Potzner Ádám: Helyszíni jelentés Rómából

ODAUTAZÁS

Róma Olaszország fővárosa. Ebből kifolyólag elég sok módon közelíthetjük meg. Egyszer volt szerencsém autóval, ill. busszal megtenni ezt a távot, de nem ajánlom senkinek. A repülő annál vonzóbb. Egyedül a csomag-mennyiség szab némi hatért az önfeledt repülésnek, ám ezt könnyen orvosolhatjuk egy hű csomaghordozó társsal. (pl. barátnő, lelkes szülő, jó fej barát) Én is repülővel érkeztem április vége fele Rómába. Régebben a fapados járatok Roma-Ciampino repterét használták, ami egy kiszuperált katonai reptérnek tűnt. Szerencsére ma már a Fiumicino-ra érkezik az ember, ahol az ember hazafele könnyedén elköltheti azt a néhány ezer eurót ami megmaradt. Elegáns és kevésbé elegáns, de még mindig nagyon drága üzletek várják a shoppingolni vágyókat. Mondjuk a parfüm tényleg olcsóbb a duty free-ben! A repülőtérről több módon is bejuthatunk a városba. A leggyorsabb és legdrágább a Termini főpályaudvarra befutó Leonardo Express, ahol csak 1. osztályú jegyek vannak (kb.15euro), ellenben minden fél órában jár, azt hiszem éjjel-nappal. Ennél kicsit olcsóbb a busz (8euro), ám dugó bármikor beüthet Rómában, a gyenge idegzetű utazóknak ezt nem ajánlom. Legújabb felfedezés egy másik vonat, mely a Stazione Tiburtina-ra érkezik. Ez is egy nagy pályaudvar, viszonylag közel a Terminihez, metró összeköttetéssel. Ez különösen akkor éri meg ha az embernek van bérlete, mert az egészen a Fiumicino előtti megállóig (Parco di Leonardo) érvényes, így csak egy 1 eurós másodosztályú jegyet kell venni. Vagyis ha van ismerős, aki hoz egy bérletet, akkor 1 euróból megússzuk a dolgot… Még megemlíteném a Termini pályaudvar hosszúságát. Nagyon hosszú. A Leonardo Express a pályaudvar végében áll meg, ami az előcsarnoktól olyan 600 méterre van, ami nehéz csomaggal bizony izzasztó tud lenni, főleg ha mellette fut is az ember.

Röviden a római közlekedésről: néha kaotikussá tud válni. Jelenleg 2 metróvonal van, amelyek még a felújított pesti piros metróhoz is mérten gusztustalanok. Koszosak, jellegtelenek, no meg a belvárost is elkerüli. (kivéve Barberini-Spagna-piazza Popolo) Éppen ezért építik az új vonalat, ami keresztülszeli majd a belvárost, de mindig találnak valamit a föld alatt ezért ki tudja mikor készül el, ill. az egyik vonalat észak felé bővítik. Az egyetlen pozitívum a metróban, hogy néha gyors tud lenni, és szól benne a rádió. Én azért nem használom, jobb a békesség. A buszközlekedés jó, az én környékem különösen jó ellátott, csak a csúcsforgalomban nem szabad felszállni rá. Nem csak a dugó miatt, de mert tömve is van. Sokszor jobban járunk, ha gyalog nekiindulunk, vagy veszünk egy biciklit, ahogy én is tettem! De erről később.

SZÁLLÁSKERESÉS

A szálláskeresés eléggé szerencse kérdése, mint sok más helyen. Én a www.stanzaroma.it és a http://www.portaportese.it/ oldalakat ajánlanám. Itt lehet böngészni és telefonálni. Róma elég drága város, egy egyágyas szoba olyan 350 eurótól indul, de ez valahol nagyon kint lehet a „nagyon külvárosban”, kicsit jobb helyen olyan 450-500 euróba kerül, ez természetesen még mindig a városfalon kívül van, beljebb meg a határ a csillagos ég. Szerencsés körülmény, ha az ember lány. Ugyanis a hírdetések nagy része ragazza certificata jelentkezését várja, ami jól szituált, „tanusított” lányt jelent. Ez talán erkölcsi bizonyítványt, esetleg negatív AIDS tesztet takarhat, nem tudom ,de a hirdetések kétharmadánál emiatt már labdába sem rúghattam. Úgy látszik, itt Olaszországban még elvetemültebbek a férfiak, ráadásul ha külföldi is vagy, nem könnyű. Nekem szerencsém volt, ill. „inkább kicsit csoró leszek, de jó helyen lakom” felkiáltással sikerült kivennem egy szobát a Trieste negyedben. Ez 500 eurót kóstál havonta, ellenben nagy, világos és egy szép régi épületben van. Három olasz diákkal lakom együtt, mindannyian egy-egy szobát bérelnek. Azért is szerencsém van, mert koedukált a lakás, így a lányok tudnak takarítani utánunk. Egyikük sem római, Monica dél-olasz basilicata környékéről, Salvatore szicíliai, Francesca, akit igen ritkán látok pedig valahonnan északról jött. A lányok pszichológusok, néha furcsákat kérdeznek. Trieste negyed ahol lakom, Róma északi részén található, a Villa Ada és a Via Nomentana között. Jól szituált környék, kevés bevándorlóval, kicsit unalmas bolt felhozatallal, jó közlekedéssel. A közelben van a Villa Ada, ami egy igen tekintélyes méretű közpark, ahol jókat lehetne aludni ebéd után, ha nem kéne dolgoznom. Állítólag wi-fi is van, még nem próbáltam.

MUNKAHELY

Mivel sok karaktert kell még írnom, lássuk néhány módját annak, hogyan jutok el a munkahelyre! Az iroda a belvárosban van, közel a Campo di Fiori-hoz. Sokféleképpen eljuthatok. Sajnos itt általában mindenhol 10 körül indul a munka, ekkora már kellően tele van a város, ellenben 7-8 körül meglepően üres tud lenni. Először is kimehetek a Nomentanára, itt sok busz közlekedik. A legmegfelelőbb ilyenkor a 60as busz, mely a Via Nazionale-n keresztül visz le a Piazza Veneziára (ahol az írógépnek titulált csúnya nagy emlékmű van). Innen vagy gyalog odabandukolok, ami olyan negyed óra, vagy még fogok egy másik buszt és a Piazza Navona magasságából támadom meg a tetthelyet. Egészen másképp alakulhatnak a dolgok azonban ha nem a Nomentánára megyek ki, hanem a kertek alatt közelítem meg a belvárost. Ilyenkor a 80 express buszra szállok fel, mely a Piazza Fiumén a Piazza Barnerinin keresztül egészen az olasz parlament mellé, a Piazza S. Silvestri-ig bevisz. Innen a Pantheon érintésével 5 perc alatt a Largo Argentinán vagyok, ahonnan vagy gyalogosan, vagy egy két buszmegálló beiktatásával közelítem meg az irodát. Mindezeknél sokkal lényegre törőbb ha biciklire szállok. Ilyenkor általában a 80as busz nyomvonalát követem, mert szépen kanyarog és kedvelem a Piazza Barberinit. Ennek közelében szoktam enyhíteni néha húshiányomon. Biciklivel egyedül a Pantheon környéke rizikós, itt szükség volna valamifajta turistatörő-rácsra, de nincs pénzem rá. Meg igazából én is csak egy turista vagyok, csak több épületet fotózom, lehetőleg minél kevesebb emberrel rajta. Olyan 25 perc alatt be is érek a munkahelyre biciklivel, ami talán a leggyorsabb módja az utazásnak. Hátránya csupán a már most érezhető nappali hőség, ami izzadásra készteti az embert. Lássuk az irodát! Egy udvarban található a földszinten, nem túl nagy alapterülettel. Három hasznos szobával, mosdóval. Tulajdonképpen majdnem mindenki egy szobában van, az egyik helyiség tárgyaló és van egy raktárszoba, ahol néha dolgozik valaki. Az irodát (Architetti Associati Roma) három fiatal építész alapította: Sarah, Guglielmo és Marco. Azt hiszem egy dubai munka kapcsán ismerkedtek meg és úgy gondolták megpróbálják a közös munkát. Mindegyikük 33 éves körül van, tehát fiatalos az iroda, jó fejek. Talán Sarah a vezérűrű, de amúgy egyenjogúság van. Ezen kívül van még néhány ember, aki besegít, most éppen csak egy munkatárs mert itt Olaszországban sincs nagyon munka. Az iroda profilja elég tág. A rendezési tervtől a tárgyakig sok mindennel foglalkoznak. Marco éppen egy jacht tervezésén dolgozik, ezért vele nem is nagyon dolgozom együtt. Sarah foglalkozik a tárgyakkal és talán Guglielmo a legklasszikusabb építész. Én velük kettőjükkel dolgozom. Mint említettem munka az nincs nagyon, ezért leginkább pályázatozunk. Először ugyan egy ostiai munkába csöppentem bele, ahol fotóznom kellett, ill. a házak tengeri kilátásait vizsgáltuk különböző elrendezéseknél, ám sajnos kiderült, nem érdemes tovább foglalkozni az üggyel, mert a megrendelő szünetet rendelt el, várakozás van. Ezután néztünk több pályázatot, mit lehetne csinálni meg lógattuk kicsit a lábunk és végül találtunk egy érdekes, helyi vonatkozású kiírást. Ez Róma Esquilino negyedével foglalkozik. Leginkább közterületeket kell rendezni, de javaslatot kell tenni valamennyire az egész kerületre, utcabútorókkal, stb., és három kiemelt helyszínre részletesebb terveket kell kidolgozni. Ez a negyed azért érdekes, mert a római aquaductokon keresztül megtalálható itt minden: barokk templomok, reneszánsz villa, kínai negyed, vasúti határterület. Vagyis ez egy multi-kulti hely és egészen különböző arcai vannak. Van egy marha nagy piaca ahol afrikai, keleti élelmiszereket is kapni lehet, ugyanakkor itt található a S. Croce in Jerusalem vagy éppen a Santa Maria Maggiore, a lateráni bazilikáról nem is beszélve. No meg itt van a Termini, a pályaudvarok söpredékével, indiai kajáldáival és sok emberrel. Mostanában ezt a kerületet járom, Guglielmo könnyebb helyzetben van, mert itt lakik. Örülök hogy a terepen dolgozhatom, bár nemsokára vége lesz az információgyűjtésnek és akkor irány újra az iroda. Talán ennyit az irodáról. Ma is voltam bent, de portrékat elfelejtettem készíteni, majd a nagy jelentéshez csinálok jó kis beállított képeket a kedves munkatársakkal. Apropó ebédszünet. A környék jól el van látva kajáldákkal. Főleg a Campo di Fiorin lévő Il Forno-t szeretem, itt egyszerű ám annál ínycsiklandóbb pizzákat csinálnak. A pizzából persze hamar elege lesz az embernek, de van itt arab hely is, ami egyébként a belvárosban ritka, ill. vannak olyan helyek ahol mindenféle párolt zöldségeket, sajtokat, állatokat lehet kapni, ez azonban kicsi húzósabb anyagilag. Az ivással nincs gond, hisz Róma tele van ivókútakkal, ahonnan hideg, frissítő víz csobog. Így nem szárad ki az ember mint pesten. Ohh, a munkaeszközöket majdnem elfelejtettem. Itt mindenki AutoCAD-ben utazik, ám felkeltettem Guglielmo érdeklődését az ArchiCAD iránt, lehet hogy majd kicsit tanítanom okítanom kell miként működik ez a csodálatos program.

A VÁROS ÉPÍTÉSZ SZEMMEL

Róma kifogyhatatlan municiót ad a kultúrára, építészetre éhes látogatónak. Elsősorban klasszikus művészetekre és a régmúlt emlékeire gondolok, de abból bőven van mit nézni. A kortárs építészet jóformán hiányzik Rómából. Leszámítva Zaha Hadid Maxxiját, nem épült jelentős kortárs épület a közelmúltban. A történelmi belváros még Mussolini folyamán megtelt és a városfalon kívül is jelentős építkezések zajlottak, ám ennek is már ötven éve. Az olaszok nagyon erősek lakóház építészetben, nagyon értékes épületegyütteseket építettek szerte a városban, sajátos karakterrel felvértezve a környéket. Ilyenekbe lépten nyomon belebotlik az ember, még ha nem is jár különösebben érdekes környéken. A klasszikus modernig bezárólag építészetileg nagyon gazdag város, sok zölddel mostanában erős jázminillattal. Nagy szintkülönbségei nincsenek, mégis érdekes átlátások, sajátos világok alakulnak ki, amiatt hogy dombokra épült. Romantikus elemekből is van bőven, az épületekbe foglalt gigantikus oszlopok, a váratlanul felbukkanó vízvezeték szeletek elvarázsolják az embert. Az ismert művészettörténeti értékeken túl nagyon értékes modern felhozatal van. Ennek nagy részét Mussolini alatt épület. Némelyik kissé birodalmi beütéssel bír, ám vannak tisztán modern darabok. Előbbire sok példát találunk az Eur negyedben. Utóbbit vadászni kell a városban, de megéri. Ebben segítségemre van egy 20. századi építészet kalauz, mely kerületekre lebontva ajánl látnivalót.

Kiemelném egyik kedvenc kerületemet Garbatellát. Ez egy nagyon sajátos építészettel rendelkező kerület a S.Paolo Fuori lé Mura közelében. A 20-as,30-as években építették, stílusa néhol már-már posztmodernnek is mondható. Nagy szerepet kap a tengelyesség és a hatalmas együttesektől kezdve a kis villácskákig minden van, olyan mint egy kisváros, amiből nem szívesen teszi ki az ember a lábát. Róma ha kortárs építészetben nem is, kiállításokban elég erős. Saját gyűjteménye is meggyőző, azonban folyamatosan rendeznek nagyszabású kiállításokat. Van néhány hely ahol állandó színvonalra számíthatunk. Ilyen a Scuderie al Quirinale. Ez a köztársasági elnöki palota volt lovasistállója a Quirinale dombon (közel Bernini S. Andrea al Quirinale-jához és Borromini S. Carlino-jához). Itt láttám már kínai agyagkatonás kiállítást, Alessandro de Messina képeit, jelenleg Lorenzo Lotto, a quattrocento egyik nagy mesterének gyűjtötte össze számtalan képét. Ennél kicsit pörgősebb Róma új múzeumának a MAXXI-nak a kínálata. Kortárs művészetek és építészet! Bizony a múzeumnak van építészeti kollekciója is, ami kiállítások formájában meg jelenik. Klasszikus mesterek és kortárs építészek is állítottak már itt ki. Jelenleg a SuperStudio neoavantgárd anyaga és Rietveld világa csodálható meg az építész szekció szervezésében. A múzeumba érkezőt egy hatásvadász alkotás, Gino De Dominicis óriás, csőr orrú csontváza fogadja, mely a múzeum fedett nyitott terében fekszik. A színvonalas gyűjtemény mellett, gyerekként lehet barangolni a mindig valamerre húzott terekben. Ez az épület Rómának ritka frissességet hozott. Ugyan tényleg kevés az új építés, ám sokszor olyan építészek érvényesülnek, akik képtelenek szabadulni a római örökségtől és a posztmodern hagyományoktól. Ez 2011-ben igen furcsa, tudathasadásos házakhoz vezet, amilyet minap láttam az Esquilino negyed Piazza Vittorio terén. Egy régóta éktlenkedő foghíjat pótoltak a tér egyik rövidebbik oldalán. A tengelyesség miatt az építész kényszerét érezte hogy lemásolja az út túloldalán majd száz éve épült házat, ám a posztmodern kisördög is ott bujkált benne. Acélból csinálta meg a házat, ami néha kibukkan a hamis vakolat mögül, ám itt még nem állt meg, néhol hihetetlenül divatjamúlt, erőltetett és izléstelen acélos részletek jelennek meg. Összhatásában igazán bulváros, hamis képet visz a történelmi környezetbe. Az építész Doktor, professzor XY, tanult ember lehet, ám lehet kicsit sokat ült az asztal fölött, a nagy elődök rajzai felett és az új házba mindent bele akart rakni amit a 80-as évektől kezdve nem sikerült megépítenie. Végre kiélhettte frusztrációit, rászabadítva a városra a bádog Gólemet. Persze ennyire nem tragikus a helyzet, de sajnos hasonlóra sok példát láttam Rómában. Sok elmélet, nem kiélt posztmodern, erős történelmi hagyományok, művészi vízió és a végén valahogy elcsúszik az egész és egy ízléstelen, egoista alkotás születik. Nehéz lehet ilyen örökséggel együtt élni… Megemlíteném még a helyi múzeumok éjszakáján való részvételünket. Az összes állami múzeum kinyitotta kapuit este 8 és éjszaka 2 között, melyeket ingyen lehetett látogatni. Elég nagy nyüzsi volt aznap ese a múzeumok között, mindenhol hosszú, kígyózó sorok várták az odalátogatókat. Mi kér helyre jutottunk be. Az egyik a Palazzo Barberini (méhecskés címeres nemesi család), mely az antik művészeteknek ad otthont. Az épületen sok építőmester dolgozott. Van itt vonulós Bernini lépcsőház, de Borromininek is van egy ovális lépcsője a túloldalon. A gyűjtemény érdekes, van bőven ismert művész mint Caravaggio, Filippo Lippi vagy éppen Raffaello. A másik éjszakai látogatás a Scuderiába vezetett, ahol a Lorenzo Lotto kiállítást néztük meg, mert ennek a belépődíja amúgy 10 euró, ami elég húzós. Egy újabb este a kultúra jegyében!

EGYÉB – A RÓMA KÖZELI FÜRDÉSI LEHETŐSÉGEKRŐL

A legtöbben talán Ostiában ,pontosabban Lido di Ostiában támadják meg a tengert. Ez az új városrész Ostia Antica romterületei után található közvetlen a parton. Egy HÉV szerű eszközön közelíthető meg, mely viszonylag gyakran jár a Pyramide metrómegállótól. Erre érvényes a római ATAC bérlet, így ingyen eljuthatunk a tengerhez. Ellenben Ostiából érdemes kicsit odébbállni, mert itt igencsak túlterhelet, mocskos a part. Nem is kell sokkal messzebb mennünk, hogy valamivel kultúráltabb vízeket találjunk. Érdemes elmenni a „HÉV”-vel az utolsó C. Colombo állomásig. Itt felpattanhatunk a Mare buszokra, melyek dél felé indulnak. Itt egy olyan strand van, mely egy természetvédelmi terület parttal határos része. A neve Cancelli (Cancello-kapu), mert elég hosszú, sok-sok bejárattal, kapuval. A busz minden kapunál megáll, nem érdemes elmenni egészen a végéig, mert az már a meleg rész, de itt is tisztább kicsit a víz és kultúrált a part, enyhe homokos dűnékkel végig a part mentén. Ha még finomabb tengert szeretnénk, jobban al kell távolodnunk Rómától. Én Sabaudia-t javasolnám, ahol nemcsak a tenger gyönyörű, de építészetileg is van mit nézni. Sabaudia egyike azoknak a városoknak, amelyeket a Duce idejében húztak fel, igen rövid idő alatt. Velencei telepeseket hívott a területre, hogy lecsapolják a mocsaras részt és mintavárost alapítsanak. Ez meg is történt. Sabaudia érdekessége, hogy az idők folyamán nem burjánzott el (mint pl. Aprilia) és tartja eredeti stílusát. Épületei modern stílusban épültek, központjában a városházával és az ahhoz kapcsolódó reprezentatív térrel. Természetesen templom is van és mozi, minden azonos stílusban. A városka és a tenger között egy tórendszer van, ahol a mi evezőseink is szoktak néha edzőtáborozni. A tavat egy viszonylag keskeny földnyelv választja el a tengertől, melynek tiszta homokos partja egészen a délebbre található hatalmas Monte Circeo-ig tart. Ez a városka éppen félúton van Róma és Nápoly között, de különleges adottságai miatt megéri az utazásra szánt idő. Elérhető a Nápolyba menő vonat-busz párossal, vagy közvetlenül busszal EUR Laurentináról, kb. másfél órás menetidővel.

EGYÉB 2 – TÁPLÁLKOZÁS

Miként táplálkozik egy diák-féleség Rómában? Tehetnénk fele a kérdést. Elsősorban pizzával és tésztaféleségekkel. Ezek azonban csak időlegesen nyomják el az éhséget, a gasztronómiai gyökerek lázadásra késztetik a szervezetet. A kritikus pont után, a szervezet undorral válaszol az amúgy ínycsiklandó római pizzára és arra sarkalja az embert, hogy leves receptek után telefonáljon, krumplit egyen csak úgy magában, felértékelje a rizs szerepét a táplálkozásban, ill. hogy felkutassa a környék nem olasz, keleti profilú kifőzdéit. Hál’ Istennek megvan a kívánt karakterszám, így az amúgy kifogyhatatlan kaja témát majd csak záróbeszámolóban fejtem ki.