Parádi Zsuzsanna: Helyszíni jelentés Barcelonából

…SZÓVAL BARCELONA

Az úgy kezdődött, hogy a neten böngészve egészen véletlenül rábukkantam erre az ösztöndíjra. Jó ideje érett már bennem a gondolat egy külföldi ösztöndíjról, így nem volt kérdés számomra, hogy élni is fogok ezzel a lehetőséggel. Portfólió, pályázati anyag, határidő és kisvártatva jött is az email: szabad a pálya, ösztöndíj megajánlva, mehetek Barcelonába!

Ezek után forgatókönyvszerűen minden jött magától. Irodával, valamint a már aktuális és leendő ösztöndíjasokkal való kapcsolatfelvétel, szálláskeresés, utazás szervezés és barcelonai honlapok böngészése hasznos és szükséges információkról. Elhatározások, gyors döntések, szervezkedés és aztán azon kaptam magam, hogy ülök a repülőgépen és Barcelonába tartok… 2011. július 1-én. Hát így kezdődött.

Már az elején lett egy szervező- és útitársam, Orsi, akivel szinte mindent együtt intéztünk, hisz ugyanazokkal a feltételekkel (ugyanabban az időben és ugyanoda) vágott bele ő is az ösztöndíjba. Jó volt, hogy nem teljesen egyedül kell gondolkodnom, és sokat segített, hogy közben megbeszéltük a szervezkedéssel kapcsolatos tapasztalatainkat és az indulás előtt ránk váró feladatokat. Sikeresen összeszerveztük, hogy együtt kezdjük meg az utazásunkat és szállást is közösen álltunk neki keresni.

UTAZÁS – ÉRKEZÉS

Július elsején hajnali 6 órakor indult a gép Budapestről. Mi tagadás, egy kicsit korai a barcelonai járat (főleg nekem, hétalvónak), de mindennek megvan a maga előnye: a reggelit már a tengerparton fogyaszthatja az ember. A közel két órás repülőutat körülbelül 10 percesnek érzékeltem, minekután simán átaludtam. Mikor a csomagokat összeszedtem a reptéren, rájöttem, h ezzel a gigászi bőrönddel közlekedni nem lesz egyszerű feladat. Ráadásul még ott volt mellé a kézipoggyászom is. Kisbőrönddel és óriásbőrönddel szlalomozva az emberek között viszonylag könnyedén eljutottam a reptéri buszhoz, ami a Placa Catalunyara vitt, és innen metróval folytattuk tovább az utunkat. Ekkor jött a szomorú felismerés: minden metrómegálló lépcsős! Hál’ Isten, a lépcső előtti tanácstalanságomat látva mindig odajött hozzám egy segítőkész spanyol vagy magyar fiú (igen, az első ember, aki segített egy magyar srác volt), úgyhogy kisebb nehézségek árán, de sikeresen megérkeztünk Orsival a hotelbe. Első feladat kipipálva.

SZÁLLÁSKERESÉS HOSSZÚTÁVRA

A hétvégét szálláskeresésnek szenteltük, bár pénteken még nem sok hajlandóságunk volt nekiállni a böngészésnek, csábítóbb volt a csavargás, a város feltérképezése. Szombaton, vasárnap viszont kemény feladat várt ránk. Van két link, amin boldog – boldogtalan lakást vagy kiadó szobát hirdet Barcelonában: www.idealista.com és http://www.loquo.com.

Orsi az egyiket, én pedig a másikat böngésztem, és ami szimpatikus lakás volt, egyből hívtuk is. Gyorsan rájöttünk, hogy a megálmodott feltételekkel nem fogunk lakást találni két főre, úgyhogy vasárnap már csak szobákat néztünk meg. Vasárnap estére sikerült is találnunk két szobát, ami megfelelőnek tűnt. Persze mindegyiknek megvan a maga szépséghibája és nem egy lakásban van a kettő, de mivel szorított az idő, nem tudtunk tovább nézelődni, dönteni kellett. Még 1 estét a hotelben töltöttünk és hétfőn meghoztunk a végleges döntést. Beköltöztem Barcelonetába, a város tengerparti negyedébe, ahonnan a strand mindössze 2 percnyire van! Mint ahogy azt előre elképzeltem.

Egy kis leírás Barcelonetáról:

Barceloneta a Ciutat Vella nevű történelmi városrész egyik negyede (az El Raval, a Barri Gótic és a Barri de la Ribera negyedei mellett). Az útikönyv szerint Barcelonanak ez a része egykor halászfalu volt, amely háromszög alakú földnyelvként nyúlik a tengerbe. Ennek csücskében egy ikonikus épület áll, az úgynevezett W hotel vagy Hotel Vela, amely egy óriás vitorlát szimbolizál (és megosztja az építész társadalmat az épület kritikáját illetően).

A negyedre jellemzőek a hosszú, párhuzamos, szűk utcák, keskeny, 3-4 szintes házakkal, zártsorúan beépítve. A tenger felől nézve egészen sajátos és egyedi látványt nyújt a tengerpartra kifutó utcák és házak sora. A kis lépték eredményeként a lakások is nagyon kicsikék. Eddig azt hittem, h a Hollandiában látott szűk, keskeny lépcsőknél nincs kisebb. És tessék, van. Itt Barcelonetaban ezekben a régi házakban szinte minden lépcsőház életveszélyesen meredeknek tűnik első ránézésre. Mikor a lépcsőház ajtaján beléptem, még azt se hittem el, h ezen a lépcsőn feljutok a bőröndjeimmel. Nem lehet egyszerű mutatvány egy költözködés.

Szóval a házunk és a lakásunk. A háztömb jellegzetessége, hogy a régi épületre plusz két új szintet (egy szint egy lakás) építettek rá, amelynek mindkét homlokzata könnyűszerkezetes üvegfal. A körübelül 38 m2 alapterületű lakásból sikerült kihozni 3 hálószobát, egy nappali – étkező – konyhát és egy zuhanyzó helyiséget. A teljesen gazdaságos kialakítás eredményeként hárman lakunk ebben a „méretes” lakásban. Egy lengyel és egy szíriai – svéd lányhoz költöztem be. Mindketten nagyon kedvesek, és már jópár éve itt élnek és dolgoznak Barcelonában. Sok tapasztalatukat megosztják velem az itteni élettel kapcsolatosan. A lengyel lány egy lengyel adózási cégnek dolgozik, a szíriai – svéd csajszi pedig átmenetileg egy hotelben dolgozik, amúgy pedig flamenco énekes (szíriai létére). Mi tagadás, nem unatkozom a társaságukban.

Barceloneta a nyári főszezonban (júliustól augusztus végéig) csordultig van turistákkal. Talán pont emiatt alakult ki az a szokás, hogy a helyiek ha strandolni szeretnének, akkor inkább a Barcelona környéki kisebb, nyugodtabb és tisztább strandokat választják (Costa Brava és Sitges). Bár számomra a helyi strand is minden napra újabb és újabb felfedezést tartogat. A parton 24 órás élet van. Napközben strandolók tömkelege, este sportolók, futók, gördeszkások, görkorisok, éjjel pedig egy hatalmas étteremmé és szórakozóhellyé alakul át az egész part (különösen Barceloneta és Port Olimpic). A reggeli napfelkelte is sok embert csábít. Vannak, akik még az esti buliból hazatérve részesülnek benne, mások pedig csak a felejthetetlen élmény miatt kelnek korán, hogy a tengerből felbukó napot megnézhessék. Mivel én nem tartozom a korán kelők közé, eddig még, nem sikerült elcsípnem ezt a pillanatot.

IRODA, KOLLÉGÁK, MUNKÁK

Az általam megjelölt irodák mindegyike spanyol iroda volt, az egyik Barcelonaban, a másik pedig Mallorcán. Persze nem volt kérdés, hogy Barcelona az első számú cél. Nagy volt az öröm, mikor visszaigazoltak, hogy mehetek hozzájuk fél év gyakorlatra. A PiSaA nevű építészirodához jöttem: http://www.pisaa.eu/. Szerencsém volt, hogy az előttem itt gyakornokoskodó építész lánytól kaptam pár hasznos információt, mire számítsak majd. Azt tudtam, hogy a laptopomra nem lesz szükség, hisz az iroda kellőképp felszerelt Dell gépekkel, és azt is megtudtam, hogy nagyon jó helyen van, körülbelül 10 perc sétára a tengertől (Carrer de la Fusina,6).

A két vezető építész Domenico Piemonte és Katerina Samsarelou. Domenico olasz, Katerina görög származású, és 8 évvel ezelőtt jöttek Barcelonaba szerencsét próbálni. Kezdetben az elismert spanyol építész, Carlos Ferrater irodájában (OAB – Office of Architecture in Barcelona) dolgoztak. Saját irodájukat 2007-ben alapították meg, azóta rendszeresen fogadnak gyakornokokat. Mikor megérkeztem, rajtam kívül még egy lengyel gyakornok lány volt, de mindössze egy hónapot dolgoztunk együtt. Neki augusztus elsejével letelt a három hónapos gyakorlati ideje.

Az első napon körbevezettek és bemutattak a Fusina6 nevű szomszédos építészirodának is: http://www.fusina6.com/. A két iroda egy épületben, egy szinten található, külön bejárattal, de egybenyithatóan kialakítva. Ebben az irodában három vezető tervező van: Silvia Contreras, Enrica Mosciaro építészek és Gonzalo Mila ipari formatervező. Az iroda alkalmazottjai többnyire olasz és latin amerikai nemzetekből (brazil, perui és costa ricai) tevődnek össze. Egymás között leginkább olaszul vagy spanyolul beszélnek, nagyon ritkán kerül elő az angol, leginkább csak akkor, ha én is bekapcsolódok a társalgásba.

A munkaidő számomra nagyon kedvező. 10 órai kezdés és két óra szieszta ebédidőben. Viszont ezért cserébe este 8-ig kell dolgozni. De ezt is meg lehet szokni. És 8 óra után még minden bolt nyitva van, fürödni is lehet még a tengerben és ilyenkor kezdődik igazán a pezsgés a városban. Azt tudtam, hogy a spanyolok későn vacsoráznak, mégis meglepődve tapasztaltam, hogy 10-11 óra magasságában van a csúcsforgalom az éttermekben. Ezt a szokást biztosan nem fogom felvenni! Vagy pedig számolhatok plusz 6 kilóval az ösztöndíj végére. J

De vissza az irodái élethez. Programok. Mivel abszolút Autocad beállítottságú itt mindenki, már elkönyveltem magamnak, hogy 6 hónap elteltével én is felhasználói szinten fogom használni a programot. És mikor leültem a géphez, az első dolog, amit mondtak, hogy használjam nyugodtan a saját programomat, mert már volt előttem egy „úttörő” olasz fiú Archicaddel és nagyon megkedvelték a programot. Főleg amiatt, hogy a 2D és a 3D egy terven belül, egy időben elkészíthető. Remek, így legalább hű maradok az archicadhez.

Az iroda felszereltségével kapcsolatosan meg kell említenem azt a kisebb könyvtári mennyiségű építész könyvet és folyóiratot, amivel rendelkeznek. Előszeretettel lapozgatom őket sziesztaidőben. Böngészés közben egy magyar könyv is a kezembe akadt, amiről aztán kiderült, hogy a tavalyi gyakornok elődöm ajándéka az irodának. A másik nagyon szimpatikus dolog, ami otthon szintén nem jellemző, az a makettező szoba. Különböző makett anyagok, vágó – fűrészelő – fúró eszközök, ragasztók és minden, ami egy jó maketthez kell. És készülnek is jó makettek, szinte minden tervezési feladatukhoz. Van még mit tanulni tőlük, úgy érzem.

Már az emailváltások során jelezték felém, hogy valószínűleg a két iroda által közösen vitt projekten fogok majd dolgozni. És ez így is lett. Első nap megkaptam a feladatomat: egy villaépület földszintjének átalakítása wellness és szauna egységgé. A helyszín Llavaneres, Barcelonától körülbelül 40 kilométerre északra egy kisváros. A projekt tervezési része nagy vonalakban már ki volt találva, a rám eső munka a részletes kidolgozás, és egy engedélyezési és kiviteli terv közötti állapot összerakása (ami náluk már a kiviteli tervnek megfelel). Elsőként megkaptam az általuk használt sablontervet, ami alapul szolgál minden tervükhöz, egységes vonal-, kitöltés-, szín- és fólia rendszer. Ezt szigorúan be is tartják. Ezután hozzáfogtam az autocad fájt archicades formátumba konvertálásához. Nem tartott sokáig, és a végeredménnyel, az Archicad grafikus megjelenésével nagyon elégedettek voltak.

Röviden a koncepcióról: a közel 200 m2 -es alapterületű földszinthez az új funkciók két hangsúlyosan hozzáadott kubusként, meglévő épületkontúr áthatásával kerültek kialakításra. A tervezés során alkalmazott anyagokkal (üveg, fa, fém) finoman igazodtak a meglévőségekhez, mégis érzékelhető a meglévő és az új közötti kontraszt. A végeredmény egy átlagos spanyol stílusú villaépület felturbózása a mai igényszintet kielégítő funkciókkal, a mai nyelven megfogalmazott, minimalista kialakításban.

A munka során volt szerencsém egy helyszíni bejáráshoz és felméréshez is. A csütörtöki nap az irodában mindig az egyeztetés és az építkezésre való kilátogatás napja. Sikerült az egyetlen esős napot kifogom (az ösztöndíj kezdete óta azon az egy munkanapon esett az eső). Egy másik, már épülő projekt volt betervezve, de a rossz idő miatt az építkezés körbejárása sajnos elmaradt. Így maradt a felmérés, a villaépület néhány hiányzó belméretének begyűjtése.

Egy hónapot dolgoztam ezen a terven egyéni munkaként. Ezután egy „olasz meló” várt rám. Olasz iroda lévén sok olasz tervezési projekt van. Az új feladatom: Veronában egy üres telekre kell beépítési javaslatot adni, illetve ennek folytatásában egy társasház vázlattervét bemutatni. Mindezt persze a környezettudatosság és a fenntarthatóság jegyében, amire mostanában különösen nagy hangsúlyt fektetnek. Ezen a munkán az olasz kolléganőmmel együtt kezdtünk dolgozni, aki már előzőleg foglalkozott egy keveset a projekttel és ismerte a tervezési feltételeket.

Szimpatikus volt a kezdeti önállóság, amivel megbíztak. Volt egy alapgondolat, hogy körülbelül mi az, amit szeretnének itt látni, de teljes egészében nyitottak voltak minden friss és újító ötletre. Először párhuzamosan dolgoztunk a kolléganőmmel, de minden nap összeültünk megbeszélni az ötleteinket, és gyors, határozott döntésekkel mindig meghoztuk, hogy melyik irányba menjünk tovább. Itt nincs több verzió! Egy verzió van, a legjobbnak vélt. Nagyon szimpatikus ez a fajta csapatmunkájuk. Viszont ami kicsit furcsa volt számomra, az a folyamatok befejezetlenül hagyása. Még nem volt kitalálva a beépítési koncepció, de már ugrottunk a tömegformálásra, és még az is nagyon képlékeny volt, de már a lakáskiosztást és a lakásalaprajzokat rajzoltuk. Szerintem ez az ugrálás elkerülhetetlenül is pontatlanságokat szül a tervezésben. Valamint az autocad –archicad összedolgozást is még finomítani kell, mert az ő alaptervük archicadben nem teljesen úgy jelent meg, ahogy azt szerettük volna (ezért a brazil lánnyal meg is beszéltük, hogy az alapterv archicades verzióját is összerakjuk).

A határidő közeledtével aztán minden munkafolyamat beérett, összeállt a megálmodott ház. A leadás előtti három napon megvolt az itteni első éjszakázásom is. De nem bántam, mert jó esett ez a fajta pörgés. A munkamegosztás magától kialakult. Az olasz lány készítette a 3D-s modellt autocadben, én archicadben a 2D-s rajzokat rajzoltam, és külön emberük van a látványtervek photoshopos megalkotására. Összességében egy jó terv született. Hamarosan megtudjuk, hogy a megbízó is így gondolja–e.

no images were found

NYELVTANULÁS

A spanyol nyelv mindig is a kedvencek közé tartozott nálam. Szeretem azt a temperamentumot, ami árad belőle. Egy kis érdekességként leírom, hogy a spanyol nyelv 21 ország államnyelve, és többek között az Európai Unió hivatalos nyelve is. Már ezért is érdemes megtanulni, hisz az angol után az egyik legbeszéltebb nyelv.

Mielőtt kijöttem, már akkor elterveztem, hogy mindenképp el fogok menni egy nyelvtanfolyamra, és nem csak a hallás alapján tanulást választom (mert sajnos arra nem vagyok elég fogékony). Augusztusban sikerült is találnom egy számomra kedvező kurzust. 3 héten keresztül napi két órában (sziesztaidőben), spanyolt tanultam. Az IH, International House nevű nyelviskolát választottam, ahol találtam egy „almost free” intenzív nyelvtanfolyamot:
http://www.ihes.com/bcn/formacion/ele/free_spanish.html

Hétfőtől csütörtökig voltak az órák 14-16 között. Mivel nulláról indultam, sok értelme nem volt, hogy szintfelmérőt írjak, irány az abszolút kezdő csoport. Első órán a jó spanyol szokást már felvéve, elkéstem. Mihelyst leültem, nekem szegezték a kérdést, hogy ki vagyok, honnan jöttem, és mondjak pár dolgot magamról. Na ez nem ment. De gondoltam, úgyis belejövök az óra végére. És így is lett. Nagyon szimpatikus volt az oktatási stílusuk. A napi két órás tanfolyamot 4-5 tanár felváltva tartotta nagyon pörgősen, szigorúan csak spanyolul beszélve. Először ettől kicsit megijedtem, hogy nem fogok semmit se érteni, de pont a jól kitalált módszereiknek köszönhetően (körülírás, rajzolás, képolvasás, mutogatás Activity társasjátékhoz hasonlóan) nem volt különösebb probléma.

A tanfolyam csoport elég vegyesen tevődött össze: amerikai, ausztrál, ír, orosz, marokkói és pakisztán. Nagyon élveztem ezt a nemzetközi hangulatot. Érdekes és furcsa emberekkel lehet így találkozni. Minden szempontból tanulságos volt ez a tanfolyam, hisz nem csak a nyelv alapjaival ismerkedtem meg, de más kultúrákkal, más beállítottságú emberekkel, és más indokokkal is, ki miért döntött Spanyolország és a spanyol nyelv mellett.

A tanfolyam elvégeztével megkaptuk a jól megérdemelt bizonyítványunkat. Ami inkább csak egy elismerés volt arról, hogy részt vettem ezen a tanfolyamon, mégis a spanyol tanáraink ennek örömére egy bulit csaptak. Abszolút nem számítottam rá, hogy sangriával, tortillával és choritoval fogom ünnepelni a bizonyítványosztást.

Végezetül néhány link, ahol lehet a spanyoltudást lehet fejleszteni:
http://www.studyspanish.com/tutorial.htm és http://www.bbc.co.uk/languages/spanish/mividaloca/

KÖZLEKEDÉSI FORMÁK

városon belül

Barcelona metróhálózata egy fokkal jobban ki van építve, mint a mi Budapestünké. Nagyon könnyű eljutni A-ból B-be (jó sok átszállással). Metrón kívül itt is megvannak a megszokott közlekedési eszközök (busz, villamos, taxi): http://www.tmb.cat/en/home.

Ami számomra hatalmas újdonsággal bírt, az a városi biciklirendszer, azaz BICING BCN (ez eddig még fel se tűnt, hogy szinte azonosak a mássalhangzók):  http://www.bicing.cat.

Amikor hozzájutottam az 1 éves használatot biztosító kártyámhoz és megtettem az első bicikli utamat Barcelonában, hirtelen új távlatok nyíltak előttem. Hatalmas élmény akár a szűk utcákban cikázni, akár a tengerparton szlalomozni a pálmafák között. És összességében Barcelona nem is olyan nagy, mint amekkorának gondoltam. Az egész város könnyedén feltérképezhető kétkeréken, csak idő és energia kérdése. Az biztos, hogy az egyik legjobb döntés volt, hogy kiváltottam ezt a bicikliskártyát.

A kártyaigénylés menetéről pár szóban: első körben bementem a Bicing irodájába, ahonnan egyből továbbirányítottak a rendőrségre (már itt éreztem, hogy az itteni adminisztráció se gördülékenyebb az otthoninál). A rendőrségre azért kellett mennem, hogy kérjek magamnak NIE számot, ami még hasznos is tud lenni, hisz itteni személyazonosításra szolgál (munkavállaláshoz kell), de hogy a biciklihez miért elengedhetetlen, ezt nem teljesen értettem. Sebaj, mentem a rendőrségre, ahol lelombozó tények fogadtak. Ezer ember, -20 fokra lehűtött váróhelyiség, és csak 2-ig van ügyfélfogadás (délben értem oda). De kivártam, és negyed kettőre kaptam is egy papírt, amivel még bankba kellett mennem, hogy befizessem a regisztrációs költséget (10 euro). A következő akadály: a banki pénztárak csak fél 10 -ig v 10 -ig vannak nyitva. Na itt nem kicsit lettem ideges, mert ez azt jelentette, hogy még egyszer vissza kell jönnöm a város másik végéből. De nem volt mit tenni. Visszajöttem, elintéztem, számot megkaptam és irány a biciklis iroda. Azon, hogy az irodában nem beszélt senki se angolul, már meg se lepődtem rajta. Viszont itt egyből sorra kerültem, és elmondhatom, h közel egy nap ráfordítással sikerült elintéznem, hogy biciklizhessek Barcelonaban! Amúgy az éves díja a kártyának 35 euro. Szerintem elég vicces összeg a korlátlan biciklihasználatért. Annyi megkötés van, hogy csak fél óra kerékpározás ingyenes, utána le kell tenni valamelyik tárolóba a biciklit, és csak 10 perc elteltével lehet újabbat felvenni. Ha valaki túllépi a fél órás időkorlátot, onnantól már felszámolnak bizonyos használati díjat.

A biciklizéshez még hozzá kell tennem, hogy nagyon kell figyelni a taxisokra és a motorosokra. Ők azok, akik előszeretettel figyelmen kívül hagyják a biciklit, mint közlekedési eszközt, és a piros lámpa sem akadály nekik. Ha épp senki sincs a zebrán, simán áthajtanak. Dióhéjban ennyit a mediterrán közlekedési stílusról.

városon kívül

A link, ahol információt lehet találni a spanyol tömegközlekedésről: http://www.renfe.com/viajeros/index.html. Sajnos ezek az oldalak csak spanyol nyelven érhetőek el. Viszont a lényeget meg lehet találni.

no images were found

BARCELONÁN KÍVÜL

Tossa De Mar

A városon kívül eddig még csak kétszer voltam, mióta itt vagyok: Tossa De Marban és Valenciában.

Az első kiruccanásom már az első hétvégén megtörtént. Szerencsés véletlennek köszönhetően pont ezen a héten nyaraltak a barátaim Tossa De Marban, ami Barcelonatól 80 km –re található és az északi part egyik legkedveltebb turistaparadicsoma.

Megbeszéltük, hogy mindenképp fogunk találkozni. Sikerült mindent összeszervezni, így 1 napot töltöttek ők velem Barcelonában, a hétvégét pedig én töltöttem náluk Tossában. Busszal mentem, ami körülbelül másfél órás út volt a Costa Brava kanyargós szerpentinjein. Péntek este értem oda, és egyből belevetettük magunkat az éjszakai élet feltérképezésébe. Barcelona után szokatlan volt a kisvárosi lépték és a majdnem üres utcák, annak ellenére, hogy itt is sok a turista. Az éjszakai tengerpart fényei viszont elkápráztattak. A kivilágított várfal és a város sziluettjének tükröződése a vízben bizonyosan maradandó látványt nyújt minden idelátogatónak. A tengerparti nyugalom után egy kicsit zajosabb programot is találtunk az éjszakai sétánk során, és az város első számú szórakozóhelyére jutottunk. Ennek is megvolt a varázsa, de inkább mondanám turisztikai „attrakciónak”, mint helyi szórakozásnak.

A vasárnap a strandolásról és a városnézésről szólt.

Az útikönyvekben oly csodálatosnak bemutatott tossai strand számomra csalódást okozott. A tengerparton sehol egy árnyék (de ezt már tapasztaltam Barcelonában is), a puha homok helyett fájdalmasan szúrós kavicsos tengerpartot találtam, és a víz is nagyon hideg volt. A strandolásunk egyetlen fénypontja a hajókirándulás volt. Az itteni strandot körülölelő sziklás tengerpart csodálatos látvány. Hatalmas sziklák és végeláthatatlan tenger. A természet ereje mindig le tud nyűgözni, mikor ekkora tömegeket látok magam körül.

A hajókázást városnézés követte. Sajnos kénytelenek voltunk a legnagyobb melegben, és a legtűzőbb napsütésben körbejárni a régi várfalat, és az ott található kőházakat, középkori építményeket, mivel a mai nappal véget ért a barátaim nyaralása és az én buszom is indult vissza a nagyvárosba. Mentségünkre szolgált, hogy sok árnyék és fa volt útközben (nem úgy, mint a strandon). A látvány pedig feledtette a hőséget. Az egykori halászfalu központjában található a Vila Vella (óváros) és az egyetlen fennmaradt városfal a katalán parton. A 14. századi késő gótikus Sant Vicenc templom romjai hangsúlyosan tekintenek az arra járókra. A kacskaringós utak és a kis terek a kőházak között, a hatalmas virágos bokrok mind lenyűgöztek, és egy pillanatra el is képzeltem, milyen lehetett itt élni az óváros maga korában.

Valencia

http://www.mimoa.eu/browse/projects/Spain/Valencia/

A valenciai kirándulásunk nagyon spontán alakult. A lengyel kolléganőmmel egy csütörtöki napon kezdtünk el beszélgetni róla, hogy valamelyik hétvégén el kéne mennünk Valenciába, amíg még ő is itt van, és mivel neki már csak két hete volt hátra az ösztöndíjból, nagyon gyorsan el is döntöttük, hogy ez a hétvége egy valenciai hétvége lesz. Pénteken szóltam Orsinak, Zsuzsinak (ösztöndíjas barátnőknek), hogy készüljenek, és szombaton már úton is voltunk. A lengyel lány autóval érkezett Barcelonaba. Ez sokkal rugalmasabb és olcsóbb közlekedést biztosított neki Spanyolországon belül. Mondanom se kell, hogy egy valenciai fordulót fejenként 13 euróból megúsztunk autóval az 50 eurós buszozás helyett.

Valencia Spanyolország harmadik legfontosabb városa közel egymilliós lakossággal. Míg Barcelona inkább a nemzetköziségéért és a multikulturális megjelenéséért tud vonzó lenni, addig Valenciáról elmondható, hogy igazán spanyol és igazán mediterrán hangulatú város. Viszont a kortárs, avantgarde és ultramodern épületeivel kivívta magának az „új Barcelona” nevet.

Megérkezésünkkor egyből a Santiago Calatrava nevéhez fűződő Művészetek Városát céloztuk meg. Mióta megépült ez az 5 épületegyüttesből álló komplexum (Opera, Palau de les Arts Reina Sofía, L’Hemisféric, Museu de les Ciéncies Príncep Felipe és L’Umbracle), azóta Valencia egyik legnagyobb vonzerejévé is vált (a focicsapatán kívül J). Mi tagadás, érthető is, hisz elég sajátos atmoszférája van az egész területnek. Még ha én nem is tudok azonosulni az ő építészetével, formavilágával, ettől függetlenül a hófehér sterilség és a víztükör szó szerint elkápráztatja az ember szemét. Calatrava építészete számomra kicsit ijesztő a futurisztikus formák miatt, amikhez nyúl, viszont ami tetszik benne, az a lendületesség. Antoni Gaudi ornamentikus építészetének hatása elég szembetűnő, a formák és a felületképzés tekintetében is. Közelebbről megnézve a fehér felületű homlokzatok hasonlóan Gaudi épületeihez kerámia mozaikkal vannak kirakva. Közel két órát sétáltunk itt, majd elindultunk a városközpont irányába a Zsuzsi által összeállított építészeti útvonalunkat követve. Nagy volt a kísértés útközben, mert lépten – nyomon hatalmas leárazások jöttek velünk szembe a legjobb spanyol ruhaboltok kirakataiban. Végülis építészettel egybekötött vásárlásba fulladt a szombati programunk. Vagy vásárlással egybekötött építészkedésbe? J Végülis nap végére meg tudtunk nézni mindent, amit szerettünk volna: a Colón Marketet, ami egy 2002 –ben felújított régi piacépület a spanyol stílusjegyeket magában hordozva; a La Lonja de la Seda-t, ami Valencia aranykorából fennmaradt egykori selyembörze épület, melynek üres, monumentális oszlopcsarnoka egyfajta szentély hangulatot áraszt; a városkapukat és végezetül a város központját és a városháza teret. Városnéző úticélunk itt ért a végéhez, mert itt találkoztam egy 10 éve nem látott spanyol barátommal, akivel még erasmusos időkből ismerjük egymást. Az este hátralévő részét spanyol társaságban töltöttük, és a spanyol barátomnak köszönhetően lett szállásunk is (Valenciában erre a hétvégére az össze hostel teltházas volt).

A másnapi program a kikötő építészetének felfedezése és a valenciai strand feltérképezése volt.

Egy vasárnapi hangulathoz méltó tejeskávés és jamonos bocadillo reggeli után gyalog indultunk a városközpontból a tengerpartra, követve a kiszáradt Turia folyómedert, amely egy hatalmas parkként szeli ketté a várost, különböző szabadidős funkciókkal megtűzdelve. Útközben belebotlottunk Calatrava másik valenciai hídjába is (ez nem volt betervezve). Spanyolország első számú kikötőjében számunkra legérdekesebbnek tartott épület a David Chipperfield által tervezett America’s Cup Pavilion. Igaz, az épület funkciójával egyikünk sem volt tisztában, és látszólag üres is volt az egész, de elfogadtuk, mint egy kikötői szobor, és nem és találgattuk, mi történhet a falakon belül. A konzolos, lépcsőzetes teraszok mindenképp lenyűgöző látványt keltenek a konzol alatt állókban. Bennem keltett. A másik érdekesség a környéken a Renzo Piano nevéhez fűződő Luna Rosa épület, amely egy kicsit méretesebb csónakház, mint amit megszokhattunk. Ez az épület számomra nem adott akkora élményt, biztos azért többek között, mert már alig vártam, hogy odaérjük a tengerpartra és fürödhessek egyet.

Ha van tökéletes strand, akkor a valenciai annak mondható. A puha, porhanyós homok, a sík tengerpart, a kék tengervíz pont olyan, mint a romantikus filmekben. J Két óránk maradt mindössze élvezni ezt az idilli környezetet, és kicsit sajnáltam is, hogy csak ilyen kevés időt szántunk a strandolásra, de összességében azt kell mondanom, ez tette fel a koronát a valenciai kirándulásunkra!

És végül Barcelona

Barcelona az örök nyüzsgés, a 24 órás élet városa. Tele turistákkal, különböző nációkkal, igazi multikulti hangulat. Ez a pezsgés, lüktetés nem csak Barcelona népszerűbb részeire jellemző, hanem elmondható a város teljes egészéről. Első héten kicsit furcsa volt ez a sűrűség körülöttem, és kicsit feszélyezett is, hogy állandóan figyelnem kell, kik vannak körülöttem és miért. De ez a feszélyezettség gyorsan átalakult fokozott izgalommá, és könnyedén felvettem a város ritmusát.

Számomra a legnagyobb vonzerő a tenger. Egyértelmű, hogy a bőröndök lepakolása után az első utam a partra vezetett. A tenger sós illata, a sárga homok csillogása mindig elvarázsol és a tengerpart a nap minden szakaszában más arcát mutatja. Egy idő után ki is alakult napi rutinként, hogy napjában kétszer lemegyek a partra, reggel munka előtt arra tekerek és megcsodálom az épp aktuális fényviszonyokat, este pedig futva nézem meg, hogy megvan –e még a tenger. J Fürdeni rendszerint csak hétvégenként van időm. De persze volt már példa a reggeli és az éjszakai fürdőzésre is. A reggeli fürdés leírhatatlan élmény a felkelő napsütésben, az esti már nehezebben kivitelezhető, mert az őrizetlenül hagyott ruhák két perc múlva már nem lesznek a parton az arra mászkáló pakisztániak jóvoltából.

A város feltérképezése folyamatos és soha véget nem érő. A kötelező útvonalakat már az első hetekben végigjártam (Gaudikat és a múzeumokat leszámítva, azokat őszies időkre tartogatom). Amikről eddig elmondhatom, hogy mély nyomot hagytak bennem (a tengerparton kívül, és nem építészeti oldalról nézve): a La Rambla forgataga; a Rambláról nyíló La boqueria piac színes zöldség – gyümölcs – hal – sonka – sajt kavalkádja; a Placa Espanya turistacsalogató, giccs határát súroló, de mégis magával ragadó Magic Fontain-je; a Museu de la Xocolata (csoki múzeum) mögötti belső udvar varázslatos hangulata, ahol nagyon finom kávét is adnak; a Barri Gótic (gótikus negyed) labirintusszerű szűk utcái; az El Born negyed zsúfolt, egymást érő hangulatos bárjai, amik mindig tele vannak (egy utcasoron annyi bár van, mint amennyi egész Győrben nincs) és az FC Barcelona kézilabda meccs hangulata.

És ez csak töredéke annak, amit még láthatok, és ami még vár rám a következő hónapokban. Kiváncsian várom az őszi és a téli Barcelona arculatát.

barcelona infó

Néhány hasznos link a város feltérképezésére:

általános információk

http://www.barcelonayellow.com/
http://www.barcelona-metropolitan.com/
http://www.bcn.es/english/ihome.htm

sport:

http://www.maratodelmediterrani.com/index.html
http://www.runningtoursbarcelona.com/
http://www.fcbarcelona.com/web/english/

építészet

http://www.biarch.eu/
http://www.worldarchitecturefestival.com/

kultúra

http://barcelonacultura.bcn.cat/en
http://barcelona.unlike.net/
http://www.museupicasso.bcn.es/en/
http://www.mmb.cat/
http://fad.cat/