Hajnal Ödön: Helyszíni jelentés Olotból

Olot egy kisváros a Pireneusok lábánál, Katalóniában. Ha repülővel megyünk először jegyet kell váltani, vagy Barcelonába, vagy Gironába. Ez utóbbi idén csak Pozsonyból érhető el, de valamivel közelebb van a végcélunkhoz, Barcelonaba a wizzair üzemeltet járatokat. Általában érdemes 1-2 hónappal előbb megváltani a jegyeket utazás előtt, hogy ne menjen fel nagyon az ára. Mindkét városból a TEISA vállalat által üzemeltetett buszokkal lehet utazni. A jegy 12-17 Euró körül van, attól függ melyik vonalon közlekedik az adott járat. A legolcsóbb, ha Vic városon keresztül közlekedő buszt választjuk, és veszünk egy erre a járatra érvényes kártyát, ami hitelkártyaként üzemel, és 50 euróval tudjuk feltölteni minimum. Így kapunk 20-25 % kedvezményt az általunk választott városig, jelen esetben a Barcelona Olot vonalra. A végállomás a Casa Batlo környéken van, de a repterén minden információt, egy térkép társaságában a rendelkezésünkre bocsátanak. A városba metróval lehet bejutni, ami 3 Euró és a Passeig de Garcia állomáson kell leszállni. Innen kb. 5 perc a buszok végállomásául szolgáló utcasarok. A buszok kék és piros színekre vannak festve, könnyű kiszűrni messziről is. Ha nincs nyitva a társaság irodája – ami a saroktól kb. 10 méterre van – akkor sem kell kétségbe esnünk, mivel a buszon is vehetünk jegyet a vezetőtől. Maga a jármű teljesen új és jó állapotú, csak éppen spanyolokra méretezték, így nekem például alig fér el a lábam. Az út egyébként kb. 90-110 perc függően attól mennyi füvet szívott a sofőr éppen. A buszúton érdemes nézelődni, mert a táj gyönyörű, és jó kis kirándulási célokat figyelhetünk meg. Olotban a város központjába érkezünk meg, ahonnan az iroda kb. 5 percre van. Az állomásról kivezető utca sarkán van egy várostérkép, ahol tájékozódhatunk.

SZÁLLÁS

Általában nagyon kevés kiadó szoba van a városban, nagyjából 150-400 Euró között, de 200 Euró körül már egy jó állapotú, új építésű lakásban is akadhat hely. A szobák mérete kicsi, és ne lepődjünk meg, ha az ablak a légudvarra néz, ha van egyáltalán. Ha sikerül összeállni 3-4 emberrel meg lehet próbálni egy egész lakást kibérelni ami 450-700 euró között van, attól függően, hogy hány szoba van benne és milyen állapotú a ház. Az áraknál érdemes megnézni, hogy bútorozott-e a lakás, így elkerülhetünk pár felesleges randit. Ha mégis bútorozatlan vagy csak részben bútorozott lakást választunk, Girona mellett vannak nagyobb Ikea szerű áruházak, ahonnan be lehet szerezni a hiányzó bútorokat. Az elektromos eszközök tekintetében érdemes a kínaiak által üzemeltetett használt áru üzleteket megcélozni, itt elég olcsó áron hozzájuthatunk a kívánt termékekhez. Persze nem lesznek valami csúcs minőségűek, de arra a pár hónapra pont jók. Amire érdemes odafigyelni, az a lakás elhelyezkedése. Minél beljebb van a városközpontban, annál drágább az elektromos áram, ezért érdemes lecserélni az izzókat energiatakarékos körtékre, amiket úton- útfélen árulnak. Vezetékes gáz nincs, 16 euróért lehet venni kis gázpalackot a benzinkutakon, ha nem elektromos a tűzhely. Ezek általában este tízig vannak nyitva. A vízdíj meglepően olcsó, úgy látszik itt kompenzálnak a villanyért cserébe. A vezetékes víz állítólag nagyon kemény, ezért akinek érzékeny a gyomra vegyen inkább ásványvizet. Lakáskeresésben egyébként segítenek az irodában, így nekem is volt már rögtön, amikor ide érkeztem. Amennyiben nem lenne, van egy-két hostell amiben meg lehet szállni arra az időre, amíg nincs fix albérlet. Közben lehet idevágó weboldalakat böngészni, bár nekem ott senki sem válaszolt . A bérbeadásból nálam nem volt nagy ügy, mert az egyik albérlő adta ki a fennmaradó szobát, így nekem semmit nem kellett már aláírnom. Ha “normális” úton történik a bérbeadás, akkor általbán igazolni kell, hogy van munkahelyed és bankszámlád, amin van elég fedezet az adott hónapokra. A kiadott szobára kauciót kell fizetni, ami többnyire egy havi bérleti díj, és ha nem rongálunk le semmit, az elutazásunk elött visszakapjuk.

VÁROS

Olot egy kisváros 33 000 lakossal, aminek a nagy része nyugdíjas, a többiek pedig jellemzően afrikai bevándorlók. A mostani város az 1427-es földrengés után épült ujjá, amikor a régi település teljes egészében elpusztult. A 18-ik században a textilipar gyors fejlődésnek indult és ezt követően létrejött egy Oloti iskolának nevezett művészeti formáció, ami főleg textilfestéssel foglalkozott. (Műveiket a helyi Museu comarcal de la Garratoxa múzeumban megtekinthetjük). Miután átverekedtük magunkat a települést körülvevő iparterületeken, megtekintethetjük az óváros – 3 vulkán közé épült – néhány utcából álló tömbjét, amely a plaza major és a katedrális körül áll. Az épületek nagy része az 1800-as évekből való, ez alól kivétel természetesen a templomok többsége. Az üzletek nagy része is itt taláható, az éttermekkel egyetemben. Építészetileg a katedrális környéke érdekes, van egy-két nagyon szép szecessziós házikó, illetve az iroda munkái szétszórva. Érdemes felmenni a Montsacopa vulkánra, amely a középső városi dombocska a három közül. Innen be lehet látni az egész várost, illetve körbesétálhatunk a vulkán kalderajan ahol a keresztút 12 stációja is látható. A tetőn egy kolostor is van, amit szintén meg lehet tekinteni. Éjszakai, és egyáltalán bármilyen élet nincs, így aki bulizni szeretne, annak el kell mennie máshová, pl. Vicbe, Gironaba, vagy Barcelonába. Az egész városban kb.5-6 zenés szórakozóhely van, ebből idén kettőt már bezártak… Van egy disco is a külterületeken, de oda csak kétes alakok járkálnak, és a kollégák erősen nem javasolták.A kocsmákban általában egy-két ember lézeng, kivéve. ha a Barcelona játszik, mert akkor ideiglenesen megtelik mindegyik. A szórakozóhelyek árai általában kétszerese az otthon megszokottnak, ha nem több. Ősszel vannak nagyobb helyi ünnepek, mint például a Festa major az óriások táncával, vagy a Festes del Tura es a Fira de Sant Luc.A városközpontban van egy-két utca, ahol az üzletek vannak, de egyébként lakónegyedekkel találkozhatunk a régi városfalon kívül. Van ugyan tömegközlekedés, de szinte felesleges, annyira közel van minden. Aki mégis úgy érzi, hogy szeretne buszozni, az a buszon tud jegyet váltani, illetve a már említett buszvégállomáson vehet bérletet. Aki nem szeret sétálni, az vehet biciklit, de kényelmes tempóban 40-50 perc alatt át lehet sétálni az egész városon hosszanti irányban. A bringa akkor lehet hasznos, ha ebédszünetben hazamegyünk enni és messzebb lakunk. Így lehet spórolni plusz 10-15 percet.

Aki sportolni vágyik, annak elsősorban itt van az RCR által tervezett futópálya közel a város széléhez, az irodától 20 percre gyalog. Illetve van egy jól felszerelt konditerem 2 percre a munkahelytől. Itt 45 euró ellenében mindent használhatunk a szaunát is beleértve és részt vehetünk az összes programon. Ezen kívül van még 2 uszoda ahova a belepő 2-4 euró körül van, de sajnos mindkettő relatíve messze van. Van még néhány egyéb lehetőség, például jóga, takewando stb. de ezek mind olyan időpontokban vannak, amik belelógnak az iroda munkaidejébe. Kulturális szempontból havonta van egy-két rendezvény a főtéren, illetve 3 múzeum állandó kiállításokkal, és egy mozi. Ha valaki katalánul szeretne tanulni, a városházán van ingyenes tanfolyam, háromtól fél négyig. Ez esetben beszélni kell a főnökséggel, mert az ebédszünetnek hivatalosan három órakor vége van.

ÉTKEZÉS

Ha bevásárolni szeretnénk, az éjjel-nappalikat felejtsük el, mert azok itt nincsenek. A boltok általában reggel 9-től este 9-ig vannak nyitva, többnyire 3 órás sziesztával. Ez alól kivétel néhány pakisztániak által üzemeltetett üzlet, ahol némileg drágábban vehetjük meg amire szükségünk van. A város külső részeiben vannak a szupermarket láncok üzletei (ettől nem kell megijedni 15 perc a központból) pl. Lidl, Consum, Aldi, Dia stb. Ezek közül a Lidl a legolcsóbb, de én nem vagyok róla meggyőződve, hogy mindig abból van a kaja, mint amit ráírnak… Helyileg a város keleti részén van a Dia a Consum és a Lidl. Nyugaton a Carrefour, északon a vulkánok után pedig az Aldi. Mindenhol lehet kártyával fizetni, egyedül a Lidl-ben van értékhatárhoz kötve. (csak 10 euró feletti vásárlásnál engedik). Ha nem bízunk az itt kapható áruk minőségében vagy egyszerűen csak nem szeretünk ezekben vásárolni, akkor akad jó pár pékség és hentesüzlet és zöldséges. Ezek azonban két-háromszor drágábbak, mint a szupermarketek. Van még egy piac a katedrális mellett, ez 9-től 14 óráig van nyitva. Itt vehetünk háztájiban termesztett zöldségeket és gyümölcsöket, az import áruk mellett. Általában az árak kb. 1,3 szorosa az otthoninak, és ne lepődjünk meg, ha drágább, mint Barcelonában, itt nincs nagyon verseny. A központban találhatunk cukrászdákat, ahol megismerkedhetünk a helyi édességkészítes remekeivel.

Éttermekben nem nagyon voltunk, mert elég drágák, de aki erre vágyik, az könnyen talál a központ körül. Ha egy egyszerűbb menüt kérünk az általában 15-20 euró, de egy kellemes vacsora ennek a többszöröse. Illetve itt van az iroda által tervezett les Colls, de az, aki vacsorázni szeretne, jobb ha felkészül 120-150 Euró elköltésére.

Ha netezni akar valaki az irodán kívül, akkor van egy-két netcafe, és wifi hotspot általában óránként 1 euróért. Ha telefonálni akarunk, akkor érdemes venni kb. 20 euróért egy helyi kártyás telefont, amihez társaságtól függően van specko lehetőség külföld hívására. Ez általában egy 5 eurós kártyát jelent és az ezen lévő kódot kell tárcsázni, majd a számot, amit hívni szeretnénk. Most épp az Orange társaságnak a legkedvezőbb a díjszabása, kártyás telefonokra, de érdemes érkezéskor végignézni mindhárom nagyvállalat (Orange, Vodafone, Movistar) ajánlatait. Van még egy kisebb társaság a llamaya, amellyel minden hókusz-pókusz nélkül tudunk külföldre telefonálni 7 centért, de cserébe nagyon rossz a lefedettsége, gyakran szaggat a vonal.

KÖRNYÉK

A város legnagyobb pozitívuma, hogy az egész megye, amiben fekszik, természetvédelmi terület, így amint kiérünk a városból, rögtön csodálatos szépségű tájakon kirándulhatunk. Olot egy vulkanikus aktivitás központjában fekszik. Nyugalom, már régóta nem történt semmi. Viszont ennek eredménye, hogy az egész tájat meghatározzák a balatoni tanúhegyekhez hasonló képződmények. A turista információban kaphatunk térképet, ahol a turista utak is fel vannak tüntetve. Ezek egyébként elég jól kiépítettek, de néha a helyi parasztok keresztbe húznak egy-egy kerítést, illetve kikötnek pár kutyát, és ilyenkor kerülőre kényszerülhetünk. A városban rögtön észrevehetjük az utak jelzéseit, amelyek sárgával vannak felfestve. Az egyenes vonal a helyes útirány, az L betű a kanyart jelzi, az X pedig a rossz irányt mutatja. A történelmi örökség részeként rengeteg kis vár, őrtorony és híd van a hegyekben, a gyönyörű kilátásról nem is beszélve. Érdemes előre feltérképezni merre indulunk, így megkímélhetjük magunkat pár felesleges úttól, ahol semmit nem látunk, cserébe kicsit unalmas. Van például több nagy vízesés is 2-3 órányi távolságban, természetes medencékkel az aljukban, ahol nyáron fürödni lehet. Illetve lehet télen is, ha valaki kedveli a 9-10 fokos vizet . A közeli Montagut mellett van egy kis tó, egy 800 éves híd társaságában, ahol augusztusig lehet fürdeni, akkor ugyanis kiszárad. Illetve aki elég bátor/hülye a felette átívelő hídról ugrálhat. A megye északi részén szinte érintetlen a környezet, csak néhány turistaszálló van, ide nagyon érdemes ellátogatni. Interneten lehet szállást foglalni a hostelekben és könnyedén bekalandozhatjuk a Pireneusok spanyol részét.

Érdemes még ellátogatni Andorraba, de ehhez autót kell bérelni, ugyan a távolság mindössze 60 kilométer. Ha télen érkezünk, akkor érdemes kipróbálni a sípályákat is, amik állítólag a legjobbak Spanyolországban! Itt amúgy adómentesen lehet mindenféle árut venni, így aki szeretne egy kicsit pénzt szórni, az itt egész olcsón megteheti.

A tengerpart körülbelül 1,5 óra autóval, így oda általbán hétvégén érdemes leugrani (máskor nem is lesz nagyon idő rá). Busz nem nagyon megy, talán csak kétszer naponta. Itt mindenki a Rosas nevű strandot favorizálja, ami viszonylag nehezen megközelíthető, mivel több kis falun kell átverekedni magunkat és a part nincs kitáblázva. Ha a közelbe megyünk, akkor szerencsére nem fogunk túl sok turistával találkozni, de cserébe nem nagyon kiépített, általában van a föveny, oszt’ jó napot. A part tiszta, jól karbantartott, és közvetlenül megközelíthető autóval, szerencsére parkolóhelyet sem kell órákig keresgélni. Ha autóval vagyunk, elmehetünk a kempingek közelébe, itt vannak bárok is és lehet mindenféle eszközt kölcsönözni, vagy különböző tanfolyamokon részt venni, pl. kite, szörf, jet-ski stb. A helyiek szerint egyébként nagyjából szeptemberre melegszik fel errefelé a tenger kellemes hőmérsékletre, addig érdemesebb a Barcelonától délre fekvő strandokat látogatni. A város körül 10-15 percnyi távolságra vannak lovardák, illetve aki szeret sétálni, annak 1,5 óra gyalogút. Itt a hazai árakon lehet lovagolni, persze ha elsajátítottuk azt a pár szót, ami a gyakorlatok megértéséhez szükséges. Vannak szervezett lovastúrák is, amit érdemes kipróbálni annak, aki már meg tudja ülni a lovat megfelelően. Aki biciklivel szeretne túrázni, annak itt nagy szerencséje van, mert az erdei ösvények nagy része erre alkalmas, ez alól egyetlen kivétel a nyugaton induló régi római út, amire tilos ráhajtani. (általában a katalánok elég rendpártiak, már-már szinte németesen ). A környéken nagyon sok kiépített grillezőhely van, ahol általában folyóvíz mellett lehet mókás estéket eltölteni. Legközelebb a város területén található pabellon de baños van, a folyó partján nyugati irányban. Itt ugyan nem sütögethetünk, de nagyon kedvezményes áron – 15 euróért – hoznak svédasztalszerű kaját, az iroda által tervezett Les Colls étteremből.

no images were found

IRODA

Az irodat harman alapitottak : Rafael Aranda, Carmen Pigem es Ramon Vilalta. Korabbi munkaik miatt Mies van der Rohe dijat nyertek, a vilag szamos helyere hivjak oket folyamatosan eloadni, vagy workshopokra. Olyan munkak fuzodnek a nevukhoz mint a Casa Rural, a Les Colls etterem bovitese vagy a Pista de Athletico. A muterem egy régi gyárépületben van a folyó mellett, kb. 5 percre a központtól. Még nincs teljesen kész, így belül igazi építkezés hangulat uralkodik, illetve ha először belépsz nem tudod merre indulj el a romok között. Mondjuk ehhez az is kell, hogy egyáltalán megtaláld az épületet, mert logo vagy tábla természetesen nincs. Kis segítség a felül beépített 3×10 méteres tisztítást nem igénylő üvegtábla, és a rozzant fakapu mellett található high-tech ujjlenyomat leolvasó beléptető rendszer. Jövőre szerintem a retinamintát is elkérik majd a dolgozóktól, hehe. A belső design vegytiszta RCR annak összes szépségével és hátrányával. Minden fémből és üvegből van, a padlót is beleértve.

A természetközeliséget nagyon komolyan veszik, így pl. a WC-nek csak 3 fala van, a negyedik közvetlenül a kertre néz egy borostyán-függönyön át. Hát télen nem egy élmény… A házikót négy részre lehet osztani: az első az „álmok pavilonja” itt vannak a gyűlések és a kiállítások. Egy teljesen üvegfalú lapostetős épületet képzeljünk el, ami a szomszéd épület tűzfalára van rácuppantva. A bejutás egy 4 méter magas fém tolóajtón keresztül lehetséges, amin szintén ujjlenyomatos zár van. Belül egy konzolos acéllemez lépcsőn juthatunk le az egy méterrel lejjebb levő padlószintre. A tűzfalon fémből lemezek vannak táblaként felfüggesztve, erre lehet mágnesekkel kitűzni a terveket. A makettek elhelyezése a padlóból hidraulikusan kiemelkedő asztalon lehetséges. Ha éppen nem használják, akkor egyszerűen visszasüllyesztik a burkolatba.

A második terület a még el nem készült „köztér”. A régi csarnok nagy részét magába foglaló majdan publikus terület, ahol a város számára szeretnének majd kiállításokat és előadásokat szervezni. Egyébként innen nyílik a WC és a kert is, amelyben az „álmok pavilonja” van. Jelenleg „majd jó lesz még valamire” haszonanyag tárolására és parkolónak használják. A harmadik rész a konyhának nevezett könyvtár és raktér, ami közvetlenül csatlakozik a csarnokhoz, egy fém függönnyel elválasztva. Itt található a három 15 mm vastag acél fal közé hegesztett lépcső is, valamint az iroda „büféje”, egy ital automata. A tűzfal közelében van a konzolos acél „konyha” asztal és magán a falon egy acélból készült könyvespolc, ami a felső szinten folytatódik.

Innen juthatunk fel a negyedik területhez, az irodarészhez. A felső szint bal oldalán nyíló helyiségben vannak a rabszolga terminálok, szigorúan konzolos 4 méter hosszú fém asztalokkal. Itt tulajdonképpen a falakon és a tetőn kívül minden fém és üveg, még a polcok is! A tető egyszerű cserépfedésű, belül téglával burkolva, fa szelemenekkel. A régi, utcára néző homlokzat ablakait meghagyták, így azok egyszerű, 2 mm vastag üvegezésű fa nyílászárók. A falak 30 cm vastagok, néhol át lehet látni a tégla résein, mivel egyáltalán nincs hőszigetelve. Az egész irodában padlófűtés van, amit egy termosztat vezérel a vezetőségi irodából. Ez azért kellemetlen, mert annak a szobának az egyik falnyílása a fűtetlen lépcsőre néz, ezért a beosztottak télen igencsak izzadnak. A lépcsőtérből egy 4 méter magas fém tolóajtón keresztül tudunk bejutni ide, szintúgy a jobbra található főnöki részlegbe, ahol a már említett kívülre néző üvegfal is található. A helyiség külön érdekessége, hogy a fal előtti könyvespolc lábánál üvegpadló van, így az egy szinttel lejjebb levő „konyha” könyvespolca vizuálisan folytatódik a második emeleten.

A munka 8:30-tól, este 19:30-ig tart egy 1,5 órás ebédszünettel 13:30-tól. Ha túlóra van, az ezen felül van. Pozitívum, hogy ha bejössz hétvégén, akkor kapsz egy szabadnapot, illetve nagy hajtás esetén az este rendelt kaját kifizetik másnap. A főnökök nem nagyon vannak bent, és nem beszélnek idegen nyelveket, szóval javasolt a spanyol nyelv ismerete. Általában az ösztöndíjasokkal nem sokat foglalkoznak, mi a munkatársakon keresztül kapjuk a feladatokat. Két-háromhetente van megbeszélés, akkor mondják meg, hogy amit csináltunk addig az teljesen rossz és kezdjük elölről . A kollégák átlagéletkora 30 év körül van, és többnyire legalább angolul beszélnek. A társaságban egyetlen egy spanyol sincs, mindenki katalán, francia, portugál plusz az ösztöndíjasok, akik a létszám egyharmadát teszik ki. Fent, a számítógépes részlegben, érdemes mindig egy pulóvert vagy törülközőt magunkkal vinni, mert az asztalok is fémből vannak, ami egy idő után tejesen lehűti az alkarunkat és a nap vége felé már igen kellemetlenül tudnak fájni az izületek. A kommunikáció a 21-ik századi trendek jegyében egy msn-szerű programmal folyik, a beszédet nem nagyon preferálják. Ha nagyon muszáj, akkor halkan lehet értekezni. Sötétedés után fény fent is csak dísznek van, erre mindenki készüljön fel. Általában elmondható, hogy belül a praktikum helyett a design-t részesítetek előnyben, így minden nagyon szép és Croquis címlap után kiált, de általában nem igazan használható.

Ami a programokat illeti, itt is mindenki Autocaddel dolgozik, illetve a Photoshopot használják szinte mindenre. Nem gond, ha valaki nem tudja kezelni, gyorsan meg lehet tanulni és a többiek is segítőkészek. Az egyetlen probléma, hogy a spanyol verzió van telepítve, ami első pillantásra egy kicsit szokatlan, illetve a megszokott billentyű- kombinációk nem működnek, újra kell kalibrálni őket. A másik csapás, hogy itt nincs feltelepítve az architectural desktop, szóval kicsit kőkorszakiak a körülmények… Az alkalmazott vonalvastagságokra és színekre külön RCR szabvány van, ami egy 50- 60 oldalas füzet, de ezt senki nem tartja be, így néha elég sokat kell szöszölni egy-egy munka archiválásakor. Még rosszabb a helyzet, ha valamelyik partner iroda készítette a rajzot. Ilyenkor szinte a teljes tervet módosítani kell. Renderelés nincs, a 3d-s képeket először sketchUppal elkészítik, textúrázás nélkül, majd Photoshoppal kifestik. Szó szerint. Az egész módszer akvarellezésre hasonlít inkább, és több gigabyte-nyi beszkennelt tárgy és ember közül lehet mazsolázni a készítésnél.

A végeredmény tekintetében nagyon igényesek: van, hogy több hónapig dolgoztatnak valakit egy adott képen, amíg az teljes egészében olyan nem lesz, amilyennek ők megálmodták. Ez egyébként a tervezési folyamatra is igaz, már amennyit én láttam belőle. A nyomtatás nagyon természettudatos, lehet választani fehér papír, újrahasznosított papír, újrahasznált papír (egyik oldalára már nyomtattak) és fotopapír közül. Az irodában két helyen lehet printelni, a fénymásolónál és az A0 nyomtatónál. Ezen kívül van még egy 3d-s nyomtató, ami gyakorlatilag folyamatosan megy, mert az iroda egyik jellemzője, hogy mindent megmodelleznek. Ehhez egy rhinoceros3d nevű progival építik meg a nyomtatandó épületet, majd a gép elkészíti. Ezek után csak össze kell ragasztani a különböző alkatrészeket, és elkészíteni a terepet, vagy a hordozó szerkezetet hozzá. Ha nagyon kisméretű részletes modellt szeretnének, akkor az egészet a gép készíti el, de ez nagyon időigényes, valamikor több mint két napig eltart. A modellező részleg az alsó szinten van – amit csak Mordornak hívnak – míg a többiek pedig fent húzzák az igát. Ennek télen hátránya, hogy nagyon hideg van, nyáron meg előnye hogy hideg van . Egy nagy 4 m belmagasságú teret kell elképzelni, aminek 2 fala teljesen üveg, cserébe nincs fix világítás. Az asztalok mellett, a falon fémből (mi másból…) készült szekrényekben van a hadianyag, illetve ami nincs, azt mindig megveszik. A munka nagy, kétszer egy méteres asztalokon folyik, a kész maketteket fotózás után fa vagy karton ládákba teszik és kategorizálják. Az egyetlen probléma itt is a fény hiánya. Az csak úgy mutatóban van, asztali lámpák képében, de az éjszaka közepén az édeskevés. A poén az, hogy a wc-ben egyáltalán nincs, ezért túlóra esetére mindenki hoz magával egy zseblámpát, hogy ne essen át a különböző kacatokon útban a cél felé.

Munka szempontjából eddig főleg makettezés volt, illetve van, ezért mindenki hozzon sniccert ha jót akar. Viccet félretéve, itt is válság van, most az iroda főleg Franciaországba dolgozik, de nincs túl sok élő munka. Nemrég készült el egy házasságkötő-terem, ami a decemberi croquis különszámban szerepelni fog, ami természetesen egyáltalán nem hasonlít egy átlagos megszokott helyiségre. A tető hajlított fémcsövekből és arra feszített üveghártyából van, a padló és a bútorok fémből készültek, és itt-ott kövek vannak belekomponálva. Az egész épület pedig egy földbe vájt katlanban van. Jelenleg egy francia, XII. századi kastélyrom revitalizációja folyik, illetve egy óvoda tervezése. Múlt héten nyertek meg egy barcelonai pályázatot, ahol a legnagyobb közpark áttervezése volt a téma. Mivel nincs túl sok tervezői feladat, ezért rengeteg makettet és “rendert” csinálunk már megépült, vagy épp már halott projektekről. Tegnapig például a Croquis különszámba csináltuk számolatlanul a maketteket. Az alapanyag főleg fehér karton, vagy barna mikrokarton, amihez sok fémet vagy a 3d-s printer által „nyomtatott” elemeket használunk. Itt is elmondható, hogy nagy a kísérletező kedv és senki nem nyugszik addig, amíg a megfelelő végeredményt el nem érjük. Az egyik makettnél például, egy lány négyszer akvarellezte át a 80-100 papírfát, a végeredmény viszont az lett, hogy az összeset lefújtuk feketére, mert az illett inkább a koncepcióba. A modellezést és a kísérletezést a tervezésnél is használják, legutóbb például a csarnok területén kimértük egy üzlethelyiség területét, berajzoltuk a falakat és az 1:1 arányú modellen néztük meg, hogyan festene az asztalok kiosztása.

Ha épp nincs mit csinálni, akkor a régi irodából kell kihordani a végtelen mennyiségű felhalmozott makettet, újságot, könyvet, bútort, vagy kitisztítani a csatornákat a tetőn, átrendezni a folyamatosan bővülő makett raktárat. Délben vagy elmegyünk enni valakinek a lakására, vagy van egy-két McDonalds szerű – nevében – gyorsétterem ahol sok várakozás után vehetünk szendvicseket. Én általában sportolni megyek, mert kajálás után eléggé belassul mindenki, és így nem túl effektív a munka. A nap második fele kicsit lassabban szokott eltelni, mivel addigra megérkezik a napsütés és a helyiségek rohamos tempóban melegszenek fel. Ha fél nyolckor végzünk, akkor még van nagyjából egy óra arra, hogy elmenjünk vásárolni, de az iroda időbeosztása sajnos nem kedvez a közösségi életnek. Amikor elindulunk dolgozni még nincsenek, amikor elhagyjuk az irodát már nincsenek emberek az utcán. Az iroda egyébként 150 eurót fizet minden ösztöndíjasnak havonta. Ezt általában 3 havonta kapjuk meg készpénzben. Ha tavasszal érkezünk pont kifogjuk a nyári ünnep hullámot, így lesz jó néhány hosszú hétvégénk. Augusztusban bezárnak 2 hétre, így akkor szabadon lehet utazgatni a hispán tájon. Érdemes átugrani Marokkóba, ami innen már igencsak közel van, repülővel 2 óra. Vagy Portugáliába, ahová busszal vagy vonattal is mehetünk,  attól függően, hogy hova akarunk utazni.