Tóth Petra: Beszámoló bodrumi gyakorlatról

Törökországról és a török építészetről itthon keveset tudnak a építészek illetve általában az emberek. Sőt, más nyugat-európai országhoz viszonyítva az általános érdeklődés is kisebb iránta. Így lehetett, hogy lelkes Törökország kedvelőként elnyerhettük – a férjem és én külön-külön megpályázva – az ÉK Egyesület által közvetített egy hónapos törökországi Leonardo Mobility ösztöndíjat.

A szakmai tapasztalatszerzésnek kétféle módját terveztük el. Egyrészről kerestünk egy török építészirodát, ahol bekapcsolódhatunk a munkába, másrészt – a támogatás keretét és az egy hónapos időintervallumot kibővítve – vállalkoztunk egy többezer kilométeres autós körutazásra, hogy feltérképezhessük az országot és ezzel együtt a történeti és jelenkori török építészeti jellegzetességeket.

JELENKORI ÉPÍTÉSZET ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET

Gyakorló belsőépítészként az út szakmai szempontból legéletszerűbb élményeit Bodrumban szereztem. Bodrum az Égei-tenger partjának legdélebbre eső tengerparti nagyvárosa. Törökország azon vidékén van, ahová a török felső osztály legnagyobb része országon belül nyaralni jár. A városmag a Halikarnasszoszi vár köré épült ki, teljes öbölnyi yachtkikötője zsúfolva van török, amerikai és egyéb zászlójú luxusyachtokkal és halászhajókkal, valamint van egy tengeri határállomása közvetlen hajókkal a görög szigetekre. Ebben a városban telepedett le és indította be építészeti vállalkozását, Güvenç Karamustafa az ankarai műszaki egyetem angol nyelvű képzését végzett fiatal építész.

Ebben a környezetben, ahol Törökország politikai vezetői, popsztárok és a gazdag értelmiségi réteg nap mint nap megfordul, Güvenç olyan megbízói és kivitelezői kapcsolatokra tett szert, amelyek által lehetősége lett építészeti és belsőépítészeti látásmódját jelentős akadályok nélkül a valóságba átültetnie. Megérkezésünkkel egyidőben egy három éves projektet – egy hétcsillagos boutique hotel – építészeti tervezését, generál kivitelezését és átadását zárta le.

Hasonlóan az itthoni viszonyokhoz, jó minőségű építészeti munkákból nehéz folyamatos megélhetést biztosítani ott is, ezért érdemes valamilyen kiegészítő jövedelmet hozó munkát is vállalni. Güvenc a hotel komplexum megtervezésén túl vállalta ennek generálkivitelezését. Ez az eset az ottani általános építészeti hozzáálláshoz illeszkedik, ugyanis egy éppen futó projekten nyomon követhettük, hogy igen kevés és felületes tervrajz alapján építenek és sok kérdésben és részletkialakításban az építkezésen hoznak döntést. Így a kivitelezésen a folyamatos tervezői jelenlét amúgy is szükségszerű. Szerencsés adottság erre nézve, hogy az időjárási viszonyok sokkal egyszerűbb szerkezeteket és csomópontokat kívánnak az itthoniaknál.

Bár a hotel emperor suite-je még építés alatt volt, ebbe a feladatba nem tudtunk bekapcsolódni. Viszont annál nagyobb szükség volt a munkánkra egy épülő és hamarosan átadásra kerülő családi rezidencia kivitelezésén. Güvenc mivel az utóbbi időben minden idejét a hotel kivitelezésén töltötte, ideiglenesen felszámolta az irodáját, nincsen tervezőtársa vagy alkalmazottja így az irodáját egy laptop felállításával otthonába telepítette. Ennek megfelelően a családi ház kivitelezéshez minimális tervrajz készült. Tervezőtársként vont be minket a még megoldandó építészeti és belsőépítészeti részletek kitalálásába és dokumentálásába. Lépcsőt, fürdőszobákat, medence részletet, világítást, konyhát, tetőteraszt, beépített bútorokat terveztünk. A terveket, rajzokat örömmel fogadta, egészében vagy saját ízlésére átformálva felhasználta. A terveket kézi skicc, léptékhelyes kézi rajz, saját laptopon Archicad és Autocad programokkal készítettük. Güvenc tervezőprogramként Autocad 2007-et használt, így könnyű volt a tervfájlt továbbdolgoznunk.

Megmutatta még egy általa nemrég tervezett franchise rendszerű Bécsi Kávézóját valamint egy kisebb kávézó kialakításába bevonva minket, megismerkedhettünk sokat foglalkoztatott asztalosával, illetve voltunk egy egynapos workshop-on egy keramikusművész barátjánál, ahol részt vehettünk a tárgyak elkészítésének utómunkálataiban, valamint saját készítésű tárgyainkat is kiégethettük és elhozhattuk.

Néhány érdekes török jellegzetessége az építési szokásoknak, hogy a kereskedői vénához hűen a kivitelezési árajánlat is alkudozás tárgya, az építési szabályozás sokkal lazább, mint nálunk, valamint a munkavédelemre semmi hangsúlyt nem fektetnek. Ezt nem csak a kivitelezéseken tapasztalhattuk, hanem sok olyan történeti emléket, természeti értéket látogattunk, melyeknél még ha életveszélyes adottságai is voltak, nem építettek ki kapaszkodót vagy korlátot.

TÖRTÉNETI ÉPÍTÉSZET ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET

A mai Törökország területén halad át az ókor legfőbb szárazföldi kereskedelmi útvonala a Selyem Út, mely Európát és a Kelet- és Délkelet-Ázsiával kötötte össze. A török állomások az első ázsiai állomások ezen az útvonalon. A száraz, kopár, sziklás belső Anatóliai területek ritkán lakottak, az egynapi tevejárásnyira (15-30 km) épített szálláshelyek az úgynevezett karavánszerájok körül alakultak ki. Ezek az épületek egyszerű, sémaszerű, masszív, gondosan megépített, díszítetlen kőépítmények, amelyek legtöbbször a szultán támogatásával épültek. Az épület átriumos elrendezésű, középen egy négyszögletes belső udvarral és itatókúttal, körben árnyékot adó árkádsorral és onnan nyíló szobákkal illetve közösségi és kiszolgáló terekkel.

Ma az áruforgalom ezeken a térségeken négy-hat sávos autóutakon történik, de a karavánszerájok közül sok ma is áll. Egyre többet újítanak fel és töltenek meg újra élettel. Az új funkció finoman illeszkedik az építmény eredeti rendeltetéséhez, a nagyobb piacnak ad helyet, a kisebben hotelt nyitnak.

A karavánszerájokhoz olykor közvetlenül csatlakozik egy szakrális rendeltetésű építmény, a mohamedánok temploma, a dzsámi. Az építőanyag itt is kő illetve kő és égetett tégla vegyes falazata, a belső terek falai vakoltak, festettek. Az épület, jellemzően kupolás fedésű, vagy fa szerkezetű kis hajlásszögű sátortetős, díszes fa kazettás álmennyezettel. A belső terek meghatározó eleme a Mekka irányába fektetett imaszőnyeg, amely a dzsámi egész padlófelületét borítja elnyelve minden lépéshangot és éles zörejt. Ez a puha csönd a hűvös falak között nagy kincs a zsibongó, forró városi forgatagból belépve. A falak legtöbbször gazdagon díszítettek, az arab íráshoz hasonló írásképű ottomán írással írt Korán idézetekkel és ornamentális vagy geometrikus díszítőmotívumokkal borítottak. Az ottomán írást ma már csak kevesen ismerik, közülük van, aki a kalligráfia tudományával a dzsámi előtt a turistákat kábítja, az átlag török ember csak az írásreform utáni fonetikus írásképet ismeri, amely a magyaroknak is könnyen olvasható, tele ü, ö betűkkel. A perzsa közvetítéssel használt arab íráskép nem tudta leképezni a különleges török hangzókat, ezért a lassan már félistenként szeretett reform politikusuk, Kemal Atatürk 1928-ban bevezette a fonetikus írást.

no images were found

A templomoknál zajló vallásos rituálé elengedhetetlen eleme a szertartásos lábmosás, amelyhez mindig adott egy sorba vagy körbe rendezett falikút vályúval és ülőkékkel. Ez vizuálisan és a hűsítő lábfürdő tekintetében tökéletes elem, ugyanakkor funkcionálisan nem következetes, mert a lábmosás után ugyanúgy vissza kell lépni a porba, és elbaktatni a bejáratig, ahol praktikus ülőke vagy bármilyen belsőépítészeti elem, kapaszkodó, kötél, puff vagy szolga híján a cipőlevétel egy egy lábon egyensúlyozós mutatvány a helybéli kendős nénikétől kezdve a japán turista számára egyaránt. Ugyanakkor ehhez hozzátéve a muzulmán imádkozás szertartásos mozgáskombinációját az egész egy órás program nagyon frissítő, üdítő hatással van fizikálisan és valószínűleg szellemileg egyaránt.

A török belsőépítészet egyik legkarakteresebb eszköze, amely a szakrális és világi épületekben egyaránt jelen van, a szőnyeg. Törökország különböző régióira eltérő szövési technika és mintahasználat jellemző. A híres szőnyegszövő területek például Szmirna, Hereke, Milas, Bergamon, Usak, Konya. A készítés módja szerint a laikus számára is könnyen megkülönböztethető egymástól néhány szőnyegfajta, a szőtt kilim és szumák, a hímzett dzsidzsim, valamint a csomózott hali és abrash.

A törökök az otthonukba lépés előtt is leveszik a cipőjüket. Sokszor az utcán az ajtó előtt vagy a nyitott ajtónál a kis előtérben már ott sorakoznak a levetett papucsok és cipők. A hagyományos török lakóházak belső kialakítása a nomád életformából átörökített elemeken alapul. A régi ottomán lakóházak fa palló padlóját szőnyeg borítja és valamivel tehetősebb családok szőnyeggel takarják le az ülőfelületeket és olykor a falakat is. Jellegzetes beépített eleme a lakószobáknak a három fal mentén ”U” alakban beépített alacsony, pódiumszerű, mély ülőpad, amire felhúzott lábakkal ülnek, mintha a földön ülnének. Ezt a bútorozást rendszerint egy nagy, mobil, alacsony, összecsukható lábakon álló kerek asztal egészíti ki a szoba közepén.

A párnázott, szőnyeggel borított pódiumszerű ülőfelület és kerek asztal nem csak a magánházakban jellemző, hanem gyakori török belsőépítészeti elem a vendéglátóegységekben, a török teaházakban, vizipipázó helyeken, bárokban, éttermekben is. Gyakran használják ennek egy építménytől függetlenített változatát a csardakot is, amelyet a kertben vagy teraszon állítanak fel. Ez egy önálló, pavilonszerű, nyitott, szellős könnyűszerkezetes építmény. Általában fa szerkezetű. A földtől 35-50 cm-re elemelt négyzetes platformból és a sarokpontokon támaszkodó árnyékot adó tetőből áll. A körülbelül 6-8 négyzetméteres fa pallókkal borított padlóra terítik a szőnyegeket, és négy oldalról körbefutó enyhe dőlésszögű alacsony háttámlának tolják a párnákat. Ezt az egyszerű kis építményt nagyon sokféleképpen használják az ételek elkészítésétől kezdve a közös főétkezéseken át a pihenésig, játékig.

UTAZÁS, SZÁLLÁS, ÁRAK, ÉTELEK

Úgy terveztük, hogy saját kis autónkkal megyünk, és Bodrumi tartózkodásunkon túl bejárjuk az ország nagy részét. Bízva abban, hogy a terv megvalósítható, a főbb állomásokat már előre meghatároztuk, kirajzolva ezáltal a fő útirányt. Szerbián és Bulgárián áthaladva Edirnén át Çanakkale felé mentünk, ott keltünk át Ázsiába, majd az Égei-tenger partján folytattuk utunkat megállva Assosban, Alibeyben, Ayvalikban, Ephesosban, Izmirben és Kuşadasiban mielőtt megérkeztünk volna fő uticélunkba Bodrumba. Ebben a városban fogadott minket török építész kolegánk, Güvenç Karamustafa. Bodrumi küldetésünk végeztével a Földközi-tenger partján haladtunk tovább kelet felé, megálltunk Fethiyeben, Ölüdenizben, Kabakban, majd felderítettük Kast és Olympost, Antalyát és Sidét. A tengerparti útvonaltól itt tértünk el és észak felé vettük az irányt Belső-Anatólia felé. Felemelkedtünk a hegyekbe és onnan tovább a fennsíkon Konyát, Kappadókia városait, a Tuz Gölüt majd Ankarát néztük meg, ahonnan a Fekete-tenger irányába haladtunk tovább megtekintve az épségben megőrzött történeti várost Safranbolut. Ezután a Fekete-tenger partján Amasrán, Zonguldakon és Akçakoçán át tartottunk Isztambul felé. Isztambul után rövid kitérőt tettünk Tekirdağba, majd innen fordultunk vissza Szófián és Vidinen át Szerbián keresztül Magyarország felé.

Eleinte megingatta tervünket, hogy Törökországban több mint másfélszer annyiba kerül a benzin mint Magyarországon illetve Európa más országaiban. Ez szinte érthetetlen számunkra, mert tudtunkkal Törökországnak van saját olajkitermelése, és kereskedő nép lévén az óriási áruforgalom valamint utasforgalom autóutakon zajlik, ezt támogatandó tehát az üzemanyag éppen olcsó is lehetne. Mint megtudtuk az ár nagy részét adók teszik ki, vagyis az állam jókora bevételre tesz szert ezáltal. Megnyugtató módon ugyanakkor fejlett úthálózat társul ehhez, négy-hat sávos meglepően jó minőségű autóutakkal. Vasúthálózatot alig építettek ki, mi csak az iparterületek közelében láttunk egy-egy sínpályát, amelyet áruszállításra használhatnak. Az utasszállítás jól bevált módja náluk a minibusz, amellyel az egész ország bejárható. Ezen felül Törökországnak négy nemzetközi és számtalan belföldi repülőtere van. Kerékpárutak egyáltalán nincsenek, a szélsőséges domborzati viszonyok és a helyi autósok dinamikus, keleties vezetési stílusa miatt bátor vállalkozás lehet kerékpárral közlekedni, így csak elvétve láttunk egy-két kerékpárost.

Hosszú utunk során számtalan szállásfajtát kipróbáltunk. Az üzemanyag költségét kompenzálva mindig az olcsóbb helyeket kerestük. A több évtizede fellendült turizmus során annyi kis panzió, hotel épült ki, hogy a világszerte elterjedt hostelek száma itt elenyésző. Egy-két meglepetés kivételével rendezett, hangulatos panziókat, kempingeket találtunk. Az induló főszezon ellenére sok helyen alkudni is lehetett. A folyamatos melegvíz ellátás és a fürdőszobák higéniai állapota olykor nagyon rossz, ezért érdemes kibérlés előtt körülnézni és szokni az érzést.

A törököknek lételemük a kereskedés és a vendéglátás, ennek barátságos része például a kóstoltatás és az alkudozás. Kicsit idegesítő oldala pedig a fifikás barátkozás, aminek során, anélkül hogy kérnénk, barátságosan nyújtanak valamilyen éppen fölösleges szolgáltatást, például cipőpucolást, útbaigazítást, termékinformációt vagy terméket, majd a csapdába esett kuncsafttól utána hirtelen pénzt kérnek ezért. Ezen túl mindenhol nagy vendégszeretettel találkoztunk, a sarki fűszerestől a benzinkútig bárhol esélyünk volt rá, hogy a jellegzetes kis tulipán formájú pohárban felszolgált forró teával kínáljanak minket. Akit kicsit jobban megismerhettünk, családtagként kezelve minket nyomban vendégül látott. Ahogy Európában is elterjedt, hazájukban nagy hagyománya van a török utcai gyorsétkezdéknek. Jó áron késő este is lehet dönert és más jellegzetes török gyorsételt – például gözlemét, bureket, mantit, ayrant, cigi köftét – valamint nagyon finom pékárukat kapni. Az árak hasonlóak az itthonihoz – igaz a baklavák szerencsére olcsóbbak – és mi nem győztük újra meg újra végigpróbálni az ételféleségeket.

ÖSSZEGZÉS

Helyiek bevallása szerint is Törökország hódító, kereskedő nép lévén, eddigi története során kevés energiát fordított maradandó, jó minőségű épített környezet kialakítására. Az ország nagy részét bebarangolva, lehetőségünk volt az igazi ottomán favázas építészetet tanulmányozni, ugyanakkor a legtöbb építészeti emlék a területen megfordult korábbi kultúrák nyomai: hellén, római, ókeresztény, bizánci emlékek. A jelenkori építészetet sokszor a meghódított kultúrák építészete határozza meg, mely ötvöződik az internacionális tendenciákkal.

Az ösztöndíj tökéletes alkalom volt Törökország építészeti, belsőépítészeti jellemzőinek és a török építészeti gyakorlat megismerésére. Ezúttal köszönöm a lehetőséget.