Fábián Gábor: Helyszíni jelentés Barcelonából

2011. JÚNIUS 12. (UTAZÁS, MEGÉRKEZÉS, KEZDETI NEHÉZSÉGEK)

Vicces volt idefelé, szinte az egész repülőgép aludt. Nem egészséges a korai felkelés. Fél 9-re már itt voltunk, BARCELONÁBAN. Vonattal jöttünk be a városba, de estére kiderült, hogy a leendő főnökünk várt a reptéren. Félreértettük egymást. Nagyon kedves gesztus volt tőle. Szegény:) Mindenesetre jó előjelek, jó irodát választottunk… A tömegközlekedés átgondolt, nagyon jól szervezett, a vonat nagyon rövid idő alatt ért be a városközpontba, csatlakozva a jól kiépített metró hálózathoz. Van még hová fejlődnünk… A metróval illetve a rendszerhez kapcsolódó elővárosi gyorsvasúttal (RENFE) a város bármely része és a környező települések is könnyen elérhetőek.

A szintén az ösztöndíj előnyeit élvező munkatársammal, Fajcsák Dénessel délelőtt megnéztünk pár hostelt, majd bejelentkeztünk az egyikbe, talán a legjobba (Urbany Hostel). Az épület (1.kép) megállja a helyét a jól sikerült kortárs épületek körében. Az épület jó funkcionális elrendezésű, számos szolgáltatással. A szobák (2.kép) jól felszereltek, bár méretüktől fogva, hosszabb tartózkodásra nem alkalmasak. Egy pékségben reggeliztünk, nagyon finom volt minden. Profik. Jó tudni, hogy vannak még helyek, ahol számítanak az értékek. Majd kiültünk egy kis téren ebédelni. Jó hangulatú városrész, sok öreg az utcákon, kiöltözve ünnepnapon, úgy ahogy kell, férfiak és nők külön. Látatlanba rendeltünk tapast, belevágtunk a helyi kultúra feltérképezésébe. Ezt még gyakorolnunk kell, elsőre nem volt meggyőző. Ebéd után lenéztünk a partra. Kihagyhatatlan program. Délutánra szép idő lett, bár nagyon fújt a szél, és a víz sem mondható túl melegnek. Mindenesetre kipróbáltam. Úsztam egy rövidet, szerintem nem tartott tovább 10 percnél. Júliustól kezdődik a főszezon. Nem vagyok homokos part párti, még szoknom kell. Jöhetett a szieszta, ki kellett pihenni az utazás fáradalmait.  Jól leégtünk, mint a kezdők… A borult, szeles idő nem véd a naptól, egyetlen mentségünk, hogy a reptéren kivetették a naptejet a kézipoggyászból. A folyadék mennyiségre nem árt odafigyelni. Így jártunk. A napszemüveg kontúrja ráégett az arcunkra. Már le sem tudnánk tagadni, hogy strandoltunk. Szerencsére itt van a tengerpart, nem érzem, hogy túlzott megerőltetéssel jár majd e kis szépséghiba kijavítása. Este kiültünk vacsorázni a hostel közös teraszára (3.kép), háttérben Jean Nouvel Agbar tornyával. Sajnos ezerrel ment a légkondi az épületben, szétfagytam, nem tudtam hová üljek, ráadásul a szoba egy fagyasztóláda, az étteremben huzat, amely nagyban rontotta a komfortérzetemet. Éjszaka az összes takaró rajtam, a fejem is a paplan alatt, mert a szemem már teljesen beállt a légmozgástól. Reggel meleg vízzel olvasztottam fel magam. Szerencsére ide már nem kell visszajönnünk.

2011. JÚNIUS 14. (AZ IRODA-BARCELONA, CARRER DE BOLIVIA 340)

A hostelből kénytelenek voltunk reggel kijelentkezni, felnyomták a napi árat majdnem kétszeresére, így hát nagy bőröndökkel futottunk be az irodába (a gyárba). Az  iroda egy gyártelepen található (4.kép), az egyik üzemépület legfelső szintjén kialakított  nagyterű iroda helyiséget (5.kép) térbe állított könyvespolcok, tároló szekrények osztják különféle funkcionális egységekre (munkaterület, tárgyaló, teakonyha, pihenő és kiszolgáló helyiségek).

ELSŐ NAP A MUNKAHELYEN

Első feladat: makett készítés. Előtte a mai kihívás: automataváltós céges autóval bevezetni az ismeretlen városközpontba (még soha nem vezettem ilyet:) de nem törtem össze, igaz a lükvercet (ezt hogy írják) csak egyszer sikerült megtalálni, parkoláskor Dénes besegített – betolt:) és kétszer majdnem koccantunk:) Majd belejövünk. Mikor visszaértünk kiderült, hogy hátrafelé menetbe váltás előtt nyomni kell a féket. Jó tudni, ma is tanultunk valamit. Hétvégenként, ha nincs rá szükségük elvihetjük (bár ezt nem a főnök mondta és nem is a felesége).

Az iroda jobb mint gondoltam, izgalmas munkák várnak ránk. Most az egész iroda nekünk keresi a lakást, nem egyszerű, szépen lassan toljuk fel a keretet, már havi 700 euronál tartunk, jó lenne már megállni…

Az irodavezető (MarcO) felajánlotta, hogy aludjunk náluk, amíg nem találunk szállást, bár a felesége (Eli), aki szintén az irodában dolgozik, úgy köszönt el tőlünk, hogy viszlát holnap, lehet, hogy még nem tudja vagy nem akarta tudni, már elment délben, lehet hogy takarít és készíti a vacsorát. Meghitt otthonuk (6.kép) Barcelonától kb. 25 kilométerre Cabrilsban, egy idilli kertvárosban található. Egy ősfákkal körülvett kis alapterületű, két szintes házban laknak két kisfiukkal (Pól és Cesc). Nagyon vendégszerető emberek, este vacsorával vártak és megkaptuk a kisautót is a ház és az iroda közötti ingázáshoz.

Az irodában nem dolgoznak sokan, MarcO és Eli mellett Jaoma a harmadik üzlettárs, míg Laura, MarcA, és Oscar a hangyák. Mindenki fiatal és segítőkész. Katalánok, spanyol vér nem csörgedezik az ereikben. Nincs nagy munkautáni társasági élet Nem sokra megyünk majd velük. A munkaidő reggel kilenckor kezdődik, tízre talán már bent van mindenki, az ebédet hosszan elhúzzák (ha már nincs szieszta) és így nem csoda, hogy este hét vagy nyolcig dolgoznak. Elmegy az egész napjuk…

Minden hétfőn közös, reggelivel egybekötött, jó hangulatú megbeszéléssel indítják a hetet.  Magyarországhoz hasonlóan itt sem rózsás a helyzet, az itten irodákban sincsenek munkák, itt sincsenek meg a feltételek a zavartalan működéshez. A leépítések mellett (nagyon nagy arányú a munkanélküliség) próbálják ők is túlélni ezt az időszakot, a feszültség érezhető. Keresik a kitörési lehetőségeket, érdekes dolgokkal próbálkoznak. Költséghatékony, alacsony energia felhasználású (ZEROCOST) előregyártható, moduláris elemekből felépíthető épületekkel kísérleteznek. Ennek lenne az első lépése egy családi ház, bemutató épület. Nagy hangsúlyt fordítanak a fenntarthatóságra, annak prezentálására, amely néha már az épület rovására is megy.

És végre megérkezett a meleg Barcelonába.

2011. JÚNIUS 17. (BEVEZETÉS A GASZTRONÓMIÁBA)

Továbbra sem találunk szállást, egy kicsit kezd már nyomasztani. nem jó táskából élni, ráadásul kicsit kellemetlen is.

Viszont jókat-nagyokat ebédelünk. Az iroda (gyár) mellett van egy jó hangulatú étterem (füstmentes kocsma munkásokkal ott menüzünk (7.kép).

Tegnapelőtt mentünk először. Egy spanyol házaspár viszi (a fickó hasonlít a maffiafilmekből Chazz Palminteri-re), nem tudnak angolul. Nehezen értették meg, hogy mit szeretnénk, mi pedig nem tudtuk, hogy mit kértünk. Elénk tettek egy lapot amelyen rajta volt spanyolul az A és B menü. Ennyit értettünk. biztonság kedvéért kértünk egy A-t és egy B-t. Meglepetés ebéd volt. Tipikus spanyol menü három fogással. Az első fogás az előétel (többnyire nem leves, leginkább saláta vagy könnyebb, tésztából vagy rizsből készített étel) majd a főétel (csirke-,disznó-,halhús körettel) és végül pedig a desszert. Amióta itt vagyunk nem gond már a hal, még a végén megszeretem, ha másért nem is, a gasztronómiai fejlődésemért megérte.

Jellegzetes előétel a Paella, rizs tengeri gyümölccsel, melyet a szokásoknak megfelelően csütörtökönként szolgálnak fel. Helyi különlegesség az olvasztott karamellel lelocsolt vanília puding desszert és a Creme Catalana. A harmadik alkalommal már angolra fordított étlappal fogadnak, első a vendég… Amíg tart a pénzünk addig legalább jól élünk.

Esténként munka után legurulunk a smartunkkal a strandra, úszok egyet. Aztán haza az idilli kertvárosba. Már vágyom be a városba, ott még nem sokat voltunk. Lehet, hogy a lakás se ott:( reménytelennek tűnik.

2011. JÚNIUS 21. (SZÁLLÁSKERESÉS)

Nem voltunk sehol, az egész hétvégém a lakás, szoba keresésre ment rá. Még mindig nincs meg az igazi, de feladtam, holnap már lezárjuk, olyan lesz amilyen. Jó párat megnéztem, hihetetlen állapotú lakások vannak. De legalább jártam egyedül a várost két napon keresztül. Jártam melegeknél, rasztás-tetoválós laza srácnál lengyel lány tolmáccsal, csak spanyolul és franciául beszélő néninél, több mint fél órán keresztül, a spanyolt választottam, a két hetes nyelvi múltamra tekintettel, de szinte semmit nem értettem, mondtam neki, de nem zavarta majd hívta a lányát aki beszél angol, és ötpercet eltrécseltek, de nekem nem adta oda, ráadásul a végén nem találta a kulcsot, amivel beengedett. Vasárnap pedig tüntetés miatt lekéstem egy  lakásról. Mentem az okos kicsikocsival, mikor hirtelen kétoldalról megjelent a tömeg, rengeteg ember bukkant elő a semmiből, buktam húsz percet. Majd miután sikerült kikerülni őket, egy másik utcában belefutottam egy másik ágba, viszont addigra sikerült felhúznom magam, nem is tudom miért… belehajtottam a tömegbe (láttam egy kis rést, majdnem szétszedtek.

Még nem érzem a várt hangulatot, remélem, ha bent leszünk a városban, ez megváltozik.

Miután a smart nem indult és otthagytuk a parton, az éjszaka nem volt felemelő, Dénes egy rövid kanapén aludt én pedig egy nagyméretű babzsákon, hát nem volt igazán kényelemes. Tegnap éjszaka megismételtük fekhelycserével. Szombat reggel kimentem a tengerpartra futni, és hogy ránézzek az autóra, izgultam nehogy ellopják. De ha már ott voltam kipróbáltam, és… elindult. Majd be a városba vele, ahol egy kereszteződésben a Gran Via-n megint nem indult. Ott hagytuk. Megint. Elmentünk ebédelni, mire visszaértünk, megint elindult:) így ment egész hétvégén… Ma kiderült, hogy az okos smartban lopás gátló van, ami rövid időn belül letilt:) be kell zárni az autót, majd lehet újra indítani. De legalább nem rontottuk el.

Az este otthon volt  az egész család, kihívtak minket is:) finom vacsorát készített Eli (a feleség). Lehet hogy az utolsó esténk itt, így hát mostunk is, ezt az idilt is meg lehet szokni… Miután elmesélte Dénes, hogy vett egy biciklit, (mialatt én a szállásunkat kerestem), én kaptam egyet tőlük. Hogy fogjuk ezt meghálálni… Pól-lal (két éves kisfiuk) felfújtuk, majd hozta a fabicóját és versenyeztünk a szupermarket parkolójában, nagyon élvezte, mindig ő nyert… a család szurkolt neki, biztatta…büszkén fogadta a gratulációkat.

no images were found

2011. JÚNIUS 22. (A LAKÁS – PL. DE  SALVADOR SEGUI)

A lakás kérdés megoldódni látszik, miután kiderült, hogy az anyagilag kedvező hirdetések nagy része kalóz hirdetés és a kedvezőtlen bérlési feltételeknek köszönhetően egy hete lemondtunk a lakásról (beugró: 1 hónap bérleti díj+két hónap foglaló+1 hónap ingatlanközvetítői díj) már csak kiadó szobákat keresek. Most úgy néz ki hogy a szobatársat keresünk érzés (hangulat) kimarad (nagyon igénytelenek-mocskosak voltak ), amit egy kicsit sajnálok, ugyanis találtunk egy új építésű lakást, második bérlők leszünk, új bútorokkal. Az tény, hogy kényelmesebb lesz, nem kell küzdeni a fürdőszobáért, a harmadik lakónak külön szobája van. Viszont bent van a Raval közepén (8.kép), pár percre mindentől. Kis szépség hibája, hogy Barcelona legveszélyesebb része:) Arabok, feketék, kurvák…rendőrök:)

Szegény Pól sírt este, hogy eljövünk tőlük, de rajta kívül senki sem bánja:)
Kezdtem megszokni a jólétet: kis városi idill, vacsora, kis autó… Jöhet a városi nyüzsgés:)
Holnap lesz Szent Iván ünnepe (legrövidebb éjszaka), megy le a város a tengerpartra, velük tartunk…

2011. JÚNIUS 27. (BENYOMÁSOK, MINDENNAPOK)

Ez egy piromániás nép! a nagy ünnep abból állt, hogy kimentek a tengerpartra, vagy nem mert az annyira nem is fontos és egyfolytában petárdáztak és tűzijátékkal szórakoztatták magukat (9.kép), meg volt ennek is a hangulata, de más jellegű mulatságra számítottam, semmi tánc, zene, előadás… Hétvégén beköltöztünk, elkezdtük belakni a lakást és felfedezni a belvárost és tesztelni a sangriákat:)

Még nem sikerült megtalálni, hová mennek szórakozni, hol vannak a jó hangulatú helyek. Szerintem nincsenek. Beülnek helyekre, beszélgetnek, isznak, átmennek egy másikra és folytatják… vándorló (szórakozó) életet élnek. Keressem tovább…

Annak ellenére, hogy a lakás a belvárosban található, míg az iroda a város peremén, szerencsések vagyunk, hiszen a legrövidebb út szinte végig a tengerparton vezet, ami minden reggel megalapozza a jókedvet (10.kép). A tengerparti bicajozás annyira megfogott hogy másnap reggel kipróbáltam milyen futva, leírhatatlan… így hát befutottam szombaton is (40-45 perc ragyogó napsütésben:) Persze hazafelé a munkából (11.kép) szinte mindig megállunk strandolni egyet, így a „kemény” munka sokkal elviselhetőbb:) Ráadásul mindezt felül lehetett még múlni egy reggeli úszással. Kevés jobb dolog létezik, mint reggeli ragyogó napsütésben úszni a tiszta tengerben.

2011. JÚLIUS 2-3. (AZ ELSŐ KIRÁNDULÁS OLOTBAN)

Az első két-három hét mozgalmas, szálláskereséssel és a hely megismerésével eltelt izgalmas időszaka után felüdülésnek ígérkezett az Olotba szervezett hétvége. Szerencsére kaptuk mindkét napra az irodától autót, amely nagy segítséget jelentett a viszonylag nagy területen megtalálható épületek megtekintéséhez. A programot a városban működő RCR építészirodában dolgozó, szintén Leonardo-ösztöndíjas Hajnal Ödön készítette elő. Két nap alatt számos a szakmai körökben elismert, sokat publikált épületet sikerült megnéznünk Olotban és a környező településeken. A jól ismert saját építésziroda (12.kép), lakóépületek (13.kép), kisebb középületek (14.kép) és sportot kiszolgáló létesítmények (15.kép), városépítészeti elemek (16.kép), mellett bejárhattuk az iroda újonnan átadott és éppen az első rendezvénynek (esküvőnek) helyet adó, több szempontból újszerű házasságkötő „teremet” (17.kép), mely ötletes tartószerkezetének és előremutató anyaghasználatának köszönhetően nagy hatással volt ránk. Minden egyes épületnél érezhető volt a magas szakmai színvonal jelenléte, mind a tervezésben, mind a kivitelezésben. Az épületek megtekintése mellett nagy élmény volt a hegyvidék (Pireneusok lábai) természeti szépsége is (18.kép). Vasárnap estére feltöltődve, élményekkel gazdagon tértünk vissza Barcelónába.

2011.JÚLIUS 5. (AZ ELSŐ MUNKA)

Végre tervezhetek. A már említett moduláris elemekből építkező családi ház az első tervezési feladat. A kezdeti elképzelések a kapott skiccek alapján még nem képviselik azt a profizmust, melyet az iroda épületei alapján gondoltam róluk. MarcOnál és Elinél is egy kis bizonytalanság érzékelhető. Nem értem… taníthatjuk őket tervezni. Megpróbáltunk egy tisztább, szerkesztettebb, a moduláris tervezési módszernek jobban megfelelő verziót felvázolni neki (19.kép), amely egy részről nagyon tetszett nekik és jól képviselné az építő cég által megfogalmazott célokat, igényeket, viszont továbbra is a koncepcióba nem illő kicsinyes kérdésekkel bombáztak. Két nap után fény derült az igazságra. Miután megkérdezték a véleményünket és elmondtuk, hogy szerintünk mi nem stimmel a tervvel, megtudtuk, hogy ez a saját családi házuk lesz. Most már minden érthető. Ez van, ha az építész magának tervez házat. Ragaszkodik a kis dolgokhoz, de nem látja át az egészet. Érdekes módon a kritikánkkal viszont kivívtuk a bizalmukat. Egyre szimpatikusabbak, ráadásul ők is megismertek bennünket, megértették, hogy nekünk mi fontos. A tervezés további szakasza jó hangulatba telt. Próbáltam a tiszta koncepció megtartását, miközben ők jöttek a rossz megrendelői beidegződés aberrációival, érdeklődve:) figyelve reakcióimat.

2011.JÚLIUS 9. (VÁROSNÉZÉS)

Az első teljes hétvége a városban. Szombat délelőtt a kihagyhatatlan, a Ramblán található St. Josep piacon kezdtünk. A zöldségek és gyümölcsök színes kavalkádja (20.kép), a halak elképesztő választéka (21.kép) lenyűgöz minden odalátogatót. A gyümölcsturmixnak és a gyönyörű tonhalnak mi sem tudtunk ellenállni. Délután és este a belváros (Gothic) szűk utcái (22.kép ) és hangulatos terei (23.kép) varázsoltak el.

2011. JÚLIUS 13-14. (BELGA ISKOLAÉPÜLET PÁLYÁZAT)

Az iroda számos megvalósult iskolaépületének köszönhetően meghívást kapott egy többfordulós belgiumi tervpályázatra. Belgium több száz épületegyüttesére írt ki meghívásos pályázatot, melyeket a kiválasztott építészirodák között kiosztott. Három vagy négy csapatra jutott öt helyszín. Előzetesen MarcO és Laura az egyik héten elment Belgiumba megnézni a helyszíneket illetve találkozott a belga partnerirodával. Tegnapi nap pedig megérkeztek a belgák Barcelonába egy két napos workshopra. Este a vezetőség vacsorát szervezett a házukban Cabrilsban, ahol a belgákon kívül teljes iroda képviselte magát. Az elképzelések szerint reggel 8-kor kezdtük a munkát, 1-2 órás etapokra felosztva a napot. A terület bemutatása után (24.kép) a projekt vezetője különböző témakörökben kiosztotta a részfeladatokat a résztvevők között. Minden egyes egyéni tervezési fázist egy közös megbeszélés követett, ahol mindenki bemutatta a számára kiosztott feladatra adott választ, megoldást, amelyet a csapat hozzászólásokkal, újabb öletekkel véleményezett, tovább fejlesztett és így tovább. Az első témakör a helyszín értelmezése, a meglévő épületek feltérképezése és az új épület helyének kijelölése volt, majd a fenntarthatóság témakörében (melyre az iroda túlzott hangsúlyt tulajdonít) kerestük a válaszokat egy ezzel foglalkozó szakember előadását követően. Az első nap végére a folyamatos terv ismertetéseknek, megbeszéléseknek köszönhetően körvonalazódott egy mindenki számára elfogadható területrendezési koncepció és a komplexum  új épületszárnyának lehetséges pozíciója. A második nap az előző napi eredmények ismertetésével, átbeszélésével, a célok megfogalmazásával, az új feladatok kiosztásával kezdődött, majd mindkét fél (belga-katlán) bemutatta a saját hazájában használt (szóba jöhető) épületszerkezeteket, építési rendszereket, anyagokat. Melyet azután a csapat elemzett és az elképzeléseknek megfelelően értékelt, sorba állított. A második nap végére közösen meghatároztuk a továbblépési lehetőségeket és ennek megfelelően szétosztottuk az irodák között a feladatokat. Ezelőtt még nem volt szerencsém ilyen speciális munkafolyamatban részt venni, nagy élmény volt, és úgy gondolom, hogy rendkívül hatékony és eredményes tervezési módszer. Az előző napi erőltetett menetrendje után, ezen a nap már sokkal felszabadultabban folyt egy közös jó hangulatú ebéd közbeiktatásával.