Nyéky-Gergely Zsuzsa: Helyszíni jelentés Rómából

ELSŐ NAPOK

Utazás – A repülőút Rómába gondtalanul telt. Nehéz volt megtalálni a reptéren, honnan indul az előre lefoglalt busz, ami bevisz a városba, furcsa, hogy nincs egy általános információ sehol, csak az egyes utazási cégek kihelyezett standjai, akik egyáltalán nem tudtak segíteni, szerencsére végül nehezen és véletlenül, de megtaláltam. A Terminitől (Róma közlekedési központja) taxival szerettem volna menni az elég közel lévő hostelba, tekintve, hogy két hatalmas táska volt nálam és különben is elmúlt éjfél, ám meg kellett tapasztalnom, hogy néhány utcával arrébb egy taxis sem hajlandó elvinni, bizonyos összeg alatt nem dolgoznak. Végül nem volt sok idő legyalogolni a távot, és a környék is barátságos (a Termini ezen oldalán).

Hostel – Első hetemet hostelban töltöttem, hogy helyben tudjak szállást keresni. A The Yellow-ban laktam, csak jót tudok mondani: nagyon jó helyen van közlekedési szempontból, a személyzet barátságos,  fogadóital érkezéskor, van egy szuperjó bár, ahol napközben nyugodtan lehet órák hosszat ingyen internetezni, esténként pedig kisebb nemzetközi bulik vannak, jó a hangulat, a sokfős hálószobák is normálisak. Jó élmény volt, jól kezdődik ez a három hónap!

Szálláskeresés – Mivel a férjem is kijött velem végül, így két főre kerestem szállást, ami óriási akadálynak bizonyult. Összesen 79 hirdetésre jelentkeztem, amiből végül 4-et adtak volna ki nekünk. Ezt rossz aránynak gondolom, és furcsállom, hogy sok kétágyas szobába csak lányok mehetnek, azt még inkább, hogy franciaággyal, saját fürdővel, erkéllyel felszerelt 30m2-es szobákat csak egy embernek hajlandóak kiadni, azt nehezen, de elfogadom, hogy sok helyre külföldiek nem jöhetnek. Mindenesetre végül sikerült egy hét alatt egy szuper miniapartmant találni, úgyhogy megérte a rengeteg telefon. Egyetlen hiba, hogy messze van a munkahelytől, meg általában a belvárostól, de Rómában irdatlan drágák az albérletek, így külvárosban ez végül csak 550 euró, beljebb, jobb környékeken egy egyágyas szoba kerül ennyibe.

MINDENNAPOK

Szállás, környék – Lakásunk tehát Róma egy külső negyedében található, amelyet főként bevándorlók laknak. Mégsem mondanám, hogy rossz a környék, sőt, kifejezetten hangulatos: szép utcák, nyitott emberek, rengeteg bolt és utcai árus, 5 perces körzetünkben bármi kapható. Szóval meg vagyunk elégedve és kifejezetten jól érezzük itt magunkat, nem hiányzik a belvárosi turistadömping, abból épp eleget látok így is munkába menet és jövet és a munkahely környékén. Ez egy nyugodtabb, csendesebb negyed, mégis pezsgő utcai élettel. Rómának nagy pozitívuma, hogy szinte minden része nagyon jól élhető, mindenhol megvan a jó utcai hangulat, az emberek viselkedésében és az utcaképben egyaránt.

Közlekedés – A városi tömegközlekedés talán Róma leggyengébb pontja. Bár tény, hogy teljesen átfogó buszhálózat van kiépítve, csak sajnos teljesen kiszámíthatatlan, mikor mennyit kell várni, nem ritka, hogy 20-25 perces várakozás után érkezik csak egy frekventált járat, amire aztán ennek megfelelően esélytelen felférni. Valamiért folytonos a piroshullám is, és sokkal nagyobbak a dugók is, mint Pesten, gyakran még éjszaka is hatalmas torlódásba keverednek a buszok. Amilyen elképesztő sok ember össze tud préselődni egy járművön minden nap minden órájában, az tapasztalatom szerint Budapesten kb 3-4 havonta fordul elő.

no images were found

Munkába járás – Lakásunktól egy átszállással, villamossal majd busszal lehet beérni az irodába, az utazás időtartama 40 perc és egy óra között változik. Mivel szinte elviselhetetlen a mindennapos óriás tömeg és az általánosan előforduló fel nem férés, ezért vettem magamnak egy biciklit a piacon, és azzal jártam… amíg el nem lopták három napja. Mindenesetre annyival jobb kerékpáron utazni, hogy valószínűleg holnap veszek is egy újat. Míg busszal tényleg csak nevet kínjában az ember ahogy préselődik és izzad, addig biciklivel meg egyszerűen fantasztikus Rómában közlekedni! Nem kifejezetten biciklibarátok az autósok és az utak (sok a macskakő, kerékpárút sehol sincs), de nem is ellenségesek, és meg lehet találni az eldugottabb szuper útvonalakat. Sokkal gyorsabb is, így beérek 30 perc alatt, és azért az igen jó érzés, ahogy elszáguldok a Colosseum mellett minden nap.

Vásárlás, főzés – Bár az albérletek elképesztően drágák, és nagyon sokba kerül elmenni egy szórakozóhelyre is, de legalább az élelmiszerboltok teljesen jó árban vannak. A termékek nagy része annyiba kerül, mint otthon, viszont általában jobb minőségűek az alapanyagok. Néhány dolog kifejezetten olcsó: pl az olívaolaj, a tészta, olajbogyó, szárított paradicsom, aztán ezekből elég jó kajákat is lehet készíteni, mi mindig itthon főzünk magunknak – nagyon jókat.

FOGADÓIRODA

A hely – Az iroda Róma egyik legjobb részén van, azon belül is az egyik legszebb utcában. A negyed a Trastevere, Rómának a város nagyrészéhez képest a Tevere túloldalán fekvő része. Valahogy ez a hely megőrizte középkorias jellegét, a keskeny, kanyargó utcák csupa régi épülettel vannak kiépítve, szebbnél szebb utcaképeket létrehozva. A Via dell’Atleta a folyóhoz közel fekszik, és nem messze van gyalog a Trastevere középpontját képező turisztikus Piazza Santa Maria in Trastevere. Az egész környéken rengeteg a kávézó, bár, pizzaszeletelő, fagyizó vagy éppen kebabos, de az is egy nekem nagyon tetsző szokás, hogy egy sima abc-ben kérésre szendvicset készítenek, és hát azokból a mozzarellákból és prosciuttokból amiket tartanak, elég jókat lehet összeállítani. Én legtöbbször otthonról viszek magamnak ebédet, ahogy a többiek is, és valamilyen térre kiülve szoktuk megenni, általában ez a nap fénypontja. Ki lehet menni a nagyobb, turisztikusabb terekre, elhagyatottab kis utcákba, a Tevere partjának egy egészen elvarázsolt részére, vagy a kis Tiberina szigetre, és ebéd után 1,5 euróért egészen elképesztően finom fagyit lehet enni. Szóval ennél jobb helyen azt hiszem nem lehet irodát nyitni Rómában.

Maga az épület egy nagyon szép régi ház, amit Giorgio újított fel, amikor megvette. Az akkor egy szintes épületet alápincézte, galériával szerelte fel, és még egy emeletet ráépített, ami nem az iroda része. A földszinten van így most a bejárati fogadórész kényelmes kanapékkal, végig könyvespolcozva elképesztő mennyiségű építészeti könyvvel és folyóirattal, a belsőbb részében pedig Giulio dolgozóasztala és egy tárgyalóasztal. A két teret egy érdekes kis helyiség választja ketté: egy wc, ami egyben konyha. Bár a konyha jellege csak abban nyilvánul meg, hogy itt van a kávéfőző, másfajta főzési felszereltsége nincs az irodának. A pincében található a makettezőműhely, eszközökkel közepesen felszerelt, de nagyon hangulatos, és nekem nagyon tetszik, hogy külön kialakítottak egy helyiséget ennek. A galérián dolgozunk mi, az egész körbe van asztalozva, nagyjából 5en férünk el, de csak három gép van, a többiek laptopoznak. Az egész iroda igen jóra sikerült, jó itt dolgozni, bár ha mindenki benn van, sűrűn vagyunk. A szomszédban található általános iskolának épp a tornaterme esik hozzánk legközelebb, és az átszűrődő tesióra-hangok nagyon feldobják a napot, kellemes háttérzaj.

Szakmai bemutatás – A Studio Romoli céget Giorgio Romoli alapította. Az iroda nagyrészt lakóházak tervezésével és belsőépítészettel foglalkozik, országszerte sok munkájuk valósult meg a hetvenes években. Terveik nagy része szokatlan formákból építkezik, de a formák mögött mindig logikus elméleti felépítés áll. Az alapgondolat általában egy egyszerű sémára vezethető vissza, még ha a végére elég összetetté is válnak a tömegek. Sok pályázaton is indulnak, tavaly el is nyertek egy „legjobb projekt”-díjat.

Giorgio Romoli – A cégalapító ismert építész, a 70es éveiben járó Giorgio egy igazi jófej mosolygós idősödő olasz férfi. Nagyon barátságos és érdeklődő. A cégben már csak háttérszereplőként vesz részt, szinte minden nap bejön, de csak 1-2 órát tölt az irodában. Mindig figyelemmel kíséri, mit csinálunk, elmondja az ötleteit, de nem nagyon szól bele a tervekbe, inkább a fiára bízza a döntést, aki viszont nagyra tartja apja véleményét, és gyakran tőle várja a megoldást. Vannak saját projektjeti, ehhez időnként kéri a segítségünk, ő nem tud számítógépet kezelni. Honlapjukon magát kísérletező építésznek vallja, és munkái nagy részén látszik is, hogy nem a hagyományos formák pártolója.

Giulio Romoli – Giulio egy nagyon okos, művelt, megnyerő modorú, jó megjelenésű férfi. Két kisfia van, tanít az egyetemen, nemrég doktorált. Folyékonyan beszél angolul, franciául és spanyolul, sokat élt és dolgozott külföldön.

Néhány hét után részletesebb, és egy kicsit árnyaltabb kép alakult ki bennem róla. Ahogy általában a tanárok, úgy ő is nagyon szereti hallani a saját hangját, nagyon sokat magyaráz, elmélkedik, elméleteket gyárt és tanácsokat ad. Giulio felnéz apjára, a méltán elismert építészre, akinek sikerei ugyanakkor súlyos teherként nehezednek rá, így érzésem szerint kisebbségi komplexussal küzd. Talán emiatt is doktorált, inkább elméleti emberként próbálja elkerülni az apjával való összehasonlítást.

A munkaszervezés nem a legnagyobb erőssége, de ügyes tervező, sok ötlettel, időnként furcsa, kitekert gondolatokkal, de legtöbbször jó meglátásokkal. Általában átlátja a teljes munkát, logikus észrevételei vannak. Mindenképp egy érdekesen gondolkodó ember, akitől sokat lehet tanulni, és akinek az ember szeretne megfelelni.

Általában jókedvű és nagyon kedves, de a hangulata hirtelen nagyot tud fordulni: ha úgy látja, nem haladunk megfelelően, bedühödik, és időnként olyan félelmetes emberré változik, akinek nem jó a közelében lenni. Úgy tud üvöltözni, hogy más esetben a felmondást fontolgatnám egy ilyen incidens után, különös tekintettel arra, hogy az esetek legalább felében egyáltalán nincs is igaza. Miután lenyugszik, visszaváltozik mosolygós jófejjé, de sajnos nehéz ugyanúgy kedvelni őt, mint az első dühkitörések előtt.

Elgondolkodtató, hogy mindenki ingyen dolgozik nála: rajtam kívül két spanyol Leonardo-ösztöndíjas van a cégnél, és két friss diplomás olasz gyakornok – mindenki fizetés nélkül. Szeretné, hogy flottul menjen a munka, pedig szerintem ez egy nem összeszokott csapattal sokkal nehezebb. Elvárja, hogy mindenki minden programot tökéletesen tudjon kezelni, ebben készségesen segít is, szívesen elmagyaráz egy-egy funkciót, nagyon segítőkész tanító, sokat tanultam tőle az Autocad hatékony használatáról, és sok más programot is profi szinten használ.

Az utóbbi hetekben kicsit feszült volt időnként a hangulat: egy pályázaton vettünk részt, és ahogy közeledett a határidő, egyre többet kellett benn lenni, az elmúlt két hétvégén végig dolgoztunk (tehát a keddi leadás előtt 16 napot szünet nélkül), az utolsó héten minden nap éjjel kettőig, vagy az irodában bennmaradva, vagy otthon folytatva a munkát. Én például emiatt nem tudtam befejezni határidőre a budapesti szakmérnöki képzésre leadandókat (kétségessé is vált a félévem teljesítése), de ezt a beszámolót is így csak kéthetes késéssel tudtam teljesíteni (ami azért vicces, hogy pont azért nem írtam meg időre, mert folyton dolgozni kellett). Ilyen helyzetben Budapesten is voltam már sokszor, ha határidő van, a hétvégézés és a 16-órázás nem ismeretlen helyzet, és nincs is vele egyébként nagy bajom, én is szeretném, hogy elkészüljön időre a terv. De otthon azért olyan is volt, hogy plusz pénzt kaptunk érte, és az is rendszeres volt, hogy a főnök maga adott néhány szabadnapot leadás után. Itt természetesen a plusz fizetés nem létező dolog, emellett Giulio nemhogy magától ajánlott volna fel néhány pihenőnapot, hanem amikor én óvatosan szóba hoztam a dolgot, még emelt hangon rendre is lettem utasítva, hogy a saját hibám, hogy ennyit kellett dolgozni, lettem volna gyorsabb – ami szerintem nem éppen fair, nem egy munka teljesítésére lettem megbízva, hanem alkalmazott vagyok. Tény, hogy túl sok időt dolgoztunk rajta, de így, hogy összesen hárman csináltuk (a két spanyol leonardóssal, akik közül ráadásul a lány teljesen kezdő, nem sokat tudott hozzátenni a munkához), szerintem szép teljesítmény, hogy kész lettünk vele. Végül azért sok tennivalómra hivatkozva mégis sikerült két szabadnapot kicsikarnom, úgyhogy számomra jól végződött a dolog, de a többiek nem kaptak pihenőt.

Ezt az utolsó két zűrös hetet leszámítva általában Giulio jókedvű, kedves és együttműködő. Magától hazaküld mindenkit este 6kor, és mivel 10-re járunk dolgozni és kb 1 órás ebédszünetünk van, így sokszor csak 7-7,5 órát dolgozunk, sőt olyan is nemegyszer volt már, hogy pénteken 3-kor hazamehettünk. Kb heti egyszer meghív mindenkit kávézni a sarki kávézóba, ami az iroda törzshelye, jó hely. Tehát az idő nagy részében nagyon jó benn a hangulat, nyugodtabb időkben egy igazi álommunkahely! A mostani leadásból azonban kiderült, hogy vannak kemény és stresszes időszakok is, de hát hol nincsenek.

MUNKATÁRSAK

Javi – 30 éves spanyol építész. Igazi társasági ember, nagyrészt neki köszönhető, hogy jó benn a hangulat. Mindenkivel barátságos, humoros, sokoldalú. Nagyon jól megy neki az Autocad, és most ő csinálta a pályázat 3D-s modelljét is egyedül – úgy, hogy előtte nem tudta kezelni a 3DStudio Maxot, de mivel valakinek meg kellett csinálnia, könyvből-internetről megtanulta, és végül nagyon jól sikerült. Spanyolországban a fiataloknak 45 százaléka munkanélküli, így ő próbál Rómában hosszabb távra munkát találni.

Lia – Frissdiplomás fiatal spanyol lány, belsőépítész főiskolát végzett, ez az első munkahelye. Ennek megfelelően ő stresszel mindenen a legjobban, amikor Giulionak rossz kedve van, egyenesen retteg. Pedig ő a főnök kedvence, talán épp ezért, mert érzi, hogy neki ez sok, és próbál enyhíteni Lia félelmein. Nagyon kedves lány, az ő terveiben a spanyol munkanélküliség elkerülésére Párizsban elhelyezkedés szerepel.

Lavinia – Olasz lány, télen diplomázott Giulionál, azóta dolgozik gyakorlatosként az irodában, Elég ritkán jár be, talán ha 8-10 órát dolgozik hetente. Giulio nagyon szereti, bizonyára ezért is ülteti időnként az ölébe konzultáció közben. Ő is szuperaranyos és egyben vagány csaj, motorral jár.

Guglielmo – Ő az új olasz srác, csak 3-4 hete jött az irodába. Szintén nemrég diplomázott és fizetés nélküli gyakorlaton vesz részt. Lazio drukker, amit Giulio sosem mulaszt el viccesen kigúnyolni, hiszen ő AS Roma fanatikus, ahogy két tetoválása bizonyítja is. Guglielmo nem vág vissza, inkább meghúzza magát.

FUTÓ PROJEKTEK

Az irodának jelenleg nincs konkrét munkája. Giulio elmondása szerint nehéz építésznek lenni manapság Olaszországban és Rómában is, a túlzottan elszaporodott irodák nagy része csak áhítozik a rendszeres megbízások után. Ezt el is hiszem, Magyarországon is valami hasonló a helyzet. Ebben a három hónapban, amit itt töltök, két pályázaton veszünk részt, az egyiket, aminek keretében Genfbe kellett egy többfunkciós épületet tervezni, a héten adtuk le, a következőnek (ami egyébként Szegedre szól) június 30. a leadási határideje, pont ameddig az én küldetésem is tart (direkt jöttem így, hogy pont a végéig maradjak). Ezeken a spanyolokkal dolgozunk, Lavinia és Guglielmo egy ingatlanközvetítő cégnek készítenek valamilyen látványterves lakáskoncepciókat, amiből Giulio reményei szerint megbízás lesz egyszer. Giorgio magánprojektként egy óriási templomegyüttesen dolgozik, nem tudni, megvalósítják-e, de igen nagyszabású és meglehetősen összetett formavilágú, érdekes épületnek ígérkezik.

Végzendő feladatok, napi munka, használt eszközök – Az eddigi hetekben tehát egy svájci pályázaton dolgoztunk. A teljes kiírás franciául volt, első feladatom annak átolvasása és megértése volt, ami többé-kevésbé sikerült is, egész jól elsajátítottam néhány francia építészeti szakszót, mint pl elméleti építménymagasság. A munka során részt vehettem a tervezésben is mérsékelten. Giulio mindig meghallgatta mindenki elképzelését, sőt ő kezdeményezte az általános konzultációkat, amikor mindenki elmondja sorban, mit gondol egy adott kérdésről. Ez szerintem nagyon jó dolog, szívesebben dolgozik az ember, ha úgy érzi, számít a véleménye. Azért nem tökéletes a rendszer, sokszor kérte maga Giulio, hogy ugyanazon dolgozzunk egyszerre hárman, aztán értetlenkedett, miért csináljuk párhuzamosan ugyanazt. Volt, hogy meg sem nézte a verziómat, csak látatlanul a kukába került. Kicsit az volt a benyomásom, hogy nem tartja 100 százalékban kontroll alatt a folyamatokat, ami pedig szerintem egy csapatmunka esetében nagyon fontos. Persze én sem tudnám, nehéz lehet főnöknek lenni.

A teljes tervet Autocaddel csináltuk, amit én korábban nem tudtam használni. Eleinte bosszantott a dolog, hogy egy napig rajzolok valamit, ami Archicaddel fél óra lenne, de most már nagyon örülök, mert megtanultam kezelni ezt a programot, amit nagyon hasznosnak tartok, mégiscsak ezt használják szerte a világon. Szóval ez egy nagyon kézzelfogható és fontos eredmény számomra, amit a Leonardo keretében szereztem! Akárcsak az is, hogy külföldiekkel dolgoztam csapatmunkában, akiknek más a nézőpontjuk, mint amit megszoktam. Nem volt zökkenőmentes a közös nevezőre jutás, de sikerült, és szerintem mindannyian sokat tanultunk ebből a közös munkából.

Végül úgy alakult a tervkidolgozás munkamegosztása, hogy Javi egyedül felépítette a teljes 3d-s modellt és elkészítette a látványterveket, én készítettem el az összes műszaki rajzot, Lia pedig az általános utómunkákat csinálta a rajzokon. Az utolsó napokban Giulio is beszállt, ekkor megcsodálhattuk, milyen jól dolgozik, készített néhány nagyon hatásos és szép magyarázóábrát, ő állította össze a tablókat is, és el kell ismerni, nagyon jól csinálta az egészet. Az iroda számítógépei jók, bár nem a legjobbak.

A tervkidolgozás előtt és közben készítettünk jó pár munkaközi makettet is, Giulio nagyon fontosnak tartja a tömegformálás makettben való szemléltetését, vagy ahogy ő mondja, a kézzel való gondolkozást. Ezek azért nem jártak az elvárásnak megfelelő sikerekkel, fejlődnöm kell az absztrakt kreatív makettezés terén. Sokkal jobban ment a végleges leadandó makett elkészítése, amit egyedül csináltam, és szintén sok tanulsággal járt. Giulio tanácsára az épület egy kis részletét először többféleképp elkészítettem, hogy aztán kiválasszuk, melyik módszerrel lesz a legjobb, legszebb, és aránylag leg-időtakarékosabb a modell.

Bár voltak konfliktusok a tervezés és a rajzolás során, és mindannyian valamit szívesen változtattunk volna az épületen, végül is egy jó terv született, és mind nagyon meg voltunk elégedve a végeredmény láttán, a gyönyörű tablók részben feledtették az együtt átélt stresszes éjszakákat.

VÁROS

Műemlékek, terek, kutak – Nehéz elkerülni a több ezer éves műemlékeket, az biztos. Fantasztikus szerintem, hogy Rómában épp a belváros közepén állnak az ókorból fennmaradt épületek! A Colosseum, a Forum Romanum és a Pantheon a tényleges mai belváros szerves részét képezik. A későbbi korok műremekei már természetesebb, hogy előkelő helyeken állnak, az Il Gesú szintén a belváros kellős közepén tornyosul, ahogy sok más kisebb templom is, a Vatikán nagyjából 15 perces gyaloglással elérhető a központtól. A híres San Giovanni in Laterano templom kicsivel esik csak a belvároson kívülre, a Colosseumtól az is 15-20 perc gyalog.

A monumentális hírességek mellett számtalan gyönyörű régi utca, ház van mindenhol, de a leginkább a már említett Trastevere negyedben, ahol az iroda is van. Minden ház megérne egy részletes fényképes elemzést, nagy élmény egyáltalán csak sétálgatni a környéken. Itt áll Róma egyik leglátogatottabb temploma, a Santa Maria in Trastevere, és Bramante Tempiettója is, egy ebédszüneti séta keretében elérhető távolságra. Természetesen a belvárosban is egymást váltják a régebbnél régebbi, szebbnél szebb egyszerű lakóházak és elegáns paloták, kis templomok és szépen felújított múzeumok. A kijjebb eső negyedeknek is mind megvan a maguk karaktere és hangulata, teljesen jó hétvégi program elmenni egy kevésbé ismert városrészbe, ott ebédelni, sétálni, megnézni a helyi embereket.

Róma egyben a gyönyörű terek városa is. Megszámlálhatatlanul sok a városi tér, hol nagyszabásúak, tervezettek, reneszánsz templommal, hol egy eldugott zegzugos részben egy kis utca torkolatában. Szökőkút és kávézó szinte mindig van, és ezek a szökőkutak is a legváltozatosabb képet mutatják, de olyat még nem láttam, amit nem lett volna elképesztően szép. A városi terek mellett rengeteg a park is. Óriási ligetes parkok vannak mindenhol, egészen benn a városban is, a külvárosban is, vagy helyenként kisebb elkerített parkok a házak között, szépen rendben tartva, pálmafákkal, narancsfákkal, píneákkal, néha egy régi, növénnyel benőtt rommal. Szuperjók ezek a parkok, nagy szerepet töltenek be abban, hogy Róma egy igazán jó város legyen.

És ami végképp fantasztikussá teszi számomra Rómát, az a minden sarkon lévő ivókút. Talán nem hangzik olyan nagy számnak, de szerintem nagyon sokat számít, hogy bárhol útközben lehet inni, kezet/arcot mosni, és a legtöbb helyen egy karban tartott kútból, előkelőbb részeken pedig egy igazi kútkülönlegességből. Különösen most, hogy kezd nagyon meleg lenni, nagyra értékelem ezt.

Kortárs építészet – Róma kétségkívül inkább a műemlékeiről híres, mint virágzó kortárs építészetéről, de van azért jó pár nevezetes mai épület is. A régi modernek közül a legismertebb talán Nervi vasbeton sportcsarnoka, vagy a Mussolini által építtetett fasiszta építészeti negyed, az EUR. A mai alkotások közül pedig Renzo Piano nagyszabású Auditóriuma, Zaha Hadid Maxxi múzeuma és Richard Meier nagy botrányt okozó múzeuma a legismertebbek. Az utolsó egész közel esik a belvárosi részhez, míg az előzőek mind egy kicsit messzebb kaptak helyet, Róma belsőbb részeibe azért nem nagyon engedik az új épületeket. Valamennyire már körbejártam ezeket a helyeket, de sajnos nem volt sok szabadidőm eddig, úgyhogy inkább az ittlétem második felére tervezem a hathatósabb építészeti megismerését a városnak.

Kulturális élet – Valami mindig történik Rómában. Amióta itt vagyok, volt már múzeumok hete, múzeumok éjszakája, húsvéti vatikáni programok, második János Pál boldoggá avatása, Olaszország egyesítésének 150 éves évfordulójának ünneplése a San Giovanninál Ennio Morriconéval, szabadtéri koncertek, Nero-kiállítás a Colosseumban, egyedülálló tárlatmegnyitás a Palazzo Farnese híres freskóiról. Valamilyen program mindig van, folyamatosak a kiállítások, a koncertek, és általában nagy az élet a városban, késő éjjelig tele van emberekkel minden. Róma jó hely!

Róma, 2011. 05. 22.