Romvári Péter: Helyszíni jelentés Londonból

UTAZÁS LONDONBA

London könnyen megközelíthető Magyarországról. Számos alkalommal voltam már itt, és a fapados repülőjárat mind az utazás időtartama, mind ár szempontjából ideális választás. Többnyire a legjobb ajánlatot a Wizzair légitársaság honlapján találtam. Az ár függ az utazás időpontjától és a foglalás és utazás közötti időtartamtól. Jellemzően a kevésbé forgalmas időszakokban, például januárban, februárban igen jutányosan lehet utazni úgy is, ha csak egy héttel az utazás előtt vesszük meg a repülőjegyet. Az ár egy irányba adókkal 8 ezer és 40 ezer forint között változik, erre jönnek rá a poggyászok díjai (4 ezer forint egy irányba), és egyéb szolgáltatások. Az utazás idejéhez és árához érdemes hozzászámolni a Luton reptérről a buszút nem elhanyagolható költségeit is. Az utazás másfél óra, és a Greenline társaság return jegyével 20 font körüli összegbe kerül. Könnyen előfordulhat az a furcsa szituáció, hogy a repülőjegy (adók nélkül) olcsóbb Budapest és London között, mint a buszút Luton és London között. A vonat a repülőtér és a város között gyorsabb, de még drágább, mint a busz. Mindkettő a belvárosban tesz le, a Victoria vasútállomásnál, ahonnan könnyen eljuthatunk bárhova a városban.

SZÁLLÁSKERESÉS

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a szálláskeresésben a fél éve Londonban élő barátnőm segített. Ő korábban egy szobát bérelt, ami a legolcsóbb megoldás lehet, ha az ember egyedül él. Könnyen lehet szobát találni az interneten, rengeteg honlap, ügynökség foglalkozik albérlettel. Általában a legjobb ajánlatok itt is (mint általában minden ingóság vagy ingatlan esetében) a http://www.gumtree.com/london honlapon találhatóak. A kedvező ajánlatok nagyon hamar elkelnek (akár egy órán belül is), érdemes folyamatosan figyelni. Ügynökségeken keresztül is érdemes keresni, ők azonban igen komoly díjakat számolnak fel (kb. 2 heti lakbér). Az áraikkal sajnos a tapasztalatom szerint a szolgáltatásaik nincsenek egy szinten. Sok lakástulajdonos mégis ügynökökkel dolgozik, mert a kapcsolattartás, ügyintézés terhét leveszik a válláról. Egy ügynökség honlapja: http://www.foxtons.co.uk/properties/uk-london-houses-for-rent-290/flats-for-rent-in-london.html. Egy alacsonyabb kategóriájú szoba ára hetente 80 és 150 font között változik. Fontos szempont, hogy kikkel költözik össze az ember. Egy nagy nemzetközi társaság segíthet kiépíteni a szociális hálót, egy családnál viszont valószínűleg pihentetőbb a környezet. Ha valakivel együtt szeretnénk lakni, jó alternatíva egy kis garzon (itt úgy hívják, studio) bérlése. Olcsóbb, mint két külön szobát bérelni. Az ár értelemszerűen sokmindentől függ, de talán a méret mellett az elhelyezkedés számít a legjobban. A kettes zónán belül magasabbak az árak, de csökken a munkábajárásra fordítandó idő (és költség). Általában kevésbé javallott a kettes zónán kívül keresni szállást. Persze egyéb preferenciák ezt mindig felülírhatják. A Londoni létet az teszi különösen költségessé, hogy a lakás-, vagy akár csak szoba bérlése aránytalanul drága itt. Nekem a havi költségeimnek több mint a felét ez teszi ki.

SZÁLLÁS

A barátnőmmel egy garzont bérlünk. Az alapterülete 25 négyzetméternél kisebb, emellett még az ára sem nevezhető kimondottan alacsonynak (900 font havonta) de cserébe jó környéken van. Egy domb tetején van a ház, aminek a legfelső – második – emeletén van a garzon; fantasztikus kilátással a városra. A City, Canary Wharf, London Eye, az Olimpiai Park egyes részei látszanak a nappalinkból, és rengeteg park van a környéken, futópályákkal. A kettes, hármas zóna határán van, a Finsbury Park megállótól negyed óra sétára. A Finsbury Parknál két metróvonal, és több vonat (a városon belül ezeket ”overground”-nak hívják) fut itt össze, a város számos pontja elérhető átszállás nélkül. Boltok is bőven akadnak a környéken. A Sainsbury’s kicsit drágább, de tovább nyitva van, a Tesco (nem a nálunk simert külvárosi monstrum) olcsóbb és jó választékkal rendelkezik, de a Lidl a legköltséghatékonyabb választás egy nagyobb bevásárláshoz. Pubok, éttermek széles választéka szintén elérhető a környéken.

UTAZÁS A VÁROSON BELÜL

Az utazáshoz a legkevésbé ajánlott eszköz városon belül az autó. Itt – a sportkocsikat leszámítva – nem igazán számít státuszszimbólumnak. Magas beosztású üzleti vezetők is a tömegközlekedést választják legtöbbször. A dugódíj mellett a hatalmas belvárosi forgalom lehet elrettentő. Drága, lassú, környezetszennyező. Vidéki túrákhoz érdemes lehet bérelni (ha többen vagyunk, olcsóbban ki lehet hozni egy utat, mint ha mindenki külön vonatjegyet vált), de a városban nem ajánlott.

A tömegközlekedés Londonban igen fejlett és hatékony. 270 állomásnak és 402 kilométer metróvonalnak meg is van az ára. A sok metróvonalból szinte mindig felújítanak egyet-kettőt, vagy ún. ’signal problem’-re hivatkozva sokszor leállítanak metrószakaszokat. Egy ilyen komplex és maximális kapacitásán futó rendszer meg is követel egy nagyon hatékony információs hálózatot (világos metró térképek, átszállási kapcsolatok, stb.) és némi fegyelmezettséget az utazótól (pl. a mozgólépcső jobb oldalán áll mindenki; aki nem így tesz, arra durván rászólnak). Egy mágneses információs kártyát, ún. ’Oyster card’-ot használnak a helyiek. A vonaljegy így nagyságrendekkel olcsóbb, és egyéb szolgáltatást is igénybe lehet vele venni (például van egy napi limit, amit ha elérünk, onnan ingyen utazunk). Egy hetijegy 28 font körül van. A folyamatos vonalfelújítások, és műszaki hibák miatt azonban nem a legbiztosabb módja az utazásnak. Ha egy busz megtelik például, előfordul, hogy a vezető nem áll meg a megállóban. Ha biztosan időben akarunk odaérni valahova (például repülőtérre), akkor számoljunk rá bőven az utazási időre, különösen hétvégén. Bővebb információ a tömegközlekedésről: http://www.tfl.gov.uk.

Sokan gyalogolnak a munkahelyükre, így az utazás időtartama kiszámítható, dugóktól, metrószakaszok lezárásától nem kell tartani. Ha sikerül a munkahelyünktől fél óránál nem messzebb lakást, szobát találnunk, a séta jó alternatíva lehet.

Én alapvetően közlekedésre a biciklizést javaslom – és gyakorlom. Gyorsabb, mint a tömegközlekedés, az autósok – a nagy számú bicikliseknek köszönhetően- fel vannak rájuk készülve, tiszteletben tartják a bicikliseket. A bicikliút-hálózat jobban van kiépítve, mint nálunk, de azért Hollandiától elmarad. Általában azt vettem észre, hogy a bicajozás gyorsabb, és biztonságosabb, mint Budapesten. A baloldalon való közlekedést pár nap alatt meg lehet szokni. A bicikliárak viszont igen borsosak, néhány piacon viszont 100 font alatt találhatunk valami használt, még működőképes gépet. Én 50 fontért áthozattam a saját, magyarországi kerékpáromat. Érdemes U lakatot, vagy láncot használni, sokan az ülést, első kereket is leszedik, ha az utcán hagyják kerékpárjukat. A polgármester nagy biciklibarát, és folyamatosan fejleszti az úthálózatot. Eddig két un. cycle superhighway épült meg, ami a külvárost köti össze a belvárossal, jól látható jelekkel és jó minőségű, széles biciklisávokkal. Itt a biciklizés a tömegközlekedés hatáskörébe tartozik; a http://www.tfl.gov.uk honlapon például rendelhetünk bicajosok számára készült részletes várostérképet, mindezt ingyen, még postaköltséget sem számolnak fel.  Hétvégi időtöltésnek is kiváló bicajtúrákat szervezni a környéken.

MUNKALEHETŐSÉGEK LONDONBAN

Talán már közhelynek számít, de a válság óta Londonban is nehéz építészként elhelyezkedni. Korábban – ismerősök beszámolói alapján – szinte az ember után dobták a pozíciókat. Azóta az induló munkák száma megcsappant, ami az irodákat is nehezebb helyzetbe hozta. A verseny kiélezettebb, egy-egy munka megszerzéséért komolyabb teljesítményt kell hozni, az ún. bid-ekbe (ajánlattétel) sokkal nagyobb munkát tesznek, és igyekeznek minimalizálni a költségeket. Az irodák ennek különféle módokon próbálnak megfelelni: alkalmazottak elküldésével és a hatékonyság növelésével próbálnak versenyképesek maradni, vagy egyszerűen többet várnak el egy dolgozótól; az éjszakázás és hétvégézés sok irodában teljesen általános. Ennek talán a legextrémebb példája a Zaha Hadid Architects, ahol egyes pletykák szerint déltől hajnali háromig van a munkaidő. Általában a nevesebb irodák megtehetik, hogy alacsonyabb béreket fizetnek, és a munkaidőt is kitolják. A kárpótlás nagyjából a „jól mutat a CV-ben, hogy itt dolgoztam” jelmondat marad. Általában a kisebb, kevésbé neves irodák munkarendje emberibb, és amellett a fizetés is jobban megközelíti azt a szintet, amit a rendes piaci körülmények között fizetni illene. A Surface is egy ilyen kisebb iroda. A munkakeresésnek több módja is van: akadnak hirdetések napi szinten (ez Magyarországon szinte ismeretlen), de ezekre nagyon nagy a túljelentkezés. Ügynökökkel is lehet próbálkozni. Ők segítenek a keresésben, a CV kicsiszolásában. Sok iroda azonban elzárkózik az ügynököktől, mert komoly tiszteletdíjjal dolgoznak, amit nekik kell kifizetni. Egy ilyen telített piacon érthető, ha nem akarják a pénzben amúgy sem bővelkedő építész irodák ezt megfizetni. A leghatékonyabb módja a munkakeresésnek, ha ismerünk valakit olyan irodában, ahol éppen keresnek valakit, vagy ha véletlenül ilyen helyre küldjük jó időben a CV-nket.

no images were found

MUNKAHELYRE JÁRÁS

A Finsbury Park környékétől, ahol élek, közvetlen ’overground’ járat jár az Old Street környékére, ahol dolgozom. A 20 perc sétával, negyed óra vonatozással és átlagosan 5-10 percnyi várakozással háromnegyed órára jön ki a menetidő. Az első hónap után áthozattam a biciklimet, azóta fél órán belül beérek a munkahelyre, és megspórolok havonta 100 fontot. A munkatársak fele biciklivel jár, és ahogy tavaszodik egyre többen pattannak nyeregbe. Számos alacsonyabbrendű, és autósok elölt elzárt – de bicikliseknek szabadon hagyott – utat használva el lehet kerülni a forgalmasabb utakat, csomópontokat. London főpolgármestere nemrég beindította a Barclays Cycle Hire programot, ahol az utcán bevásárlókocsik mintájára bicikliket lehet elvinni, és máshol leparkolni egy minimális összegért. Ideális megoldás lehet azoknak, akik vonattal járnak a városba, és a vasútállomás és munkahely közötti távot gyorsan akarják megtenni.

FOGADÓIRODA SZAKMAI BEMUTATÁSA

A Surface Architects egy kilencvenes évek végén alapult építész tervezőiroda. Számos szakmai elismerést szereztek, és több megvalósult épületükkel kerültek már építészeti sajtóorgánumok címlapjaira. Épületeik expresszív jellegével szeretnék elérni, hogy a befogadóra komoly hatást gyakoroljanak, és azt inspirálónak találják. Innovatív szemléletük nem csak az épületek külsejében, de működésében is kifejezésre kerül.

A megrendelőkkel szorosan együttműködve tárják fel az igényeket. Jól megkülönböztethető, különleges épületeik építészekre és tervezőkre van hatással szerte a világban. Figyelnek a helyi kontextusra, analizálják, és kreatívan értelmezik, hogy vidám és a használókkal szoros kapcsolatot ápoló épületeket, tereket alkossanak. Számos funkciójú épület szerepel a repertoárjukban: oktatási, kereskedelmi, kulturális és lakóépületeket is beleértve. A fiatal alkalmazottak technológiai képzettségét használva a tervezésben új, kísérleti eszközöket, szkripteket, algoritmusokat is használnak. A fenntartható építészet különösen a figyelmük középpontjában van. Érdekli őket, hogy az új szerkezetekkel, és igényekkel milyen építészeti lehetőségek nyílnak. Látásmódjukra, építészeti érzékenységükre hatást gyakorolnak a különböző vizuális, vagy akár olyan művészeti ágak, mint például a zene.

Két irodát működtetnek. Az északi, Hull városában lévő iroda kisebb, főleg adminisztratív feladatokat lát el. Erre az irodára főleg a számos Hullban induló oktatási épületek tervezésének beindulása miatt volt szükség. Az északi iroda nem gyarapodott a tervek szerint, így ott nem dolgoznak építészek. A központi iroda London belvárosában található. A Surface Architects egy kis iroda, a cég jelenleg 9 embert alkalmaz. Egyszer komoly lehetőségük adódott volna a bővülésre, de a kormány megszorító intézkedései miatt számos futó projektüket – főleg iskolákat Hull városában – leállították.

AZ IRODA FELÉPÍTÉSE

Az irodát Richard Scott alapította 1999-ben. Ő Hull-ban született, talán ezzel is magyarázható, miért oda köthető a jelenleg futó projektek nagy része. Kicsit később csatlakozott hozzá a másik igazgató, Andy MacFee. Richard valamivel közvetlenebb, nagyon ügyesen bánik az emberekkel, jól kommunikál, ő szerzi a munkák jelentősebb részét, és jellemzően kevesebb időt tölt az irodában. Andy valamennyire szigorúbb, rendszeretőbb személyiség, ő foglalkozik az iroda szervezésével, napi adminisztrációval. Szereti kézben tartani a dolgokat, talán ennek is tudható be, hogy az irodában is több időt tölt, mint Richard.

A tervezési feladatokban mindketten azonos mértékben vesznek részt. Richardot főleg a tervezés művészeti része érdekli, a társművészetek (festmények, zenék, stb.) integrálása a folyamatba. Az, hogy ennyire az építészethez csak ennyire lazán köthető művészeti formákból is merítkezik, lehetőve teszi, hogy az eredmény mindig előre nem várt, friss, egyedi legyen. A tervezés során sokszor olyan kérdéseket tett fel nekünk, hogy szerintünk ez az épület milyen zene. Először, amikor egy épület képét felmutatva megkérdezte, hogy „Ez milyen zene?”, ránéztem a monitoromra az aktuális iTunes listára, és mondtam, mi szól éppen. A többiek csak mosolyogtak, ők már értették Richard metaforikus kérdéseit. Egy terv születésénél sok figyelmet fordít olyan aspektusokra, mint pl.: ritmus, átfedések, zeneiség, színek. Maga a folyamat, ami egy terv megszületéséhez vezet, sokszor érdekesebb, talán fontosabb is, mint maga a végeredmény. Ezeket a folyamatokat szeretik rögzíteni videó formájában, akár magyarázva, skiccelgetve, vagy algoritmusok által vezérelt animációval.

Míg Richard a tervezői érzékenységet testesíti meg, addig Andy inkább a műszaki megvalósíthatóságra figyel. Persze a tervezés során nem lehet ennyire egyértelműen elkülöníteni a feladatköröket, de egy fentebb vázolt tendencia határozottan érzékelhető. A két igazgató tehát jól kiegészíti egymást, és mindent megbeszélnek. Általában elmondható – az eddigi magyar irodai tapasztalataimmal szemben -, hogy az angolok hatalmas energiát fektetnek a verbális kommunikációra, ami egyrészt hozzájárul a hatékony munkavégzéshez (az iroda minden tagja jól értesült a történésekről), viszont rengeteg időt is elvesz a produktív munkától gyakran összehívott ’meeting’. Talán emiatt is, vagyis a megnövekedett adminisztratív terhek miatt van szükség további vezető személyekre, akik a rajzokat készítő ’architectural assitant’-ok, mint jómagam, és az igazgatók közötti kommunikációért felelnek. A két igazgatón kívül van ugyanis még egy kommunikáló/adminisztráló személy. A Hull irodában pedig szintén egy menedzser típusú építész dolgozik részmunkaidőben, akinek a feladata a kapcsolattartás, és munkák beszervezése. A 9 fős irodából tehát 4 fő nem készít rajzokat, így az alkalmazottak alig több mint a felének kell elkészíteni a megrendelő által elvárt kiviteli terveket, látványterveket, stb.

AZ IRODA MŰKÖDÉSE

A munkaterületek kevésbe különülnek el, mint ahogy az otthoni irodai életben megszoktam. Richard sokszor beszámol róla, hogy kikkel találkozott, és azok az illetők kikkel van kapcsolatban, ez milyen további munkákat hozhat a jövőben stb. Vagyis olyan dolgokról is mesél, ami a munkavégzésemhez nem járul hozzá közvetlenül, viszont tágabb betekintést engedett a „színfalak mögé”, vagyis hogy milyen nehézségekkel jár a munka utáni kajtatás. Különösen a válság után a munkák megszerzésében való jártasság jelentheti egy kis iroda létét vagy bukását. Ebben pedig az induló projektekről való korai értesülés, és a dolgokat irányító személlyel való személyes ismeretség sokat segít. Az irodának az indulása óta alapelve, hogy még a legalsó szinten lévő alkalmazottat is bevezetik a projektek, az iroda mélyebb rétegeibe. Ezek a gesztusok növelik az összetartozás érzését, hogy a csapatnak valóban közös céljaik vannak. A másik működéssel kapcsolatos pozitívum, hogy az éjszakázást igyekeznek minimális szinten tartani. Beadások előtt előfordult, hogy sokáig kellett bent maradni, de ez szerencsére nem vált általánossá.

Ottlétem alatt az iroda megbízott egy marketing céget a munkáink promotálására, és így megrendelők szerzésére. Érdekes volt, hogy nem csak az igazgatókat, de a teljes irodát bevonták az együttműködésbe. A cél elérésére a mai kor kommunikációs csatornáit is bevetették, mindenkit rávettek például, hogy regisztráljon a LinkedIn-en, és gyűjtsön minél több ismerőst, építve ezzel az iroda kommunikációs hálózatát. Mindenki elmondta, mi az erőssége, és közösen kitalálták, hogyan lehet ezt az iroda maximális hasznára hajtani, ki milyen csatornákkal áll kapcsolatban. A marketinges csapat azt tanácsolta, hogy célozzanak meg olyan funkciójú épületeket, amelyekben nagy tapasztalatuk van, az „elvállalok bármilyen tervezői feladatot” hozzáállás kevésbé sikeres. Így az irodát is szektorokra osztottuk, két-két ember volt felelős egy-egy területért (pl.: oktatás, kultúra, kereskedelem). Érdekes volt látni, hogy működik egy marketing gépezet, és hogy erre mekkora energiát fordítanak. Ez az a terület, amivel az otthoni kis irodák kevésbé foglalkoznak, legalábbis a munkák megszerzése a monitor előtt rajzolva mindig a főnökök megmagyarázhatatlan, misztikus tevékenységének tűnt.

FUTÓ PROJEKTEK

Az érkezésemkor két nagyobb futó projekt volt az irodában. Ezek akkoriban léptek új fázisba, és a munka mennyiségének növelése miatt az irodát is bővítették. Mindkét projekthez felvettek két új építészt. A My Place nevű projekthez egy frissen végzett angol építész került, én pedig az Endike utcában – innen kapta a projekt a nevét is – lévő általános iskola kiviteli tervezésében vettem részt. Mindkét projekt Hull városában van. Ezek mellett kisebb projektek futnak: UEL Egyetem pavilonja, kisebb pályázatok, stb.
A My Place egy ún. „youth center and music venue”, ami egy kulturális és szórakoztató központ fiataloknak; talán a művelődési házak mai megfelelőjeként lehetne leírni. Ezt a városközpontban létesítendő épületet fiatalok bevonásával tervezték. Tartalmaz egy nagy előteret kávézóval, egy ezer fő befogadására alkalmas előadótermet, fiatal vállalkozóknak irodateret, stúdiót, multifunkcionális tereket, tetőteraszt kávézóval és kisebb előadótermeket. Márciusban a kormány költségcsökkentő intézkedései miatt az épület tervezését leállították.

Szintén Hull városában folyó fejlesztés az Endike általános iskola. Tömegében az iskola egy hátulról lépcsőzetesen emelkedő téglatest, ami az utcai oldalról 3 szintes épületmagasságig ér. A környék neve, „Endike” adta az alapötletet az iskola ikonszerű megjelenésére: a szintmagas betűk látszólagos véletlenszerűségben fedik be a homlokzatot. Az eredeti tervek szerint a homlokzat anyaga hol alumínium, hol szerelt kerámia burkolat. A költségek utólagos mérséklésének igényeire reagálva készítettünk egy olyan verziót is, ahol csak a főhomlokzat alumínium és kerámia, az oldalhomlokzat vakolt felület, ahol a betűk formája csak explicite jelenik meg. 2011. januárjában kapta meg az építési engedélyt az iroda. Az eredeti tervek szerint 2012 szeptemberében szeretnék átadni az épületet, erre azonban egyre kevesebb az esély, a folyamatos csúszások miatt, amelyek a megrendelői oldalról jelentkeznek. A megrendelőnk a kivitelezője az épületnek, ugyanis a projekt az ún. „design and build” konstrukcióban épül. Az építész kapcsolatban van a várossal, mint az épület megrendelőjével is, de elsősorban a kivitelező cég, a Sewell felé tartozunk felelősséggel.

VÉGZENDŐ FELADATOK

A feladataim elsősorban a kiviteli rajzok elkészítéséhez köthetőek, de bármely felmerülő irodai munkában részt veszek, ha úgy hozza a szükség. Eddig főleg az Endike iskolához kapcsolódó feladatokban vállaltam részt. A megrendelő szolgáltatott egy időtáblát, hogy milyen rajzcsomagokat, mikor szeretne megkapni. Ilyen pl. a tető, vagy homlokzati rajzokat tartalmazó csomag, amely tartalmaz átnézeti 1:100-as rajzokat, a komplett megértéshez szükséges 1:50-es rajzokat és részleteket 1:5-ös méretig. Egy-egy csomag 10-20 db A1-es lapot tartalmaz tender szinten. Az első körben tender szintű részletességgel kidolgozott rajzokat prezentálunk, amelyek a kivitelezőnek nyújtanak információt olyan mélységig, hogy a munkák volumenét, a felhasznált anyagok mennyiségét fel tudják becsülni, és azok alapján alvállalkozókkal tudjanak szerződni. Később ugyanezeket a rajzokat tovább részletezzük, hogy tartalmazzák az építéshez szükséges mindennemű információt.

Érdekes, hogy a rajzokat máshogy kategorizálják, mint otthon megszoktam. A kiviteli terveken otthoni gyakorlatom szerint például az alaprajzra rávezetjük az összes szükséges információt, a menekülési útvonaltól kezdve, a korlátok anyagán át a felülvilágítók helyzetéig. Így egy információgazdag, de nehezebben átlátható rajzot kapunk. A Surfacenél az első benyomásom az volt, hogy az alaprajzok elég „üresek”, kevés információt tartalmaznak. Ez azért van, mert minden rajz egy-egy aspektusát elemzi az épületnek, és minden egyes ilyen elemzéshez külön csomagokat gyártanak. Van például egy rajz szett, ami a menekülési útvonalakat ábrázolja. Ezen persze ábrázolva vannak a falak, ablakok, és a menekülési útvonalak külön rá vannak vezetve, de semmi egyéb, kóta, stb. nem szerepel rajtuk. Van egy külön szett, ami a beépített bútorok helyét tünteti fel. A rajzok így világosak, áttekinthetőek, és tematikusan rendszerezhetőek. Igaz, hogy így sokkal több rajzot kell kibocsátani, ami megnöveli a nyomtatási költséget, kevésbé rajztakarékos stb. Azonban az itteni bérekhez képest a nyomtatás költségei – amelyek az otthoni árakkal hasonló szinten vannak – arányaiban nem jelentenek akkora terhet az irodának. Mivel így számos rajzot (például alaprajzot) többször is kibocsátunk, ezért ki kellett dolgozni egy referencián alapuló rajzi rendszert. Az alaprajzi falak, nyílászárók egy külön fájlban vannak tárolva, amit referenciaként behívunk, hogy egyéb információval gazdagítsuk (pl. menekülési útvonalak rajzolása piros vastag vonallal). A munka megosztását is segíti az ilyen módon történő feldolgozás, mert valaki tud az alaprajzon dolgozni, míg más lapra rendezi, és egyéb információkat rendel hozzá. A változások nyomon követhetőek a rajzokon, vagyis ha valaki egy falat odébb húz az alaprajzon, a lapra rendezett fájlban ezek frissülnek, és láthatóvá válnak. Így egy élő referencia képezi a rajzok gerincét. Ennek is megvan a maga hátránya. Ha utólag egy alaprajzot módosítunk, akkor végig kell gondolni, hogy milyen változásokat von ez maga után a többi rajzszettben. Ezeket könnyű eltéveszteni, könnyen előfordulhat mondjuk, hogy nem jut eszükbe egy válaszfal megváltoztatásával az alaprajzi területek számítását – ami egy másik fájlban van – frissíteni. Szintén komoly fegyelmezettséget igényel ez a munkamódszer a rajzokat használó, létrehozó építészektől, hogy a fájl nevei rendben legyenek (erről több excel táblázat rendelkezik), és a könyvtárstruktúrát is tiszteletben kell tartani.

A kiviteli tervrajzolás mellett lehetőségem volt egyéb munkaterületeket is végezni. A homlokzat sokat változott még a ternderterv rajzolása közben is. A kisebb változásokat először photoshopban követtem (színek változtak főleg), később meg kellett újra modellezni nagy részletességgel az egész homlokzatot. Így alkalmam volt megismerni ezeket a munkafolyamatokat is. Érdekes volt látni, hogy az iroda mennyire külön kezeli a 2D-s rajzokat, és a 3D-s modelleket. Erről kicsit részletesebben a „Használt munkaeszközök” részben írok.

no images were found

NAPI MUNKAREND

A munkaidő reggel fél tízkor kezdődik hivatalosan, és este hatig tart, amibe beletartozik egy óra ebédszünet. Ezt elég lazán kezeli mindenki, egy fél órás késés teljesen normális. Este hatkor se szoktunk még hazamenni. Egy fél órát, órát általában mindenki dolgozik hat után, még akkor is, ha nincs éppen leadás. Leadás környékén persze nem ritka az éjszakázás, hétvégi munka sem. Az Endike-on dolgozó munkatársak szerencsére jól szervezték meg a munkát, így ritka volt a túlóra. A munkatársak nagy része kerékpárral érkezik, azt a pincében teszi le, és esetleg ott le is zuhanyzik. Utána a nap nagy részében mindenki a gépénél ül, és dolgozik. Mivel a konyha a pincében van, általában egy valaki, akinek eszébe jut, az készít mindenkinek teát, és hozza fel tálcán. Sűrűbb időszakokban az ebédet is a gép előtt fogyasztjuk el. Az ebéd csak ritkán alkalom arra, hogy az egész iroda együtt leüljön, és kapcsolódjon ki egy kicsit. A sok ülés miatt az iroda beszerzett felfújható labdákat, amikre lehet ülni, és állítólag jó hatással vannak a tartásra. Ezek a labdák is segítenek hozzájárulni az iroda közvetlen, barátságos stílusához.

HASZNÁLT MUNKAESZKÖZÖK

Az iroda olyan szoftvereket használt, amelyekkel korábban nem volt tapasztalatom. Hogy mégis alkalmasnak találtak az interjún, azt talán azzal tudom magyarázni, hogy elég széles körű ismeretekre tettem már szert szoftverek terét, és elhitték, hogy hamar beleszokok bármilyen program használatába. Nem csak a rajzprogramok jelentettek kihívást, már az operációs rendszer is ismeretlen volt a számomra (Apple fut minden gépen, míg eddig csak PC-t használtam). Mégis viszonylag hamar elsajátítottam ezeknek a kezelését, igaz, egyszerűbb eszközökről volt szó, mint amilyen a korábbi munkahelyeimen használt BIM programok voltak.

Az iroda a tervezéshez 2D-s rajzokat használ, a vezetők általában kézzel rajzolnak. Sokszor a feldolgozás annyit jelent, hogy a kézzel skiccelt rajzot kell felszerkeszteni. Modelleket ritkán építenek. Ottlétem alatt nem született egyetlen modell sem, bár láttam a polcokon porosodó modelleket. Ezek valószínűleg a koncepció alakulásakor születtek; kevésbé részletes, inkább egy-egy gondolatot bemutató papírmakettek.

A programok, amiket használunk: Vectorworks, FormZ, Excel, Photoshop, levelezőprogram, szövegszerkesztő. A lehetőségeket nagyban korlátozza, hogy kizárólag jogtiszta programokat használnak, így a szoftverek választásánál az egyik legfontosabb tényező annak az ára. Meséltem az igazgatóknak korábbi tapasztalataimről a CET tervezése idején, milyen jó szolgálatot tett akkor a BIM, konkrétan a Revit használata. Elismerték, hogy a Revit jobb eszköz lenne, de az ára sokszorosa a Vectorworksnek, és azt most nem engedhetik meg maguknak. Ezért a rajzok feldolgozása tisztán 2 dimenzióban történik, nem ún. az épületinformáció modellezés – főleg a szoftverforgalmazók által – forradalminak kikiáltott eszközeivel. Ez több fájlt jelent, és bár a munka elején látványosabban fejlődnek a rajzok, nehezebb kiszűrni az inkonzisztenciákat. Az alaprajz megrajzolása után a metszetek elkészítése is igen időigényes. Bár a BIM (épületinformáció modellezés)-nek is megvannak a hátrányai – egy bizonyos komplexitás után a fájl túl nagy, nehezen kezelhető lesz -, mégis az információ rendszerezésének egy fejlettebb formáját adja. Később pedig, amikor a megrendelő felé – vagy akár a tervezőnek a tér jobb értelmezése miatt – látványterveket kell prezentálni, a BIM használatával könnyen tovább finomítható lenne a modell. Ha viszont a Vectorworksből szeretenénk látványtervhez modellt építeni, akkor azt csak az alaprajzok FormZ-be exportálásával, szinte a nulláról felépítve tehetjük meg. A modellezéshez FormZ programot használunk. A felhasználói felülete nem igazán intuitív, és ezért a tanulási folyamat is hosszabb. A gyakorlott felhasználó kezében egy igen hatékony modellezési eszközről van viszont szó, aminek azért maradnak gyermekbetegségei. Ilyen például az, hogy a FormZ nem kezeli túl jól a magas poligonszámot, a renderelési idő irreálisan magas. Hogy az irodában mégis ezt használják, annak megintcsak az a magyarázata, hogy az egyetem óta a vezetők ezt ismerik, ezt szokták meg, és az ára viszonylag alacsony.

Több fiatal alkalmazott kezeli magas szinten a számítógépet, és ketten a programozásban is jártasak. Egy-egy projekthez előfordul, hogy saját fejlesztésű szkriptet fejlesztenek. Így történt ez az Endike homlokzatának tervezésénél. Egy saját algoritmus, amelyet Processing nyelven írtak, rakta ki a betűket, és változtatta a méretüket, pozíciójukat, animációban játszva a paraméterekkel. Ezek közül a szekvenciák közül válaszották ki a nekik tetsző formációt, és alakították később kézzel úgy, hogy az ablakosztás a belső természetes világítás szempontjából megfeleljen, és persze esztétikailag is vonzó legyen..

A számítógépes rendszer igen egyszerűen működik. Nincs központi szerver, egy gépet neveztek ki annak, amelyen napi munkát is végeznek. Erre a gépre van rákötve egy extra monitor is, ami kifelé van fordítva, hogy az utcán járókelők láthassák az azon futó slideshowt az iroda munkáiból. Ezen a gépen vannak a munkafájlok is. Sokszor saját merevlemezen dolgoznak az alkalmazottak, és csak az eredményt mentik ki a nap végén a szerverre. Létezik egy merev, de jól kitalált struktúra a végleges rajzok rendszerezésére, és ha valaki nem abban rajzol, van egy lehetőség – egy napi fájl rendszer -, amiben lehet „garázdálkodni”. A nap végén ebből a könyvtárból viszont ki kell menteni a fájlt a helyére, mert reggel onnan minden adat törlődik. Ezért sokszor a biztonsági mentést az Apple asztalán hagyjuk, onnan nem törlődnek.

MUNKAKÖRNYEZET

A Surface a Scrutton Street 51 alatt található, három metrómegállótól kb. azonos távolságban. Ebben az Old Street, Moorgate, Shoreditch High Street megállók által határolt háromszögben koncetrálódott sok kreatív iroda. Nagy üvegfelületek mögött, kvázi a kirakatban dolgoznak grafikusok, építészek, makett stúdiók, fodrászok, marketingesek, stb. Igen élénk, vibráló környezet, ahol esténként a fiatalok az utcán pubok előtt pohárral a kezükben szinte eltorlaszolják az utakat. Napközben is nagy a jövés-menés, az utcán sétálgatva minimum kétpercenként elmegyünk egy építész iroda előtt, ahol áltatában a kirakatba pakolt nagy makettek jelzik az ott dolgozók tevékenységi körét. A Surface is egy nagy kirakatnak tűnő üveg mögött működik a földszinten, egy nagy átlátható térben. Az utcán közlekedők gyakran benéznek, hogy milyen iroda ez, hogy dolgoznak bent. Ezért is vannak a falakon nagy poszterek, és egy kifelé fordított méretes monitor – amelyen slideshow fut -, hogy hirdessék az iroda munkáját. A nagy térben középen szigetként vannak egymással szembefordítva az asztalok. Középen egymással háttal lapos monitorok állnak, és bár az emberek egymással szemben ülnek, a nagy monitortól azért kevésbé látják egymást. Az egybetolt asztal körbejárható, és van egy külön tárgyalóasztal is; szintén egy térben a dolgozókkal, az ablak felé közelebb. Ez egy elegáns üvegasztal, Normann Foster tervezte, és igencsak látványos eleme a belső térnek. Ennek az eleganciának kissé ellentmond a falak látszólagos elhanyagoltsága, a színes, bár csak foltokban megjelenő vakolatdarabok. Persze ez nem az igénytelenség miatt ilyen, inkább csak egy stíluselem. A földszint egyetlen helyiség, ami teljesen átjárható, két oldalról van ajtó, nyáron ezeket ki is nyitják, hogy jobban szellőzzön a helyiség. A pince kiterjedésében kissé belenyúl a járda alatti részbe, ez a környéken megszokott. A járdán csak annyit lehet észrevenni, hogy üvegtéglák vannak az aszfaltba ágyazva. Ezek nem csak dekoratív elemek, hanem fényt juttatnak a pincékbe, amelyek így nagyobb területet tudnak elfoglalni, mint a földszint, és némi természetes fényt is kapnak. Általában Londonban – talán a magas ingatlanárak miatt – igyekeznek kihasználni az előnytelen, föld alatti helyiségeket is. A Surface-nél a pincében kapott helyett egy másik, diszkrétebb tárgyaló, egy lehajtható ágy, pingpong asztal, kis konyharész, zuhanyzó, WC. Persze itt kevesebbet tartózkodunk, de a nagy tér miatt ideális hely a régi tervek tárolására, nagyobb modelleket is ide szállítják le, ha fönt már nincs hely.

HELYSZÍNI TÚRÁK, MŰEMLÉKEK

Az Európai Unió legnépesebb és a világ egyik legmultikulturálisabb városa nem szűkölködik látnivalókban. Rengeteg intézménynek és cégnek ad otthont, több világhírű múzeum, színház, koncertterem, repülőtér, vasútállomás és palota található itt. A központtól nem messze dolgozom, így gyakran utazom keresztül a Cityn, amely a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja. Ez egyfajta város a városban, számos előjoggal rendelkezik, amik évezredes hagyományokon alapulnak. Két híd tartozik hozzá, a London Bridge és a Blackfriars Bridge. A városképet egykor a Szent Pál katedrális uralta, ma rengeteg magas épület található itt. A Tower 42 például komoly tiltakozásokat váltott ki a városvédők részéről, mert szerintük a belváros legmagasabb épülete túl közel van a katedrálishoz. Nincs messze a Gherkin (magyarul csak uborkának becézett) épület sem, Norman Foster épülete jellegzetes formájával és 180 méteres magasságával a City egyik jelképévé vált. A legmagasabb épület Londonban jelenleg a One Canada Square, amely a Canary Wahrf, egy egykori ipari terület területén áll. A 235 méteres torony hamarosan a második helyre szorul vissza, ha elkészül a Shard a déli parton. A gigaprojekt már kezd alakot ölteni.

London talán legnépszerűbb negyede a West End, ami egy hatalmas bevásárlónegyed és szórakoztatóipari központ. A Citytől nyugatra, a Temzétől északra eső terület legismertebb helye a Trafalgar Square és legnépszerűbb bevásárlóutcája az Oxford Street. Keleti végétől délre található a Soho, egy kis utcák hálózatából álló, éttermekkel, pubokkal, kisebb boltokkal, színházakkal és mozikkal teli városrész.

London keleti területe évtizedekig elmaradott, szegény területnek számított. Manapság ez a városrész fejlődik a legdinamikusabban, mozgatórugója a közelgő olimpia mellett a gazdasági átalakulás, az ipari termelés.

Nyugat-Londoban található több is a régi, divatos és drága lakónegyedek közül, például ilyen a Notting Hill. Tőle nem messze található a híres régiségpiac a Portobello Roadon. Itt találhatunk magunknak régi, olcsó bútorokat, ruhákat, de akár kerékpárokat is. Kensington és Chelsea az ország legdrágább lakóhelyei. Az utcán sétálva karnyújtásnyira kerülhet tőlünk a filmekből ismert jólét: percenként Ferrarik, Lamborghinik és Porchék száguldanak el mellettünk, és az épületekről nem csak a töménytelen pénz sugárzik, hanem a jó ízlés is. Itt található például Tony Fretton által tervezett Red House is.

KIÁLLÍTÁSOK

A Temze partján a Design Museumban rendszeresen foghatunk ki kiváló kiállításokat, ahol megismerhetjük a világ, és Anglia élvonalbeli tervezőit, építészeit. Két nagyszerű kiállításon voltam itt: a Brit Insurance Awardra jelöltek munkáit bemutató tárlaton, és John Pawson kiállításán. A Brit Insurance Awardot a design világ oszkárjaként is emlegetik. A világ leginnovatívabb és legelőremutatóbb terveit díjazzák itt, hét kategóriából válogatva: építészet, divat, bútor, grafika, interaktív tárgy, termék és közlekedés. John Pawson kiállítását is érdemes volt meglátogatni. Külön erre a kiállításra tervezett, és épített egy 1:1-es installációt, amelyben első kézből tapasztalhattam meg a mester elképzelését a redukált eszközökkel alkotott térről.

London mára ikonná vált múzeuma a Tate Modern. A világ leglátogatottabb modern művészeket bemutató múzeumát közel 5 millió ember látogatja minden évben. A Temze partján álló egykori erőmű 1981-ben bezárta kapuit, hogy később Herzog & de Meuron múzeummá alakítsa. A bővítésével szintén a svájci építészpárost bízták meg, az építkezések elkezdődtek. A turbinacsarnokban minden évben egy nagyszabású kiállítás várja a látogatókat. Most Ai Weiei, korunk legismertebb kínai művésze állít ki kézzel készített, festett 1:1-es arányú napraforgó magokat. A 100 millió egyedi napraforgómagon 1600 kínai kézműves dolgozott, felhívva a figyelmet a tömegfogyasztás, a kínai ipar, éhezés és társadalmi munka kérdéseire. Pár hónappal a kiállítás megnyitása után – bár attól valószínűleg függetlenül- a művészt különös körülmények között a kínai kormány letartóztatta. Nem sokkal a kínai miniszterelnök európai útja előtt szabadon engedték, de az országot azóta se hagyhatta el.

A vizuális művészetek kedvelőinek időnként érdemes ellátogatni a Victoria & Albert Múzeumba, ami a világ legnagyobb képzőművészeti múzeuma, 4,5 millió kiállítási tárgyat őriznek itt. Az 51 ezer négyzetméternyi kiállító-területen a tradicionális kerámia, üveg, textil, ékszer tárgyak mellett alkalmi kiállítások is helyet kapnak. Én a „Camera-less Photography” kiállítást tekintettem meg, ami 5 nemzetközi művész munkáin keresztül mutatta meg, hogyan lehet fényképet készíteni fényképezőgép nélkül. A kiállított műtárgyak mellett rövidfilmek magyarázták el az ötlet megszületését és a készítés során használt technikát.