Dobay Zsófia: Helyszíni jelentés Barcelonából

KERESGÉLÉS

Amikor az iroda/munka keresést megkezdtem, még nem is tudtam erről az ösztöndíj lehetőségről. Igazából úgy voltam vele, hogy bár a munka amit diploma után otthon elkezdtem érdekes volt (kivitelezés), de mivel a tervezés már nagyon hiányzott, a jövőben inkább abban akartam előrelépni. Így aztán összeállítottam egy jelentkezési anyagot (portfólió, önéletrajz stb), és a nehézkes magyar helyzetre tekintettel inkább külföldi lehetőségeket megcélozva küldtem el egy csomó helyre (leginkább Európán belül).

Azt nem mondanám, hogy kevés visszajelzés érkezett, de a legtöbb iroda egyértelműen csak akkor kívánt volna alkalmazni, ha ingyen megyek dolgozni, gyakornokként. Sajnos a jelenlegi gazdasági körülmények között egy olyan 2-3 év munkatapasztalat alatt egy friss diplomás építész számára sokszor csak ezek a megoldások kínálkoznak. Az egyik iroda írta, hogy érdemes ösztöndíjjal próbálkozni, ezért megkezdtem a keresést, és rátaláltam a Leonardora, amit nagy örömömre sikerült is megkapni. A szimpatikus irodák közül végül két jelöltre szűkítettem a listát, egy olasz, és egy spanyol irodára, és mivel az olasz iroda hozzáállása később kissé hanyagnak tűnt, így Barcelonára esett a választás. A város nagyon vonzott, mert bár még soha nem jártam itt, Gaudi munkái, és a mások által emlegetett kulturális programdömping kihagyhatatlan lehetőségként kínálkozott. Az iroda munkái is nagyon érdekesnek tűntek (pl a Mercabarna-flor virágpiac), kísérletezgetés az organikus formákkal, és az hogy Willy Müller, az iroda vezetője mennyi mindent elért eddig, már az magában is bámulatos: jelenleg az IAAC (Institute for Advanced Architecture in Catalunya) egyesület és a Barcelonai Városfejlesztési Hivatal igazgatója.

SZÁLLÁSKERESÉS

A szálláskeresés Barcelonában nem egy egyszerű feladat, még akkor sem ha éppen ott tartózkodsz, és van lehetőséged minden meghirdetett, szimpatikusnak tűnő szobát  személyesen megnézni. Mivel úgy időzítettem a kiutazást, hogy a munkába állás hete előtti csütörtökön érkezzem, semmiképpen nem akartam úgy kiutazni, hogy még akkor kelljen elkezdenem szobát keresni magamnak. Hozzá is láttam még otthon az interneten keresgélni, és gyorsan le is szűrtem a tanulságot: a szobák bizony nem olcsóak, a legtöbbnek az ablaka egy belső patio-ra (légfolyosóra) néz, de az sem ritka, hogy a konyhába/nappaliba/lépcsőházba nyílnak. Ugyanakkor egy itt élő ismerős azt a kijelentést tette, hogy 350 euro feletti ár egy szobáért már majdnem hogy rablás, szóval ezt a maximális határt húztam meg magamnak.

Szóval próbálkoztam a már más beszámolókban is sokat emlegetett www.loquo.com, www.idealista.com, oldalakkal. Az előbbi inkább akkor hasznos, ha már kint vagyunk, mert legtöbbször csak telefonszámot adnak meg elérhetőségnek, és a szobák igen gyorsan elkelnek, a másik oldalon viszont szinte soha nem reagáltak vissza a leveleimre. Ami nekem igazából bevált, az a CS (www.couchsurfing.com), ahol nem csak a rövidtávra szóló, baráti alapon felajánlott szállásadás létezik, mert emellett egy csomó különböző témájú fórum is található még az oldalon, ahol pl. lakás/szoba hirdetéseket is fel lehet adni. Ez egyrészt azért nagyon hasznos, mert a hirdetést feladó emberek profilját rögtön megnézheted, és elolvashatod, hogy mit írtak róluk már más utazók, barátok. Így lesz némi fogalmad arról, kivel is laksz majd együtt, ugyanakkor üzenetet is egyszerű küldeni nekik az oldal belső rendszerén keresztül, melyekre eddig nekem mindig vissza is reagáltak. Persze sokkal kevesebb hirdetés található itt, mint a fent említett népszerű hirdetőoldalakon, de nekem szerencsére sikerült kifognom egy nagyon jó szobát. Pont egy magyar lány hirdette meg, aki azon a hétvégén tervezett hazautazni másfél hónapra, amikor én költöztem ki, és szüksége volt valakire, aki kiveszi a szobát ennyi időre. Persze ebben a helyzetben is felbukkant a magyar gyanakvó hozzáállás – ami részben érthető így látatlanban mindkét részről – mivel foglalót szeretett volna tőlem kérni, mégpedig átutalás formájában. Na most ezt, akármennyire is megbízhatónak tűnt a lány, nem vállaltam be, hiszen papírok/kulcs stb. ellenszolgáltatás nélkül, nekem végül semmilyen biztosítékom nem lett volna, hogy ha megérkezek, valóban tárt karokkal fogadnak. Szóval nem utaltam, amit másnak sem javasolok, mivel azóta hallottam már elég olyan negatív tapasztalatról itt, ami óvatosságra int. Így végül abban állapodtunk meg, hogy megérkezésemkor kifizetem előre az egész bérleti összeget a kaukcióval együtt, ami biztosítékot jelent az ő számára, hogy végig ott fogok maradni.

A szoba egyébként szép tágas, nagy szekrénnyel, utcára néző nagy erkélyajtóval, pici erkéllyel, kényelmes nagy franciaággyal rendelkezik, és az Eixample (jelentése terjeszkedés) negyedben található, az irodától gyalog 3 percre(!!). Ez a negyed egyébként a századfordulón környékén épült, szigorú négyzethálós rendszerével ez tölti ki most a teret a Ciutat Vella-t (régi városmag) és többi kis város (Sants, Grácia, Sant Andreu stb) között. Itt majdnem minden épület hasonló szerkezetű, nagy belmagasságú régi építésű polgári lakásokkal, szűkös lépcsőházakkal.  Három lakótársam van most, két velem egykorú, teljesen jófej litván lány, plusz még velünk lakik az egyik bolíviai barátja.

Jelenleg még itt lakom, de január elején kell kiköltöznöm, így az elmúlt heteket a karácsonyi hazautazás előtt ismét csak szobakereséssel töltöttem. Végül sikerült is egy kedves kis szobát találnom a Born negyedben, ami jóval olcsóbb (280 euro) lesz, mint a jelenlegi.

UTAZÁS, MEGÉRKEZÉS

Mivel egy csütörtöki reggelen landoltunk a géppel (barátom elkísért, hogy segítsen a költözködéssel), és fix szobám intézve csak szombattól volt, ezért első körben egy CS-en talált szállásadóhoz mentünk. Ő nem Barcelonában lakott, hanem Castellar del Vallés-ben, ami Barcelonától északra található a hegyekben. Sajnos erre a napra nem találtunk a városban szállásadót, így miután reggel 9-re beért a gépünk, először beutaztunk a központba (Aerobus a Placa Catalunya-ig), majd onnan kivonatoztunk Sabadellbe (kb 30 perc), onnan pedig felvett minket Guillem, katalán szállásadónk kocsival.

Hát a lakást muszáj leírnom, mint első élményt, mert elég extrém körülményeket találtunk. Maga lakás kétszintes volt, az első szinten a garázs, a másodikon pedig a lakórész kapott helyet. A lakórészben csupán a konyha és nappali kapott némi természetes fényt, és így az egész lakás nagyon sötét, hideg és nyirkos volt. A vendégszoba (ahol mi aludtunk), a fürdő és egy másik albérlő szobája ugyanarra a belső légfolyosóra nézett, ami valaha talán kiszellőzött a tetőn, de a kiszellőző nyílásra később egy napelem lett rábarkácsolva, így friss levegő sajnos nem jutott be. A szobák iszonyúan koszosak voltak, a tetőn pedig legalább 5-6 koszos gumimatrac volt kiterítve esőgyűjtés céljából, amit a tulaj sóval dúsítva lélektisztító fürdőként használt. Persze pont aznap derült ki, hogy régi vezetékek hibájából adódóan éppen nincs áram, szóval gyertyafényes éjszaka következett. Mivel szerencsére csak egy napot töltöttünk itt, jót nevettünk az eseten, de azért kellemetlen lett volna hűtő stb. nélkül még több napig ellenni. Magát a kisvárost viszont szerintem érdemes meglátogatni, mert a hegyek karnyújtásnyira vannak, ezért első nap rögtön neki is indultunk egyet túrázni. Az idő november végéhez képest nagyon kellemes volt, olyan 17 fok napközben, szóval egy kis mászás után simán lehetett akár rövidujjúban, vagy vékony pulcsiban mászkálni. Meg kell hogy jegyezzem, most is mikor írom ezeket a sorokat (így karácsony előtt egy nappal), nyitva az ablak, napsütés és 16 fok, szóval nincs okom a panaszra.

Másnap már beköltöztünk a városba Luis-hoz, a második szállásadónkhoz. A lakás tiszta luxus volt az előző helyhez képest, ahol szerintem még sosem volt takarítva. (Mondjuk azért megjegyezném, hogy a tiszta szó mint fogalom, itt azért lazábban értelmezendő mint Magyarországon.) Ő aztán elvitt minket kicsit a belvárosba körbevezetni, hogy ismerkedjünk végre a hellyel. Sőt a költözködéssel is segített, ami nagyon jól jött, mivel a lakás ahol jelenleg is lakom a negyediken található. Ez magasföldszinttel együtt kb 20 m lépcsőmászás jelent, (mert lift az gyakran nincs is az ilyen épületekben), és hát a keskeny lépcsőházban felvinni és befordítani a Wizzair által „very heavy”-nek titulált bőröndöm nem volt egyszerű feladat.

no images were found

MUNKAHELY, KOLLÉGÁK

Az munkahely, mint már írtam, nagyon közel van a lakásomhoz, csak kisétálok az utcámból, lefordulok a Ronda de Sant Pere-re, és már ott is vagyok. Az iroda is az Exiample negyedben található, az Arc de Trionf (diadalív) szomszédságában, a Ciutadella parktól 5-10 percre. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a központban vagyunk, innen gyalog is percek alatt megközelíthető az óváros, és a diadalív melletti padokra jó időben ki lehet ülni szendvicset/kebabot enni.

Az iroda egy magasföldszinti (principal) lakásban kapott helyet, és tulajdonképpen két nagy fő teremből áll. Az első, amelyikben én is dolgozom, igen tágas, négy asztalsor található benne, soronként átlagosan 3 számítógéppel. Látszólag itt valaha sokkal több ember dolgozott, de jelenleg átlagosan 4-en vagyunk benn, ebből velem együtt 3 gyakornok, és egy a gyakornokokat többé-kevésbé koordináló kolumbiai srác, aki már régebb óta dolgozik a cégnél. A másik terem Willy, a főnök irodája, leginkább tárgyalásoknak ad teret. Willyt egyébként nagyon ritkán látjuk az irodában, mivel a Városfejlesztési Hivatalban tölti minden idejét, ezért átlagosan csak egyszer a héten, hétfő este jön be, és ilyenkor lehet vele végigbeszélni a munkafolyamatokat, konzultálni, és összefoglalni neki, hogyan állunk.

A munkaidő reggel 9-től délután 6-ig tart elvileg, de már a harmadik napomtól elkezdődtek a túlórák, átlagosan 7 körül, de volt hogy 8-fél9 körül mentünk haza. Ez főleg annak tudható be, hogy körülbelül három héttel pont egy nagy leadás előtt érkeztem, és emiatt elég feszítetté vált a munkatempó.

Első feladatom egy kisebb tervezési feladat volt próbaképpen, hogy felmérjék, miben vagyok jó, mik az erősségeim. Ez a feladat arról szólt, hogy egy építkezéshez kellett kiegészítő funkciókat terveznem (öltözők, mosdók, közösségi tér, raktár) hajókonténerek felhasználásával. Mivel dolgozhattam a saját gépemen, ezért a rajzokat ArchiCad-el dolgoztam ki, a rendert pedig az idő rövidsége miatt Artlantis-al készítettem el.  A szerkezet kötöttsége ellenére, azért próbáltam a tervbe minél több kreativitást vinni, amit a harmadik reggelen a terveimet megnézve Starski (a kolumbiai kollega) értékelt is. De abban, hogy milyen részfeladatot kapok, nem ő volt illetékes dönteni, ezért azt mondta, hogy a tervet majd megmutatja Helenának (ő a főnök jobbkeze, aki szintén főleg a hivatalban tartózkodik, segítve Willy munkáját). Viszont Helena nem jött egész héten, csak telefonon kommunikáltak vele a többiek, nekem viszont muszáj volt belecsöppennem az éppen folyó projektbe, ami így felsőbb vezetés híján kicsit szervezetlenül zajlott.

A projekt egy nyolc szintes, szociális lakásokat tartalmazó épület megtervezését célzó pályázat volt, ami Madrid külvárosában valósulna majd meg. Mire az irodába érkeztem, ennek a tervezése tulajdonképpen már lezajlott, és csak tervek tisztázása, kisebb részfeladatok, látványtervek, tablók készítése és a külső megjelenítés finomítása volt már csak hátra. Persze ez így kevésnek hangzik, de még utána rengeteg kisebb-nagyobb változtatás következett, szóval adódott még vele munka mindenkinek rendesen. Zlata, az észt gyakornok, a látványtervekkel foglalkozott, a görög Aliki pedig a terveket finomította ProgeCad-ben (ez tulajdonképpen az AutoCad egy kicsit egyszerűbb de jóval olcsóbb változata). Először aggódtam, hogy talán bonyolult lesz elsajátítani, de a Cad-et mint sok más irodában, itt is csak a vonalhúzogatásra használják, az pedig nem igényel nagy szakértelmet. Starski közben egy stadion terveivel foglalatoskodott, ami szintén egy pályázathoz készül Palma de Mallorca-ra.

Mivel a madridi épületet környezetbarát okokból újrahasznosított hajókonténerekből tervezték, ezért én első körben egy kis kutatási feladatot kaptam, hogy olyan burkoló anyagokat keressek, melyek ehhez a rendszerhez illeszkednek, és hasonlóan környezetbarátok. Ezután az általam talált, falat alkotó ecopanelek beépítését mutató csomóponti rajzokat, később pedig a helyszínrajzokat, vizsgálati diagramokat kellett elkészítenem, és a tablók összeállításánál, majd a látványtervek Photoshop-os utómunkáinál segédkeztem. A leadás előtti napon majdnem hogy éjszakába nyúlt a munka, ami szerintem elsősorban nem azért történt, mert lassan haladtunk volna, hanem inkább a rossz szervezés és kissé hiányos kommunikációnak tudható be. Sajnos így, hogy az irodát vezetők, és a fő döntéseket hozók nincsenek igazából jelen, sok munkarészt egyeseknek feleslegesen többször is meg kellett csinálnia, mert nem volt aki időben leellenőrizte volna. Aztán ehhez hozzájárult még a számítógépek iszonyú lassúsága, mivel úgy látszik annak ellenére, hogy jóval többen vannak mint mi, még így sem bírják a kiképzést. Szerencsére aztán még időben sikerült mindennel elkészülni, és a pályázat le lett adva.

A következő feladatunk is egy pályázat lesz, mivel sajnos a többi futó projekt a gazdasági helyzet miatt stagnál. (Így érthető is miért olyan üres az iroda, és miért csak gyakornok alkalmazására van keret.) Ez a pályázat szintén szoros határidővel rendelkezik, január végéig kell elkészülnünk vele, így tulajdonképpen egy hónapunk lesz rá. Egy diagnosztikai segédanyagokat előállító gyógyszergyár új épületét kell majd először nagy vonalakban megterveznünk Can Montcau-ba. Ezzel kapcsolatban még eddig csak referenciákat gyűjtöttünk, és egy tárgyalás keretében átbeszéltük a pályázati kiírást. Az igazi munka várhatóan majd akkor kezdődik, mikor visszajöttünk a karácsonyi vakációról.

A irodában egyébként vegyesen angolul és spanyolul folyik a kommunikáció. Mivel Zlata nem beszél spanyolul, és én is csak nagyon kezdetleges szinten, ezért így gyakornokok között mindig angolul folyik a megbeszélés. A többiek is beszélik valamennyire az angolt, de olyan érdekes a kiejtésük, hogy néha könnyebb megérteni őket spanyolul.

BARCELONA (Kultúra, Építészet, Nyelv, Közlekedés)

Pár említésre méltó esemény/kiállítás a szokásos látnivalókon kívül, amit szerintem érdemes megnézni, amíg az ember itt van:

Palau de la Virreinahttp://virreinacentredelaimatge.bcn.cat/

Ez a La Rambla-n található kulturális központ, ahol többnyire ingyenes időszakos kiállításokat lehet megnézni. Amikor én látogattam ide, éppen Calude Cahun francia fényképésznő kiállítását lehetett megtekinteni.

BIArch  (Barcelona Insitute of Architecture) építészeti központhttp://www.biarch.eu

Egyik kollegám említette, hogy a központ gyakran szervez nyitott előadásokat, ahova híres építészeket hívnak meg, és általában ezeket Gaudi Casa Milá-jának egyik termében tartják. Az előadások angol nyelven, egy kötetlen beszélgetés formájában zajlanak, ahol a központ egyik embere kérdéseket tesz fel az előadónak, majd később a közönség is csatlakozhat a diskurzusba. Az én választásom a japán Yoshiharu Tsukamoto építész előadására esett, aki a Bow Wow iroda alapítója, ugyanakkor most a BIArch egyik kutatásában (Catalan Metabolism)  is részt vesz. A beszélgetés témái között szerepeltek a két könyvét megihlető tényezők; a közösségi terek kialakulása, elemzése; és a mediterrán és japán építészet hasonlóságai/különbségei. Én nagyon érdekesnek találtam, szóval tudom ajánlani ezt a rendezvénysorozatot mindenkinek, aki ide látogat, szerintem 4 eurot bőven megér.

A Gotic negyedben a Picasso, a Montjuic hegyen pedig a Miró múzeum és a Caixa Forum (Kulturális és Közösségi Központ) szintén kihagyhatatlan élmény. Ezeket a látogatásokat érdemes vasárnapra időzíteni, mert a Picasso pl. minden vasárnap 3-tól ingyenesen látogatható, persze ha az ember nem fél egy kis sorban állástól. A Montjuic-ra nem csak a gyönyörű kilátásért érdemes felmászni, de ott található még a MNAC (Museu Nacional d’Art de Catalunya), Calavatra telekommunikációs tornya, az 1996-os olimpiára épült stadionok, és fenn a várban télen kiállítások, nyáron pedig változatos színházi előadások fogadják az arra járókat.

http://www.museupicasso.bcn.es/en/
http://fundaciomiro-bcn.org/?idioma=2
http://www.fundacio.lacaixa.es/nuestroscentros/caixaforumbarcelona/caixaforumbarcelona_ca.html

Azoknak akik mondjuk nem csak az irodában vagy a helyi boltban szeretnék gyakorolni a nyelvet, léteznek CS Language Exchange (nyelvgyakorlás céljából szervezett) találkozók, amelyekre jelentkezni szintén ezen a számomra nagyon szimpatikus weboldalon lehet jelentkezni. Barcelonában ezek általában csütörtök vagy péntek estére esnek, és a központ (Pl.Catalunya) környéki kávézókba/bárokba szervezik, hogy mindenki számára megközelíthető legyen. A spanyol gyakorlása mellett, nagyon sok barátot, ismerőst is szereztem ezeken az összejöveteleken, ami nagyon hasznosnak bizonyul, ha az ember még teljesen új a városban.

A közlekedésnek én nem szeretnék most külön bekezdést szentelni, hiszen sokan írtak már arról előttem, hogy a városban létezik egyrészt egy igen sűrű metróhálózat, amellyel bárhova könnyen el lehet jutni, másrészt a bicing kerékpárrendszer 400 körül állomásával remekül egészíti ki ezt. Nekem végül napi szinten nincs szükségem egyikre sem, hiszen szerencsés helyzetemnek köszönhetően gyalogosan mindent meg tudok gyorsan közelíteni. Érdemes egyébként a metrót mellőzve, a óvárosban sokat sétálni, mert rengeteg apró kis rejtett szépsége van, amit csak így vesz észre az ember. Ha mégis utazni kényszerülök a metróval, akkor én egy tíz alkalmas jegyet szoktam venni, amelynek ára kibírható, 8 euro kürül van.

HÉTVÉGI PROGRAMOK

Az első Barcelonán kívüli utazásom a már említett Castellar del Vallés melletti hegyekbe történt. A rá következő hétvégéken is igyekeztem mindig valami érdekes programot célul kitűzni. A következő úticél a Montserrat hegység volt, ami Barcelonától délre, körülbelül Valencia vonalában található, és ahova egy durván egyórás vonat-, majd 5 perces libegőúttal lehet el-, és feljutni. Már a vonatról is látható a lélegzetelállítóan meredek csúcsok közé beékelődött kis kolostor, ahogy a vadul kavargó felhők közül előbukkan. A libegőút után valóban megdöbbentő szél fogadott miket, amit nem is értem, hogy bírnak elviselni a sajt-, és mézárusok a kolostor tövében. Mindenesetre lelkesen végigkóstoltatták velünk a palettát, szóval muszáj volt vennem a különleges kecskesajtot haza ajándékba. A kolostor legérdekesebb látogatható része a Santa Maria templom, amivel ha az ember végzett, érdemes elindul felfelé túrázgatni. A fogazott, rózsaszínes, kopasz hegycsúcsok nagyon érdekes és furcsa, eddig még számomra nem látott formákat mutattak be, a felfelé vezető útra pedig leginkább a kemény lépcsőzés jellemző, de a fent fogadó látványért mindenképpen megéri. Egyébként egész sok túravonal lehetőség közül lehet választani. Vannak pl. olyanok, amelyek szomszédos csúcsokra vezetnek, ahonnan fogaskerekűvel lehet visszajutni a vonathoz, de mi inkább egy rövidebbet választottunk, hogy még legyen időnk forrócsokizni egyet a visszaindulás előtt. Az egész kirándulást egyébként érdemes korán reggel megkezdeni, mivel az utolsó vonat délután 5 körül indul vissza Barcelonába, a Pl.Espanya-ra.

A harmadik hétvégém pedig a már említett múzeumok, a Parc Güell és a tengerpart végigbóklászásával telt.