Böhler Péter: Helyszíni jelentés Münchenből

MOTIVÁCIÓ

Mindig is foglalkoztatott a külföldi munkavállalás gondolata. Már évekkel ezelőtt felmerült, hogy Angliában, Olaszországban vagy egyéb európai országban kellene szerencsét próbálni, amit a környezetemben élő barát, ismerős építészek saját külföldi tapasztalataikkal csak erősítettek bennem. A végső elhatározás talán 2011. nyarán született, amikor a nyári szabadságot Németországban, Svájcban és Spanyolországban töltöttem. Természetesen a gazdasági válságból adódó otthoni, egyre kiábrándítóbb helyzet, az egyre kevesebb munka is hozzájárultak a döntésemhez.

Mindemellett a kíváncsiság, a más kultúrák iránti érdeklődés, a német nyelv elsajátításának lehetősége szintén motiváló erőként hatott.

Mivel 6,5 éve ugyanannál az építészirodánál – ami Budapest egyik legnagyobb és máig működő irodája, több külföldi projekttel a palettáján – dolgoztam, vonzott az új, talán szakmailag is valami más megtapasztalása, az eddigi mindennapi rutinból való kiszakadás lehetősége.

A célország, vagyis Németország kiválasztásánál elsődleges szerepet játszott, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben is megtartották stabilitásukat, így feltételeztem, hogy az építőiparban továbbra is akad majd munka. Nem elhanyagolható az sem, hogy a német mérnöki munka, precizitás világhírű, s ezt jómagam is látni, tapasztalni, megfigyelni akartam.

VÁROS, IRODA KIVÁLASZTÁSA

A pályázatomat az interneten, honlapjuk alapján kiválasztott elsősorban Németország nyugati részén (München, Stuttgart, Hamburg, Berlin) fekvő építészirodáknak küldtem el email-ben. Kb. 40 irodánál jelentkeztem, közülük kb. 20-an méltattak válaszra. Az elutasító válaszok között 5-6 bíztató, igenlő válaszra is bukkantam. Azonnali, interjú nélkül felajánlott munkalehetőséget két – egy müncheni és egy hamburgi – iroda kínált. Interjúval egybekötött, előzetes találkozást pedig 3-4 iroda. A válaszok szelektálását követően több dolgot összevetve úgy döntöttem Münchenben szeretném eltölteni a fél éves ösztöndíjas időszakot. Ez alapján két olyan iroda maradt, ahova interjúra voltam hivatalos, egy pedig olyan, ahova nem kellett volna elmennem, de ha már egyszer a városban jártam, tapasztalatszerzés, személyes találkozás céljából hozzájuk is bejelentkeztem – szívesen fogadtak. Az interjúkra 2011. novemberében került sor. Az első iroda elsősorban belső építészettel foglalkozott, eddigi  szakmai tapasztalataimat, és további elképzeléseimet vázolva kölcsönösen úgy találtuk, hogy számomra nem ők a legmegfelelőbb választás. A következő irodában főként makettezéssel foglalkoztak, amit bár bevállaltam volna, nem álmaim „netovábbja”. Valószínű, hogy erre az iroda is ráérzett, mert válaszemail-jükben közölték, hogy más jelentkező lett náluk a befutó. S végül a harmadik iroda: YES Architectsure a tuti nyerő – gondoltam ekkor még… Érdekes, hogy kezdettől fogva az volt az érzésem, nekem ők kellenek, én pedig nekik – a tévedés emberi dolog.

Hogy miből tűnt kölcsönösen jó választásnak? Az iroda honlapja, a dolgozókról feltett életképek fiatalos, laza stílusra, mégis precíz munkavégzésre utaltak, ill. egy Grazban és egy New York-ban lévő partnerirodával, és nem utolsó sorban izgalmas, több külföldi projekttel kecsegtettek. Pályázati anyagomra szinte azonnal reagáltak, segítőkészek, készségesek voltak. Az interjún a pozitív benyomás továbbra is fennmaradt, bár az éppen irodában tartózkodók létszáma a korábban beharangozott állandó 8 főhöz képest jóval kevesebbnek tűnt – biztos ebédidő van- gondoltam, na de délelőtt 10-kor?! Aztán meggyőztem magam, hogy itt van az én helyem, felajánlották segítségüket a lakáskeresésben is, s az sem volt utolsó szempont, hogy az iroda mindkét vezetője – Ruth Berktold (45 év) és Alix Pacher (36 év) – tökéletesen beszélnek angolul. A fizetés témaköre is előkerült, konkrét összegben nem állapodtunk meg, teljesítmény szerinti bérezést ígértek. Az interjú angolul zajlott, mivel a gimnáziumban 2 évig tanult németből mára nem sok profitálni valóm maradt. A november hátra levő része és a december eleje tehát a segítőkészségükről kapott ígéretekben bízva teljes nyugalomban és a jövő év elején kezdődő új, izgalmas, kihívásokkal teli élet reményében telt. December közepén vettem fel velük ismét a kapcsolatot szálláskeresés ügyében. Ekkor már a korábbiakban megszokott gyorsaságnak híre hamva sem volt. Három hétre rá kaptam választ, hogy ők már téli szabadságukat töltik, s eddig nem találtak szállást, bár kerestek – ez utóbbival kapcsolatban azonban kétségeim támadtak… Ekkor kezdett körvonalazódni, hogy saját kezembe kell vennem az ügyet, és internetes ingatlanközvetítő oldalakon próbáltam szerencsét, több, de inkább kevesebb sikerrel – erről azonban később. Summa summarum a kezdeti, habos-babos, rózsaszín köd és felhő lassan-lassan, de oszladozott.

Az irodával történő utolsó email váltás során közölték, hogy elég, ha 2012. január 9-én kezdek, korábban ők sincsenek az irodában.

Miért München?

Egy: Bajorország Németország egyik legfejlettebb területe, így München, mint Bajorország fővárosa sok kellemes meglepetéssel kecsegtetett. Kettő: München Berlin és Hamburg mellett Németország építészeti központja. Három: Előzetes információim szerint abszolút élhető város, nem túl kicsi, nem túl nagy, pezsgő kulturális élettel, sok kikapcsolódási lehetőséggel. Négy: Kb. 700 km-re van Budapesttől, extra honvágy esetén kocsival, vonattal is viszonylag belátható távolságra.

UTAZÁS

2012. január 7-én, szombaton a kora délutáni órákban indultam autóval, sok-sok csomaggal felpakolva Bécsbe. Mivel nővérem Ausztriában él, adott volt a lehetőség, hogy a Budapest-München távolságot két részletben tegyem meg, amit a téli időjárás is indokolt. Szerepet játszott ebben az is, hogy 2012. január 8-ra, vasárnapra, du. 5 órára ígértem az érkezésemet, a korábban interneten talált lakás kiadójának.

2012. január 8-án tehát Bécsből indultam tovább Münchenbe. Az út viszonylag hosszúra nyúlt, a hol gyengébb, hol erősebb havazás rendszeresen nehezítette még az autópályán való közlekedést is. Bizonyos autópálya-szakaszokon feltorlódott autók, dugók lassították a forgalmat. Végül sikeresen, minden komolyabb komplikáció nélkül nem sokkal du. 5 óra után megérkeztem 80809 München, Motorstraße 59-be.

no images were found

SZÁLLÁS

Ahogy már korábban említettem az iroda által felajánlott nagylelkű segítségben sajnos nem lett részem. Miután több hétig még választ sem kaptam a nekik feltett kérdésre, elkezdtem jómagam szállás után keresni az interneten. Több olyan internetes ingatlanközvetítő oldal áll a rendelkezésre, ahol ilyen-olyan szálláslehetőségekre bukkanni. Ezeken az oldalakon lakásokat és ún. WG-ket (Wohngemeinschaft-lakóközösség) is hirdetnek. A WG-kben többen élnek, mindenki rendelkezik külön szobával, de bizonyos helységekben, mint pl. fürdőszoba, konyha, WC osztoznak. A lakások között akad olyan, ami berendezett és olyan amiben csak a négy fal van. Az árak a következőképpen alakulnak: egy WG átlagosan 400 Euróba kerül, egyszobás lakások kb. 600 Euróba, de az árat nagy mértékben befolyásolja a városrész, ahol a lakás található. Fontos még, hogy az ár legtöbb esetben egy főre vonatkozik, és nem egy lakásra, főleg ha az ár magában foglalja a rezsiköltséget is.

München esetében le kell szögezni, hogy lakást találni felér egy bibliai csodával. A kínálat elég szűkös a kereslethez épest. A kiadó lakások tulajdonosai szigorú kritériumok alapján választják ki a számukra nyerő jelöltet. Legyen állandó, bejelentett munkád, rendelkezz több hónapra visszamenő keresetigazolással, ne legyen háziállatod és nem utolsó sorban nem árt, ha német vagy. Hát a háziállat még csak-csak stimmel, a többinek azonban híján voltam.

Számos hirdetésre jelentkeztem email-ben, melyekre csak néhányan írtak vissza, közülük sok volt az automatikus válaszüzenet. Volt azonban egy olyan válasz is, ami optimizmusra adott okot. Egy négy emeletes ház házmestere visszajelezte, hogy kiadó egy kb. 25 m2-es fürdőszobás, konyhás lakás mosógéppel, 550 Euróért, ami a rezsiköltséget is tartalmazza. Több emailváltás során tehát megállapodtunk, hogy érkezésem napján kezembe kapom az adott lakás kulcsát, s már birtokba is vehetem. Ebből kiindulva nem is gondoskodtam vészmegoldásról, azaz olyan szálláslehetőségről -hostelben vagy olcsóbb hotelben, ahol legalább az első éjszakát eltölthetem, ha a kínált lakás valami miatt mégsem jelent megoldást.

Valóban, minden az előzetes megbeszélés alapján történt, a házmester és a kulcs is vártak rám. Amikor azonban a kulcs elfordult a zárban elkezdődött egy kb. 3 napig tartó fejezete e féléves történetnek, ami akár ki is maradhatott volna belőle – de hát ami nem öl meg, az megerősítJ.

Maga a „lakás”  – és az „-jel nem véletlen és még kevésbé nem túlzás – egy kollégiumi szobával felérő valami volt, abból is a legrosszabb fajta. Papírvékony falak, ami miatt nem okozott nagy fejtörést, hogy épp mit csinál, miről beszél a szomszédod, max. a nyelvi nehézségek miatt. Ezen felül a kilátás egy 2×3 sávos út panorámájára nyílt, megadva az ezzel járó állandó zaj élményét. A hirdetésben olvasható mosógépnek, mosogatógépnek persze nyoma sem volt. Mivel azonban nem volt hova menni, az éjszakát elhanyagolható mértékű alvással itt töltöttem. Másnap frissen, üdén, kipihenten mentem az első munkanapra még mindig naívan bízva abban, hogy a munkatársak segítségével találok valami jobb szálláslehetőséget. Hát nem találtam. A házmester volt olyan nagylelkű, hogy engedélyezte a második éjszaka itt töltését is, adott némi türelmi időt egy másik lakás találásáig. A második éjszaka is az elsőhöz hasonló módon telt, s időközben az is kiderült, hogy az ominózus lakást min. 1 évre ki kell bérelni, ami végképp elkeserített. Az elmúlt nap eseményei, egy másik lakás találásának minimális esélye miatt már az adott kis szoba sem tűnt olyan borzasztónak, mint első benyomásra, végül is füldugóm is volt, szóval kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy ez lesz eme fél éves időszakban az „otthon”. Az egy éves szerződés kötelezettsége azonban keresztül húzta a számításaimat.

A szerdai nap viszont végre jó dolgokat is tartogatott – rábukkantam az igazi otthonra.  Hol? – a ház szuterinjébenJ. Tényleg. Amikor szerdán a munkát követően visszaértem a lakásba, a házmester előállt azzal a lehetőséggel, hogy a szuterinben van egy kialakított kb. 45 m2-es lakás, csendes, felszerelve mosógéppel, mosogatógéppel, hűtővel, „also alles ist wunderschön” és még az egy év bérlési idő sem kötelező, szerződés nincs. Na mi jöhet még? A lakás azonban valóban megfelelő volt, pince- és szuterinszag nélküli, sőt még bogarakkal, csótányokkal sem találkozni. Mindent egybevetve elégedett voltam, úgyhogy szerda este már újdonsült bérleményemben aludtam. Internet, TV van, és rezsivel együtt 500 Euró a bérleti díj. Hogy miért nem állt elő hamarabb a házmester a pincelakás ötletével? Azért mert már bérbe volt adva, csak épp a bérlő eltűnt pár napja és nem érkezett vissza. Persze csak szóban állapodtak meg, még nem volt fizetve sem. A beköltözés után a házmester biztonságosabbnak látta, ha a kulcsot az ajtóban hagyom éjszakára, merthogy a pótkulcsot magával vitte az a bizonyos bérlő és bármikor visszatérhetett. A váratlan éjszakai látogató gondolata engem sem villanyozott fel túlságosan, úgyhogy a kulcs éjszakára a zárban maradt. Pár nap elteltével az előbb emlegetett bérlő”társ” megjelent az esti órákban, kopogtatott majd értetlenkedve állt ajtót nyitó pizsamás személyem előtt. A házmesterhez irányítottam, aki minden bizonnyal tisztázta a helyzetet, mert többet nem találkoztam a figurával. Azóta tehát ebben a lakásban lakom. Maga a környék München északi részén található, a városközpont, így a munkahelyem is  kb. 20-25 perc metrózással érhető el. Az Olimpiai Park kb. 30 percre van gyalog, de metróval, busszal is megközelíthető. Számos bevásárlási lehetőség kínálkozik: Aldi, Lidl, DM, Rossmann, Penny, mind-mind 10 percen belüli távolságra esik. A környéken, s magában a házban is sok a bevándorló. A házban laknak törökök, oroszok, kínaiak, lengyelek, kelet németek, albánok és már magyarok is.

IRODA

Az iroda körülbelül negyed órányi sétára, dél-keleti irányban található a történelmi városnegyedtől, a Marienplatz-tól. A munkahely és a lakás közötti távolság egy irányban körülbelül 30 perc alatt tudható le. Erre legegyszerűbb közlekedési eszköz a kerékpár lenne, de tél lévén a metrót választom. Szerencsére a földalatti hálózat elég sűrű a városban, így a megállótól csupán két Döneres és már bennt is vagyok.

A YES egy 4 szintes, múlt század eleji épület legfelső szintjén található, ahová egy kellemes régi falépcső vezet. Az iroda “L” alaprajzú, egyterű helyiség, melyben a térelválasztást csupán egyszerűen nagy plakátokkal oldották meg. Látszik, hogy  az iroda fénykorában körülbelül 20 ember dolgozhatott itt egyszerre, ez a gépek átlagéletkorából kiindulva 8-10 évvel ezelőtt lehetett. A bejáratnál rögtön egy nagy kerekasztal fogad, ahol tulajdonképpen a tárgyalások, közös “weiss wurstel” szertartásszerű elfogyasztása és sörözés történik. Tovább lépve rögtön a főnökasszony asztala van, melyet hatalmas mennyiségű irat, levél és miegymás kupaca választ el a többiek munkaállomásától.

Ezekkel szemben a falon végig az iroda büszkeségei, a körülbelül 8-10 megépült, illetve arra váró munkák plakátjai függenek. Ezek között valóban formás és különleges modern villák,  hotelek, rendezvényközpontok, és egyéb belsőépítészeti tervek szerepelnek.

Az első napomon az iroda létszáma velem együtt 5 fő volt, a két vezető építészen kívül egy müncheni negyedéves építészkaros egyetemista mint állandó dolgozó (heti kb 3 nap), és egy szintén helyi egyetemre járó, de webdesignt és látványtervezést tanuló diák, aki négyhónapos kötelező gyakorlatát töltötte.  Rajtuk kívül, mint később kiderült külsős építészek  bérlik az iroda egy szegletét, így megosztva a magas költségekkel járó terheket.

Szerencsémre az első napon nálam volt az otthonról hozott laptop, melyet az aznap esti hotel, motel, egyéb munkásszállás keresése céljából vittem magammal. Mivel nem volt az irodában munkavégzés céljára beüzemelhető gép, kénytelen voltam a sajátomat használni. Az irodai infrastruktura kimerül egy plotterben, melyre rajzokat küldeni egy, az erre kijelölt, utoljára 2002-ben telepített gépről lehetett, valamint egy színes A4-es lézernyomtatóban. Természetesen a gépek között, mivel mindenki a sajátján dolgozik semmiféle kapcsolat nincs, csupán egy központi szerver az ami elérhető  mindenhonnan. Ezen a munkákat rendszerezettnek tűnő mappákban tárolják , ahol egy korábbi  terv előkeresése és kibogozása maga a lehetetlen feladat. Itt megtalálható az összes létező program által létrehozott file, amiket kiki a maga gépén és saját programjaival állított elő. Ezek döntő többsége dwg, és meglepő módon archicad-es file.

Első munkám egy 4-500 m2-es épület lakásokká történő átalakítása, és teljes felújítása volt.

Még az első héten rámbíztak egy körülbelül50 000 m2műszaki egyetemi bővítmény pályázatát Augsburgban, melynek a határideje rá 6 napra volt. A pályázat végül meglepő módon nem készült el időben,  bár jóelőre  jeleztem hogy szükség lenne  még segítségre.

Ezek után az épp aktuálisan futó és kezdődö érdekesebb munkákba kapcsolódtam be, melyeket többnyire egyedül kellett csinálnom. Villák, belsőépítészeti munkák, családi ház átalakítások. Az első hónap végén besegítettem egy pályázati anyag elkészítésébe, Nürnberg főterének újrarendezése volt a feladat. Ez szintén, talán a helyszín miatt is egy nagyon izgalmas és szép kihívás lett volna, de a dokumentáció sajnos elég siralmasra sikeredett, talán a szervezetlenség, főnöki nemtörődömség miatt is.

Most, lassan a gyakorlat feléhez közeledve, és egyik kollégám sajnálatos távozásával, úgy gondolom a maradék időben nem fogok unatkozni;  pályázatok pl. egy istanbuli felhőkarcoló, vagy három villa és egy hotel engedélyezési terve…

no images were found

A VÁROS

Építészet, látnivalók

München rengeteg látnivalóban bővelkedik, alább csak azokat ismertetem, ahova eddig magam is ellátogattam.

Angolkert: összterülete 4 km2, kb.5 km hosszú, helyenként1 km széles. A Karl Theodor választófejedelem uralkodása alatt hivatalban lévő miniszter, Benjamin Thompson javasolta, hogy az angol tájkertek mintájára tervezzenek az Isar mentén egy népligetet. 1789-ben kezdődtek a park körüli munkálatok, 1804-től Ludwig von Sckell kertépítész vezetésével. A park területén található a Kínai torony, melyet a háborúban leromboltak, majd 1952-ben az eredeti tervek alapján újjáépítettek.

Tévétorony: az Olimpiaparkban található,290 m magas. A190 m magasságban elhelyezkedő kilátó és forgó étterem két lifttel közelíthető meg.

Olimpiapark: Az 1972-es XX. Olimpiai játékokra tervezte a Günter Behnisch és Társa Építészeti Vállalkozás a parkot az egykori Oberwiesenfelden. Ma a lakosság igényeit szolgálja: sportrendezvényeknek ugyanúgy otthont ad, mint zenei eseményeknek, de egyszerű sétákra is kiválóan alkalmas.

Nymphenburg-kastély: a kastély és a park nagyszabású létesítményeit a Wittelsbach család öt generációja két évszázadon keresztül építtette nyári rezidenciának. Agostino Barelli és Enrico Zuccalli építészeket azzal a feladattal bízta meg, hogy egy arisztokratikus kerti lakot építsenek. A parkban francia mintára csatornákat építettek és fasorokat telepítettek. Az utolsó változtatást a XIX. Század elején végezték, amikor I. Miksa József király megbízásából Ludwig von Sckell a barokk parkot angol mintára tájkertté alakította át.

Marienplatz: A város szíve, a nemzetközi turizmus találkozóhelye – különösen a városházi toronyharangjátékának időpontjaiban. Már a városalapítás idején a kereskedelmi forgalom központja volt, itt tartották a só- és gabonavásárt. 1310 körül már városháza állt itt, 1315-ben Bajor Lajos megtiltotta a tér beépítését. Az Új Városházát három ütemben hat belső udvar köré emelték,85 méter magas tornyából harangjáték hallható, amely 43 harangjával Európában a negyedik legnagyobb. 32 mozgó alak a harangok kongására lovagi tornát és bognártáncot mutat be.

Maximilianeum: Friedrich Bürklein építette 1857 és 1874 között. 1949 óta ez a Bajor Országgyűlés színtere. Az építész vegyítette az angol és holland gótikát az olasz késői reneszánsz formáival.

KÖZLEKEDÉS

Münchenben a tömegközlekedés rendkívül jól szervezett. A városnak hét metróvonala van, rengeteg busz, villamos segít eljutni egyik pontból a másikba. Ezeken kívül vannak ún. S-Bahn-ok, amik a Münchent körülvevő kisebb településekre oldják meg a személyszállítást. Emiatt nem probléma, ha valaki Münchenben dolgozik, de úgymond vidéken lakik. Az S-Bahn-ok gyorsak, kényelmesek és néhány példától eltekintve még megbízhatóak is. Természetesen előfordul pontatlanság, járatkimaradás, de nem az első leesett pár centis hó miatt.  Az állomásokon digitális kijelző mutatja, hogy hány perc múlva várható a következő járat, a pontosságra sem lehet panasz. Lehetőség van vonaljegyet, heti, havi bérletet vásárolni – utóbbinak több típusa van pl. 60 év felettiek részére kedvezőbb az ára. Münchent ún. Ring-ekre osztották, összesen 16 Ring/gyűrű van, a bérletek ára attól függ hányadik gyűrűig érvényesek. Én többnyire heti bérlettel utaztam, melynek ára az én esetemben 1-3. Ring 15,30 Euróba került. Az ellenőrzés nem olyan formában történik, mint nálunk, nem rendszeresen, de annál inkább meglepő módon. Magán a tömegközlekedési eszközön történik, így a bliccelőnek lehetősége, esélye sincs meglógni. Az ellenőröknek nincs szükségük biztonsági őrökre, „testőrre” munkájuk zavartalan végzése céljából, ami arra enged következtetni, hogy többnyire problémamentesen telik a munkaidejük.

A közlekedés számomra –sok-sok társamhoz hasonlóan- legvonzóbb és leggazdaságosabb módja a kerékpározás. Az egykori és jelenlegi városvezetés kifejezetten pártolhatja a közlekedés e formáját, hiszen Münchent biciklisúton minden irányból minden irányba be lehet járni. Sőt a városból a környező kisebb településekre, tavakhoz is el lehet jutni biciklivel. Nagyon sokan közlekednek vele, még a leghidegebb, vagy éppen legesősebb időkben is. Ezek a biciklisutak Budapesttől ellentétben nem közös használatúak a járdákkal, így nem a járókelők és legfőképpen nem az autók között kell cikázni és lehetőleg épségben munkába-vagy hazaérni.

A gyermekeket a szülői példamutatáson kívül az iskolában is szocializálják a bicikli használatára. Az általános iskola 3-4. osztályában a diákok a rendőrökkel közösen kivonulnak az utcára, s ott felügyelet mellett, együtt tanulják meg a közlekedési szabályokat.

Autóval érkeztem, de mint már fentebb is írtam kezdetben a tömegközlekedést, tavasztól pedig inkább a biciklit preferáltam. Nem akartam és nem is igen mertem használni városon belüli közlekedésre az autót. A benzinárak itt is a fellegekben járnak, tehát anyagilag sem lett volna kifizetődő, a parkolási díjakról nem is beszélve. Rengeteg parkolóház található Münchenben, igyekeznek az autóforgalmat ezáltal is távol tartani a központtól. Ezt segíti az is, hogy minden egyes autón van egy matrica, ami lehet piros, sárga és zöld színű, ezzel jelezve, hogy melyik környezetvédelmi kategóriába tartozik. A belvárosba csak a sárga és zöld jelzésű autók merészkedhetnek be. Dugót a belvárosban soha nem tapasztaltam. Természetesen az óvárosban vannak autóktól elzárt területek is. Bárminemű szabálytalanságot szigorúan büntetnek, ebben valóban a németekről alkotott előítéletnek megfelelően járnak el: precízek és vonalasak.

SZABAD IDŐ

Nyelvtanulás

Már a motivációk között szerepelt, hogy ezt a hat hónapot nyelvtanulásra is akartam használni. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de nehezebb, mint gondoltam.  Már az első munkanapokon biztos voltam benne, hogy nyelvtanfolyam nélkül nem fog menni. Interneten próbáltam fellelni a különböző nyelvtanulási lehetőségeket, amiből bőven akad. Münchenben rengeteg magyar él, amire jó üzleti érzékkel nyelvtanfolyamot is kiépített egy itt élő magyar származású német tanár. Kezdő és haladó csoport egyaránt kínálkozik. Az ára húzós, de mivel kellett a segítség, bevállaltam. Abban az időben csak haladó csoport indult, így belecsöppentem egy ilyen csoportba. Az első óra után láttam, hogy nem lesz gond, mert a hosszú hónapok óta haladó csoportba járó csoporttagok sem tudtak sokkal többet nálam. Heti egy alkalommal, két órában folyt a nyelvtanulás. Elsősorban nem a nyelvtanulásra volt ideális a csoport, hanem a müncheni hétköznapi élettel kapcsolatos tájékozódásra, információszerzésre. Tőlük tudtam meg például, hogy Németországban a TB havonta 300 Euró, amit mindenkinek, legyen az diák vagy épp nyugdíjas fizetnie kell. Ezen felül félévente 10 Eurót köteles fizetni az orvosi ellátásért. Bejelentett lakcím esetén, ha az autódat is itt tartod több száz Eurót kell fizetni biztosításra, sőt német jogosítvánnyal vezethetsz csak.

Természetesen az is hamarosan világossá vált, hogy ezzel a tanfolyammal nem fogom elérni azt a szintet, amit célként tűztem ki magam elé, úgyhogy tovább keresgéltem. A munkatársaktól is érdeklődtem, s ők ajánlották a Deutsche Akademie-t. Egy előzetes teszt kitöltése alapján középfokra saccolták a tudásomat, így lehetőségem nyílt egy olyan csoportba kerülni, ami kifejezetten a társalgásra specializálódott. Ez április elején kezdődik, tapasztalatom egyelőre tehát nincs róla. Ennek a csoportnak az előnye, hogy tagjai különböző nemzetiségűek, így csak a német nyelv marad, mint a kommunikáció eszköze. Feltételezem a tanulás is gyorsabb lesz. A tanfolyam óraszáma hetente kétszer három óra, az ára mégis kedvezőbb az előzőnél.

Sportolási lehetőség

A lakás, ahol lakom az Olimpiaparktól kb. 30 perc sétára fekszik. A parkban az egykori olimpia sportlétesítményei, mesterségesen kialakított tavak, dombok vannak. Lehetőségünk van futni, görkorcsolyázni, úszni, ill. a tavon akár csónakázni. Ezen kívül a városban több fürdő található, de csupán az Olimpiai Uszodában találunk 50 m-es medencét, ami mint utóbb kiderült néhány méter híján nem éri el pontosan az 50 métert, ezért nemzetközi versenyek rendezésére alkalmatlan.

Számos fitness terem is sportolási lehetőséget biztosít, áraik jóval alacsonyabbak, mint Magyarországon.

Kirándulás

München környékén számos tó található, ahova akár autóval, akár biciklivel is el lehet jutni. Az egyik ilyen a Starnbergi-tó, ami többek között arról híres, hogy 1886-ban a tóban találták meg II. Lajos és orvosának holttestét. Haláluk oka és körülménye a mai napig tisztázatlan.

Maga a tó a jégkorszak következményeként alakult ki. A tó mentén számos egykori halászfalu található. A nyugati part mentén fekszik Tutzing, Feldafing és Possenhofen, ahova én is ellátogattam. A Feldafing előtt elterülő Rózsaszigetet 1854-ben II. Miksa király szerezte meg, és pompeji stílusú villát építetett rajta. Possenhofenben látható egy gótikus kastély, ami a hercegi oldalág székhelye volt, Miksa hercegnek több lánya is született itt, többek között Sissy és Sophie.

Szintén egy kirándulási célpont volt Neuschwanstein, mely Münchentől 130 km-re dél-nyugatra található. A kastélyt II. Lajos építtette, 1869-től 1886-ig épült. Neuschwansteint nem építész, hanem egy színházi díszlettervező, Christian Jank tervezte – ez jól magyarázza Ludwig szándékait és az elkészült épület lenyűgöző természetét. Az építészeti szakértelmet – mely a helyszín veszélyessége miatt nélkülözhetetlen volt – először a müncheni udvari építész, Eduard Riedel, majd később Georg Dollman és Leo von Klenze biztosította.

A különféle építészeti stílusokat ötvöző várkastély fő kapujához meredek, szűk út vezet, a külső falak tornyaiba csigalépcsőkön lehet feljutni. A kastély egy kapuházból, egy, az előkelő hölgyek részére épített lakórészből, a király lakhelyéből, egy négyzet alapú toronyból, és a nyugati végén két toronnyal szegélyezett fellegvárból áll. A látvány kifejezetten teátrális, mind kívül, mind belül. A berendezés és dekoráció román, mór, gótikus, bizánci és barokk jegyeket hordoz magán. A király hatása mindenhol érezhető, maga is lelkesen részt vett a tervezésben és a díszítésben.

A fellegvárban található a trónterem, Lajos lakrésze, az énekesek terme és egy barlangszerűen kialakított szoba. A díszítés mindenhol az ismert német legenda főhősének, Lohengrinnek, a Hattyú-lovagnak hódol. Az egyik legpompázatosabb helyiség a gótikus stílusú királyi hálóterem: a nagyszerű freskókkal, festményekkel, mozaikokkal, faragványokkal díszített szobán mesteremberek és művészek tucatjai dolgoztak, csak az ágy elkészítése két (más feljegyzések szerint több, mint öt) évig tartott. Mindazonáltal sok belső szoba díszítetlen maradt, az ötemeletes palotában 360 szoba található, melyekből mindössze 14 készült el Lajos halála előtt.

II. Lajos a modern találmányok patrónusa volt, és úttörőnek számított az elektromosság Bajorország közéletébe való bevezetésében. Az ő kastélyai voltak az elsők, melyek elektromosságot és más, kényelmet szolgáló találmányt használtak. Lajos építkezései sok tudást és tapasztalatot igényeltek, több olyan mesterséget, melyek másképpen kihaltak volna; nagy számú kézművesnek, kőművesnek, vakolónak, dekoratőrnek, stb. nyújtott munkát és jövedelmet.

A közeli, 45 mmagas vízesés felett lévő szorost átölelő Mária-hídról (Marienbrücke) tekintve a kastély teljes pompájában látható. Abban az időben a 93 mmagasban ívelő híd, melyet a királyi család megbízásából 1866-ban épített a M.A.N. cég, technológiai mesterműnek számított. A szerkezet Lajos anyjáról, Mária bajor királynéról kapta a nevét. A környező hegyekben remekül lehet túrázni, s a tavak sokasága, a festői környezet is számos, kitűnő kikapcsolódási lehetőséget kínál.

Mindezen nehézségek és kellemetlenségek ellenére a pozitív történések túlsúlyban vannak, és úgy gondolom mindenképp megéri az áldozatot egy ilyen félév. Mindenkinek ajánlom, sőt egyenesen kötelezővé tenném egy hasonló külföldi gyakorlat teljesítését.

Köszönet a szervezőknek,
Böhler Péter