Gutema Gabriella: Helyszíni jelentés Bergenből

BERGEN

Norvégia második legnagyobb városa, Nyugat-Norvégiában Hordaland megye székhelye, egyetemváros. Hivatalos honlapja a https://www.bergen.kommune.no/. Innen indul a híres hajóútvonal, a Hurtigruten (http://www.hurtigruten.com/). A fjordok mentén egészen északra, Kirkenesig lehet hajózni. Gyönyörű a természet, tiszta a levegő és a közterek, alapvetően biztonságos hely bármely napszakban. A belváros nem túl nagy, a természeti adottságok miatt jól körülhatárolható. 7 hegy, fjordok, szigetek és a tenger veszik körül. Növekedéskor helyhiánnyal küzdött, mivel a hegyek, illetve a tenger irányába sem terjeszkedhetett. Az agglomeráció a völgyek mentén alakult ki, és ezen irányok mentén terjeszkedik ma is. A belvárosban az építési előírások miatt sokszintes épületekből minimális számú van és nagyon magasak az ingatlanárak. Ezek eredménye, hogy gyakori, hogy az emberek távolabbi városrészekből akár másfél óra alatt érnek be a munkahelyükre.

ÉPíTÉSZETI ÉRTÉKEK

Bergen legismertebb része a történelmi belváros, a Bryggen, az UNESCO által világörökség részévé nyilvánított Hanza kereskedőházak sora. A kereskedőházak környékét és az egész belvárost nagyon szigorú műemléki előírások védik, erősen korlátozzák mit szabad építeni. Ezzel sikerült elérni, hogy a belvárosban megőrizték a kisvárosi jelleget és a hagyományos bergeni faházakat (bergensk hus). Ezek leggyakrabban fehérre vannak festve, de vannak színesek is (gyakori a sárga, bordó, zöld szín).

A Bryggen mögött található Sandviken városrészben maradt meg leginkább, szinte teljesen ezekből a fehér kisházakból álló utcácskák szövedéke. A külső ellenére a belsőtereket modern megoldásokkal újítják fel lakóik. Az ablakokban mindenhol lámpácskák vannak. Ez amellett, hogy nagyon barátságossá teszi az utca hangulatát, azért is hasznos, mert mivel ritkán használnak sötétítő függönyöket, ezzel terelik el a figyelmet, hogy a járókelők az utcán ne lássanak be a szobákba.

MINDENNAPI ÉLET

A bergeniek nagyon nyugodtak, kedvesek, segítőkészek, pl bármikor szívesen adnak eligazítást. Bármilyen ügyfelekkel foglalkozó munkatárs, eladó is tisztában van vele, hogy a mosoly ingyen van. A budapesti és debreceni hozzáálláshoz szokva ez nagyon kellemes meglepetés. Mindenki nagyon jól beszél angolul. Ha látják, hogy ez könnyebb a másiknak bármikor szívesen, néha automatikusan átváltanak. Talán emiatt kicsit nehéz is fejleszteni a norvég nyelvtudást. Nagyon sokféle nyelvjárás van az országon belül, illetve eleve 2 nyelv van, a bokmål és a nynorsk, és ezen belül a nyelvjárások . Sajnos emiatt vannak, akiket elég kevéssé értek meg.

Az itteni lehetséges időtöltések közül egyik legjobbnak a természet felfedezését érzem. Egy hosszabb sétával festői helyekre lehet eljutni. A bergeniek is nagyon szeretnek kint lenni a természetben, az idősebbek is lazán végigmennek akár egy keményebb túraútvonalon is . Ha pedig egyszer kisüt a nap, végképp mindenki kint van.

A környező hegyek is adják magukat, nem lehet kihagyni, valamilyen belső késztetés miatt egyszerűen muszáj felmenni. A 7 hegy mindegyikére vezetnek túrajelzések, sőt minden évben megrendeznek egy versenyt, amiben a hegyek csúcsait összekötő útvonalon kell megmászni sorban mindegyiket. Mi eddig az Ulriken-re, a legmagasabbra mentünk fel néhányan az irodából egy szombat délután. A városban csak csepergett az eső aznap, odafent viszont szörnyű idő volt. Kb félúton felfelé nagyon erősen elkezdett havazni. Mikor elértük azt a szintet, ahol törpefenyők, később pedig már csak sziklák vannak, a havazás erősödött és mellé nagyon erős szél társult. A nyomok, amiket a korábban ott járók hagytak, teljesen eltűntek a térdig érő hóban és csak fehér köd vett körül, semmi mást nem láttunk. Helyenként viszont épphogy elfújta a szél a havat, viszont nem eléggé ahhoz, hogy lássuk hol vannak alatta jeges részek. A süvítő szélben alig hallottuk egymást, pedig közel voltunk, mégis hiába kiabáltunk. Számomra kicsit ijesztő volt, hogy már csak kevesebb, mint egy óra volt naplementéig, és még mindig nem találtuk, merre kell tovább menni. Ekkor kezdett nagyon fájni a kezem, mert annyira fázott. Sokszor elestem a hóban korábban és a kesztyűm teljesen elázott. A cipőm persze már hamarabb átázott, de ez ekkor még nem volt annyira kellemetlen, inkább olyan, mintha jégpáncél fagyott volna rá. Szerencsére Aino (finn gyakornok) sokkal felkészültebb volt, profibb, időjárásnak megfelelő dolgokkal. A táskájában volt egy tartalék kesztyű, ami abban a pillanatban kb életmentő volt számomra. Egyszer csak halk zenét hallottunk az egyik irányból, de lehetetlen volt rájönni merről, mert a szélirány folyamatosan változott és a hó túl jó hangszigetelő. Később megláttunk egy fából készített nyilat, majd a jelölt irányt követve egy másik nyílhoz jutottunk, amit szintén követve egyszer csak a fehérségből előtűnt egy modern design épület, vidám elektronikus zene és egy csomó ember. Mint egy oázis a sivatag közepén. Csak itt nem a forróságtól, hanem a hidegtől menekül az ember. Nagyon fellélegeztünk, mert ez az étterem/lounge volt, amit kerestünk, a sífelvonó végállomásánál. Ekkor már inkább vicces volt, hogy megfagyott a hajunk azon része, ami kilógott a sapkából. Ittunk egy forrócsokit és a felvonóval néhány perc alatt egyszerűen visszajutottunk a városba. Tanulság, hogy csak megfelelő cipővel, kesztyűvel, stb szabad elindulni.

no images were found

UTAZÁS

A Norwegian Airlines-sal érdemes utazni Oslo-ig. Számomra érdekes volt, hogy bevezettek egy szolgáltatást, a világon az elsők között, hogy a repülőút alatt a leszállás és felszállás idejének kivételével lehet internetezni. Nagyon kedvelt, mivel szinte mindenkinek van itt okostelefonja, amit előfizetéssel 1 koronáért dobnak az emberek után.

Az Oslo Gardermoen reptérről tovább lehet repülni Bergenbe, de akár vonattal is lehet menni. A vonatok az Oslo Sentral pályaudvarról indulnak, ahová vonattal, busszal, reptéri gyorsvonattal esetleg taxival lehet eljutni. Én helyi vonattal mentem át a központi pályaudvarra, mert ez a legolcsóbb. Bergenbe az éjszakai vonatot választottam, ami reggel 7 körül érkezik meg. A pályaudvaron jegyautomatából vagy interneten lehet jegyet venni a http://www.nsb.no/ oldalon. Előre megvásárolva sokkal olcsóbb, legalábbis ameddig vannak minipris jegyek az adott vonatra. Az utazás napján már nem lehet minipris jegyeket kapni.

A közel 8 órás út egész jól eltelik, mert kényelmesen lehet utazni. A standard plass vonatjegyhez adnak egy csomagot, amiben egy vékony, de viszonylag meleg pléd, füldugó, felfújható kispárna és szemvédő van. Emellett egy kiegészítő szolgáltatást is lehet venni a jegyhez, ami tartalmazza a wireless internetet, napi hírlapot, forró teát. Vannak hálókocsik is, persze nagyon drágán.

SZÁLLÁSKERESÉS

Internetes portál alapján kerestem albérletet, kiutazás előtt. A finn.no és hybel.no oldalak a legismertebbek. A kiadó szobák ára a városban levő elhelyezkedés, tömegközlekedési adottságok és a lakás standard-jétől függően 3500 és 5500 korona között vannak. A kisebb garzonok 7000 koronától, és többnyire bútorok nélkül. Mindig figyelni kell, hogy mi van benne az oldalon közölt árban. Tartalmazza-e az internetet, áramszámlát. Az internet azért fontos, mert bár ritka, hogy valahol nincs, ha esetleg mégis, minimum 6 hét és sok utánajárás beköttetni. Jó, ha az áram is benne van a fix bérleti díjban, mert nagyon változó, hogy mennyit kell fizetni érte. Többnyire ezt használják fűtésre is, ezért attól függ, mennyire jól szigetelt a lakás. A városon belüli elhelyezkedés is nagyon lényeges, mert vannak helyek, ahová hétköznap reggel 20 percenként, hétvégén óránként, vagy egyáltalán nem jár busz. Csak azoknak merülnek fel lehetőségként, akiknek van autója.

A Studentsamskipnaden szállásaira is lehet pályázni a http://www.sib.no/no oldalon. A prioritási sorrendben a norvég nappali tagozatos diákok, aztán a bergeni egyetemeken tanuló külföldi diákok, egyéb külföldi diákok után állnak csak az egyéb ösztöndíjasok. Nekem hosszú ideig nem válaszoltak, ezután mikor már rég itt voltam, jeleztek, hogy az egyik megjelölt szálláson fel fog szabadulni egy hely. A szakmai gyakorlat utolsó 2,5 hetét tudnám csak ott tölteni, tehát nincs értelme átköltözni, mert itt úgyis ki kellene fizetnem az egész hónapot.

3 hónapra rendkívül nehéz találni, mert itt az egész lakásbérlési rendszer a diákok számára épült ki. A legtöbb helyen albérleti szerződést is kötnek, amit min. 3 hónap után lehet felmondani 3 hónap felmondási idővel, ami így összesen min. 6 hónap. A kicsit olcsóbb szobákat olyanoknak szeretik kiadni, akik stabil bérlők, vagyis legalább minimum egy szemeszterre. Jó sok telefonálgatás, nemleges válasz, és sok éjszaka internetes böngészés után sikerült csak helyet találnom. Azért sikerült, mert gyorsan kellett találniuk valakit, miután kirúgták az előző lakót. A szemeszter már elkezdődött és attól tartottak, hogy ilyenkor már elég kicsi a mozgás. Előttem valami pszicho srác lakott itt 2 hétig. Miután egy hétvégére hazament mindenki, egyedül maradt a lakásban, megitta az összes alkoholt, amit talált, összetörte a kerámia főzőlapot a tűzhelyen, poharakat, összevérezte a kanapét és minden szobában iszonyatos rendetlenséget és koszt hagyott, összehányta a fürdőt, emellett csinált egy érthetetlenül magas áramszámlát. És a legviccesebb, hogy ezek után az egészet letagadta… Nekem egy telefonbeszélgetés alapján is kiadták a szobát, érezték, hogy azért ennyire csak nem lehetek gáz.

IDŐJÁRÁS

Bergenben a legmagasabb az átlaghőmérséklet az országon belül. Nyugat- Norvégia ezen részén nagyon esős az időjárás. A legcsapadékosabbak az őszi hónapok és a július, a legkevésbé esős állítólag a május. Télen kicsit jobb a helyzet, mert olyankor havazik is, ami legalább egy ideig száraz. Itt nem az a hírértékű, hogy elkezdett esni, hanem az, ha egy időre megáll. A helyi rekord 59 nap volt eddig, amíg megállás nélkül..

Nem ok nélkül visel minden második ember gumicsizmát az utcán. Az esernyő számít valamit, de erős a szél, ami miatt nagyrészt oldalirányból esik, emellett akár azonnal tönkreteszi az ernyőt. A jó minőségű fa esernyők tovább tartanak, sok helyen lehet kapni itt.

KÖZLEKEDÉS

A http://www.skyss.no a helyi közlekedési vállalat honlapja, itt vannak az információk a buszjáratokról. Mostmár a buszok mellett egy’light rail’ vonat is jár, a bybanen. A belvárosból Nesttun-ig (9,8 km) közlekedik, elég sűrűn. A város más részeire viszont elég ritkán járnak buszok, bizonyos hegyi részekre pedig egyátlalán nem. A weboldalon belül van egy útvonaltervező: http://www.skyss.no/nn-NO/Rutetider-og-kart/Reiseplanleggar/. A helyi bérlet jelenleg 660 koronába kerül.

Biciklivel szerintem nem érdemes próbálkozni, mert nagyon nagyok a szintkülönbségek a városon belül és folyton esik, ami biciklizéskor nem túl kellemes élmény.

ÁRAK

Bergen a Cost of living index alapján a világ 9. legdrágább városa. A felmérés több tényező alapján vizsgálja a városokat, itt található a 2012-es felmérés: http://www.numbeo.com/cost-of-living/rankings.jsp. A listán több norvég város is szerepel. A világon a legdrágább Trondheim, Stavanger 2. helyen, Oslo 4. helyen szerepel a listán.

A lakásbérlés, közlekedés, szórakozás, élelmiszer mind nagyon drágák. Az élelmiszerek azért, mert szinte mindent importálni kell. Ennek ellenére norvégok költenek a fizetésükhöz képest a legkevesebbet élelmiszerre Európában. Érdemes mindig otthon főzni, mert egy gyros 80 nok, éttermi ebéd 400-600 nok, egy kis adag kínai étel 100 nok (átszámolva majdnem 4000 forint). A boltban 1 kg csirkemellfilé átszámolva kb 9000 forint, a többi hús pedig még ennél is drágább. A boltok hétköznap este 10-ig vagy 11-ig vannak nyitva. Szombaton 8-ig, vasárnap a bunnprisen kívül minden zárva. A Rema1000-ben és a Kiwiben érdemes vásárolni.

MUNKAHELY

A Saunders Architecture nevű irodában töltöm a szakmai gyakorlatot (http://www.saunders.no/). Todd Saunders kanadai, Bergenben élő építész alapította az irodát. Több kanadai egyetemen tart előadást, ezért munkája során sokat utazik. A munkák kiosztását és szervezését ő intézi, leggyakrabban skype-on és a megrendelőkkel is ő tartja a kapcsolatot. A projektek döntő többségét a villák alkotják, de akad köztük középület és kilátó tervezése is. Elsősorban Norvégiában és Kanadában épültek meg, de tervpályázatot készítettek már például Brüsszelbe is.

Az irodavezető, Lynn Åsnes felel az adminisztratív feladatokért, illetve ő írja a szükséges norvég nyelvű szöveges dokumentációkat.

Állandó munkatárs még Chris Woodford, kanadai építész és Béres Attila, aki távmunkával Keszthelyről dolgozik már lassan 5 éve. Chris még csak 3 hónapja az iroda tagja. Lesz egy új munkatárs is, aki majd áprilistól kapcsolódik be. Jelenleg 3-an vagyunk gyakornokok az irodában, a többiek Aino Finnországból és Josh Nagy Britanniából. Az iroda munkanyelve az angol, mivel jelenleg Lynn az egyetlen norvég anyanyelvű, illetve az édesanyja kanadai, de itt nőtt fel Bergenben. Elképzelhető, hogy a nyelvhasználat némileg változik majd, ha az új munkatárs is elkezd dolgozni. A munkaidő hétköznap reggel 9-kor kezdődik és a gyakornoki szerződés szerint délután 5-ig tart. Az irodában szoktunk ebédelni, ami egy közös szendvicsezés, norvég szokás szerint.

Megérkezésem után az első munkanapomon Lynn, az irodavezető kisgyereke épp beteg volt, ami miatt nem jött be dolgozni. A többiek hazaküldtek, mivel senki sem tudta mit kell csinálnom. A következő nap véletlenül egy olyan projektet osztottak rám, amivel eddig más foglalkozott. Dolgoztam is a villa tervén aznap, de igazából senki sem volt utána kiváncsi, hogy mire jutottam, csináltam-e egyáltalán valamit. Valószínűleg csak véletlenül összekeverték a neveket.

A következő hét elején már új feladatot kaptam, egy makett elkészítését, ami egy 7 szintes társasház környezetbe való illesztését mutatja be Arna-ban 1:500 léptékben. A kommune (Norvégiában az önkormányzathoz hasonló szerepköre van) bizonytalan volt a lakóépület és a környező családi házak viszonyával, a léptékbeki különbséggel kapcsolatban. Látni szerették volna, mennyire veszi el a kilátást a hegyoldalon a kisebb házaktól. Ezzel a makettal szerették volna őket meggyőzni.

Miután befejeztem a makettot, Lynn átadta a hírt (mivel Todd épp Kanadában volt), hogy a következő feladatom szintén egy makett elkészítése. Ezt már kevésbé lelkesen fogadtam, mivel az előző vége felé elvágtam az ujjam. Sajnos Bergenben azon a héten sehol sem lehetett mikrokartont kapni, csak sörkartont, ami nehezebben vágható, és egy figyelmetlen pillanatban el is csúszott rajta a sniccer… A következő makett a terepet és a tervezett családi házat mutatta be a megbízónak 1:500 léptékben, egy nagyon meredek telken.

Miután befejeztem a makettot, egy nagyon gazdag norvég család villájának tervezésébe kapcsolódtam be. A többi gyakornok már ehhez készített vázlatokat, mialatt én a makettozással foglalkoztam. Nekem az egyikük változatát kellett megmodelleznem, illetve a tömegformálást alakítgatni. Ezt a változatot azóta már elvetettük, mert túl sok kötöttséget és szerkezeti problémát okozott volna. A következő fázisban sokkal egyszerűbb megoldást keresünk. A finn gyakornokkal, Aino-val készítünk alaprajzi sémákat, illetve variációkat dolgozunk ki egyes alaprajzi részekhez. Most a tömegformálástól teljesen függetlenül gondolkodunk. Ha befejeztük, akkor majd a formával kell foglalkozni, úgy, hogy az alaprajzokra rá sem nézünk. Elég szokatlan munkamódszer számomra, de a korábbi projektek igazolják, hogy érdemes ilyen sok időt rászánni a vizsgálódásra, mert eddig nagyon szép, egyszerű, képletszerű épületeket eredményezett, kellemes arányú tömegformálással.

ELŐADÁSOK

Az NAL ( Norske Arkitekters Landsforbund, Norvég Építészkamara, http://www.arkitektur.no/ ) rendszeresen szervez előadásokat a városban, melyek helyszíne a Landmark, a bergeni Kunsthall egyik terme, egyben kávézó is. Mióta itt vagyok egy előadásra került sor. A Tyin Tegnestue http://www.tyintegnestue.no/ , kis trondheimi iroda mutatta be a munkáit, azok megvalósításának folyamatát, munkamódszereket, tapasztalatokat, élményeket. Jelmondatuk: „Architecture is about the understanding of the world and turning it into a more meaningful and humane place.”Juhani Pallasma.

A helyi közösségek maximális bevonásával közösségi épületeket terveztek és építettek meg Thailand-en, Ugandában, Indonéziában és persze Norvégiában. Minden projekt első lépcsője a szponzorok, támogatások megszerzése volt, rendkívül időigényes szakasz, sok kudarcélménnyel, főként az első projekteknél volt kritikus. Ezután jött a kiutazás és egy szintén hosszabb időszak a helyi adottságok tanulmányozására. A vizsgálat főbb szempontjai: a helyi építőanyagokkal, építési szokásokkal való ismerkedés, lehetséges helyszínek keresése, az ott élők szokásainak, életmódjának megismerése, kapcsolatok kiépítése. A tervezése és építése ilyen körültekintő előkészítés mellett már gyorsan ment, annak ellenére, hogy még építés közben is sok korrekció volt szükséges, alkalmazkodás a változó körülményekhez. A későbbi használók és a tervezők építésbe való teljes bevonásával jöttek létre a projektek, a legelső például még az iroda létrehozóinak egyetemi évei alatt. A közösség bevonása azért is nagy kihívás volt, mert például Thailand és Indonézia azon részén, ahol az első projektek épültek, a köztulajdon teljesen ismeretlen fogalom. Az, hogy valami közös egyáltalán nem szerepel a köznyelvben. Az emberek először értetlenül álltak az előtt, hogyan is működhet egy olyan hely, amit mindenki használhat, de végül mégis maximálisan kiálltak a projektek mellett és időt, energiát nem kímélve segítettek, hogy létrejöjjenek.

A TYIN csapat célja az volt, hogy megmutassák, hogy összefogással, olcsó, egyszerű anyagokkal, vagy akár a szemét alternetív újrahasznosításával, de átgondolt munkával milyen kellemes, élhető tereket lehet létrehozni. Ezzel egy kisebb helyi folyamatot akartak gerjeszteni egy nagyvárosi szegény negyed kellős közepén, illetve vidéki városokban, hogy az emberek érezzék felelősebbnek magukat a környezetükért és a lehetőségekhez képest minél többet hozzanak ki belőle.

KIÁLLíTÁSOK

A http://www.visitbergen.com/no/begivenheter/Utstillinger/ weboldalon találhatunk információkat a városban az aktuális kiállításokról.

A bergeni Kunsthallban, 2 kiállítást néztem meg eddig. Az egyik Maghild Øen Nordahl statika című könnyed kiállítása, egy szoborszerű munkákból és installációkból álló sorozat. A másik a Chasing shadows című fotókiállítás, válogatás Santu Mofokeng 30 éves munkásságából. Dél- Afrikát és az emberek életét sokféle kontextusban mutatja be az apartheid időszaka alatt, többek között megkérdőjelezve az akkori időszak ismert fotográfiáinak objektivitását, politikai függetlenségét.