Házi Zsuzsanna – Helyszíni jelentés Rotterdamból

UTAZÁS

Rotterdamba legolcsóbban busszal lehet eljutni, az Eurolines kedvező árakat biztosít, bár számolni kell a 23 órás úttal. Fapados repülővel (Wizzair) Eindhovenig lehet eljutni, onnan vonattal tovább Rotterdamba. Egy ilyen vonatút teljesáron 16Euro egyirányba. Mi busszal jöttünk, mert a sok csomag miatt egyszerűbbnek tűnt átszállás nélkül utazni, ráadásul szinte korlátlan mennyiségű, illetve súlyú csomagot lehetett magunkkal hozni.

SZÁLLÁS, HELYI KÖZLEKEDÉS

Hollandiában szállást találni meglehetősen nehéz, olcsó és elfogadható minőségűt szinte lehetetlen. Egy szobát 350-550Euro körül adnak ki, bútorozott garzont 800Eurotól lehet kivenni. Albérletet keresni többféleképpen lehet. Sok albérlet közvetítő internetes oldal van (pl. www.kamernet.nl, www.kamertje.nl, www.opkamers.nl), ezekre a regisztráció ingyenes, de a hirdetésre való jelentkezésért már fizetni kell. Ezen kívül ingatlanközvetítő ügynökökön keresztül lehet albérletet keresni, akik az egy havi lakbér árát kérik a közvetítésért. Itt, Rotterdamban van egy legendás ügynök, Vliegenthartnak hívják, még saját rajongói oldala is van a Facebook-on. Azt, hogy legendás annak köszönheti, hogy legendásan rossz lakásokat közvetít ki, bár viszonylag jó áron. Például a leszakadt födém, illetve a lyukas hűtőszekrény teljesen átlagosnak nevezhető. Az egyik munkatársunk szerint, ha az első lakást, amit felajánl, nem fogadják el, másodjára jobbat mutat. Egy próbát megér.

Rengeteg hirdetés van egy főre, garzon illetve szoba, de két főnek nehéz találni. Hollandiában, van egy szabály, hogy egy szobában csak egy ember lakhat, ezért még egy 20m2-es szobát sem adnak ki két embernek. Tehát vagy egy garzont, vagy egy lakáson belül két szobát vehettünk ki.

Először otthonról kezdtünk el keresni, de egy hónap alatt nem találtunk, így első hétre a Piet Blom tervezte „Kijk Kubus”-ban lévő StayOkay hostelben fogaltunk szálást. Végül néhány nap keresgélés után egy itt élő magyartól vettünk ki szobát. Az www.iranyhollandia.com, illetve a www.magyaronline.net oldalakon magyarok hirdetnek, itt találtunk rá. A lakás Rotterdam déli részén található egy társasházban, az irodától 10km-re. A sztereotípiának megfelelően nagyon sok holland kerékpárral közlekedik, a városban ennek megfelelően mindenhol van széles, kétsávos bicikliút, ráadásul sokszor járda helyett is inkább ezt építenek. Azonban a távolság miatt mi inkább tömegközlekedéssel járunk, így egyszeri átszállással 45 perc alatt érünk az irodába. A lakás kb. 50m2, két kis szoba, egy viszonylag nagy nappali, konyha, fürdő van benne.

A tömegközlekedés jól szervezett, RET a társaság neve, a honlapjuk www.ov9292.nl. Itt minden információ elérhető angolul is, bár árakat csak a holland nyelvű változatban lehet megtudni. Havi bérlet nincs, mindenki úgynevezett OV-Chipkaarttal közlekedik. Ez egy megvásárolható plasztik kártya, amire pénzt lehet tölteni, majd leutazni. A tömegközlekedés elég drága, bár az utazási hosszal arányosan csökken az ár. Minden villamoson van egy ellenőr, akitől lehet jegyet venni, és aki rendszeres időközönként ellenőrzi, hogy aktiváltuk-e a kártyát. Ami érdekes, hogy ugyanezzel a kártyával Amszterdam és Dél-Hollandia területén a vonatot is lehet használni.

IRODA

Az iroda a város észak-keleti részén Delfshaventől nem messze, Vierhaven kikötőben található. Az épület 1948-ban épült, Van den Broek és Brinkman tervezte, ma műemlék. Régen utas fogadó terminálként működött az Oranjelijn járatainak rotterdami állomásaként, az emeleten az utasváróterem és a kantin, míg a földszinten raktárak kaptak helyet. A cég a ’70-es években ment tönkre, így az épület egy darabig üresen állt, míg a romos épületet 2008-ban felújították. Ma a régi kantinban van az irodánk.

A DSA Rotterdam irodát 2007-ben alapította Duzan Doepel és Eline Strijkers. Duzan építészként, míg Eline belsőépítészként végzett. Mindketten az MVRDV-nél kezdtek, majd egy ideig saját projektjeiken dolgoztak, végül közösen létrehozták a mai irodájukat.

Az iroda innovatív belsőket, épületeket, valamint várostervezési feladatokat vállal. A válság hatására Hollandiában a környezettudatos építés nagy hangsúlyt kapott, a DSA már korábban is ezzel a területtel foglalkozott, a krízis óta pedig fokozottabban.

Az irodában összesen kilencen dolgozunk: Duzan, Eline, Lieke, Chantal, Marco, Pia, Will, Feri és én.

Duzan viszi az építész és városépítész munkákat, vele dolgozik Lieke, Marco, Pia és mi. Eline Chantallal és Will-lel a belsőépítész munkákat csinálja.

Duzan Johanessburgban született angol kultúrában, a ’90-es években települt át Hollandiába. Építészként a fenntarthatóság a hitvallása, ezzel kapcsolatban tart előadásokat a rotterdami egyetemen, valamint a világ több pontján Torinótól Arubáig. Eline is fontosnak tartja a környezettudatosságot és fenntarthatóságot, a gondolkodásukban az a különbség, hogy Duzan csak az újrafelhasznált anyagok beépítését tartja fenntartható építészetnek, míg Eline szerint, ha jó minőségű anyagokból hosszútávra építünk meg valamit az is fenntartható építészet. Lieke holland, főleg ő irányítja a gyakornokokat, segít mindenben, hogy gördülékenyen menjen a munka az irodában. Pia Ausztriából származik, de a családja már itt él Hollandiában, keddtől csütörtökig dolgoznak Marcoval egy projekten. Azt hiszem elég aktuális a témájuk, azt vizsgálják, mi történik a várossal, ha megemelkedik a tengervízszint, Rotterdam melyik része kerül víz alá. Egyébként Marco olasz.

Az iroda hangulata kicsit loftos, az egyik oldalon hatalmas függönyfala van az ’50-es évekből, ennek megfelelően is szigetel. A függöny tükrözi az iroda szellemét, újrafelhasznált anyagból van: fehér, Skandináviában használt katonai álcaháló. Elég népszerű, mert pár nappal ezelőtt egy hölgy feljött az utcáról, és azt kérdezte, hogy hol lehet ilyet kapni. Egyébként először azt hittük, hogy egyedileg tervezett, mert a függöny különböző méretű körökkel van perforálva, és a DSA logója is pont ilyen. Így utólag belegondolva az nem illene a profiljukhoz. A fűtőtestek a mennyezetről vannak lelógatva, koncentrikusan tekeredő fémcsövekből állnak, felette egy ventillátorral. Az irodában minden ajtó fémből van, a konyha pici, de lehet benne főzni is. Közösen használjuk az étkezőt és a konyhát két kisebb irodával, az egyik grafikus, a másik formatervező iroda. Az ebéd mindig közösen zajlik, az iroda állja a cechet. A földszinten van egy pékség, onnan hozzuk a frissen sült, még meleg kenyereket. Elég sokféle van: barna, magvas, fehér, néha paprikás vagy aszalt szilvás. Az ebéd hideg, de többféle szalámi, sonka akad, és különböző krémek is, például tonhalas, tojásos, padlizsános krém vagy humusz. Van pár kenyérre kenhető Nutella féle is, mint a daráltkeksz-krém, a sósmogyoró-krém, vagy a csoki darabkák, amit vajas kenyérre szórnak. Sőt, a hollandok még vajas-banános kenyeret is esznek. Péntekenként valaki az irodából főz ebédet, van hogy csak egy levest, de akár csirke pörköltet is. Mi gombapaprikást csináltunk, a héten Marco jön, úgyhogy biztos tésztát eszünk. Megkóstoltatták velünk a hollandok kedvenc cukorkáját a „Salmiac drop”-ot, olyan, mint a bocskorszíj, csak ráadásul még sós is.

Az irodában párhuzamosan több projekt fut, de azért itt is érezni a válságot. A gyakornokoknak nem mindig van sürgős munka, ilyenkor régi projektek csiszolgatását, vagy olyan tanulmányok elkészítését bízzák ránk, amire később szüksége lehet az irodának.

Most Ferivel ketten a szabad óráinkban egy tanulmányt készítünk a bioklimatikus építészetről. Figyelembe véve a holland klímát sorra vesszük azokat az építészeti elveket, amelyekkel az épület energiatudatos lehet, merítve a népi építészetből is. A cél egy olyan modell felállítása, amely megfelel a bioklimatikus építészet elveinek külső és belső kialakításában is.

Az iroda belsőépítész fele egy amszterdami bolt belsőn dolgozik. Ebből nem látok sokat, de még így kívülről is elég látványos, amit csinálnak. Hetente akár több, 1:25-ben megépített makettel próbálják meggyőzni a megrendelőket.

A gyakorlat elején egy mexikói tequila gyárat terveztek vázlattervi szintig. A terv Mexikó, Jalisco tartományába készült. A gyárban egy olyan rendszer kiépítését tervezték, amely az agavé minden részét felhasználja, így nem csak tequila, hanem különleges szövet, szirup előállítása is lehetővé válna. Az épületegyüttes tervezése szintén a bioklimatikus építészeti elvek felhasználásával történt, tehát az épület tájolása, a nyílások mérete a helyi éghajlati viszonyok, az égtájak figyelembe vételével lett meghatározva. Minimálisra próbálták korlátozni a gépészeti eszközök alkalmazását, például természetes szellőzést terveztek az épületbe. Habár a forma első ránézésre bonyolult, a torz felületek használatát elkerülték, így egyszerűsítették a kivitelezést. Az épülethez helyi anyagokat használtak, az épület szerkezete természetes kőfalakból és fafödémből áll össze. Az épületről 3D-s nyomtatóval csináltattak egy modellt, elég látványos.

Először az M4H várostervezési projektben vettem részt. A Mathenesse-Vierhaven területének -ahol egyébként az iroda is található- rehabilitációját tervezték.

Rotterdam a Maas folyón kiépült 30km-es kikötővel kapcsolódik az Északi-tengerhez, ez az egyik leghosszabb kikötő a világon. Manapság a tengeri szállítás átalakul, egyre nagyobb teherhajókat használnak, amik gyakran veszélyes anyagokat, mint például kőolajat szállítanak. A nagy rizikó faktor, valamint a méretük miatt nem hajózhatnak fel a folyó felsőbb, kevésbé mély szakaszához. Ezért a legnagyobb üzemek az Északi-tengerhez közeli, a Maas torkolatánál kiépülő új kikötőbe helyezik át gyáraikat, így a kisebb, belső kikötők kiürülnek. A város négy ilyen kikötőjének a rehabilitációjára négy építészirodát kért fel az önkormányzat, ezek közül az egyik párosítás a M4H és a DSARotterdam volt.
A kikötőbe egy új lakónegyedet szeretnének építeni, ami teljesen környezettudatosan, önfenntartóan működik, lehetőleg plusz energiát is termelve. Az összes megújuló energiaforrást felhasználják, tehát a nap, a szél, a föld és a víz energiáját, valamint a háztartási hulladék biomasszává való átalakítását is szorgalmazzák. A kikötő teljes felszabadulása időbe telik, körülbelül 2040-re ürül ki teljesen. Az átmeneti időszakra külön tervet készítenek a terület zöldebbé tételére, valamint ellenőrzik melyik területet meddig, mire lehet használni. Például a kikötőben jelenleg működik egy erőmű, a környezetében a talaj szennyezett. A talaj tisztítására „hennep”-et termesztenének rajta, ami egy fajtája a marihuánának. Ez az anyag később felhasználható építőanyagként, úgy, hogy valamilyen módszerrel építőelemeket, hőszigetelést sajtolnak belőle. Állítólag 1km2 hennep-ből egy családi ház felépül.

A másik projekt, amiben részt veszek, a Making Inner City. Rotterdam városközpontja a második világháború során teljesen elpusztult, újjáépítését a kor városépítészeti elvei szerint hajtották végre, mely során a városközpontban csak munkahelyeket teremtettek, míg a lakóhelyek a peremterültekre szorultak. A hosszú távú következményei most érződnek, estére kihal a város, valamint az emberek hétvégén nem itt költik el a pénzüket. A projekt most ezt szeretné orvosolni, a cél 20 év alatt 20ezer lakás építése a belvárosban.

Hét különböző stratégiával keressük a lakások helyét. A városközpontot a felsőbb réteggel szeretnék feltölteni, mert nekik megfelelő a vásárlóerejük. Azonban ma pont ez az a réteg, akiknek az igényeit a belvárosi nem elégíti ki, inkább a külvárosokba költöznek, ahol magas a közbiztonság, lehetőség van nagy kertre, teraszra. Tehát olyan lakásokat kell építeni, melyek alapterülete viszonylag nagy, a közelben játszótér, óvoda, iskola elérhető. A stratégiák közül az első a „földközeli lakások”, olyan nagyobb lakóegységek építése, mely 6 szintnél alacsonyabbak. A szintek számának meghatározásánál az elv az, hogy az erkélyről még kontaktust lehessen kialakítani az udvaron lévőkkel. A második a „vizes lakások”, ahol a Maas folyóra, a kikötőkbe, a csatornákra telepítünk lakásokat. Az élő folyón a napi ár-apályingadozás a tenger hatása miatt akár 3 méter is lehet, ami megnehezíti az építést. Az egyik lehetőség a cölöpökön álló házak építése, a másik az úszó házaké. Az utóbbinál minél nagyobb a tömeg, annál kevésbé érezhető a vízszintingadozás, ezért itt a nagyobb egységek a kedvezőbbek. A harmadik stratégia a „lakótornyok” építése. A válság előtt a város rengeteg lakótorony építésével tervezte növelni a belváros lakosságát. Azonban ma ezek a gyakran erkélytelen, viszonylag kis alapterületű, viszont annál drágább lakások ma nem eladhatóak, nincs rá fizetőképes kereslet. Ezért a már futó projekteket befejezik, viszont újabbak építését egyelőre nem engedélyezik. A negyedik a „transzformálás”, meglévő, más funkciójú épületek lakóházakká történő átalakítása. Az ötödik az „üres lakóházak”, itt a használaton kívüli, rossz állapotú lakások felújításával, esetleg több lakás egyesítésével a színvonal növelése a cél. A hatodik a „tetőre építés”, a meglévő 4-6 szintesnél alacsonyabb épületek bővítése egy-két szinttel, valamint a toronyházak tetejére penthouse lakások építése. A hetedik a „kiegészítés”, ahol megkeressük a legkisebb, beépítésre váró területet is a városban, mint például zártsorok kiegészítése, utcai parkolók, egy-két szintes parkolóházak vagy nagy belsőudvarok beépítése.

A stratégiák ellenőrzéséhez a GIS (Geographic Information System) adatait használjuk, amit az önkormányzat biztosít számunkra. Először 2D-ben vizsgáljuk a várost, majd decemberben egy 3D-és modellben mutatjuk be az eredményt.

Az iroda eddig VektorWorks-szel dolgozott, épp most állnak át az AutoCadre és a Revitre. Én itt eddig főleg AutoCadben dolgoztam, de azt is támogatják, hogy eddig ismeretlen programokba belerázódjunk, még ha az elején ez időveszteséggel is jár. Úgyhogy már kicsit megismerkedtem az Adobe Illustratorral és az Adobe Indesignnal is.

no images were found

KIRÁNDULÁSOK, KIÁLLÍTÁSOK, ELŐADÁSOK

Az eddig itt töltött idő alatt részt vettünk néhány építészeti előadáson, kiállításon, valamint hétvégénként szinte mindig kirándulunk is.

Szeptember egyik szombatján nyílt műemléki nap volt, amikor ingyen lehetett látogatni védett épületeket Rotterdamban. Megnéztünk egy apró neoromán templomot a belvárosban, a Waalse Hervormde Kerket. Az egész templom nagyon kompakt, szép arányú, északra jellemzően faboltozatos kialakítású. A belvárosban csak nyomokban lelhető fel a hajdani óváros, egy ilyen maradvány a Het Schielandshuis. Ma múzeumként működik, így az épületen kívül megnéztünk benne két kiállítást is. Az egyik Rotterdam etnikai sokszínűségét mutatta be, a másik a város történetét a kezdetektől napjainkig. Még egy templomot látogattunk meg, a Het Steigert. Ez egy ’60-as években C. Knoll tervezet templom,  tükrözi a kort, amiben épült. Beton falak, valamint színes üvegfalak határolják, melyek szép fényjátékot eredményeznek. A nap végén Katendrecht kikötőjében álló SS Rotterdam nevű óceánjáróra mentünk fel, itt kipróbáltuk a tipikus holland sörkorcsolyát, a Bitterballent. Egyébként az irodánk is szerepelt a látogatható épületek között, de ezen a napon passzoltuk.

Duzan felhívta a figyelmünket egy előadásra, ami kapcsolódik a Making Inner City projekthez. Az előadást Maxwan irodától, Rients Dijkstra tartotta. A városépítészeti munkáikon keresztül mutatta be a pénz és az építészet kapcsolatát, hogyan lehet az építészetet költség hatékonyan, de magas szinten folytatni.

Októberben Japán Filmfesztivált és Építészeti Filmnapokat tartottak a Lanteren Venster moziban, ami a nemrég épült Alvaro Siza tervezte lakótorony aljában található. A Japán Filmfesztivál keretében meghallgattunk egy előadást Jacob van Rijs-től, az MVRDV egyik alapemberétől. Az iroda japán munkáit mutatta be, a Tokio Design Headquarterst, a Matsudai-t, és a tokiói Chanel áruházat. Ez utóbbi volt a legbefogadhatóbb számomra. Utána három építészeti kisfilmet néztünk meg, az egyik a Shigeru Ban tervezte papírházakról szólt, japán és kínai fiatalok önkéntes munkával építettek Kínában egy általános iskolát. Számomra meglepő volt, hogy mekkora ellentét feszül még ma is a két ország lakói között, még abban az esetben is, ha önként dolgoznak együtt. Az Építészeti Filmnapok során egy argentínai Le Corbusier házban játszódó filmet néztünk meg az irodával közösen, a Man next door-t. Már maga a film is tök jó volt, egyfajta társadalomkritika, és ráadásul a filmben szépen fotózták az épületet is.

Igyekszünk bejárni Rotterdamot. A folyótól északra található szinte az összes kulturális intézmény, ez a város jobb része, a dél a bevándorlóké.

A teljes belváros a háború után épült, nem fukarkodtak a felhőkarcolókkal sem. Sőt, igazából folyamatosan változik, még most is lépten-nyomon építési területbe botlik az ember. A háború utáni Rotterdamot főleg neves holland építészek tervezték, mint Berlage, Bakema, Van den Broek, de található egy Breuer Marcell épület is, a de Bijenkorf áruház. A legújabb felhőkarcoló csokor a Kop van Zuid-ön található, van itt egy Renzo Piano, egy Mecanoo, egy Norman Foster és egy Alvaro Siza által jegyzett felhőkarcoló, és most épül egy méretben mindegyiket felülmúló az OMA tervezésében. Az mindenesetre látszik, hogy jó felhőkarcolót tervezni nem könnyű, szerintem a Siza irodának sikerült a legjobban. Az épület alján mozi található, nagy üvegfalakkal, a teljes épület kb. 4 cm vastag gránit lapokkal van burkolva. Ugyanolyan alaprajzú lakószintek vannak egymás felett sorolva, egyedül a legfelső pár szinten mozgatták meg a tömeget. Mindez tehetné az épületet monotonná, unalmassá is, de számomra mégis így válik teljesen kiegyensúlyozottá, valahogy megnyugtatóvá a tömeg. Egyébként a felső szinti penthouse lakások 3 millió Euroba kerülnek.

Az egyik hétvégén elmentünk Gouda-ba, a sajtvárosba. Ez egy teljesen tipikus holland kisváros, csatornákkal, régi, zárt utcasorokkal, itt megvan az a hangulat, ami kicsit hiányzik Rotterdamból. A főtéren, a Markton áll a városháza, mely a gótikus flamand városházák mintájára épült a XIII. században, zsalugáterei hollandosan a város színeire vannak mázolva. Mögötte áll a Waag, a Mázsaház, ahol régen a sajtot mérték. Ebben található a sajtmúzeum, ahol nagyon szívélyesen, külön kettőnknek tartottak idegenvezetést a híres goudai sajt- valamint a kevésbé híres- pipagyártásáról. Az óvárosban meg szerettük volna látogatni a gótikus Sint-Janskerket, de vasárnap turisták elől zárva van. Mint kiderült Hollandia déli része erősen vallásos, ezért vasárnap a legtöbb bolt, egyházi létesítmény működése szünetel.

A napos hétvégét kihasználva elutaztunk Scheveningenbe a tengerpartra. Hatalmas homokos tengerpartja van füves homokbuckákkal határolva, ez a legkedveltebb pihenőhely a hollandok körében. A parton áll egy hatalmas gyógyszálló a XIX. századból. Innen villamossal mentünk be Hágába, megnéztünk a régi városközpontot, a Passage-t, a Holland tartomány grófjainak kastélyát, a Binnenhofot és a Ridderzaalt, valamint a Richard Meier tervezte városházát és könyvtárat.

Az egyik hétvégén, szüleim látogatásakor átmentünk Amszterdamba. Itt már 4 éve voltam építész szemmel, most inkább turistaként jártuk be a belvárost. Másnap megnéztük a hollandok egyik legmerészebb vállalkozását, az Afsluitdijk-ot. A ’30-as években ezzel a gáttal választottak le egy hatalmas belső tavat az Északi tengertől, amit részben fel is töltöttek. Ezek Hollandia legfiatalabb területei, a polderek.