Boda Judit: Helyszíni jelentés Veronából

Viszonylag rövid keresgélés utan pozitív válasz érkezett az egyik, interneten talált hirdetésre küldött önéletrajzomra Veronábol. Korábbi kiábrandÍtó válaszoktól eltérően nem méltatták a munkáimat udvariasan, majd a nyelvtudás hiányára hivatkozva nem váltottak sajnálkozásba és nem probáltak további sikereket kivánni, a kevésse hivatalosra sikerült egy válaszmondat kimerült abban, hogy oké, fogadnak. Semmilyen további info, részlet vagy kérdes.

Kissè hitetlenkedve ès èrtetlenül ülve, persze némi izgatottsággal egyből megkerestem az iroda honlapját, de kicsit szájhúzva kattingattam a munkák között. Sem a dizàjn sem a lapok tartalma nem fogott meg igazán. A főnök önéletrajzànak pàr sora, Marco ugyanis évekig tanított a velencei egyetemen varosépiteszetet, és a fényképéről sugarzó könnyedség fogott meg egyedül.

Ezt követően rövid emailezés után kiderült, hogy két hét múlva, szeptember 20-àn kellene kezdeni. A munka egy Veronához közeli üdulőterületre szánt több ezer fős hotel kiviteli tervének elkészítése. Tovabbá az is, hogy nem gond, hogy nem beszélek olaszul, mivel a csapatban van már egy spanyol lány is, rádasul a munka angolul folyik majd. Emelett ki tudják még egészíteni az ösztöndíjat valamilyen minimàlis fizetèssel. így sokat nem mèrlegelve,  egyéb ajánlat híján megvettem a vonatjegyemet 18-àra.

UTAZÁS

Az két, egyenként 20 kilós börönddel plusz még két utazótáskával felszerelkezve úgy ítéltem meg, hogy Budapestről Velencébe közlekedő Euronight vonat lesz a legjobb megoldás az utazásra. Mivel otthon hónapok óta nem találtam rendes munkát, így nem mellékesen a döntést erősen segítette az àr, amely a MAV akkoriban alkalmazott àrfolyamàn szàmolva 11600 forint volt. Ezért egy egész kényelmes àgy egy hat ágyas flükében, ellátmányos csomag üdítővel és croassiannal, ágynemü, és egy kalauz járt, aki – ritkàn làtni ilyet – tènyleg lelkesen vègezte a munkàjàt. Az olasz vasúttársaság èpp aznapra időzített sztrájkja miatti négy órás késés persze nem volt a menetrendben, így  csak ebéd  időre sikerult Veronába keveredni. Az egész napos albérletkeresés tervét átírva, az első utamba akadó pizzeria volt az első állomás és az első sokk, mivel 4.5 eurot fizettem egy szelet olasz csodáért. Ezt emésztgetve az egyetem felé vettem az irányt, ahol egy jószándékú tipp szerint több négyzetméternyi albérlet hirdetés várja az érdeklődőket.

SZÁLLÁSKERESÉS

Verona egyetemváros, sok a diák, így sok az albérlet is. Bár, mivel ez már nem az erasmus, ez most kevessé szerencsés helyzet. A tulajdonosok ugyanis kedvezőbb adózási feltételekkel adhatják bérbe diákoknak az ingatlanokat, így a hirdetések 90 százaléka semleges. Azért pár telefonszámot hozzáírtam az otthon interneten (bakeca.it, easystanza.it, kijiji.it) gyűjtöttekhez, majd egy olasz sim kártya beszerzése és két óra telefonálás után a következő volt a helyzet: rezsivel együtt 180-220 euro kb két ágyas szobában egy hely, illetve 300-350 euroért már egy külön szobát lehet találni. Ezt nyugtàzva és a másnapi munkanap gondolatától kicsit terhesen elindultam ideiglenes vendéglátómhoz. (couchsurfing.com) Itt töltöttem az első négy napot. Szerencsére a munkahelyen is úgy gondolták, hogy a lakástéma a legfontosabb, és mivel egyébkent sem volt túl nagy a hajtás az első napokban, így simán elengedtek. Két délutánnyi szabadnap, vagyis lakasmustra utan sikerült rátalálnom egy elfogadható,  teraszos 12 nègyzetmèterre egy kis belvàrosi kàvèzó felett.

BEJÁRÁS

Mindenkèppen a belvárosban kerestem a lakást, ugyan az iroda a külvarosban található. Bár nem sok, 4 km, de az éjszakai buszok ritkán járnak, plusz sejtve a szieszta miatti elhúzódó munkidőt, kizártnak tartottam, hogy gyakran a belváros felé vettem volna az irányt, ha helyben lakom. így biztosítva, hogy ne csak a hétvégenkénti turistaélménnyel térjek majd haza, inkább a kora reggeli belvárosi kávezók és keső esti városi fényekben úszó Verona hangulatát választottam. Meg az utazgatást. Ugyan a pesti forgalom tempójához szokott biciklimnek még meg kell szokni a hosszú piros lámpákat és az azok utáni sárgák hiányát, két keréken teljesen jól megoldható a közlekedés. A város bicikli barát, sok bicikliúttal rendelkezik, és a terep sem túl nehéz.

FOGADÓIRODA

Az iroda gyakorlatilag egy nagy család, összesen 12-en vagyunk. Nyolcan dolgozunk épiteszek. Rajtam kivül még négy újonc van a csapatban. Egy látványterveken dolgozó srác kivételével gyakorlatilag ez a jelenlegi létszámbővítés annak a hotel projektnek köszönhető, amelyiken dolgozunk. Emellett egy szociológus segíti a munkát, akivel eddig gyakorlatilag nem sokat beszéltem, de jövő héttől intenzíven bekapcsolódik a munkába, ha minden igaz.  Még egy èpitèsz kritikus-iró – kicsit nehézkes a meghatározása a munkakörének – dolgozik a stúdióban. Ő  lényegében két könyv megírásában segédkezik, melyek egy új fajta szemléletet mutatnak majd be a várostervezésben, pontosabban új módszereket annak tanításától kezdve a kommunikàlhatóbb vègeredmènyig. Ezt a munkát még nem volt időm egészen átlátni, remélem, amíg itt leszek erre még lesz alkalmam, és születik majd valamilyen kézzel fogható eredmény.

A főnökünk a negyvenes éveiben jár, és mint már említettem korábban várostervezést tanított a velencei egyetemen, ahol egyébkent Gino Valle szintèn olasz èpitèsznèl tanult. Együtt vezeti az irodát egy korábbi diákjával, Paolaval, aki amellett, hogy az összes projektben kreatívan részt vesz, intézi az adminisztratív ügyeket is. Több várostervezési munka mellett az iroda nevéhez fűződik számos környékbeli villafelújítás illetve a veronai Golf Club épülétét is ők tervezték.

Jellemzően fiatalokkal, frissen végzettekkel dolgoznak, amely persze nekik rendkivül gazdaságos, tehat nem csak én, de a munkatársak sincsenek túlfizetve. Általában a projektekkel változnak az emberek is, ez azt jelenti, hogy maximum egy évig vannak itt. Ez az én esetemben most hat hónap, maximum nyolc, legalábbis ameddig nem fejezzük be a projektet.

A munkaidő reggel 9-től általában 7-ig tart, ebből másfél órás az ebédszünet. Persze mindenki szabadon eltöltheti, de többnyire az irodában ebédelünk, mikro lévén valami otthon készítettet. Nos túlóra persze van, előfordul, hogy hiába lenne vége a munkaidőnek fél hétkor, nap végén jut eszébe Marconak ránézni a munkára, és az ilyen alkalmak bizony hosszabban is elhúzódhatnak. Ugyan már egy kis késés miatt is könnyű összehúzott szemöldökökbe ütközni, nincs szàmon tartava, hogy ki mennyi időt tölt az irodában, az első és egyetlen szabály, hogy a munka kész legyen. A szabadnap kérdése valahogy mintha tabu téma lenne, egyébként azért nehéz kérdés, mivel nem írtunk alá szerződés. Egy hétköznapi hiànyzást szombaton lehet potólni, mivel az iroda gyakorlatilag hat nap nyitva tart a héten.

Helyileg egyébként egy ipari övezetben található nem messze a Fiera-Expo területtől. Itt az expon hetente màs-màs érdekes kiállítást rendeznek, eddig a Marmomacc kövekkel foglalkozó vásárra tudtam elmenni. Az iroda egy egykori raktárépület emeletén helyezkedik el. Legalább 200négyzetméter, egy tárgyaló, egy könyvtár, két kis iroda, egy kis dolgozó szoba és a tervező termünk továbbá egy konyha és raktár található benne. A könyvtár hihetetlen mennyiségű könyv és belföldi illetve nemzetközi magazin állománnyal rendelkezik több évre visszamenőleg. Makettező terem nincsen a munkákhoz a modellek minden esetben számítógéppel készülnek. Az iroda egyéb felszereltségét tekintve általánosnak mondható, nagy munkafelületek és tágas terek jellemzik. Összességében egy kellemes munkakörnyezet. Az irodában használt fő programok az Autocad, és az Adobe CS4 pack. Ugyan az előzetes megbeszéles során angolul folytatott munkavegzesről beszéltünk, mivel a spanyol lány gyakorlatilag perfekt olaszul, így egyedül maradtam ‘külföldi’. Így kicsit nehezebb a helyzet, de legalább ez inspirál arra, hogy megtanuljam én is a nyelvet. A nagyobb megbeszélések kizárólag olaszul folynak, az én munkámra vonatkozó rész természetesen pedig angol. A csapatépítést egy két napos irodaàtrendezés biztosította. Szeptember végen a teljes (egyébként nem elöregedett, nem is csúnya) bútorzatot kicseréltük. A tervek között szerepel még egy közös paintball játék, illetve valami egyéb rendszeresítendő csapatjáték, közös sportolás. Jelenleg hetente egy-egy estét a belvárosban töltünk a munkatársaimmal, illetve heti két alkalommal az ebéd szünetet néhányan az uszodában töltjük. Ezek ugyan meglehetősen sietős alkalmak, de érdemes kihasználni egy kis mozgás miatt. Az egyéb sportolást tekintve, ha fel birok kelni, akkor reggelente futok néha, illetve a munkábajáras ugye biciklivel történik.

no images were found

PROJEKTEK

Eddigi munkáim. Mint feljebb írtam, az elsődleges projekt egy 4000 fős hotel és apartman övezet létesítése a Garda-tó partján. Ez egy már megnyert pályazat, mely most ért a kiviteli terv készítésének fázisába. Mivel 40 000 m2-nyi területről van szó, így egy társstúdió bevonàsàval folyik a munka, akik a zöld területek kezelésében segítenek. Ez a madridi Ecosistema Urbano, akiknek a munkài kozül korábbról csak az Ecoboulvard projektet ismertem, és persze ezért nagyon kíváncsi voltam rájuk élőben. A közös munka egy blog létrehozásával kezdődött, így a fotókat, az elkèszült anyagokat, viszgálatokat a területről folyamatosan elküldtük nekik. Október közepén érkeztek Veronàba közülük hàrman, majd nègy napos workshopot tartottunk, mely gyakorlatilag egy alkotohét menetèt követte. Már ezen az ötletelésen is részt vettek azok a szakági konzulensek, akik majd kesőbb egyébkent bekapcsolódnak a munkába. Az általuk tartott kis előadások alatt nyugtáztam, hogy valami azért mégis rámragadt az egyetemen, persze a helyi adottságokhoz alkalmazkodva sok ujdonság is volt számomra. Általànosan a tervről még annyit írok, hogy a koncepció szakít a hagyományos apartman házakkal és nyaraló mintával, és egy új csaladi környezet kialakításával kísérletezik majd. Még elég gyerekcipőben jár a terv, a pályázat eredményeit és döntéseit is újra kell gondolni a tervezesi folyamat során. Egyébként jellemzően nem csapatmunkáról van szó, mindennyian egy – egy részfeladatért felelünk és azzal foglalkozunk, mégis ismerem teljes mértékig mit csinálnak a többiek. Ugyanis minden hétfő délelőtt egy pecha-kucha előadás keretében mindenki beszámol a munkájáról.

Eredeti terv szerint a workshop intenzív munkája kèt havonta ismètlődött volna, azonban egészen eddig a hétig a kliens nem írta alà a szerződést, így átmenetileg leállunk a munkával.

Emellett a projekt meleltt már első héten kaptam egy önálló,  belsőépítészeti tervezési feladatot, mégpedig egy apartman fürdőszobájának átalakítását. A megrendelő Marco közeli barátja így a munkám hangsúlya az ötletességen és annak jó prezentálásán volt. Amellett, hogy egyéb munka miatt erre nem sok időm volt, nagyon örültem neki, tervezni lehetett, papíron ceruzával. Jó volt látni, hogy a tervezésnek ezt a lépcsőfokát nem váltja ki itt sem a számítógép, és hogy kifejezetten hangsúly volt a skicceken és a kézzel készített vázlatokon. Persze a munka egy része így is AutoCad-del folyt, ugyan a teljes műszaki dokumentációt majd a további munka során kell csak elkészíteni.

Marcon nagyon látszik, hogy tanított, konzultàlàsok alaklmàval rendszerint olyan érzesem volt, mint aki mèg az iskolàban ül. Az is lehet, hogy csak nekem kell megszoknom, hogy ez már nem az egyetem, mivel ugye ez az első hivatalosnak mondható munkahelyem. A tervezési folyamat során egy-két napig mindíg hagyta, hogy a saját fejem után menjek, aztán a végső döntést mindíg ő mondta ki. Ideiglenesen ez a project is àll most, vàrunk a tovàbbi konzultàcióra a megrendelővel, talán a jovőben az egész apartmant àt kell majd tervezni. Amellett, hogy nem csupàn agyatlan rajzolàsról van szó, azért örülök ennek a feladatnak, mert elég kicsi ahhoz, hogy még a gyakorlati idő alatt remélhetőleg látom majd azt is, ahogyan megvalósul, legalábbis a munkám végeredényét. A napokban indult el egy új munka, amin hárman dolgozunk, mégpedig egy varostervezés, illetve településtervezésnek nevezném. Garda falu kèrte fel a studiót egy hatásosabb tópart – városi koztér kapcsolat kialakítására illetve zöldfelület rehabilitàcióra. Elősör is a helyszínre utaztunk, hogy a 4000 fős telepulést megismerjük, fotókat készítsünk. Aztán egy problématérkép készítésével a lehetséges beavatkozási pontokat sorra vettük. A feladatban rejlő nehézség az, hogy szinte teljes közterület megújításon esett át a belváros 5 éve. Ez a legtöbb helyen mondjuk kimerült burkolatcserèben, azonban ennek következtében ezeket az újításokat nem akarja a varosvezetés ismét megváltoztatni, így elég minimális a beavatkozási lehetőség. Minden esetre az ötletelés elindult, most folyik a fotók feldolgozása és a példák keresése.

Ezekkel egyidejűleg még három projekten dolgoznak a többiek az irodában, egy a régióban talalható másik kis települes főterén, egy rendőrségen és egy nyaralón. Tovabbá egy másik nyaroló kivitelezése folyik szintén a Garda-tóhoz közel. Az építkezésre múlt héten látogattunk ki, épp a vasbeton szerkezetépítés közepette, így csak távolabbról szemlélődtünk.
Úgy tűnik, hogy ide a Garda–tó és környékének nyaralóövezeéhez még nem érkezett el a gazdasági válság, az építési kedv eddig nem csökkent. Talán pont most van fordulópont, hiszen mint írtam épp a legfontosabb projekt stagnál. A meglevő munkák egészen biztosan kifutnak még késő tavaszig. Ha addig nem érkezik új munka, akkor egeézen kizárt annak a lehetősége, hogy akár nyáron is itt dolgozhassak.

MŰEMLÉKEK, KIÁLLÍTÁSOK

Monadni sem kell, maga a város rengeteg látnivalót tartogat, a legnevezetesebb turistalátványosságokat egy kényelmes gyalogos nap alkalmával körbe lehet járni. Ez nagyjából az aréna, mely a harmadik legnagyobb és a legjobb állapotban fennmaradt ampfiteátrum, az egykori fórum tere, mely ma a Piazza Erbe nevet viseli, a Porta Borsari, mely kapu a római városfal maradványa, a San Pietro kastély, a X. századból fennmaradt római színház, a Giusti kert, az öreg kastély, vagyis a Castelvecchio, melyet Carlo Scarpa tervei alapján újítottak fel, a kastély múzeuma, a Scaliger-híd, Scaligeri-sírok, a Maffei múzeum, mely Európa legrégebbi kőtára, a San Zeno Maggiore-bazilika, és a Julia hàz. Persze a lista nem teljes, és hogyha valaki a város hangulatát keresi, akkor időzzön el a köves kis utcákon, tereken, helyi kávezókban.

A hétvégéken megpróbálok minél többet utazni, ehhez Verona tökéletes központi helyen talalható, és nagyon jó vasúti kapcsolattal rendelkezik egész Észak-Olaszország bejárásához. Tehát nem csak Veneto tartomány, de a Lombard tóvidék, a Pó-síkság, vagy a Dolomitok felfedezéséhez is. Így több alkalmommal jártam már kirándulni a hegyekben Trentinoban és központjában Trentóban. Apropó, itt épül Renzo Piano új Természettudomànyi Múzeuma, mely talán jövőre készül el.
Roveretto, mely Trentó es Verona között félúton talalhátó kisváros, kortars művészeti múzeumáról híres. Az épület Mario Botta tervei alapján készült.

A Garda-tóhoz eddig többnyire a munka kapcsàn utaztunk, így meglátogattam már Pesciera del Garda-t, Bardolino-t, Lazise-t és Gardát a dèl-keleti parton. Illetve a közeli Castelnuovo del Gardat. Pesciera varosàt egy erődrendszer öleli körül, melyet az Osztrák –Magyar Monarchia idején emeltek az osztrákok. Ezek az erődök részben, illetve teljesen fennmaradtak, azonban hasznosításukra semmilyen egységes koncepció nem született még. A környékbeli erődök közül van, amelyikben parkoló, nyugdijas intézmény, vagy épp szórakozóhely üzemel. A tervezési területünkön áll közülük egy, a Forte Fenilazzo. Mivel az épület műemléki védelem alatt áll, így megőrzendő, a jelenlegi tervek szerint a hotel egy része fog helyet kapni benne.

Velence vonattal 4 óra alatt elérhető, mivel épp most van az Művészeti Biennale, így sikerült bepillantani abba is. Nem az esemènyhez tartozò kiállítást, viszont annàl èrdekesebb èpületet sikerült bejarni, a Tadao Ando tervezte Punta dello Dagano mùzeumot.

Mèg decemberig a tervek között szerepel Padova, Brescia ès Mantova, illetve Carlo Scarpa egy màsik terve a Brion csalàd temetőjének a meglátogatása is.