Károly Ferenc – Helyszíni jelentés Rotterdamból

UTAZÁS

A Budapestről Rotterdamba történő kiutazás több módon lehetséges. Értelemszerűen autóval, ezen kívül repülővel (például Wizzair), illetve menetrend szerinti buszjárattal (Eurolines). Mi az utóbbit választottuk, több okból is. A menetrend szerinti buszjáratok közvetlenül közlekednek Budapest és Rotterdam között, időben lefoglalva olcsóbb, mint a fapados légitársaságok járatai, valamint több és nagyobb csomagot vihetünk (elvileg fejenként 2 nagy bőrönd a poggyásztérben, és egy kézipoggyász, de több kis táska is felvihető a buszra). Hátránya, hogy az utazás 23- 23 és fél óráig tart. Aki a Wizzair járatait választja, Eindhovenbe tud eljutni Budapestről, onnan pedig vonattal Rotterdamba. A vonatjegy a szolgáltatás minőségéhez képest nem nevezhető drágának, Rotterdam-Eindhoven távon körülbelül 16 euró egy irányban. Érdemes már az elején megváltani az úgynevezett OV chipkaart-ot, ami egyaránt használható vonat- és helyi tömegközlekedésre, nagyon kényel-mesen, erről később részletesebben is írok.

SZÁLLÁSKERESÉS

A hollandiai szálláskeresés tapasztalataink szerint nem egyszerű feladat, különösen két fő részére. Ennek egyik oka talán a lakáshiány, a másik pedig a szigorú holland szabályok. Már körülbelül egy hónappal kiutazás előtt elkezdtünk otthonról szállást keresni, erre több honlap is rendelkezésre áll, mint például: kamer.nl, kamernet.nl, opkamers.nl. Ezeken regisztrálni kell, illetve bizonyos összeget (általában körülbelül 20 euró) be kell fizetni ahhoz, hogy ne csak a hirdetések elolvasására legyen lehetőség, hanem jelentkezni is lehessen rájuk. Az otthoni próbálkozásaink azonban nem jártak sikerrel, ezért végül az első héten hostelben laktunk, és ez alatt találtunk szállást magunknak. (Ezt az első heti szállást otthonról előre lefoglaltuk a Stayokay hostelben, amely a város központjában, az ikonikusnak számító, Piet Blom által tervezett kubus házakban található. Ezek ugye sarkukra állított kockák, ezért elég érdekes a szobák belső tere…) Mint kiderült, Hollandiában szigorú szabályozás van az adott méretű lakásokban elszállásolható lakók számára nézve, amit állítólag ellenőriznek is. Így aztán sokszor két embernek csak egy egész lakást, vagy két külön szobát lennének hajlandóak kiadni, egy szobát nem, ami eléggé megnehezítette a szálláskeresésünket. Persze ha egy ember keres szállást, ez a probléma nem merül fel. A fent felsorolt honlapokon kívül további lehetőség a kint élő magyarok hirdetéseit figyelemmel kísérni, többek között az iranyhollandia.com, illetve a magyaronline.net oldalakon. Végül is mi is így találtunk szállást. Ezen kívül léteznek ügynökök, akik legtöbbször elkérik a kiközvetített lakás egy havi lakbérét szolgáltatásaikért cserébe, továbbá egy Vliegenthart nevű úriember, vagy inkább intézmény (facebook-os rajongói oldallal), aki fiataloknak közvetít viszonylag olcsó és állítólag nem túl jó állapotú lakásokat mióta világ a világ, de mi őt végül nem kerestük meg. A szállás általában igen drága, egy szoba egy embernek 300, de inkább 350 eurótól kezdődik, határ a csillagos ég.:) Hollandiában elterjedt a lakásokat bútorozatlanul kiadni, sőt sokszor még a laminált padlót sem hagyják ott, ezért külön figyelni kell hogy az adott hirdetés bútorozott, avagy részben vagy egészben bútorozatlan lakásról szól-e. További általános irányelvként nem árt tudni annak, aki Rotterdamban keres szállást, hogy gyakorlatilag a Nieuwe Maas folyótól délre eső teljes rész bevándorlók lakta (olcsóbb, de rosszabb) környék, a jobb övezetek pedig inkább a folyótól északra találhatóak. Persze a déli rész is differenciált valamennyire, de itt jóval nagyobb a török, arab, fekete, stb. lakosság aránya, jóval kevesebb a holland. A Rotterdami holland kollégák véleménye általában nem túl kedvező a déli területekről.

SZÁLLÁS, TÖMEGKÖZLEKEDÉS

A lakást Rotterdam déli részén egy Hollandiában dolgozó magyar sráctól béreljük, akinek a hirdetését a magyaronline.net-en keresztül találtunk. Egy szobát bérlünk, ezen felül a körülbelül 50 négyzetméteres lakásban van egy másik szoba, nappali, étkező, konyha, WC, fürdőszoba, és tartozik hozzá egy balkon, ami egy kis tóra néz. A szoba viszonylag kicsi, a berendezése egy szekrényből, 2személyes ágyból, egy asztalból és egy székből áll. A szállás a városközponttól, és az irodától egyaránt elég messze található, de pont emiatt viszonylag nyugodt, kertvárosias részen. Az irodától való távolság nagyjából 10 kilométer, ami 45 percnyi tömegközlekedést jelent. Egy villamost és egy metrót igénybe véve juthatunk el az irodához, ami Rotterdam északnyugati részén, Vierhaven városrész kikötői övezetében helyezkedik el. A tömegközlekedés nem olcsó, de nagyon jól szervezett és kényelmesen használható, különösen az úgynevezett OV chipkaart használata esetén. Ez egy plasztik kártya, amelynek létezik névre szóló és anonim változata is, mindkettő 7.5 euróért váltható meg. A kártyára ezután automatáknál pénzt kell tölteni, és minden tömegközlekedési eszközön használható Hollandia legtöbb városában, valamint a települések közötti vonatközlekedésre is. A közlekedési eszközre való felszálláskor és leszálláskor, (illetve a metró vagy vasútállomás ki- és bejáratainál) csak az elhelyezett érzékelők elé kell tartani, és automatikusan levonja a megtett távnak megfelelő menetdíjat. A rendszer egyetlen hátránya, hogy nem olcsó, és nem létezik a nálunk megszokott havi bérlet, amikor fix árért akármennyit utazhatunk. Ezen kívül válthatunk még 1órára, vagy egy oda-vissza útra szóló jegyeket is, a minden villamoson mindig megtalálható kalauztól, de aki sokat használja a tömegközlekedést, annak ez nem kifizetődő.(Egy retúrjegy 5 euró)

VÁSÁRLÁS

A leggyakoribb bolt a helyi Albert Heijn hálózat, ezen kívül sok C1000 van még, ami szintén holland, és természetesen itt is megtalálni az Aldi-kat és Lidl-ket. Utóbbi kettő a legolcsóbb, ha spórolni szeretnénk így jövünk ki a legjobban, a két holland hálózat valamivel drágább, cserébe viszont jóval nagyobba kínálat. Az árak nem sokban térnek el az otthoniaktól, ha az ember kicsit megnézi, mit vesz meg. Valamivel drágább a hús, (csirkemell kilója például 5,5-7 euróig), illetve a normális kenyér az, ami kimondottan drága. Fél kilós kenyérért elkérnek 2,5-3 eurót, viszont ezek nagyon finomak is, nem teszkókenyér minőség. A megfizethető alternatíva a zacskós szeletelt kenyér, ennek 1-1,5 euró kilója. A boltok nyitva tartása nem kényezteti úgy el az embert, mint Magyarországon, hét közben általában minden bezár 18-19 óra körül, hiába nagyváros. A péntek a bevásárlós nap, ilyenkor viszont szinte minden este kilencig nyitva van. Vasárnap elvétve találunk nyitva egy-egy élelmiszerboltot vagy egyéb üzletet, azt is inkább a belvárosban. Mi hideg ebédet kapunk az irodában, esténként pedig főzünk magunknak, így, és kis odafigyeléssel elég kevés pénzből ki lehet jönni.

IRODA

A fogadó iroda a Doepel Strijkers Architects, vagy DSA Rotterdam, amelyet Duzan Doepels építész és Eline Strijkers belsőépítész alapított 2007-ben. Korábban mindketten az MVRDV-nél dolgoztak, majd saját irodákat alapítottak, végül 4 éve hozták létre a DSA Rotterdamot. Közös projektjeikkel az elmúlt években több díjat is nyertek többek között az AM NAI közönségdíját legjobb fiatal iroda által tervezett épület kategóriában (2010), vagy a Dutch Design Award-ot a Parksite apartman nevű projektjükért (2009). Az iroda a város nyugati részén, Vierhaven kikötőjében található, egy modernista műemlék épületben, amelyet Johannes Brinkman és Jo van den Broek építészek terveztek 1946-48-ban, és eredetileg az Oranjelijn hajótársaság utasváró épületeként működött tengerentúli hajóutakhoz. A DSA irodája az emeleten van, az épület jellegéből adódóan kicsit ipari-loft hangulatú. Az iroda gyakorlatilag egyetlen nagy tér, aminek az egyik fala végig függönyfal, csak hát 1948-ból, tehát néha már most eléggé hideg van. A fűtőtestek nagyon retro-dizájnosak, a tetőről lelógatott ventillátorokat kell elképzelni, alattuk egy-egy tekergő csőkígyóval, amit elvileg fel lehet fűteni. Meglátjuk télen milyen lesz. Említést érdemel még a függönyfal előtti függöny, ami fehér, papírból van, és állítólag skandináv téli katonai álcaháló. Ezen kívül van még egy konyha és egy étkező, ahol a szomszédos irodában dolgozó terméktervezőkkel és grafikusokkal közös ebédek zajlanak. Az ebéd egyébként a holland szokások szerint szendvics meg mindenféle hideg étel, amit hét elején hozatnak, a kenyeret pedig az épület alsó szintjén lévő pékség szállítja, általában még melegen! Az ebéd költségeit az iroda állja, és ha benn maradunk este 8 után, lehet vacsorát is rendelni, szintén a DSA kontójára. Az iroda profilja, és így a futó projektek is meglehetősen széles spektrumot fognak át, a belsőépítészettől a várostervezési koncepciókig. Minden munkájukban kiemelt figyelmet fordítanak a fenntartható építészeti elvek alkalmazására, Duzan rendszeresen előadásokat is tart a fenntarthatóság témájában Hollandiában és mindenfelé a világban (mostanában például Torinóban és Aruba-n, ami valahol a Karib-tenger térségében van). Emellett ő felügyeli az építészeti és városi léptékű munkákat, ha éppen benn van az irodában, mert a Rotterdami egyetemen is tanít (szintén fenntartható építészetet). Eline elsősorban, vagy mondhatni kizárólag a belsőépítész feladatokra koncentrál. Összességében egyikük sincs túl sokat bent az irodában. Eline-vel eddig nem sok kapcsolatom volt, mert nem dolgoztam a belsőépítész projekteken, Duzan barátságos, közvetlen, elég beszédes, de követel, és keményen megszabja a határidőket. A két főnökön kívül jelenleg 3 alkalmazott és egy részmunkaidős alkalmazott van, továbbá egy holland belsőépítész gyakornok, és mi ketten. Az irodát tehát 9 fő alkotja velünk együtt. A munkatársakról pár szóban: Lieke:holland lány, a főnökök távollétében ő az, aki kis-főnök szerűen irányítgatja az irodát, kicsit nyers humora van, nem sokat gondolkodik rajta hogy beszóljon-e valakinek. Chantal:holland-ausztrál lány, Eline jobb keze, ő is csak a belsőépítész munkákat, üzletbelsőket csinálja. Marco:észak-olasz srác, 2éve végzett, azóta Amszterdamban dolgozott, nyár óta van itt, elvileg decemberig, városi léptékű munkákon dolgozik. Pia:a németesen kocka osztrák hölgy, gyerekek mellett részmunkaidőben dolgozik. Will:belsőépítész gyakornok, Bsc hallgató, ő is az üzletbelsőkön dolgozik, főleg makettezik. Ami a nyelvet illeti, hollandokhoz méltón mindenki nagyon jól beszél angolul, az angol kommunikációval nincs gond. A munkaidő reggel kilenctől hivatalosan 18 óráig tart, de igazából mindenki nagyon elhivatott, és benn van legalább hét- fél nyolcig, akkor is, ha nincs leadás.

no images were found

FUTÓ PROJEKTEK

A belsőépítészek jelenleg elegáns ruhamárkák üzletbelsőin dolgoznak Amszterdamba, mi nem nagyon látunk rá ezekre a projektekre, de általában eléggé elvont, kreatív és eredeti üzlettereket terveznek.(Az egyiknek az alapja például egy 30x30x30cm-es kockákból álló térrács, lécekből megépítve, amit az egész üzletbelsőre ráhúztak, és mindig a célnak megfelelően változik). Amit egyébként mi is látunk ezekből a munkákból, az az, hogy nagy léptékű modelleket építenek a belső különböző változatairól, általában sokkal több a makettezés, mint otthon. Építészeti léptékű munka egy tequila gyár koncepcióterveinek elkészítése Mexikóba. Az épületegyüttes központi eleme maga a tequila gyár, amely idegenforgalmi funkciókat is tartalmaz,( mint például múzeum, ajándékbolt, tequila kóstolás, stb.), és amelyet az iroda profiljába illeszkedően klímatudatos tervezési elvek felhasználásával alakítottak ki. A nyílások sűrűségét és méretét a nap járásának és a funkcióknak megfelelően határozták meg, az épület teljes egészében természetes szellőzést kap, és helyi anyagokból helyi vállalkozókkal tervezik a megvalósítását, így például a függőleges tartószerkezetet egy méter vastag kőfalak alkotják. A komplexum többi épületében az agavé, és a tequila gyártás melléktermékeinek egyéb felhasználásai kapnak helyet, hogy lehetőség szerint ne kerüljön ki hulladék a gyártási folyamatból. (Fenntarthatóság!) Így tehát gyártanak itt agavé szirup édesítőszert, inulint, vagy éppen textilt a növény rostjaiból. Ezen kívül városi léptékű projekteken dolgozik az iroda, mint például az áradások, és vízszintemelkedés veszélyeztette területeken a biztonságos lakhatás megoldása,(ez eléggé tipikusan holland probléma, de sajnos sok részletet nem tudok), vagy a tengerhez közelebb kiépülő hatalmas új kikötők miatt kiürült régi, kisebb kikötői területek revitalizációja. Ez egy hosszú távú terv, a lényege hogy a fokozatosan felszabaduló területek felhasználására többlépcsős tervet kell készíteni, aminek a végeredménye aztán az ipari funkciók helyett egy zöld, önellátó városnegyed lakó- és egyéb kiegészítő funkciókkal. További nagyléptékű feladat a Making Inner City nevű rotterdami hosszú távú városfejlesztési terv. Ennek célja 2020-ig húszezer új lakás elhelyezése a városközpontban, amelyből a második világháború utáni újjáépítések gyakorlatilag száműzték a lakófunkciót, és így a munkaidő leteltével a központ kiüresedik, kihal. A külön dolgozó, és lakó-pihenő övezetekre osztott városalakítás kudarcát látva a városvezetés úgy döntött, hogy a belvárosban meg kell keresni minden telket, sőt minden üres lapostetőt (!) ahol elképzelhető lakások építése. Ezen dolgozik több építésziroda, köztük a DSA is.

 VÉGZENDŐ FELADATOK

A gyakorlat elején a Mexikói tequila gyár és agavé feldolgozó komplexum tervezésébe kapcsolódtam be. Az én feladatom eleinte a központi épület rajzainak részletezése, fejlesztése, és a kiegészítő épületek vázlatainak elkészítése volt. Ezt követően a központi épület 3D-s modelljét kellett elkészíteni. Ez elsősorban 3D nyomtatáshoz kellett, de később látványképeket, axonometriákat, sőt még benapozásos videót is készítettem a felhasználásával. Ezután egy régebbi projekt, egy biomassza erőmű modelljét kellett megépítenem, szintén 3D nyomtatáshoz.(Egyébként szintén nagyon zöld projekt, azon túl, hogy biomasszát használ, a kéményt is rejtő torony például szélkerekekkel van telepakolva.) Az eddig eltelt idő nagyobb részében tehát számítógépes 3d modellezés volt a feladatom, illetve az ehhez kapcsolódó látványképek, magyarázó munkarészek. Duzan úgy tűnik az utóbbi időben beleszeretett a 3D nyomtatásba, ezért is az erőmű modellezés. Valószínűleg ha éppen nem lesz más munka, korábbi, kifutott projektek számítógépes modelljeit kell építgetnem, hogy mindenről legyen nyomtatott makett. Egyébként a munkamódszereikre is jellemző az, hogy sok makett készül, a tervezés elejétől kezdve. Általában gyors tömegmodelleket faragnak extrudált és expandált polisztirolból, fűtőszálas makettező géppel. Egyszer kipróbáltam én is, de azért hozzá kell szokni, nem olyan egyszerű így makettezni, mint amilyennek látszik. A modellezésen felül, az épp aktuális dolgainkkal párhuzamosan nemrég elkezdtünk egy kutató jellegű munkát is, a bioklimatikus vagy klímatudatos tervezés témájában kell kutakodnunk, adatokat gyűjtenünk mindenhonnan egy későbbi tanulmányhoz, amit az iroda majd szeretne összeállítani. Ami a használt programokat illeti, több mindenben dolgoznak, mint az általam ismert otthoni irodák. A CAD program eddig Vectorworks volt, most fognak áttérni Revit-re ha minden igaz. Ezen felül rendszeresen használnak Artlantist, Photoshop-ot, Illustratort, Indesign-t. Ami engem illet, az első pár hétben még Archicad-del dolgozhattam, de az erőmű modelljét már azt kérték, hogy próbáljam meg 3dsmax-ban megépíteni, így legalább megtanulok egy új programot, nem baj, ha tovább tart. Ezen kívül néha már használtam az Illustratort, (például robbantott axonometria rajzolásához), ami tapasztalataim szerint otthon nem ennyire elterjedt, mint itt. Eddig mindent photoshop-ban csináltunk, pedig az ikonokhoz, vonalas ábrákhoz okos dolog a vektoros alapú rajzolás.

PROGRAMOK, KIRÁNDULÁSOK

Az eddig itt töltött idő alatt több építészeti programon is részt vettünk, valamint néhányszor kirándultunk Hollandián belül. Szeptember elején tartották az Open Monumentendag-ot, vagyis azt a napot, amikor sok műemlék ingyen látogatható országszerte. Mi elmentünk megnézni egy neoromán, valamint egy 60-as évekbeli templomot (Waalse Hervormde Kerk, illetve Het Steiger), Rotterdam városi múzeumát, és egy 50-es évekbeli tengerjáró hajót, az SS Rotterdamot. A következő héten aztán elmentünk egy, a Making Inner City tervhez kapcsolódó előadássorozat első előadására, ami tulajdonképpen az építészet és a pénz viszonyáról, gazdasági vonatkozásokról kellett volna, hogy szóljon. A maxwan nevű, jó nevű építésziroda vezetője, Rients Dijkstra tartotta, de a meghirdetett tematikát én viszonylag ritkán fedeztem fel a mondandójában. Ennek ellenére érdekes betekintés volt az iroda különböző léptékű projektjeibe. Később japán filmhetet tartottak a Lantaren Venster nevű moziban, ami Rotterdam leginkább művészeti és kulturális programokra szakosodott mozija (egyébként a tavaly elkészült, Alvaro Siza tervezte New Orleans felhőkarcoló aljában van.) Mi végül is a japán filmhéten is építész programra jutottunk el. Marcoval, az olasz munkatársunkkal elmentünk  Jacob van Rijs, az MVRDV egyik vezetőjének előadására, amit japánba tervezett projektjeikről tartott, ezt pedig japán témájú építészeti rövidfilmek követték. Őszintén szólva én a bemutatott három MVRDV projekt közül kettővel nem tudtam azonosulni (Matsudai, és Tokio Design HQ), nekem túlságosan kivagyi, és túl l’art pour l’art volt mindkettő, még a Chanel luxusmárkának tervezett áruházukat éreztem a legvisszafogottabbnak, ennél el tudtam fogadni a megformálás mögötti elveket és döntéseket. A rövidfilmek érdekesek voltak, talán az első érdemel néhány szót. A film egy, Kína földrengés sújtotta területén, japán diákok által társadalmi munkával felépített, Shigeru Ban tervezte papír szerkezetű iskola építését mutatta be.(Én például nem tudtam, hogy mekkora ellentétek vannak a történelmükből fakadóan az egyszerű japán és kínai emberek között.) Egy hete pedig építészeti filmfesztivál volt ugyanebben a moziban, de végül is most egy olyan filmet választottunk, ami az építészethez csak érintőlegesen kapcsolódik. A címe The man next door, egy Buenos Aires-i Le Corbusier házban élő formatervező, és szomszédja kapcsolatáról. Emberi viszonyokról, emberi gyarlóságról, társadalmi osztályokról és az ehhez kapcsolódó sztereotípiákról. Jó volt.

Az eddigi hétvégéink közül néhányat kirándulással töltöttünk, megnéztük Goudát; Hágát és a tengerpartját Scheveningent; Zsuzsi szüleivel pedig Amszterdamot, északon az Afsluitdijk-ot, és Hoorn-t. Holnap pedig Dordrechtbe készülünk. Gouda sajtjáról híres, nagyon hangulatos kisváros, középkori városházával, és a sajt mérésére szolgáló mázsaházzal (ma sajtmúzeum), valamint gótikus templommal, ami Hollandia leghosszabb temploma. Scheveningen valószínűleg az ország legfelkapottabb pihenőhelye, hatalmas mólóval, XIX. századi gyógyszállóval, és hosszú, homokos parttal. A tengerparti túrával egybekötve kicsit megnéztük Hágát is, bár sok időnk nem maradt rá. A Richard Meier tervezte városháza és könyvtár mindenképpen említést érdemel, mint jelentős kortárs építészeti mű. A legmaradandóbb benyomása az róla az embernek, hogy hatalmas. Egész elképesztő méretű épület, óriási átriummal, amelyet több helyen hidak szelnek át tíz szinten egymás felett. Mellette a táncszínház épülete Rem Koolhaas egyik korai munkája. Nem messze innen található a régi városközpont, a parlamenttel, amelynek udvarán áll a XIII. századi lovagterem (Ridderzaal). Amszterdamban már jártunk korábban is, most főleg a belvárost néztük meg, az Oude Kerk-el és a piroslámpás negyeddel, kicsit turista szemmel. Az északi utazás érdekes része volt az Afsluitdijk, a holland mérnökök egyik csúcsteljesítménye. Ez az óriási, 32 kilométer hosszú gát 1927-től 1933-ig épült, hogy leválassza a tengertől a Zuiderzee nevű hatalmas tengeröblöt, és létrehozza helyette a mai édesvizű Ijsselmeer-t. Ezzel sikerült a vízparti településeket megvédeniük a pusztító tengeri viharok okozta károktól. A gát felénél található pihenőhely kilátóépületét W.M. Dudok tervezte 1933-ban.