozó látvány volt, ahogyan az emberek egymásnak préselődve haladnak, de inkább egyhelyben topognak a szűk utcákon, órákon keresztül, a tűző napon, egymás hangját alig hallva a rezesbanda kíséretétől, s talán kissé kábult állapotban is a füstölőkből terjengő illat miatt. Gyönyörű volt ezt a fanatizmust és odaadást látni.

A menet Madonnája, mert mindig visznek egy ereklyét vagy Madonna szobrot a menetben, a virágkarneválon megszokotthoz hasonló, csak emberek által hordozott „kocsikon” utazik; aranyba, csipkébe, virágba öltöztetve, gyertyákkal megtisztelve és émelygő füstben. A hordárok időnként cserélnek, pihennek, ezért is halad olyan lassan a menet. Sok helyi lakosnak ez a gyakori szokás nem tetszik, a közlekedést megbénítja, a gyalogosat is, viszont sok turistát vonz a városba.

Mint másnap megtudtam, az egyik leghíresebb templomtól egy saroknyira költöztem. A menet a Santa Ana templomból indult és tért vissza tiszteletköre után. A Santa Ana templomot az 1200-as évek végén kezdték el építeni. Gótikus stílusban fejezték be a belsejét, külseje már a reneszánsz „escorialense” stílust idézi. Szintén reneszánsz táblaképek borítják hatalmas oltárát, melyeket az 1500-as évek derekán festett a helyi festő Pedro de Campańa és melyeket nemrég restauráltak. Jelenleg a Museo de Bellas Artes (szépművészeti múzeum) időszaki kiállításán láthatóak. Ugyanennek a templomnak a főhomlokzata már barokk cikornyákkal és arányokkal bír. Nevét védőszentjéről, Szent Annáról kapta és a város két híres Madonnája közül az egyiket itt őrzik. (A másik a Macarena-i bazilikában van.) Trianában tehát, érthető módon, gyakoribbak a procesión-felvonulások, mint más kerületekben. Én hármat láttam itt és kettőt a belvárosban, a folyó túlpartján.

A FOLYÓPART

A várost a Guadalquivir folyó szeli ketté, mely igazi edzőterep a kajakosok számára lassú folyása miatt. Partja remekül van hasznosítva és további sportolási lehetőséget kínál bicikliútjával, ahol esténként sokan futnak és kerékpároznak. Szélesebb részein tereket alakítottak ki szobrokkal, és padokkal ellátva. Kellemes, árnyékos, fákkal övezett sétálóutcaként funkcionál. A városi forgalom szintje alatt közvetlenül közelíthetőek meg innen a támfal oldalában kialakított bárok és a bikaviadal múzeuma. Gyakran emelik a hangulatot rézfúvós koncertek.

A LAKÁS, BEVÁSÁRLÁS, SZÓRAKOZÁS

A lakás, amiben egy szobát bérlek, Triana kerület elit, ámbár nagyon forgalmas részén található, egy keskeny utca két emeletes épületének második emeletén. Franciaerkély és tetőterasz tartozik hozzá, ahol szárítókötélen száradnak a frissen mosott ruhák. Ehhez mindössze 15 perc elegendő. Háromszobás a lakás – két lakótársam van – nagy a konyha, a nappali, s két fürdőszoba van. Régi a légkondicionáló, a hűtő (de működnek) és a mosógép is még éppen, bár egyszer elromlott; nekem kellett kiharcolnom a főbérlőnél spanyolul, hogy nem a bérlők kötelessége saját pénzükön megjavíttatni.

A lakásból, kiváló fekvéséből adódóan mindenhova hamar el lehet jutni. Gyalog vagy biciklivel 5 perces körzeten belül minden elérhető: piac, ötféle szupermarket, éttermek, bárok, sportközpont, kórház és ambulancia, ócskás, asztalos, restaurátor, kerékpár szerviz, fodrászat és kozmetika egyaránt.

Néhány dolog kivételével minden olcsóbb, mint Magyarországon. Ami viszont jóval drágább: a pékáru és az étteremben étkezés, valamint a lakások bérleti díja. Ez utóbbi majd háromszorosa a Budapesten megszokott áraknak. Ingyenes, jó könyvtár működik a kerületi művelődési házban, a Santa Ana templom mellett, ahova be is iratkoztam. Sok anyagot kölcsönöztem ki a spanyol nyelv elsajátításához. Flamenco ének- és táncoktatás is folyik itt. A kurzus növendékeinek és tanárainak évzáró koncertjét sikerült egyik pénteken elcsípnem, és felettébb jó minőségű élményben volt részem. Fellépett három neves vendég előadó is, akik még anno ebben az iskolában kezdték tanulni a flamenco művészetét. Ma már többnyire csak drága koncerttermekben láthatjuk-hallhatjuk őket országszerte. Frenetikus élmény volt.

Kortárszenei koncertekre főleg a Kortárs Művészeti Központba jártam. Szabadtéri koncertjeik zsúfoltak, hangulatosak, sok külföldi meghívott előadóval. A Centro Andaluz de Arte Contemporáneo ezen felül pezsdítő időszaki kiállításokkal szolgált; gyakran látogattam el oda, és bár ez volt a legmesszebbi úti célom a városban, kerékpárral ide is eljutottam 15 percen belül. A munkahelyre lépcsőzéssel, biciklilezárással együtt 10 perc alatt értem be.

SEVILLA NEVEZETESSÉGEI, ÉPÍTÉSZETE

Sevilla Andalúzia legnépesebb, másfél millió lelket számláló városa. Az Andalúziai-medencében, az északi Sierra Nevada Nemzeti Park (Parque Nacional de Sierra Nevada) és a déli Dońana Nemzeti Park (Parque Nacional de Dońana) között fekszik, a Guadalquivir folyó partján. Építészete rendkívül gazdag történelmet hordoz, rétegről rétegre különböző stílusok lelhetőek fel egy-egy épületen belül. Sokszor ezek a stílusok keverednek egymással, és az egyik ilyen keverék stílusnevet is kapott: ez a mudéjar, és a legjellemzőbb Sevilla építészetére.

A mudéjar stílus, ami a keleti és nyugati építészeti praxist harmonikusan ötvözi, a középkori arab szó spanyol (mudajjan) változatából kapta nevét, melynek jelentése „ők engedelmeskednek”. Ez gyönyörűen kifejezi azt, ahogyan az építőmesterek átörökítették az iszlám hagyományokat az akkor már keresztény királyok által uralt világba; alkalmazkodva az európai stílusokhoz, mégis megőrizve valamit saját kultúrájukból, tapasztalataik hasznosítása által. Legjellemzőbb jegyei a színes mázas kerámia – gyűjtőnevükön azulejos – geometrikus, szőnyegszerű díszítései, amik mind a padlón, mind a lépcsőkön, a padokon, a pilléreken, a belső és külső falakon, mind a tetőkön, különösen a stílusra szintén nagyon jellemző nyolcszögletes tornyokat fedő tetőkön és kupolákon fellelhetőek. Jellemzőek még a patkó alakú, karéjos, gyakran gazdagon díszített ívek, a harmonikus, csobogókkal hűtött belső udvarok, és a kerengők, szalonok festett-díszített kazettás famennyezetei.

A boltívek díszítésének technikája az iszlám építészetből ered. A téglából és gipszből csipkézett díszítés legszebb két példája a Casa de Pilatos főudvara és az Alcázar királyi palotaegyüttes (Reales Alcázares) I Péter által 1364-ben építtetett Hajadonok Kertjének nevezett pompás udvara, a Patio de las Doncellas. Íveit Granada legjobb építőmesterei faragták, s ornamentikájuk már-már a horgolt csipke részletességével vetekszik. A Casa de Pilatost az andalúz palota prototípusaként tartják számon. 2 építészeti stílust ötvöz, a mudéjart és a reneszánszot. Kétszintes belső udvarának alsó oszlopsora inkább a mór arányokat követi, míg az emeleti kerengőben már egyértelműen a reneszánsz nyilvánul meg. Így páratlan légies szerkezettel állunk szemben; lenyűgöző látvány.

Az Alcázar palotaegyüttese a Világörökség része, mely eredetileg mór erőd volt; az Alcázar (arabul al qasr) erődöt és palotát együttesen jelent. Az erődöt eredetileg egy római kori szentélyre építették. Palotává alakítását a mórok kezdték el a 700-as évek elején. 720-tól az arab uralkodók rezidenciájaként szolgált, és folyamatosan bővült újabb lakosztályokkal és fogadótermekkel. Teraszos kertje többféle típusú udvarra tagolt; csobogók, szökőkutak és tavak hűtik levegőjét, amit a magas, galériás támfal őriz. Számomra az élmény hol vadonszerű és Rousseau-i hangulatot idéző, hol a Seurat festmények nyugalmával és emelkedett eleganciájával tölt el; a pávás kertrészben főleg. Mintha elvarázsolt mesevilágban sétálnék, szinte várva, hogy a megszelídített oroszlánok és párducok bármelyik pillanatban táncolva bújjanak elő a növényzetből. Vad zöld futónövények és fikuszok, óriás pálmafák és narancsligetek, angolos sövények, és zöld pázsit jellemzi a kertet. A pavilonjai, padjai azulejos-szal (színes csempével) díszítettek. Az Alcázar palotaegyüttese páratlan, rendkívül gazdag és harmonikus, felemelő élményt nyújt.

A híres Giralda, ami a gótikus katedrális tornya, a 12. században minaretnek épült. A 14. században helyezték el csúcsán a bronzszobrot, melyet Minerva istennő inspirált és szélkakasként jelezte az irányt; innen ered a torony mai neve; el gira annyit jelent forgó. A sevillai katedrális (La Catedral) a világ harmadik legnagyobb temploma. A 16. században fejezték be építését; arannyal bőségesen díszített főhajója a leghosszabb Spanyolországban.

A reneszánsz két legjobb példája Sevillában a városháza épülete és az egykori dohánygyár épülete, mely ma az egyetem főépülete.  Az előbbi a reneszánsz stílus díszes, plateresque változatát képviseli, ahol a homlokzaton nincsen ornamentika nélküli, szabad négyzetcentiméter; míg utóbbi díszítetlen, tiszta idomaival az escorialense neves példája.

A barokk Sevilla számtalan templomában képviselteti magát. Legszebb példái a Salvador és a Magdolna templom. Belépve túláradó, aranyozott, faragott ornamentika lepi meg a látogatót a viszonylag egyszerű, festett homlokzat után. A homlokzatok színe a vörös egészen mély árnyalataitól a világos, rózsaszínes felületeken át a fehérig terjed.

A Plaza de Espana félkör alaprajzú épületét art deco és neo-mudéjar stílusban az 1929-es Ibér-Amerikai Világkiállításra építették a Maria Luisa parkegyüttes részeként. A Star Wars II egyes epizódjait itt forgatták. Az épület csempével díszített alkóvjai Spanyolország tartományait képviselik térképeket és nevezetes történelmi eseményeket ábrázolva. Lépcsőházait eozin mázas, ragyogó kerámiaburkolat díszíti. Az épület által bezárt tér jelenleg felújítás alatt van.

Fontos épület volt számomra továbbá Sevilla két szépművészeti múzeuma: a Museo de Bellas Artes és a Centro Andaluz de Arte Contemporáneo. Mindkettő eredetileg kolostornak épült. Az utóbbi érdekes terekkel szolgál a látogatók számára. Az udvarban, a templom szentélye mögött sorakozó furcsa tömegek egykori égetőkemencék kéményei, melyeket nemcsak az épület 600 éves kolostori története alatt használtak, hanem később is; 1841 és1982 között angol tulajdonosa porcelángyárként működtette. Az épületegyüttes sokszor volt árvíz áldozata. 1986-ban az Andalúz Képviselőtestület (Junta de Andalucía) restaurálást indítványozott és védett épületté nyilvánította.

A Museo de Bellas Artes az 1600-as években épült, azóta háromszor esett át átalakításon. Először a 19. század második felében, majd a 20. század közepén és végül 1985 és 1993 között nyerte el mai állapotát. A teljes rehabilitáció során a modern szabályzatok követelményeinek megfelelően építették át múzeummá. Főleg a festménygyűjteménye híres; a több mint 30 Murillo kép a régi templom szentélyében sorakozik. Ezen felül jelentős számú Zurbarán, Velazquez és El Greco festmény is látható.

no images were found

UTAZÁSOK ANDALÚZIÁBAN ÉS ANDALÚZIÁN TÚL

Utazásaim során – melyet saját, megtakarított pénzemből fedeztem, az ösztöndíj erre nem volt már elég –, Andalúzia számos jelentős épületét sikerült végiglátogatnom. Sevillából Santiponce irányában elindulva egy Római teátrum romjait néztük meg, majd a déli tengerparton Cádizt és Tarifát érintve Gibraltárig utaztunk. Ezután a hegyekben Ronda volt a következő állomás, ahonnan Granadába mentünk megnézni az Alhambrát. A vizigótok egykori útját követve Toledóba is sikerült eljutnom. Lenyűgöző volt számomra a borospince illatú gótikus katedrális, a napsütötte kerengőjével együtt. Egyszer fürödtem vízesésben is az északi Sierra Nevada Nemzeti Parkban, melynek jeges vize nagyon jól hűsített a 40 fokos hőségben.

SZAKMAI TAPASZTALAT ÉS SZAKMAI FEJLŐDÉS

Megérkezés, munkaeszközök, elvárások, első feladatok

Az irodába 2010. június 7-én reggel érkeztem. Kedves fogadtatásban volt részem, viszont hamar kiderült, hogy nem beszélek spanyolul. A társalgást emiatt csak egy főnökkel tudtam tovább folytatni; angolul. Bemutatkozásomat másnapra időzítettük. Portfolióm alapján eddigi munkáimról kellett beszámolnom. Udvariaskodás nélkül kijelentették, hogy szörnyű; csak üzleti építészettel, valamint dekorációval foglalkoztam eddig. Szerintük nem ez az építészet. Ebben egyetértettünk, és máris jött a következő csapás. Számítógépet nem biztosítanak az irodai munkához, sőt az Internetet sem lehet használni. Erről levelezéseinkben előre nem tájékoztattak; nekem nem jutott eszembe, hogy rákérdezzek. Saját, hobbi laptopomon dolgoztam tehát 12 hétig. Nehézkes volt. Komoly építészmunkára a csupán kapcsolattartáshoz vitt számítógépem nem volt alkalmas a megfelelő memória, processzor és tárhely hiányában. A 3D-s programok, pl. az ArchiCad nem futott rajta. AutoCad-et telepítettem rá, amivel a 2D-s tervek olvasása nem okozott gondot; makettezéshez készen álltam.

A munkahely hangulata

Egy egyirányú, belvárosi utca keskeny modern épületének első és második emeletén működik az iroda, kb. 150 négyzetméteren. Nyolcan vagyunk; 3 főnök, 5 beosztott (két állandó munkatárs és 3 külföldi gyakornok). Egymás mögött ülünk, mindenkinek két asztala van; az egyik általában konzultációra, vagy makettek és magazinok tárolására szolgál. Az iroda egyértelműen túlnőtte magát: a kupacokat mindig rakosgatni kell egyik helyről a másikra; a könyvespolcokon már évek óta nem fér el a bőséges könyv, magazin, CD és modellező anyag gyűjtemény. Az alsó szinten van kialakítva az archívum. Az elkészült, lezárt projekteket, pályaműveket makettekkel együtt egy beépített bútor tolóajtói mögé rejtik; felcímkézett kartondobozokban tárolják. A lenti térben egy építész dolgozik egyedül, a második emeleten az építész házaspár alakított ki magának és alkalmazottainak irodát.

Hol feszült, hol barátságos a légkör; ez a főnök hangulatától függ. Mindent ő határoz meg; nagy a szigor. Ez általában nem jellemző a spanyol építészirodákra, de az MGM ez alól kivétel. A csendet kizárólag a főnök által választott zene törheti meg, és csak ő kezdeményezhet vitát vagy beszélgetést. Szerencsére és meglepetésemre a zenei ízlésünk egyezett; rengeteg komoly- és kortárs komolyzenét hallgattunk. Állandó kollégáim ezt kevésbé kedvelték; talán már unták is kissé a repertoárt.

Mindez a szigor az alkotás sikeressége, a tanulás és a szakmai fejlődés érdekében volt; én így fogtam fel. Örültem neki, hogy önfegyelmet, pontosságot és szakmai alázatot tanulhatok általa. Ilyen mértékű fegyelemmel korábban nem találkoztam.

Lazult a légkör, amikor pár órára főnökök nélkül maradt a társaság. Az írásom elején említett reggelik és a ritka, titkos sörözések is alkalmak voltak erre. Azért titkosak, mert a hagyományos spanyol munkahelyi etikett szerint a kollégák munkaidőn kívül egymással nem találkoznak. Mi a város legnépszerűbb barokk templomával szemben lévő sörözőbe jártunk. A templomban mindennaposak voltak az esküvők; így sokat mulathattunk a téren gyülekező kiöltözött násznépen, néha ismerősökre bukkanva. Az irodai szórakozottságot pedig felszabadulva elemezhettük.

Makettekről, projektekről

A megfelelő számítógép hiánya miatt végig makettezéssel foglalkoztam a 3 hónap alatt, egy-két mellékes feladat kivételével. Nagyon örültem neki, mert utoljára az egyetemi tanulmányok folyamán volt erre lehetőségem. Spanyol kollégáim elmondása szerint mindenki modellezéssel kezdi az irodai szereplését; amolyan beugró feladat a csapatba lépéskor.

Első próba makettem egy már épülőfélben lévő egyetemépület 1:300-as modellje, melyet CAD rajzok alapján kellett pontosan kiviteleznem. Már a fél milliméteres eltérések is gondot jelentettek. A második példány nagyon megtetszett az irodának anyaghasználata és pontossága miatt. Volt súlya, tömör és kompakt lett; könnyen mozgatható. Tömörségét a megfelelő áttörésekkel ellensúlyoztuk. A terv és az épület maga nagyon tetszett nekem; nagyon szerettem vele foglalkozni. Az építkezésen kétszer jártam.

A következő makett léptékváltást igényelt, a már szintén épülőfélben lévő, viszont problémás építkezéshez kellett megrendelésre 1:100-as modellen bemutatni a homlokzatok és a födémek összefüggését, mely nem volt egyértelmű.

Az álomfeladatot ezután kaptam. Pályázatot készítettünk; gyönyörű, szoborszerű és lírai épületet, melynek a végleges formai kialakításában volt szerepem. A tervezett épület egy koncert- és színházteremnek helyet adó kulturális központ. Skiccek alapján és pontos tervrajzok nélkül kellett a végső makettet a megálmodott arányokkal elkészíteni! Az erről készült fényképek az összes tablón központi szerepet kaptak. Nyertest még nem hirdettek, ezért titoktartás kötelez.

A negyedik projekt, amiben érdemben részt vettem szintén pályázat volt. Egy romos állapotban lévő jezsuita kolostor helyreállítására és bővítésére kellett javaslatot tenni. A vendéglátói komplexumot főleg esküvők és konferenciák lebonyolítására kellett kialakítani. A válaszunk egy szerény, inkább költségkímélő tömegegyüttes egyszerű szerkezetekkel. A terepmodellel kiegészített épületmakettet a pályaműhöz fizikális valóságában kellett mellékelni.

A meglátogatott építkezés

Kétszer is volt szerencsém ellátogatni a Pablo de Olavide egyetem új, tantermeknek és irodáknak helyet adó épületének építési helyszínére. A polikarbonáttal és üveggel burkolt homlokzatok az épület léptéktelenségét szándékozzák szolgálni. Az épület egy láthatatlan lábakra állított, terekkel kitöltött „födém”, mely a régi kampusz épületeit összekötő, árnyékot nyújtó fedett folyosók továbbgondolása. A 133 méter hosszú, 46 méter széles és mindössze 9 méter magas, kétszintes épület 20 méter széles passzázst hoz létre, amit játékosan tagol hol 3,30 m hol 6,70 m magas terekre. Egy napraforgó mező szélén, Sevilla külvárosában, már-már falusi környezetben épül. Innen ered az alacsony doboz- és raktárszerűsége, továbbá a belső terek színhasználata. Az osztálytermek burkolata hol napsárga, hol narancssárga, hol kék. Ezek a színek a homlokzat áttöréseinél is megjelennek. Az üzenőfal parafaburkolattal, a tábla világítása természetes fénnyel és rejtett mennyezetvilágítással együttesen van megoldva; mindkettő a burkolat síkjába van süllyesztve. A terek aránya, a homlokzati elemek befogása, a belsőépítészeti ritmusok és a koncepció teljes egészében mind-mind nagyon tetszett.

Az alkotás folyamata – a munkamegosztás

A koncepciók szellemi atyja José Morales Sánchez. 1:500-as és 1:200-as skiccei alapján tervrajzok, kalkulációk, számítógépes látványtervek és makettek készülnek. Ezek alapján a szükséges módosításokat is ő álmodja meg, amit a tervezőcsapat újból és újból kivitelez; így alakulnak, forrnak ki a tervek. Szabad kezet kapunk módosításra, javaslatokra, de a döntéseket arról, hogy milyen irányba haladjunk tovább mindig az irodatulajdonosok hozzák meg.  Elvárt a gyors munkatempó, a jó minőségű, pontos és tiszta munka, melyet kevés információ alapján a megfelelő arányokkal kell kivitelezni. Minden beosztott kizárólag csak egy eszközzel dolgozik hónapokon vagy éveken keresztül. Van, aki a látványterveket, van, aki az épületfunkciót, van, aki a maketteket és van, aki a tablókat, vagy épületszerkezeteket alakítja. A hatékonyság érdekében a munkamegosztás mindig ugyan az; minden projekt esetében.

Szakmai fejlődés

A Leonardo program az alábbi pontokban összegyűjtött szakmai fejlődésre adott lehetőséget:

  1. Javult a térlátásom a makettezésnek köszönhetően.Új programmal tanultam meg rajzolni, az AutoCad-del; mindezt spanyolul.
  2. Fejlődött a nyelvtudásom. Egyszerűen kellett kifejeznem magam spanyolul és angolul. A véleménynyilvánítás minden nap nagy kihívás volt.
  3. Nőtt az önbizalmam.
  4. Nőtt az önkritikám. Kritikusabb lettem a saját munkámmal és a munkámhoz való hozzáállásommal kapcsolatban. Változtattam, amin szükséges volt.
  5. Pontosabb lettem.
  6. Jobban bírom a stresszt és a munkahelyi feszültséget.
  7. Kitartóbb lettem.
  8. Az önálló munka monotonitása és elvárt igényessége kellő összpontosítást és kitartást követelt.
  9. Rugalmasabb lettem.
  10. A csapatmunka a határidők betartását és alkotói rugalmasságot kívánt. Mások szemével is kellett látni és mások agyával gondolkozni; mások ötleteit alkalmazni.
  11. A szakmai gyakorlatról kiállított Europass igazolvány gazdagítja önéletrajzomat.

TANULSÁGOK

A nyelvi korlátok és kommunikációs nehézségek miatt az iroda életében és a tervezésben csak a harmadik hónapban tudtam érdemben részt venni. Ekkor már ki tudtam fejteni véleményemet és szakmai vitákhoz is hozzá tudtam szólni. Ha újrakezdhetném, magas szintű spanyol nyelvtudással érkeznék, valamint profi számítógéppel, amin futnak a 3D-s programok.

Szívesen rajzoltam volna ArchiCad-del, mivel az AutoCad-es terveket nehézkez volt kezelni. Pontatlanul, minden szint külön-külön egymás mellé volt rajzolva. A tervlapot elforgatni, a szinteket egymás fölött összenézni nem lehetett. Ilyen módon elavultabb volt géppel dolgozni, mint skiccpauszon.

Spanyol nyelvtudásom hiánya miatt az épületek funkcionális kialakításában, a térszervezésben sem mélyülhettem el. Az állandó határidők miatti ütemes munka nem engedte meg, hogy számomra tetsző mértékben tanulmányozzak egy-egy pályaművet a kiírástól a megoldást nyújtó térkombinációig.

Ezt ellensúlyozta az, hogy érdekes és hasznos szerkezeti megoldásokkal találkoztam makett készítés és épületlátogatás közben. A terek és térkapcsolatok, a terek arányai és az anyaghasználat lenyűgözően szép és igényes az iroda összes munkájában; igazán élmény volt velük dolgozni. Valóban a nagybetűs Alkotás, az alkotó folyamat részeseivé válhattunk mindannyian, akik a projekteken dolgoztunk.

ÖSSZEGZÉS

A Leonardo program szakmai és egyéni fejlődésre is lehetőséget adott. Hasznosnak tartom az ösztöndíj segítségével itt töltött 3 hónapot. Egy-két szervezésbeli hiányosság miatti kellemetlenségtől eltekintve jól éreztem magam Sevillában. Élmény volt megtanulni, hogyan lehet alkalmazkodni a 40 fok feletti hőséghez. Úgy érzem, sokat fejlődtem és komolyodtam. Szakmai fejlődésemhez Sevilla gazdag építészeti környezete (múltja és jelene) is hozzájárult. (Az Encarnación téren éppen most épül Jürgen Mayer ’Metropol Parasol’ című, pályázatnyertes projektje.)

Szerencsém volt a szállásommal. A már Budapestről lefoglalt szoba jó helyen volt, közel a munkahelyhez, és sok különleges élményt nyújtott kiváltságos fekvése miatt. Tökéletes bázis volt saját magam és a világ e részének megismeréséhez.

Sikerült beilleszkednem valamellyest a spanyol társadalomba; pár külföldi baráttól eltekintve helyiek teszik ki az ismeretségi körömet.

Augusztusban a város kihalt volt, utazásaimat én is ekkorra időzítettem. A hőség szeptember közepére enyhült; s mivel még most is itt vagyok, tanúsíthatom, hogy Sevilla nagyon élhető város. Mindenkinek ajánlom szeretettel.

Ezennel köszönöm az ÉK Egyesületnek a Leonardo program által nyújtott lehetőséget.

Tamás Adrienn, Sevilla, 2010. szeptember 30.