Molnár Adrienn: Helyszíni beszámoló Lisszabonból

BEVEZETŐ

Az első percektől fogva jó benyomással voltam a portugálokról, ezért is döntöttem úgy, hogy jó hely lesz számomra a szakmai gyakorlat szempontjából, de hogy természetesen építészeti oldalról is megmagyarázzam a választásom, a designhoz és a jó arányokhoz való érzéküket egyedülállónak tartom és a mai modern építészeti ízlésük rendkívül közel áll az enyémhez. Talán ezért is sikerült, gyakorlatilag az első helyen megjelölt irodához bekerülnöm. Mindezek mellett az is a terveim között szerepelt, hogy megtanulok portugálul, miután közel áll a spanyolhoz és a franciához és mind két nyelvet közel közép fokú szinten ismerem, de egy hónap után kiderült, hogy ez mégsem lesz olyan könnyű, mint ahogy azt ez előtt elképzeltem.

AZ UTAZÁS

Eljött az utazás napja, ahogy kell időben kint is voltam a repülőtéren. Több, mint fél óra sorban állás után, a szokásostól eltérően, a beszálló kártya kiállításánál előre tájékoztattak, hogy a gép három órát késik. Az információ mellé kaptam még egy kb. 1500 forint értékű étkezési utalványt, amit valamelyik helyi büfében lehetett beváltani. Gyors emailváltás a leendő lakótárssal (ez most nem a reklám helye, de ez nem jöhetett volna létre ha a kísérőim közül valaki nem rendelkezik “okos” telefonnal, utólag is megköszönve a feltalálóknak és a telefon gazdájának), hogy késik a gépem és hogy ez mennyire befolyásolja a délutáni programját, ugyanis úgy volt, hogy megvár amíg megérkezem, hogy átadhassa a kulcsom és csak utána megy le a barátnőjével Algarve valamelyik tengerparti városába, hogy ott töltsék a hosszú hétvégét. Mint gyorsan kiderült, ez nagyban befolyásolta a terveit, úgyhogy kerített egy jó barátot, aki majd átadja helyette kulcsokat. Azt is megírta, hogy hogyn tudok hozzá a legegyszerűbb módon eljutni a repülőtérről.

A gép végül 5 órai késéssel érkezett meg Lisszabonba. Szerencsére innentől kezdve zökkenőmentesen mentek a dolgok. Ahogy Rui tanácsolta, azon voltam hogy a csomagjaim összeszedése után szerezzek egy taxit, mivel nincs olyan metró vonal, amely érintené a repteret. Az információs táblákat figyelve hamar meg is találtam a taxi megállót, mivel viszonylag kicsi nekik is kb . olyan ferihegy 2 méretű a repterük. Ez úgy nézett ki, hogy egy több mint húsz méteres sorba kellett beállni, amivel párhozamosan körülbelül ugyan olyan hosszú taxisor állt. Az sofőrök a sor elejénél álltak csak meg. A rend kedvéért egy rendőr is segítette a beszállást, figyelve, hogy melyik csoport hány főből állt és nagyobb csoport esetén kisbuszt, kisebb csoport esetén normál méretű taxi járművet intett le, segítve és felgyorsítva az utasok tovább haladását, és elszállítását a reptérről.

Végre megérkeztem az új otthonomhoz, kedves lakótársam még kedvesebb barátja várt az esős lisszaboni éjszakában. Készségesen megmutatta, hogy hol mit találok, és hogy van e egyéb kérdésem. Engem az wifi jelszava érdekelt a legjobban és az ágyam helye, mivel eléggé kimerültem az út alatt. Szóval a legfontosabb információk átadása után jó éjszakát kívántunk egymásnak.

A SZÁLLÁS ÉS KÖZLEKEDÉS

Ami érdekesség, hogy annak ellenére, hogy egy új építésű házba költöztem be, valamikor a 2000-es évek elején épülhetett a társasház, cirko melegíti a vizet, és fűtő rendszer egyáltalán nincs a lakásban. Pontosabban itt ugyanazzal a berendezéssel, légkondival fűtenek és hűtenek.

Főként a http://housing.esn-lisboa.org/ oldalon keresztül kerestem szállást, ami első sorban erasmusos diákoknak lett kitalálva, de leonardosok is ugyan úgy használhatják. Előnye, hogy főként angolul teszik fel a hirdetéseket, de akadnak kivételek. Van olyan hirdető aki feltünteti az email címét, de van aki nem, ebben az esetben fel kell iratkozni az oldalra és azon keresztül tudsz érdeklődni a főbérlőnél, vagy tulajdonosnál, hogy kiadó e még az a lakás ami megtetszett. Lisszabonban, 250 eurónál olcsóbban nem igazán lehet szállást találni. Fontos végig olvasni, hogy mit kap a bérleti díjért cserébe az ember. Vannak olyan szállások, ahol az árban benne foglaltatik a heti takarítás és ágynemű csere stb. Na az enyém nem ilyen, viszont egy teljesen felszerelt lakásban lakom, ahol a hirdetésben leirtak szerint, valóban úgy érzem magam, minta otthon laknék.

Nálam a lakás keresésnél az volt a fő szempont, hogy rajtam kívül maximum egy-két ember lakjon még a lakásban és ha lehet akkor ők is portugálok legyenek, szóval így ha bármilyen segítségre lenne szükségem, akkor egy helybélitől tudok tanácsot és útbaigazítást kérni. A másik fontos szempont az volt, hogy jó környéken és metró megálló közelében vagy legalábbis valószínűsíthetően, tömegközlekedés szempontjából jó elhelyezkedésű legyen. Ennek megállapítására a google maps-et hívtam segítségül.

Szerencsére sikerült olyan helyet találnom ami mindezeknek a kritériumoknak megfelelt, viszont mivel május elseje előtt érkeztem, amit a lakótársaim pont házon kívül töltöttek, egyedül kellett rájönnöm, hogy hol szerezzek térképet, bérletet a tömegközlekedési eszközökre, és kaját jó áron. A legközelebbi metró megállóban útbaigazítást kaptam egy nagyon segítőkész egyenruhás bácsitól, akinek pont ez volt a feladata, hogy segítséget nyújtson azoknak akik újak a városban. Bár angolul nem beszélt, de cserébe nagyon lassan elmondta portugálul, hogy az Alameda nevű metró megállónál árulnak bérletet, legalábbis ezt vetten ki az akkor még inkább hiányos portugál tudásommal. Sajnos ott újabb segítséget kellett kérnem egy fiatalabb helybélitől, aki már beszélt angolul. Tapasztalataim alapján a fiatalok általában nagyon jól beszélnek angolul. Köszönhető ez azoknak az angol nyelvű filmeknek, amik eljutnak az országba és ahelyett, hogy szinkronizálnák őket, inkább feliratozzák. Mint kiderült, Portugáliában egyáltalán nem szinkronizálják a filmeket, csak azokat, amik főleg a gyerekeknek szólnak.

Bérletet a következő képen kell igényelni: kell hozzá egy személyi igazolvány, és egy igazolvány kép. Ki kell tölteni egy nyomtatványt, majd egy-két nap múlva el lehet hozni az elkészült kártyát. A kiállítás egyszeri 12 euróba kerül, ha sikerül megőriznünk épségben a kártyánkat, majd ezt a kártyát kell havonta feltölteni annak megfelelően, hogy csak a buszokra, vagy a metróra és a buszokra együtt szeretnénk e bérletet. Erről kapunk egy igazolást is, hogy hol és mikor vehetjük át a feltölthető bérlet-kártyát. Ha egy hónapra feltölthető kártyát akarunk akkor annak a neve, VIVA LISBOA. A metróra és a buszokra érvényes bérlet ára jelenleg 35 euró.

Mostanában elég sokszor előfordul, hogy sztrájkolnak a helyi “BKV”-sek, ezért előfordulnak fennakadások a közlekedésben. A metró megállókban hirdető felületen tájékoztatják az utasokat, hogy másnak x és y időintervallumban nem közlekednek a járművek, szóval ez elég rendes tőlük. Ami szokatlan lehet, hogy a buszokat le kell inteni, egyébként nem állnak meg, ha csak nincsen leszálló utas. Ami nagyon tetszik, és kár, hogy nálunk még nincsen ilyen rendszer, hogy minden buszmegállónak van egy száma, és ezt beküldve egy megadott számra, és mindig ugyan arra, másodperceken belül megtudhatjuk, hogy milyen buszok és előreláthatólag hány perc múlva fognak megérkezni abba a buszmegállóba. Ennek köszönhetően sikerült egyik alkalommal elkerülnöm azt, hogy ne a buszmegállóban állva várjak másfél órán keresztül a buszra, amikor éppen a buszosok sztrájkoltak, hanem inkább otthon megreggeliztem közben.

AZ IRODA

Az irodát az interneten keresztül választottam ki az alábbi szempontok alapján: munkáik stílusa közel álljon az ízlésemhez, a honlapjukból az tükröződjön, hogy az iroda nem egy személy köré szerveződik, hanem egy tervező csapatból áll, és hogy viszonylag könnyen megközelíthető helyen legyen az iroda. Így esett a választásom a Pedra Silva Arquitectos-ra. Ez egy fiatal építész csapat, ami természetesen a vezetőről kapta a nevét. A központtól fél-háromnegyed órára van az iroda a Carnide nevű negyedben. A busz pár méterre áll meg az irodától, a metró megálló pedig 5-10 perc gyaloglásra van. Egy közeli étterembe járunk ebédelni közösen, ha nem visznek be magukkal ebédet, de általában nem szoktak bent ebédelni. Délutánonként a szemközti pékségbe lehet leugrani uzsonnáért. Ez a környék olcsónak számít városi viszonylatban, ami azt jelenti, hogy 5-6 euróból lehet megebédelni, és további 1-2 euró ha veszünk valamit a pékségben, szóval napi 8 euróból el lehet lenni.

Tavaly május óta álltam levelezésben az irodával, azon tanakodva, hogy mikor lenne az az időpont, ami nekik is jó, meg nekem is, hogy megkezdhessem a gyakorlatot. Luis Pedra Silva szerencsére azt preferálta volna, ha olyan időpontban jövök amikor intenzív munkában tudok részt venni. Eddigi észrevételeim alapján, ők nem pályázatokból próbálnak fennmaradni, hanem minőségi munkájuk híre révén, ismeretségen keresztül, és kemény utána járással. Nekik eddig valahogy mindig akadt munkájuk, ennek ellenére mégis sokszor pénzszűkében vannak, mert rendszeresen visszatartják, nem fizetik ki a munkadíjukat. A bíróságra, azt mondják, hogy azért felesleges menniük, mert csak a sok századik eset lennének a bíróság asztalán, egy vagy akár több évbe is belekerülne, mire rájuk kerülne a sor.

Persze a megrendelések száma is lecsökkent az utóbbi időben, sőt pár héttel az érkezésem előtt úszott el egy igen nagyszabásúnak ígérkező munkájuk, amit közösen egy brazil építész irodával terveztek volna. Az együtt működéssel megnyertek egy pályázatot, amiből kifolyólag az ő tervüket építették volna meg valahol a portugál tengerparton, egy komoly szálloda és apartman ház komplexumot. A nagyrészt állami támogatásból felépülő projekt azonban egy ismeretlen oknál fogva megakadt, és az állami támogatás is elúszni látszik, ugyanis ha nem kezdik meg időben az építkezést, akkor átcsoportosítják az erre szánt összeget. Már pedig, a kiviteli terveknek már lassan el kellett volna készülniük ahhoz, hogy ez elkezdődhessen, viszont szerződés híján ezeknek az elkészítése természetesen szintén leállt. Főleg ennek a projektnek a kidolgozásában számítottak volna rám, de pár héttel az érkezésem előtt világossá vált, hogy ebből nem lesz semmi. Félő volt, hogy városnézéssel kell majd töltenem a hétköznapjaimat is, én mondjuk ezt se bántam volna.

Valamilyen csodával határos módon, felkereste őket egy moszkvai üzletember és a leendő felesége, hogy az interneten látták egy munkájukat, egy iroda belsőépítészeti fotóit, amelyik iroda a Fraunhofer nevű társaság megbízásából készült, és hogy nagyon megtetszett nekik, és hogy nekik is szükségük lenne egy hasonló szellemű saját iroda belső design kialakítására Moszkvában. Egy előszerződés már megkötésre került, és jelenleg túl vagyunk az első bemutatónkon is, amiben tájékoztatjuk a megrendelőket a gondolatmenetünk és koncepciónk kialakításának részleteiről.

Luis Pedra Silva egy rendkívül joviális, pozitív személyiség, aki sokat ugratja és szórakoztatja munkatársait, de emellett egy nagyon jó szakember, felelősségteljes, precíz, és emberséges. Első alkalommal azzal fogadott, hogy náluk nincsen főnök, és hogy őt amúgy sem tiszteli senki az irodában, majd nevetet. A többiek is rendkívül segítőkészek, pozitív személyiségek, sokat hülyéskednek a mellett, hogy minőségi munkát végeznek, és teljes mértékben elkötelezettei az irodának. Jelenleg összesen hatan dolgozunk folyamatosan, az alkalmazottak egy irodatérben, a vezető pedig a szomszédos szobában. Ezeken kívül van még egy irodahelység, egy kisebb tárgyaló, egy könyvtár/raktár helyiség, egy konyha fülke és mosdó, mindez kb. 70-80 m2-en. Az iroda inkább praktikus, mint designos. A tárgyaló és egyes falak tele vannak már megvalósult, vagy díjat nyert, vagy egyéb pályázatra készített renderekkel, fotókkal.

Luis szerint a legjobbkor érkeztem, mert pár hónappal ez előtt nem lett volna sok tenni való, mivel projekt híján voltak. Pár nappal az érkezésem előtt bejött két projekt – az egyiket már feljebb említettem – amikben a kezdetüktől, a koncepció megalkotásától a végéig, a részletek kidolgozásáig részt tudok venni. A két munka ugyan annak az orosz megrendelőnek készül Moszkvába, az egyik az Uralchem új irodájának a belső építészete, a másik a tulajdonos saját lakásának a belső építészete. Jelenleg a koncepció fázisnál járunk, ketten dolgoznak aktívabban ennek a kialakításán 3ds Maxszel és egyéb látványtervező programokkal.

Én eddig egy másik projekten dolgoztam egy külső munkatárssal együtt. Ez egy különféle belső, , főleg textil és műanyag burkolatokat árusító üzlet helyiség átalakítása, Bolon burkoló anyag bemutatására szolgáló bemutató teremmé. Ezt a projektet ingyen vállalta a cég, annak reményében, hogy lesznek további felkérések a jövőben a svéd Bolon cég részéről más bemutató termeik belső építészeti kialakításánál. Luisszal együtt, hárman mentünk el a helyszíni szemlére. Körülbelül másfél óráig tartott a helyszíni szemle és a tulajdonossal való konzultáció, illetve meggyőzése, hogy hajlandó legyen azokra a változtatásokra ami ahhoz kell, hogy egy mindenki számára eredményes projekt jöhessen létre. Luis szerint a projektek 90%-a a helyszínen dől el, és sok éves gyakorlat kell hozzá, hogy tudd úgy alakítani a beszélgetést, hogy végül a tulajdonos belássa, és egyet értsen a szükséges változtatásokkal.

Jelenleg én is az Uralchem új irodájának designján dolgozom, továbbra is a koncepció fázisnál tartunk. Luis azóta elkészített a megrendelő részére egy prezentációt, amin elmagyarázza nagyon részletesen, hogy milyen gondolatmenet mentén jutottunk el az egyes változtatásokhoz, és hogy 100%-ig tisztában legyen a gondolat menetünkkel és ha valamivel nem értene egyet akkor még időben kapjunk róla visszacsatolást. Ez a fázis véleménye szerint nagyon fontos, azért is mert hogyha a jövőben a projekt menete közben valamivel nem értenek egyet a megrendelők, vagy esetleg teljesen más gondolatmenet szerint szeretnék folytatni a projektet, akkor lesz egy “bizonyíték” arra, hogy az előzőekben egyet értettek bizonyos dolgokkal és mi ezek mentén haladva jutottunk a végeredményhez, az ő előzetes egyetértésükkel összhangban.
A rajzoló programok közül főként AutoCad-et használnak, de ugyanúgy ismerik és használják az ArchiCad-et is. Egyszerűbb tereket ezzel modelleznek.

Az iroda kiadásainak és a projektek nyomon követésében a Practical Project nevű portugál szoftver segíti Pedra Silva munkáját. Nekünk annyit kell tennünk, hogy minden nap kiválasztjuk, hogy melyik projekten, mit és mennyi időt dolgoztunk. A munkaidő hivatalosan fél 10-től délután 6-ig tart, de ha nem sikerülne beérnünk akkor tovább maradunk bent. Ebédelni együtt szoktunk egy közeli étteremben, ahol szigorúan helyi ételeket készítenek és kb. 5 euróért lehet megebédelni.

LISSZABON ÉS KÖRNYÉKE

Lisszabon központjában van egy nagy turista központ amit interneten a www.visitlisboa.com oldalon keresztül találtam. Egy épületen belül van a túrista információ, egy ajándék bolt minden féle dizájn szuvenírekkel, egy étterem és kávézó. Lisszabonról és portugáliáról szóló könyveket a központban is lehet találni, különféle ajándék boltokban, de térképeket én csak itt tudtam beszerezni.

Habár területre kisebb, mint Budapest, a város felfedezése nehézségeket okozhat, nem véletlenül hívják a helyiek más néven Lisszabont a „hét domb városának”. A semmiből nőnek ki az emelkedők vagy a lejtők.
Alfama a neve a vár aljában és azt egyik oldalról körül vevő negyednek. A várba, a várfal bejáratnál kell jegyet venni, és csak azzal lehet bemenni egyáltalán a várkertbe és bárhova a várnegyeden belül. Én ezt a programot későbbre tartogatom, viszont bejártam a régi városrészt. Keskeny utcák, régi de szépen felújított házak, éttermek, kilátó teraszok jellemzik. Viszonylag jó áron lehet itt ismerkedni bármelyik étteremben a portugál konyha remekműveivel.

A volt Expo területén ez alkalommal még nem jártam, viszont egy előző utam alkalmából már megfordultam ott. Építészeti szempontból mindenképpen érdemes kilátogatni arra a részére is a városnak. Ott helyezkedik el többek között Calatrava által tervezett vasútállomás és Siza portugál pavilonja is. A lisszaboni vasútállomás véleményem szerint az egyik olyan építészeti műalkotás amit minden építésznek meg kell látogatnia ha erre jár. Ízig-vérig Calatrava stílusát tükrözi, ha esetleg nem tudnánk akkor is felismernénk egységes stílusából.

Az egyik kedvenc közparkom, a Calouste Gulbenkian kert, ami nem egy szokványos park. Egyszerre ad helyet a Gulbenkian Múzeumnak, egy művészeti könyvtárnak, a modern művészetek központjának és egy szabadtéri színpadnak. Az 1969-ben épült együttest 2010-ben műemlékké nyilvánították. Gyakorlatilag egy művészeti központ egy tájépítészetileg megkomponált környezetben. Calouste Gulbenkian egy 20. század eleji műgyűjtő volt, halála után Portugáliába telepítették az összes gyűjteményét, ahol egy fedél alatt lehet megtekinteni őket, nem úgy mint Gulbenkian életében, hogy Párizstól Washingtonig, külön múzeumokban kényszerült elhelyezni gyűjteménye darabjait. Sajnos alkalmam még nem volt rá, hogy bemenjek a múzeumba. A ballett előadások és a hangversenyek mellett különféle művészeti eseményeknek is helyet ad a központ. Remélem, hogy lesz majd időm elmenni egy előadásra vagy kiállításra, legalábbis a terveim között szerepel.

Barrio alto nevű negyedbe még nem sikerül eljutnom, de a munkatársaim és a lakótársaim szerint egyaránt egy nagyon kellemes negyed, turisztikailag is rendkívül felkapott. Mivel a turista társaságok buszai rendszerint itt teszi ki a látogatókat Lisszabonban, ezen a környéken már borsosabb áron tudunk megebédelni, viszont rendkívül hangulatos órákban lehet részünk. Sok étteremben játszanak élő zenét, főként a saját portugál “gitárukon” játszó zenészek muzsikáját lehet itt élvezni.