Tóth Orsolya: Helyszíni jelentés Grazból

KALANDOS KEZDÉS, ELŐZMÉNYEK

Férjemmel közösen kezdtük meg a fogadóirodakeresést az erre a célra ideálisnak talán nem nevezhető decemberi időszakban. Célunk az volt, hogy nem szakadunk túl messzire, Ausztriában, Olaszországban vagy Szlovéniában probálkozunk gyakorlati helyet találni, de első helyen, elsősorban az én német nyelvtudásom miatt, Ausztria volt. Mivel a párom előrébb járt a portfolióösszeállításban, ő kezdett először emaileket irogatni angolul – mivel németül nem tudott – osztrák irodáknak, probálva felmérni a lehetőségeket, mennyire lehet az angollal boldogulni arrafelé. Elég hamar adódott is egy lehetőség a Boden-tó partján fekvő Bregenzben. Bár nagy fejtörést okozott a távolság leküzdése, ennek ellenére kezdtük magunkat beleélni és úgy nekem is megkezdtük a keresgélést a környékben, elsősorban Bregenzben, de a közeli német oldalon is kaptunk tippet, hol érdemes probálkozni gyakorlat ügyében. Már majdnem lefixáltuk a helyünk, amikor januárban váratlanul újabb ajánlatot kaptunk Thomas Puchertől, aki Grazban tart fenn egy nagyobbacska, jól menő irodát. 3 évvel ezelőtt még biztosan a távoli és több különlegességet, kihívást tartogató Bregenzet választjuk, de szülőként át kellett gondolnunk a lehetőségeket és kicsit racionálisabban dönteni, amellett a munkák volumene miatt a grazi iroda szakmailag valamelyest nagyobb kihívásnak tűnt. Így Graz lett a következő célpont immár az én keresésemben is. Nagy meglepetésemre nem kellet sokat várnom és kaptam pár személyes interjúra való felkérést. A tél leghidegebb napjait választva február elején kilátogattunk Grazba, ahol egy iroda kivételével nagyon szimpatikusak, nyitottak és kedvesek voltak. Sajnálatos módon a megfelelőnek ígérkező cég – ahol például lehetőségem lett volna ArchiCAD-del dolgozni – végül nem tudott fogadni, mert nem kapta meg azt a nagy beruházást, amire emberre lett volna szükségük. Nagyon sajnáltam, mert mint megtapasztaltuk Ausztriában, azaz Grazban is a legtöbb építésziroda AutoCAD-et használ, s bár mindkét programban van tapasztalatom, előbbiben nagyobb gyakorlatom van és szívesebben is dolgozom vele. Eredetileg nem akartunk egy helyre menni a párommal, de mivel az ő helye és Graz a Pucher irodában több embert is kerestek, ideális helyen feküdt és szimpatikus volt, így végül oda is elküldtem a jelentkezésem és szerencsére tényleg akadt hely a mérnök (engedélyes-kiviteles) csapatban, míg Gábor a pályázatosok között kezdett el dolgozni.

LAKÁS, BEKÖLTÖZÉS, KÖRNYÉK

Párom a gyakorlat megkezdése előtt kiutazott szállást foglalni és a szükséges papírokat elintézni. Én otthonról interneten keresztül segítettem a szükséges német kommunikációban, mert persze nem minden esetben lehetett angolul intézkedni. Család lévén nem választhattuk a – sokak által igénybe vett, olcsóbb – másokkal való együttlakást (WG Zimmer) és sajnos kollégiumban sem kaptunk férőhelyet. Fontos volt számunkra, hogy fél év után felmondható legyen, ezért az unbefristetként (határozatlan idejű felmondással) ajánlott lakások jöhettek csak szóba. A másik lényeges szempont volt a közvetítői díj-mentesség (provisionfrei), azaz inkább a privát ajánlatokat kerestük. Mint manapság itthon is, nagy a kínálat, de meglepődve szembesültünk vele, hogy gyorsan cserélődnek az ajánlatok, hamar elkapkodják a kiadó lakásokat. Sok emailezés, egy-két terepszemle után egy másfél szobás kedves kis lakásra sikerült szert tennünk Graz egyik kisvárosias kerületében, Andritzban. Az 56 m2-es bútorozatlan lakás 430 € került havonta a közös költséggel (víz-, csatorna-, szemétdíj, takarítás) együtt, a villanyt és a gázt pedig ezen felül kellett még fizetnünk. Meg kellet oldanunk a lakás bebútorozását (mert csak konyhabútor volt), a közműveket a saját nevünkre íratni és az internetet is magunknak előfizetni.

Sajnos a közvetítői díj-mentességet nem sikerült megúsznunk. A lakást az alatta lévő bank (Steiermarkische Sparkasse) a saját tulajdonú ingatlanközvetítő irodán keresztül árulta, de az általános díjakkal ellentétben nem kettő, hanem csak egy havi provisionért. Magyarországon tudtommal a kiadó ill. eladó személy fizet a közvetítőnek, Ausztriában ezt ráterhelik a bérlőre ill. vásárlóra. Rosszban a jó, hogy így legalább a közvetítőirodát megbízhatóbb partnernek és profi ügyintézőnek érezhettük. Természetesen kauciót (3 havi) is kellett fizetnünk a legelején, de ez minden kiadó lakás esetében így van itthon is. Mivel nem terveztünk az ösztöndíj után feltétlenül kint maradni, ezért az 1 éven belüli felmondhatóság fontos volt számunkra. A határozatlan idejűként hirdetett lakások (unbefristet) – mint a miénk is – bármikor felmondhatóak a bérlő részéről általában 3 havi felmondási idővel, viszont a bérbeadó például nem mondhat fel törvényesen, csak rendkívüli esetben, mint mondjuk a bérleti díj nem fizetése.  Ennek eredményeképpen állítólag sok öreg bérlő nevetséges összegekért lakik az albérletében. A lényeg azonban, hogy kevés ilyet kifogni. Az általánosabb az, hogy határozott idejű szerződéssel 3-5 évre kínálják az ingatlant. Ez esetben a bérlő 1 évig nem mondhat fel és utána is csak 1-3 hó felmondási idővel.

A költözködéshez a család segítségét vettük igénybe. Szerencsére a könnyen szétszerelhető és összerakható IKEA-s bútoraink és egy kisebb furgon birtokában ez megoldható volt ekkora távolságra. Saját bútoraink között otthonosabban éreztük magunk és egy bútorozott lakás drágább is lett volna. Van ahol külön biztosítékot (Ablöse) kérnek pl. a berendezési tárgyakra.

Andritz, Andrizter Reichstrasse 29.

Szűkebb lakhelyünk, Andritz korábban önálló kis település volt a nagyvárostól északra, csak mintegy 70 évvel ezelőtt vonták össze Grazcal. Az egykori kisváros fejlődése szempontjából meghatározó volt a 19. század közepén Kőrösi József alakja, aki fiatalon Szegedről ideérkezve a láncgyár munkásából egyedüli tulajdonossá küzdötte fel magát, majd újabb fémipari gyárat is alapított, a hatalmas, ma is üzemelő Andritz gyár elődjét. A világhíressé növekvő gyár hajócsavaroktól, turbináktól kezdve az egyszerű hétköznapi tárgyakon át sok mindent gyártott és ma is meghatározója Graz északi legészakibb kerületének annak központjában elterülő épületeivel. Az alapító az akkori kis településen iskolát, a munkások számára pedig bérházakat épített, ma a Körösistrasse őrzi a nevét, mely utca a kerületet a központtal köti össze a Mura mellett haladva.

Andritzban a környék nyugodt, kertvárosias jellegű, helyenként különböző időszakokból származó nagy területű lakótelepekkel, újonnan épülő lakóparkokkal és rengeteg zölddel. Graz egyéb részeihez képest kevés az újonnan betelepülő sokféle náció, az itteni iskolákban 90% körüli a német anyanyelvű gyerekek aránya szemben egyes déli illetve belvárosi kerületekkel, ahol ez az arány akár 40-50% is lehet. Mindezen tényezők eredményeképpen ennek a barátságos, csendes kertvárosias hangulatú városrésznek  az ingatlanállománya átlagosan a 2. legdrágábbnak számít a grazi piacon belül.

Sokan nem tudják, de Ausztriában 3 napot meghaladó kinn tartózkodás után le kell jelentkezni a házunkkal átellenben lévő andritzi kerületi hivatalnál. Ideiglenes tartózkodás (Nebenwohnsitz) és tartós ott lakás (Hauptwohnsitz) esetén is meg kell jelölni a lakcímet. Természetesen ez csak az életvitelszerűen kinn tartózkodókat érinti, például a turistákat nem. Mivel a mi esetünkben fél évről volt szó, mi is lejelentkeztünk – természetesen a bérbeadó hozzájárulásával – és megkaptuk a névre szóló Meldenzettelünket, ami az itthoni lakcímkártyához hasonlatos igazolás, de plasztikkártya helyett egy sima A4-es papír formátumú lap volt. Ritkán volt rá szükség, de például a közműszolgáltatóknál, bölcsi igényléshez és az internetszerződéshez is ezt kérték.

Gépjármű, parkolás, tömegközlekedés

Graz viszonylagos közelsége miatt a saját gépkocsival történő kiutazást választottuk. Mivel a 2 és fél éves kislányunkat is vittük magunkkal ezért mindenképpen így tűnt a legkényelmesebbnek. Sajnos a mi lakásunkhoz nem tartozott parkolóhely. A környéken kevés szabad hely akadt, így már az első pillanattól kezdve némi problémát jelentett a gépkocsink elhelyezése. A városi tömegközlekedés kiépítettsége és jól szervezettsége nem is igényelte, hogy használjuk az autónkat Grazon belül. Közlekedés szempontjából a lakás is ideális helyen feküdt. A villamos és buszmegálló 5 percre volt tőlünk, 20 perc alatt kényelmesen beértünk a belvárosba átszállás nélkül, kényelmes, tiszta, légkondicionált villamossal vagy busszal. A munkahelyre történő bejárás is csak napi 2*20 percet vett igénybe és átszállni sem kellett, a busz szinte az iroda előtt tett le. A bérlet 40 euró körül volt.

A jól kiépített tömegközlekedési és bicikliút hálózat mellett a belvárosi parkolás szigorított és költséges, ezzel is csökkentve a belvárosi autósforgalmat, dugók kialakulását. A lakásválasztásban fontos szempont volt, hogy Andritz mindkét, a kék és a zöld (különboző díjszabású) parkolási zónán is kívül esett, így ha sikerült valahova leparkírozni, akkor legalább nem kellett fizetni érte.

Internet, telefon beszerzése

Nem is gondoltuk volna, hogy fél éves időtartamra nem is olyan egyszerű rendes internet szolgáltatást igénybe venni. Az előfizetések minimum 1 évre szólnak, a határozatlan idejűek viszont jóval drágábbak és általában fix adatforgalmúak. Hosszas utánajárás eredményeként végül rátaláltunk egy nekünk kedvező pont 6 hónapos előfizetésre a Georg-nál. Bár ez is fix adatforgalmú szolgáltatás volt, de elégségesnek bizonyult a családdal, ismerősökkel történő szükséges kapcsolattartásra és az esetleges ügyintézésre, tájékozódásra. Beszerzéséhez Graz legnagyobb Saturn áruházába kellett ellátogatnunk és ott szerződést kötni. Valójában egy kedvező mobilinternetről volt szó, mely usb stickként jelszó ismeretében bármilyen gépről használható volt. Az elhasznált adatforgalmat interneten keresztül a szolgáltató honlapján tudtuk nyomon követni. Számomra ez új tapasztalat volt, mert eddig csak előfizetéses korlátlan internetet használtunk.

Telefonáláshoz a Bob kártyás szolgáltatását választottuk, amit később sem bántunk meg, mert sikerült egyetlen egy plusz feltöltéssel (2*14,9+10 Euro) kihúzni a fél éves gyakorlatot. Grazban minden postán lehet kapni, az aktiválása sem bonyolult és nagyon kedvező percdíjai vannak belföldi beszélgetésre. Így könnyen tudtunk egymással és a kinn szerzett ismerősökkel kommunikálni. Külföldi hívásokra nem volt alkalmas, de az itthoniakkal egyébként is a már jól bevált Skype programmal tartottuk a kapcsolatot.

BÖLCSI, TAGESMUTTER, BABYSITTER

Kulcsfontosságú feladat volt a munkavégzéshez kislányunk elhelyezése is a munkaidő tartamára. Ennek ügyében már itthon elkezdtem érdeklődni, felvenni a kapcsolatot a grazi bölcsödéket, óvodákat összefogó Kinderdrehscheibéval. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy Ausztriában is kevés a hely a bölcsődei ill. óvodai intézményekben. Nehéz bekerülni egyébként is, de évközben szinte lehetetlen. Az ausztriai juttatási rendszer teljesen más mint a miénk. Több úgymond Gyedet kap a gyermeket nevelő szülő – a magasabb fizetésekhez mérten – viszont csak max 2 évig. Ezzel rákényszerítve az anyákat, hogy hamarabb visszaálljanak dolgozni és gondozásba adják gyermeküket, akár már 1,5 évesen. A korai gondozásba adáshoz azonban nincs megfelelő számú férőhely, ezért kialakult egy Tagesmutti (pótmama) rendszer, mely nagyon elfogadott és gyakori megoldás a bölcsi ill ovi helyett. Egy képzett – vizsgával rendelkező – Tagesmutti 4-5 gyereket vesz gondozásba a saját lakásában, előfordul, hogy a sajátjai mellé. A Kinderdrehscheibe-nel a Tagesmutti rendszert is felügyelik és segítenek a megfelelő pótmama keresésben is. Elvileg tudják, hogy mikor, hol van üresedés és értesítik az érdeklődőket. Mivel bölcsödébe nem sikerült végül bekerülnünk, így induláskor a pótmamarendszert vettük igénybe. Ez nem volt olcsó és nem is volt problémamentes, a szomszédos Geidorf kerületbe vittük reggelente Lilit és 5 körül már érte kellett menni. Később a grazi magyar babaklub révén kiderült, hogy a közelünkben, Andritzban is laknak páran – magyar kisgyerekes családok ­- és szívesen barátkoznának velünk a babaklubon kívül is és gyerekfelügyeletet is vállalnak. Így adódott, némi szervezéssel, hogy Lilinek végül több pótmamája is lett és még játszópajtást is kapott mindig mellé, lefedve az egész munkahetet. A nyár már bizonyos értelemben könnyebb volt, jelentős részét a mamákkal illetve nagynénikkel tölthette, részben otthon, részben kint nálunk Grazban. A munkahelyen pedig megértőek voltak, ha olykor korábban kellett elmennem vagy később tudtam csak érkezni, valamint lehetőségem volt egy-egy nap otthonról is dolgozni esetleg a hétvégén bepótolni egy-egy csomópont megrajzolását.

no images were found

MUNKAVÉGZÉS A ‘SALK’ CSAPATBAN

Az iroda két nagy csapatra oszlik. Az úgymond kivitelező részleg, ahol én is dolgoztam engedélyezési és kiviteli tervek készítésével és a kivitelezési munka felügyeletével volt megbízva. A többi munkatárs pályázatokkal, koncepciók kidolgozásával foglalkozott és projekt előkészítést bonyolította. A megbeszélések a mi csapatunkban német nyelven folytak, szemben a másik részlegen használt angollal. A hétfő délelőttönként tartott ‘office meetingek’ azonban kizárólag angol nyelven történtek, így itt általában Gáborra voltam utalva. Az én csapatom főleg idősebb munkaerőből állt és főleg osztrákokból, kivéve a nyár folyamán a másik teamből hozzánk csatlakozó Dorotát illetve az érkezése után egy pár hétig Florian mellett kezdő Joannát, egyszóval a lengyel lányokat valamint engem. A mi részlegünk jellemzően sokkal kevesebbet éjszakázott vagy hétvégézett mint a férjeméké, ilyenek csak egy-egy esetben fordultak elő a hat hónap alatt. Nagy örömömre több apukát sikerült megismerni a közvetlen munkatársak személyében: Clausnak és Edinek egészen nagy, iskolás korú gyerekei vannak, Flonak a mi lányunk korú kisfia, Robertéknek kiskutyájuk és gyedül Hannes volt még agglegény. Így nem volt gond percre pontosan felállni a munkaidő lejártával, hiszen a többiek is rendszerint így cselekedtek. A munkákat Cristopher Degen fogja össze, ő volt úgymond a közvetlen főnökünk és általában hetente vagy kéthetente történt Thomasszal közös egyeztetés, amikor mindent kinyomtattunk és a belső üvegfalakra felragasztva mindent közösen végignéztünk, végigbeszéltünk.

FUTÓ PROJEKTEK

Az amstetteni iskola kivitelezése

2011 végén indult az alsó-ausztriai Amstettenben a korábban pályázati eredmény folyományaként az oda tervezett iskolaépület kivitelezése. A kész kiviteli tervek ellenére a belsőépítészeti burkolatok, a technikai megoldások pontosítása, a homlokzatburkolat véglegesítése és a művezetés minimum egy teljes embert kíván, ez pedig Florian volt. Ő heti rendszerességgel utazik a helyszínre ellenőrízni a munkákat és dokumentálni a haladást vagy a megoldandó feladatokat kezelni. A projekttel napi szinten foglalkozik még Hannes valamint Thomas volt felesége, Christa is, aki elsősorban a belső terek burkolatainak, színeinek kiválasztásában segédkezett a munkák ezen szakaszában.

Salzburgi kórház laborépülete és parkolóháza

A salzburgi kórház új épületkomplexumának tervezése több szakaszos, legalább 2-3 évre elhúzódó tervezési munkát jelent az iroda számára. A eddig aláírt szakasz a laborépületre és a parkolóházra szól, amely egységek dél felől, az itt fekvő vasútvonal irányából zárják majd a kórház egyre jobban beépülő parkját. A két épület tervezése és engedélyezése után, a kiviteli tervek elkészültével megkezdődik az építkezés, melynek zárultával a meglévő laborépületből az egyes osztályok átköltöznek az újba, a régit pedig elbontják, hogy helyet adhasson a további épületrészeknek, a komplexum fennmaradó, egyelőre csak pályázatban kidolgozott épülettömegeinek. A párhuzamosan, de külön kezelt egységként futó épületek közül előrehaladottabb állapotban a parkolóház állt, mikor bekapcsolódtam a munkákba és ez a körülbelül két hónapos csúsztatás vonult végig az ütemtervünkön, nagyjából elkerülve, hogy az egyes szakaszok leadásai egybeessenek. A parkolóház második vázlatterve (Entwurf) után például volt idő a labor első vázlattervére (Vorentwurf) plusz munkaerőt bevonni és így tovább az engedélyezésig. A laborépület engedélyezési tervét 2012 decemberében kell leadni. Az egyes épületeknek, mint különálló projekteknek külön felelősük van, a parkolóházzal kapcsolatosan ez a személy Robert, a labor épület esetében elsősorban Edi az, akin keresztül minden információ be- illetve kimegy.

A tervezéskor állandó és elsődleges szempont a költségek számontartása és épület bekerülési költségeiből való faragások lehetőségeinek a feltárása. Ennek elsődleges oka, hogy az előirányzott büdzsé minimum kétszereséből valósítható csak meg a tervezett építészeti program az iroda jelenlegi számításait alapul véve. A hatalmas különbség a projektet és a pályázatot előkészítő mérnökcég pontatlan számítási modelljeiből fakad, hiszen a kalkuláláskor mintának vett hasonló épületek értelemszerűen nem rendelkeztek azokkal az egyedi tulajdonságokkal, amelyek a helyszínen rendelkezésre állnak és amit meg kell valósítani, a modelleket pedig nem részletezték a vélhetően már akkor is rendelkezésre álló információk beépítésével. Hogy csak két példát említsünk: az épületek alapozása során a felső talajréteg gyenge teherbíró képessége miatt 40 m mélyre lefúrt cölöpöket kell alkalmazni az eredetileg számításba vett sima pontalapok helyett; illetve laborépület esetében csak a technológiaként ténylegesen bekerülő gépészet beépítése majdnem fele a teljes épületre szóló költségvetésnek. A béka lenyelése egyelőre nem megy könnyen, ez folytonos alkudozásokban ölt testet illetve minden lehetséges helyen az olcsóbb megoldások választásával, – de a büdzsé és a program is marad egyelőre. Amit sikerült talán elérni az eddigi tárgyalások során a kórházzal, hogy nagyobb súllyal vegyék figyelembe az építésziroda, mint a mérnöki előkészítő iroda szavát, számításait, kalkulációit. Tehát tipikusan az az eset, mikor az építészek a megrendelő helyett is dolgoznak annak érdekében, hogy a végeredmény vállalható legyen vagy hogy ne a kivitelezés kellős közepén derüljön ki, hogy nem lesz elég a pénz. A huzavona lényege persze az lenne, hogy némi áldozattal, de végül a tartományi szintre eljutva nyílvánvalóvá váljon, hogy kevés az eredetileg tervezett költségkeret és a megvalósítás érdkében növelni kell ezt. A malmok szépen lassan, de őrölnek…

Az első, épülettel ismerkedős munkáim a költségkalkuláláshoz szükséges anyag- és négyzetméterkimutatások voltak az előbb említett elvek mentén Cristoph számára, aki különféle költségkalkuláló programok segítségével állította össze és tartotta számon a költségcsökkentések és az egyre részletesebb tervezés során felmerülő újabb vagy pontosabb kalkulációk számait, az egyes tervezési szakaszok szerinti felosztásban. A legalább kéthetente sorra kerülő egyeztetések során aztán ezek a számok jelentették a beszélgetések fő irányvonalát, hogy aztán újabb költségcsökkenést és újabb kalkulációt generáljanak. Egy-egy alkalommal már a vonatról hazafelé telefonon megkaptuk az utasításokat, mit változtassunk, milyen számokat hozzunk ki újra a lehető leggyorsabban, így hárman álltunk neki a lapok összeállításának, hogy még aznap este Cristoph neki tudjon állni dolgozni velük. Ezeket a munkákat nem különösebben szerettük, nem kell részleteznem talán.

Parkolóház

A gazdaságosságnak persze nagy szerepe volt már a pályázat elbírálásakor is. A vasbeton szerkezetű, 11 szintes parkolóház költséghatékony és kompakt kialakításának nagy szerepe volt abban, hogy az iroda nyerte el a komplett pályázatot, hiszen minimális területen, mindössze két szint mélygarázzsal tud megvalósulni a megfelelő számú gépkocsi elhelyezése egy hosszanti elrendezésű, a beépítési magasságokat éppen kihasználó épületben. A választott modell ugyanis két egybefonódó, folytonos hosszanti spirálú, két végponton irányt váltó rámparendszer volt, ahol a parkolás is a 4,4%-os lejtésű 6,5 méter széles rámpákról történik. Az egymás felett futó rámpalemezek közül minden második szolgál felhajtásra, minden második lehajtásra, a kettő közötti váltásra pedig az ellentétes lejtésű, rámpapárok (egyetlen vonalban) közös magasságú részén, közepüknél van mód – de csak szintenként felváltott irányban.  Az eredeti koncepció tartalmazott még egy kis köríves „csigarámpát” is a lehajtás számára az épület egyik sarkában, ez azonban mostanra kikerült a tervekből, makettben és a mindig elől lévő pályázati tablókon azonban még megtekithető.

Az épület egyedüli attrakciója, a struktúráján,  felépítésén túl, a beton lamellákból „szőtt” hosszoldali félig nyitott-félig zárt homlokzatformálás, amely vizuálisan a lehető legnagyobb szögből probálja kitakarni a parkoló autók látványát. Talán a fehér szín erősíti fel az asszociációt, de a szintek előtt elhaladó hosszú, függőleges, tengely körül elcsavarodó lamellák hosszára összehajtogatott és elcsavart papírlapokra emlékeztetnek, együttes látványuk pedig egy origami alkotást idéznek fel. A panelekből minden harmadik rendelkezik tényleges tartószerkezeti szereppel, két pillér között pedig két kisebb „papírcsík” sűríti tovább a képletet. A bütühomlokzatok kialakítására ettől eltérő, könnyedebb kialakítású. Belső nevén „Blumenfassade”-ként hivatkoztunk rá és egy igazán olcsó megoldásként lett kitalálva, 10/100-as acélhálóra rögzített, mintára vágott hőszigetelőpanelek alkalmazásával. Bár a csavart beton lamellás homlokzat technikailag nem egyszerű megoldás, összességében elmondható azonban, hogy nem használ különlegesen drága anyagokat, technológiákat. Ezért is volt némileg mellbevágó néhány teljesen téves számmal lehozott salzburgi cikk, amely a kórház építésének feleslegesen magas költségeivel futott téves, megtévesztő és populista köröket. További költségkímélő, racionális döntés volt, hogy a minden oldalról az időjárásnak kitett épület teteje sem kerül lefedésre, hanem belső vízelvetezés oldja majd meg a csapadékból származó problémát.  Hó esetén a legfelső szint egy része használaton kívül kerül és hókotró jármű segítségével erre az épületrészre kerül a leesett hó kupacba. Vicces gyűjteményt sikerült összeállítani a kollégáknak azokból a levelekből, amelyek ezt a problémakört járták körül a megrendelő és a projektcég részéről, már-már túl aggodalmaskodó hangvételük miatt. Egészen pontosan egy személynek lett ez a vesszőparipája és az egyetlen és általa egyedüliként falkarolt téma, amelyben a projekt egészéhez hozzá tudott szólni, de emiatt legalább fontosnak érezhette magát. Az iroda feladata persze az, hogy minden felmerülő kérdésben szakszerű, megnyugtató választ tudjon adni, így válaszként le kellett írni azokat a sorokat, hogy „ igen, a statikusok tudják, hogy a hónak is súlya van és igen, számoltak is vele”, „igen, egy négyzetméterenként több 10 KN teherre és hóteherre is tervezett parkolóház födéme el fogja bírni az összegyűjtött havat is” vagy megmutatni számára, hogy létezik olyan hókotró is, ami nem teherautó méretű, hanem inkább olyan ,mint egy nagyobbacska négykerekű, vezethető fűnyíró, súlya nem több, mint 3300 kg és beszerzése és karbantartása még mindig olcsóbb, mint plusz tartószerkeztet, födémet, és tetőszerkezetet építeni.

Az épületet és a csavart beton homlokzatot bemutató paneleket Claus modellezte meg az iroda által újonnan használatba vett és még mindenki számára kicsit ismeretlen Revit BIM-rendszerű program segítségével, innen kerültek vissza AutoCAD-be a metszetek és a homlokzatok rajzai is. Ezek jelentették azután az engedélyezési terv mellé szerződésben vállalt elvi részletrajzok (leitdetail) egy jelentős , a homlokzati paneleket bemutató részét, melyekről kiderül az egyes csavart lamellák különböző metszékekben kialakuló keresztmetszete, a lamellák közötti korlát kialakítása vagy a lamellákat összefogó felfelé elkeskenyedő lemezszél vízszintes felületén kialakuló vízelvezetési probléma megoldása. A virághomlokzat megrajzolását Dorota kapta feladatul, aki korábban a fő homlokzatrajzoló volt a pályázatos csapatban is. A többi csomópont az én feladatom volt, ezek közül pedig  a legégetőbb az egyirányú közlekedéssel rendelkező, egymással ellentétes lejtésú, középen találkozó rámpapárokat összekötő, szintén egyirányú átkötés kialakításának a vizsgálata, megtervezése és megrajzolása volt. A megoldást nehezítette, hogy  a rámpák két oldalán lévő parkolóhelyek plusz lejtéssel rendelkeznek a rámpákra merőleges irányban, így ki kellett szerkeszteni a kétfajta lejtés összeadódásából származó esésvonalt és az ebbe az irányba eső lejtés mértékét is. A sejtésünketés matematikai megoldásunkat ArchiCAD segítségül hívásával sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. Szerencse, hogy Claus is jól ismeri a programot, az egyetemen oktatta is a Graphisoft alkalmazásában, így ezt a kérdést könnyen ki tudtuk  ily  módon pipálni közösen. Az átkötés megoldására pedig Roberttel dolgoztunk ki egy egyszerű megoldást, ami a legfrappánsabban kezelte a különféle lejtésekből adódó magasságkülönbségek problematikáját. A parkolóhelyeken használatos ellenlejtést az átkötés szélein egyszerűen monolit vasbetonból kiöntött szegély segítségével megállítottuk, csak a fő lejtést továbbfuttatva, majd a parkolóhelyek közötti átkötő rész sarkát az adott lemezzel ellentétes irányban, háromszög alakban felhajtottuk (értsd: ellenlejtést építettünk rá) olyan magasságig, hogy az épület középvonalában, az átkötő út közepén a kialakuló lemezszél vízszintes legyen, a túloldali, középpontosan szimmetrikus lemezzel gerincet alkotva. Alaprajzban két vápa és egy gerinc jött létre, 4 egyforma derékszögű háromszögre osztva az átkötőutat. A megoldás jóval egyszerűbben kezelte a problémát, mint korábban Claus modelljében szerepelt, azonban, hogy őt is meggyőzzük, polisztirolból is megmaketteztük a kiszerkesztett rajzok alapján a kialakuló, utólag már nem bonyolult formát. Az középpontosan szimmetrikus ellenlejtésekkel létrejövő lejtés 2,8%, a vápa aljától a gerincig mért legmagyobb magasság pedig 14 cm lett. Figyelembe véve, hogy az autó kerekei nem a legszélen haladnak, a hepehupás folyosón az egyes kerekek helyén kialakuló magasságkülönbség körülbelül maximum 10 cm lehet, amit el kell bírnia a kocsik felfüggesztésének, de ebben a kérdésben még egy közlekedésmérnök véleményét még érdemes lesz kikérni. További részletrajzokon a lépcsőházak attikamegoldását és víznyelőjét rajzoltam meg 1:5 léptékben. Itt kétféle megoldást is ki kellett dolgozni. Egyet a hagyományos, épített attikával, az energetikus által megadott rétegrend szerint bitumenes vízszigeteléssel, egyet pedig az engedélyezési tervben ábrázolt attikamagassággal, ami a lejtést adó beton magasságával már le is volt tudva. Ez utóbbi  esetben valódi attika helyett visszahúzott fémlemezre hajtott műanyag vízszigetelést alkalmaztunk. A két megoldás között homlokzatban 30 centiméter különbség adódott, így utóbbi ment tovább a végleges verzióba. Apróbb kidolgozandó részletek voltak még a dilatáció kialakítása dilatációs profillal és a forgalomszámlálás számára kialakított süllyesztékek megrajzolása. További érdekes, immár inkább photoshopos feladat volt a lemezeket fedő ipari műgyanta burkolat színeinek kiválasztása és színvariációk készítése RAL kódok megadásával mintegy javaslatként, pluszban jelölni kellett a parkolóhelyeket elválasztó vonalak, a számozások és a gyalogos útvonalak pozícióját, méretét, megjelenését.

Az elvi csomópontok megrajzolása volt valószínűleg a legrészletesebb rajz, amit az iroda készít majd az épületről, lévén a megrendelő kórház vezetésének egyértelműnek látszik azon szándéka, hogy a kiviteli terveket ne az irodától rendelje meg, hanem a kiválasztott generálkivitelezővel terveztesse meg. Erre a szerződés lehetőséget ad neki és erre készül 90% az iroda is. Miután tehát ledokumentáltuk az engedélyezési tervet és az utána kiadtuk a részleteket, várhatóan véget is ért az iroda szerepe a továbbiakat illetően. Érdekesség, hogy Ausztriában két helyen történik az engedélyezés, az alap hatóságon kívül külön osztály foglalkozik a munkahelyekkel kapcsolatos, a munkavállalókat védő elvárásokkal (Arbeitnehmer-Innenshutzgesetz), amelyeknek legalább olyan részletes szabályzata van, mint az egyébként az egyes tartományok által használt összefogó építési szabályrendszernek. További érdekesség, hogy a külön tartományi rendszeren kívül kidolgozásra került egy átfogó, országos építési szabálygyűjtemény, ezt azonban nem vette (még) át minden tartomány, Stájerország például egy éve áttért rá, de Salzburg például továbbra sem. Egy Salzburgba tervező grazi tervező építész tehát minimum négyféle mérettáblázatot tud elővenni ugyanannak a lépcsőnek a kialakítására az ÖNORM szabványrendszeren kívül: a nemrég még érvényes stájert, az újonnan kialakított egységes OIB Richtlinie-t, a Salzburg tartományban használatosat és az ezeket valószínűleg felülíró, a munkahelyi előírások támasztotta követelményeket, mert valószínűleg ez lesz a legszigorúbb, akkor is ha csak egy évben egyszer használt szervízlépcsőről van szó. A legmeglepőbb azonban az volt számomra, hogy az engedélyezési hatóságnak 6 hónap (!) áll rendelkezésre, hogy megadja a beadott építési kérelem alapján az engedélyt.

Laborépület

A parkolóházzal párhuzamosan futó projektben némi túlzással szinte én voltam, aki először új vonalat a pályázat leadása óta. A januárban megkezdett munka rengeteg előkészítést és az egyes kórházi osztályok vezetőivel folytatott konzultációt igényelt az érintett szakági tervezők, mint az orvostechnológus bevonásával és aktív közreműködésével. A még szabadon változtatható program meglévő kereteit használva megkezdtem Edi irányításával az egyes helyiségek előre összeállított blokkokkal történő bebútorozását azokban a helyiségekben, elsősorban irodákban, ahol nincs komoly orvosi műszer. Utóbbi helyeken a szakági konzulens rajzait vettük át, xrefként a mi rajzunk alá helyezve, szükség esetén egyeztetve az ütközésekről. Másik feladat volt a tűzszakaszhatárok rajzunkban történő elhelyezése a szükséges zsilipekkel a tűzvédelmi szakértő rajzait alapul véve, több helyen racionalizálva, majd átdolgozva az alaprajzi változások függvényében.

Szintén a tűzvédelemmel összhangban el kezdtem az egyes nyílásokból ajtókat csinálni, felírva az egyes előírt tűzállósági fokozatokat is. Az ajtók elhelyezése szintén blokkokkal történt, de automatizáltabb formában, aminek a hátteret egy külső, külön megírt program adja. Ez a külön kis program több száz, részben az alap AutoCAD-ből örökölt billentyűkombinációt ismer és segítsége nagyban megkönnyíti a nem eléggé kifinomult, általános szerkesztői és nem kifejezetten építész program, az AutoCAD alap verziójának használatát. Az ajtók esetében három-négy kombinációt volt érdemes munka közben fejben tartani: ‘tb’, ‘tbe’, ‘tbd’, ‘tbr’ – vagyis ajtóblokk (Türblock) lehelyezése, ajtó szerkesztése (edit), ajtó forgatása (drehen) és ajtó frissítése (regen): jól láthatóan keverve a németet az eredeti angol programnyelvvel. A program további érdekessége volt, hogy a kódok segítségével letett tárgy különböző részei, feliratai egyből, külön előválasztás nélkül a megfelelő és így egyben megfelelő színű (bylayer) fóliákra kerültek. Ugyanezen az elven lehetett forradalmi módon a programban amúgy egyáltalán nem létező, frissíthető helyiségpecséteket létrehozni , szerkeszteni az ‘rb’ kód és alparancsainak alkalmazásával, készítéskor a polyline közepébe kattintva. Mindezek a parancsok feltételezik egy általánosan használt fóliastruktúrát és szabályrendszert, amely minden rajzot az iroda számára uniformizál, a jól bevált tollvastagságok, tollszínek használatával, a hatchek és a vonalak automatikus sorrendjének kezelésével (fólia neve alapán). A dinit kód használata volt még különösen hasznos, ezzel léptéknek megfelelő kótázási méreteket és szövegméreteket lehetett beállítani, ami a már meglévő kótákat nem írta felül, csak az újakat igazította a megváltozott léptékhez. Szerencsére volt külön kód, az ‘y’, mellyel a tulajdonságokat át lehetett másolni egyik szövegről a másikra, egyik kótavonalról a másikra. Továbbá hasznosnak bizonyultak a különböző szín-, fólia- és egyéb tulajdonságok alapján szelektív kijelölést végző gombok még. Minden hasznos programfunkciót persze nem volt lehetőségem megismerni, ha azonban valami segítség kellett kérni a programmal kapcsolatban, tudtam, hogy kihez kell fordulni: az amúgy kicsit marcona Hannes mindig kifejezetten boldog volt, ha valami újat megmutathatott a gyakorlatosoknak vagy bármelyik másik kollégának. A néhány hónap alatt, míg AutoCAD-del dolgoztam, valamennyire sikerült megszeretni a programot, ez azonban nagyrészt a kiegészítő mellékprogramnak volt elsősorban köszönhető. Ez utóbbival egy baj van: a kollégák szerint is elsősorban grazi irodák használják csak (tudomásuk szerint), így elképzelhető, hogy máshol nem fogom tudni használni és kamatoztatni az itt megismerteket.

Visszatérve a laborral kapcsolatos munkákra, feladataim közé tartozott még új metszetek vagy a tetőfelülnézet rajzainak elkészítése a víznyelőkiosztással, a gépészeti kiszellőzésnek és beszívásnak lehetőséget adó süllyesztékek megrajzolásával, a   visszahűtő gépészeti berendezések elhelyezésével vagy az oxigéntartályt bemutató külön lapoknak a megrajzolása.

KIRÁNDULÁSOK GRAZBAN

A Mura keleti partján található a középkori hangulatot őrző régi városmag a sokak által kedvelt Schlossberggel, hatalmas városi parkkal és várkerttel. Szívesen sétálgattunk itt a patinás épületek között, a szűk kis sétáló utcákon vagy a szépen karbantartott parkokban. Egyszer sikerült elcsípnünk itt a Glockenspielplatz harangjátékát is, amit naponta csak háromszor lehet élvezni, meghatározott időpontokban. Érdekessége, hogy a ház oromzatán ilyenkor egy fából készül táncoló pár bújik elő. A Mura parton is kellemes a séta és van pár kimondottan gyalogos híd a túlpartra történő átkeléshez, mint például a kulturális fővárosi programra készült Murinsel nevezetű építmény. Hasonlóan kedvelt helyünk volt egy-egy hétvégén a város szélén fekvő hatalmas park és tó, a Hilmteich is. Nagy zöld terület játékokkal – kis és nagy gyerekek számára -, sok paddal, csónakázási lehetőséggel és kellemes kávézóval. Messzesége miatt ide sajnos csak párszor jutottunk el.

A hétvégi kirándulások alkalmával  igyekeztünk gyerekbarát érdekes programokat választani és bejárni Graz környékét is. Legelsők között látogattuk meg az Osztrák Szabadtéri Múzeumot Stübingben. A több mint 60 hektáron fekvő területen Ausztria minden szegletéből, összesen 8 tartományból (Dél-Tirollal együtt) megtalálható egy-egy kis darab. 100 eredeti parasztház, paraszti építmény tekinthető meg, melyeket eredeti helyükön szétszedtek, majd itt a helyszínen újra összeraktak. A skanzennek köszönhetően közelebbről megismerkedtünk a dél-keleti Alpok egyedülálló füstölgő konyhás házaival, a Duna-medence kőépületeivel, Salzburg és Tirol hagyományőrző alpesi parasztházaival illetve a bregenzi erdő alpesi gazdaságaival. A berendezések is korhűek és eredetiek, bizonyos alkalmakkor – mint például ott jártunkkor – a régi korok kézművességeit, hagyományőrző munkáit (sövény-, szalmatetőkészítés, csipkeverés, fonás) is meg lehet tekinteni, ki lehet próbálni. Mi szerencsés hétvégét választottunk és így az év egyik legszínesebb skanzeni napját fogtuk ki, a HoamArtot, népzenével, vásári ételekkel. Az állatokkal kiegészült falukép a gyerekek számára is élvezetes szabadtéri séta, kellemes családi program az oda látogatóknak. Érdekesség volt számunkra még a programokon kívül, hogy az egy-egy osztrák család népviseletben érkeztett. Már korábban is feltűnt, hogy Grazban – főként a hétvégi templomba menetkor, ünnepekkor – sokan beöltöznek stájer viseletbe, sőt találkoztunk több komoly bolthálózattal is, ahol némi modernizáció  révén különleges divatcikként árulják a jól bevált öltözékeket, a lederhosét és a dirndlt.

Kirándulásaink során a Thalersee környékét is bejártuk és az eggenbergi kastélykertben is megfordultunk. A Thaler-tó nevezetessége -azon kívül, hogy kellemes pihenőhely csónakázási és fürdési lehetőséggel, turista útvonalak kiindulópontja–, hogy Arnold Schwarzeneggerhez szülőháza a közvetlen közelben fekszik és ma múzeumként látogatható. Sok rajongó kizárólag ezért keresi fel ezt a gyönyörű helyet, mi viszont az előbbiek miatt látogattuk meg és egy kellemes napot töltöttünk a szabadban. Eggenbergre is mindenképp érdemes hosszabb időt szentelni, főként, ha az ember nem csak a hatalmas és különféle látványosságokat nyújtó parkra kíváncsi. A barokk kastély belseje kisgyerekkel nem épp ideális választás, mi így csak kívülről szemléltük meg az épületet és a parkját jártuk be, de ez is több órás program volt. A történelmi városközpont egyébként 1999 óta, a Schloss Eggenberg 2010 óta a világörökség része.

Graz egy másik különlegessége, hogy van gyerekmúzeum is. A Frida&Fred névre hallgató 2003-ban épült modern épület meglátogatása természetesen az elsők között szerepelt nálunk. Mint sok épület Grazban, ez is a 2003-as Európa Kulturális Fővárosa projekt keretén belül épült. A bécsi építészek (Fasch und Fuchs) által megálmodott épület a belvárosban a Stadtischer Augarten szélén szabadonálló beépítésben található. A szabálytalan formájú épület minden része megközelíthető kerekesszékkel is. Az acél, beton, üveg lejtők biztosítják a zökkenőmentes közlekedést. Nagy üvegfelületei révén a park fáival összefonódva a belső tér szerves részévé válik a természet. A tervezők odafigyeltek többek között a parapetmagasságok gyerekmérethez igazítására is. A tető és az oldalsó panelek belső kialakítása HEA acélgerendákból és közte tömörfa kéregből állnak. Nagy tágas terei két kiállítótérnek, egy színháznak és kézműves műhelyeknek adnak teret. A kiállítási anyag évente változik, mindig érdekes és látványos. A múzeum célja, hogy a gyerekek mindent kipróbáljanak, érzékeljenek, térbeli élményt adjon nekik.

no images were found

KORTÁRS ÉPÍTÉSZETI KÖRKÉP GRAZBAN

Kint létünk alatt több célzott építészeti túrát is tettünk, jó előre megtervezve az egyes kirándulások megtekintendő épületeit és elérésének sorrendjét és a tematikát, ami alapján a 3-4 hétvégén, amit erre szántunk, végigjártuk őket. Biztos állomásnak kínálkoztak első körben az egyetemi campusok, a TU és a KFU közelmúltban illetve közeli múltban emelt épületei, épületszárnyai, mint a Biokatalyse, Chemieersatzgebäude vagy a ZMB (Zentral Mikrobiologie). Egy “csokorban” találtuk például a Stadthalle, a Messe, a Messequartier épületeit. Belvárosi sétán egymás után nézhettük meg az INNOCAD épületeit, a GoGo-t vagy a Rondot. Puntigamban egymáshoz közel a MP09 épületet és a Frog Queent. Alább egy párat rövidebben be is mutatok:

Biokatalyse TU Graz

Elsők között kerestük fel az Ernst Giselbrecht által tervezett és 2004-ben befejezett mikrobiológiai laborépület “kockatömbjét”. Az épület a funkció és a gazdaságosság letisztult építészeti megformálást mutatja. Három oldala a szomszédos egyetemi épületekkel harmonizáló zártabb, ablaksoros kivitelű. Déli homlokzata azonban teljes felületen üvegezett. Nap elleni védelemként egy remekül kitalált harmonikaszerűen működő perforált lemezekből álló rendszer szolgál. Érdekessége még, hogy az alu lemeztáblák külső fele fehér, belső fele – mely a táblák összecsukásakor kívül is megjelenik – játékosan színezett. Az árnyékoló rendszer dinamikus, változatos homlokzati képet ad, színsémája az épület belsejében is folytatódik színes dobozokat alkotva a belső terekben. Az épület – mely több díjat is nyert – azt is igyekszik bizonyítani, hogy a kreatív építészet szűkös költségvetésből is létre tud hozni kiváló minőséget.

Chemieersatzgebäude TU Graz

Hangsúlyos városépítészeti elemként 600 diáknak és oktatónak helyet adó új kémiai épületet Thomas Zinterl irodája tervezte. A 2010-ben befejezett komplex épületegyüttes főhomlokzata a Stremayrgasse-ről nyílik. A pályázati terv a régi épületek elbontása helyén olyan megoldást javasolt, mely egy forgalom elől elzárt nyugodt előteret ad az új főépület előtt, biztosítva a gyalogos átjárást a Stremayrgasse-ről a vele párhuzamos Brockmanngasse-ra. A belső udvar felől (észak felől) az 1920-as években épült Neuen Technik épületéhez kapcsolódik. Az illeszkedés komoly problémákat vetett fel, egyrészt a műemléki épület homlokzatához való kapcsolódás terén, másrészt a különböző belmagasságok összehangolásában. A régi historizáló épület nagy belmagasságú szintjeivel 5 emelet magas, kontyolt nyeregtetős, míg az új épület ugyanazon párkánymagassággal 7 szintet bír, plusz 1 visszahúzott szintet a lapostetőn. A két épületben biztosítani kellett a megfelelő átjárhatóságot – a különböző szintmagasságok között – és meg kellett oldani a homlokzati illeszkedés problémáját is.

A Stremayrgasse-i rövid homlokzata zártabb, a szomszédos épület ablakkiosztásaira reagál modern megfogalmazásban. Főhomlokzata viszont egységesnek tűnő üvegfelület burkolatot kapott. Egy különleges technikával (ColorStream) készült, molekulahomlokzatnak is nevezett felület, mely kívülről elrejti a homlokzati nyíláskiosztást. Az épület tervezése során két művészeti pályázatot is kiírtak a BIG Art művészeti csoport szervezésében. Az egyiket Robert Schaberl előbb említett színjátszó burkolata nyerte el. Lényege, hogy az üveg panelek színe csak fény, reflexió hatására jön elő, azaz a szürke üveghomlokzat a fényvisszaverődés hatására kel életre. Ködös idő vagy árnyékos oldal esetén a környező épületek tükröződnek a homogénnek tűnő homlokzaton. A 3,2* 45 cm-es nyomtatott üvegpanelek kis körökből álló mintái nagy köröket alkotva molekulákat mintáznak, innen a molekuláris elnevezés. A déli főhomlokzat és az északi belső homlokzat összesen 3365 m2 –e 2405 db mintás üvegpanelből áll. A zöld, a kék és a vörös árnyalatai jelennek meg, de minden szögből másként.

Mivel a belső térben a természetes fény megjelenése fontos volt és a színek zavaróak lettek volna, ezért dupla falúak az üvegtáblák. Komplementer színpárt tartalmaznak, melyek kioltják egymást és így nem festik zöldre, kékre vagy vörösre a falakat. Opaque tulajdonságuk miatt a fényt is szűrik. Az ablaksorok előtt az üvegburkolat felnyitható, használattól függően változatos képet adva, az egyébként teljesen sík felületű üveghomlokzatnak. A teljes felületi síkságot nem tudtuk lencsevégre kapni, az ablakok előtti panelek hétvégi látogatásunkkor is kissé nyitva voltak. Vélhetően a munka során az építész és a művész szoros kapcsolatban állt egymással, a homlokzati megoldás aktív együttműködést igényelhetett. A másik művészeti elem Constantin Luser által tervezett Molekula orgona. Sajnos ezt egyedi, interaktív cső szoborot csak fotóról ismerjük. A belső udvar teraszán található, ahová nem volt módunk feljutni. Trombiták, harsonák és tubák kavalkádja hatalmas háromdimenziós molekuláris szobrot alkot, amit különleges alkalmakkor egy 35 tagú zenekar szólaltat meg.

ZMB – Graz

Ennél a 2007-ben befejezett épületnél is külső üvegpanelek alkalmazásával teszik változatossá a homlokzatot és oldják meg a szükséges árnyékolás napszaktól, időjárástól függő igényét. A molekuláris biotudomány központja 3 különböző nagyságú, kompakt, bioamorf épületből áll. A két nagyobb épületrészt egy központi főbejárat köti össze. Itt kaptak helyet a két kutatási terület laboratóriumai, a tudományos munkához szükséges funkciók. A harmadik épületet könyvtár, kávézó, egy nagy előadóterem és szemináriumi termek töltik ki. Mindhárom épületrész 4 emelet magas, egyedül ezzel igazodva a környező épületekhez. A 120 kutató és 1000 diák számára munka- és képzési helyet biztosító intézmény alatt a telek egészére kiterjedően 2 szintes mélygarázs épült. Külső vasbeton héja csúszózsalus technológiával készült, színes homlokzatburkolata előtt üvegpanel napellenzők biztosítják a túlzott felmelegedés elleni védelmet. A szintmagas forgó lamellák automatikusan változtatják a nyitási szögüket a nap járásának megfelelően, de egyéni igény szerint is nyithatóak vagy zárhatóak. Felületükön félig átlátszó pontok biztosítják a fényszűrést és emellett megtartják az üveg egyedi átlátszóságát gyengített formában. Az eredmény itt is változatos játékot ad a nyitott, félig nyitott vagy zárt uszonyokkal. Az esti sötét órákban – főként télen – a zárt és kevésbé feltűnő lamellák monotonitását az ablaksorok egyedi lekerekített sarkos homlokzati kialakítása töri meg, mely belső megvilágítás esetén újabb érdekes homlokzati képet ad.

no images were found

INNOCAD épületei, társasházépítészet: Rosa am Lend, am KAI

A grazi INNOCAD Architektur munkáiból két épületet ismertünk meg jobban. Mindkettő lakóépület, a város központi részén található. A Lendplatzon 2008-ban befejezett átalakítási munka egy régi barokk épület újjászületését eredményezte. A tervezők a régi forma megtartása mellett döntve új homlokzati megjelenést adtak az épületnek. A kívül és belül megjelenő rózsa motívum a 18. századi barokk múltra való szándékos visszautalás. A homlokzat nagyméretű mintázatával és fekete színével szembeötlő a heterogén környezetben. A külső teraszkorlátokon megjelenő kovácsoltvas virágok kiegészítik a homlokzat nagy rózsáit. De a belső csigalépcső korlátján és a tetőterasz mellvédjén is megjelenik a rózsa motívum. A hátsó szárny kiegészült egy emelettel, nagy konzolos erkélyek kerültek kialakításra és egy kis bontással belső udvart hoztak létre. Az épület 11 lakásnak és egy üzletnek ad helyet.

A lendplatzi piacon többször is megfordultunk, de nekem elkerülte a figyelmemet ez az épület. Vélhetően azért, mert a színétől eltekintve beleolvad, beleillik a környezetébe. Napsütéskor megfigyelve a homlokzata hasonlóan csillog, mint a Welcome Toweré, melyben a mi irodánk is volt. A csillogást a fedővakolatba nedvesen belefújt fényes szilicium-karbid szemcsék okozzák.

Másik épületük az am Kai is főként lakófunkciót tölt be. Ez az épület is az elsők között volt, amit megnéztünk, ugyanis nap mint nap elhaladtunk előtte az irodába menet az 4-es ill. 5-ös villamos vonalán. A forgalmas utcafront hatalmas dinamikus, mozgalmas felülete zöld üveggel borított, a többi homlokzat menta zöld színűre vakolt, visszafogottabb, zártabb, inkább funkcionális. Az ablak és ajtókeretek a homlokzat zöld színárnyalataival összehangolva kellemes összhatást nyújtanak. A Körösistrasse felöli szárny földszintjén tágas üzlethelyiségek, 1. és 2. emeletén irodák találhatóak. A 3. szinttől és az épülettömb Mura felé eső oldalán 2-4 szobás lakások találhatók, a tetőn kétszintes luxus penthouse-okkal, nagy tetőterasszal és kilátással a grazi hegyekre. Az épület 2009-ben készült el.

no images were found

Sport- és wellnessfürdő Eggenbergben

A Frida & Fred gyerekmúzeum tervezői által megálmodott eggenbergi fürdőkomplexum 2011 februárjában nyitotta meg kapuit. A Fasch und Fuchs építésziroda egy 2007-ben meghirdetett nyílt EU-s pályázaton nyerte el a megbízatást. A kiírás fő szempontja volt, hogy az épület helyet tudjon biztosítani nagyszabású sporteseményeknek, például egy világbajnokságnak is. Továbbá tartalmaznia kellett egy wellness részleget  – a legkülönbözőbb szolgáltatásokkal – és szabadtéri élményfürdőt a gyermekes családokra is gondolva. A komplexum főépülete nyitott osztrigához hasonlóan védi a belső teret, miközben a dél-nyugati szabadtéri medence felé nyit. A bejárati csarnokon keresztül közelíthetőek meg az egymástól elszeparált fő funkciók, jobbra az uszoda – 50 m-es versenymedencével -, balra a wellness és gyógyfürdő részleg öltözőkkel, szaunával és középen a szabad strand kijárata. Az uszodarész a bejárattól egy szinttel mélyebben fekszik aréna karaktert kölcsönözve a délfelé üveghomlokzattal megnyitott hatalmas térnek. Így télen jól kihasználható a soláris napenergia, biztosított a természetes fény. De a gondos tervezésnek köszönhetően nyáron sem okoz problémát a túlzott felmelegedés, mert a tető konzolos kinyúlása megfelelő védelmet biztosít. A pikkelyes héjformát kívül a kék fém burkolat, belül a fehér mikro-perforált mennyezeti panelek aszimmetrikus elhelyezkedése erősíti. A membránszerű burkolat vízszintesen és függőlegesen is megjelenik, biztosítja az optimális térbeli akusztikát és csökkenti a tetőablakokon keresztül beszűrődő fény zavaró káprázást. Az aréna fehér belső terét színes LED világítás teszi hangulatossá, változatossá, a lelátók feletti ablaksáv kapcsolatot biztosít a város felé. A wellnessfürdő is üvegfelülettel nyit a belső park felé és LED-es megvilágítású fehér membrán mennyezetű, de ennek ellenére arányai miatt intimebb, a relaxációs igényeket is megfelelően ki tudja elégíteni. Szauna és egy bár is kényezteti a vendégeket. Az élményfürdő parkos területe fontos természeti területe az eggenbergi városrésznek. Hatalmas zöld mező, közepén elegánsan kialakított sportmedencével, melyet fa felületű ülő ill fekvő felület vesz körül, kicsit távolabb több kisebb családi medencével. Mivel nem vagyunk nagy strandolósak, messze is esett és a lakásunk mellett is volt egy fürdő (Stukitz Bad) szabadtéri medencékkel, ezért belülről végül nem csodáltuk meg a komplexumot. Mivel a Schloss Eggenbertől nem messze fekszik, a kastélypark meglátogatásakor tettünk egy kis kitérőt, hogy pár fotó készítsünk.

no images were found

MUMUTH

40 év reménykedés, 10 év tervezés és 2 év kivitelezés után 2008 novemberében készült el a várva várt grazi Zene és zeneszínház épülete (Musik und Musiktheater). 1998-ban kiírt nemzetközi pályázat 212 beadott terve közül a neves holland építész Ben van Berkel és társai (UNStudio) pályaműve alapján valósult. A doboz alakú épület külsejét egy enyhén íves, többrétegű homlokzat határozza meg, melynek felülete rozsdamentes acél rács. A napközben szürke hálószerű homlokzat sötétedéskor kel életre, különböző színű megvilágítással hívja fel magára a figyelmet nagyon tetszetős módon. Két különböző napszakban is ellátogattunk ide, hogy mind a két jelenséget megfigyeljük. Sajnos az esti képek nem publikálható minőségűek. Érdekes volt számomra, hogy az épület kívülről 4 emelet magasnak tűnik, valójában földszint plusz két emeletben helyezkednek el a kívánt funkciók. A hamisságot a homlokzati kiosztás és az első emelet dupla belmagassága okozza. A főbejáraton belépve impozáns előcsarnok fogadja a látogatót. Itt kígyózik felfelé a szabadon formált „Twist” alakzat, mely egy statikailag fontos szerepet betöltő látványos spirális szerkezeti elem. A vele szoros összefüggésben ívelő, kanyargó lépcsőkkel összeköti a bejáratot az első emeleti előadóteremmel és a második emelettel, ahol próbatermek, öltözők és a hangtechnika vezérlése található. A legmodernebb technikákkal felszerelt 450 főt befogadó multifunkcionális előadóterem a magyar származású sokoldalú zeneszerzőről, Ligeti Györgyről kapta a nevét. A terem legmagasabb követelményeknek megfelelő akusztikai rendszere lehetővé teszi, hogy a jazztól az operáig a legkülönfélébb zenei műfajokat kielégítse. Színpadtechnikája segítségével változatos előadási formák alakíthatók ki, a nézőtér és az előadótér szintben és magasságban is variálható. E számunkra rejtetten maradt – csak fotókról ismert – koncerttermen kívül egy kisebb stúdiószínpad, zeneszoba is helyet kapott a földszinten. Ez utóbbi a főbejárattól balra esve az utcafronton található, a nagy üvegfelületeknek köszönhetően kívülről megfigyelhetőek a zenekari próbák. Nekünk csak az üres termet sikerült szemügyre vennünk, azt, hogy miként folyik egy próba sajnos nem.

no images were found

Stadthalle und Messe Graz

A Stadthalle néven ismert grazi stadion, konzolosan kinyúló hatalmas előtető kialakításáról vált híressé. A 2002-ben elkészült 11 000 látogatót befogadni képes fedett sportcsarnok tervezése Klaus Kada nevéhez fűződik. A 150 m hosszú és 70 m széles rácsos acél tetőszerkezetet 4 masszív oszlop tartja, hosszirányban konzolosan túlfutatva. A közterületre való kilógása olyan mértékű (46 m), hogy az épület előtt elhaladó villamosok a merészen kinyúló előtető alatt közlekednek. Az utcafronti homlokzata nagyrészt üvegfalként jelenik meg, nyitottságot biztosítva a város felé. Vele átellenben lévő homlokzatát viszont 18 m magas mozgatható tömör falak, kapuk alkotják teljes szélességben. Így a csarnok a hátsó homlokzatán keresztül is közelségbe tud kerülni a környezetével, például a mögötte lévő fás parkolóval, beengedve a természetes fényt, megkönnyítve a szükséges átrendezés, ki-be hurcolkodás lehetőségét.

Közvetlenül a városi csarnok mellett foglal helyet a kiállítási csarnok (Messe). A 2008-ban befejezett egyszerű négyzet alaprajzú épület láthatóan nem akar feltűnőbb lenni a Stadthalle-nál. A tervezésére kiírt, 2003-as építészeti tervpályázatot a Riegler Riewe építésziroda nyerte meg, a kivitelezésre 3 éves tervezés után került sor. Homlokzata a MUMUTH-éhoz hasonló ezüst köpeny, azaz rozsdamentes acélháló. Itt nem alkalmaznak feltűnő színes megvilágítást és mögöttes mintás üvegfelületeket. Sokkal visszafogottabb, funkcionálisabb az épület, a hálószerű homlokzat finom térbeli mintázata érdekessé teszi, de nem borítja fel a homogenitást. A kiszolgáló helyiségek 8000 m2-en dekoratív műpadló borítással vannak ellátva, az olivazöld és a fekete dominál. A belül kétszintes, szintenként 18 000 m2-es vasbeton szerkezetű csarnok kongresszusok, szemináriumok, konferenciák, gála vacsorák, céges partik, kiállítások és vásárok megszervezésének ad helyet.

no images were found

MP09 Headquarter

Graz másik nagy stadionjának (UPC Aréna, a volt Schwarzenegger Stadion) közvetlen társaságában fekszik Michael Pachleitner Group grazi irodaközpontja. A délről bevezető autópálya itt ér véget, az épület  mérföldkőként ágaskodik a város bejáratánál. Formáját tekintve valóban egy ugrásra kész „fekete párduc”, amely egyszerre erős és elegáns megjelenést tükröz a beruházók céljainak megfelelően. A 2006-os pályázat megnyerése nagy lehetőséget adott az SG Architects-nek. A méltóságteljes épület kívül és belül is magas minőségi elvárások szerint, nagyvonalú, egyedi műszaki megoldások, különleges formák és anyagok tervezését tette lehetővé. Homlokzatburkolata fekete üveg panelekből áll, a forgalmas utcafronton hatalmas üvegfelületekkel, a hátsó udvar felé az irodaházakra jellemző szalagszerű ablaksorokkal. A földszinten étterem, üzletek, konferenciaterem kapott helyet, itt különül el az épület két fő szekciója is két külön lépcsőházzal. A város felé néző 4 emeletes északi szárny (a párduc feje) a tulajdonos székhelyének ad teret, az 5 emeletes déli szárny pedig külső lízing irodahelyiségnek. A belső térben szinte minden egyedileg tervezett: bútorok, válaszfalak, ajtók, lépcsők. Pontos részletek és kevés szín, többnyire a fekete és a fehér dominál. A földszinti nagy üvegfelületeken bekukkantva egy kis ízelítőt kap az ember. Minden részletében a nagyvonalúság és az egyediség sugárzik, a desing ülőfelületektől a hófehér, áttört csipkeszerű térelhatároló falig. A statikailag is nagy kihívásokat jelentő vasbeton szerkezetű irodaházat 2 éves kivitelezés után 2010 májusában adták át.

Frog Queen

Érdekes volt számunkra ez a „békakirálynő” (Frog Queen) névre hallgató szinte szabályos kocka (18,125*18,125*17 m) formájú irodaépület. Nevét vélhetően a bőréről, azaz az érdekes homlokzati kialakításáról kapta. A SPLITTERWERK építészirodának egy gép és motortechnológiai cég (Prisma Engineering) megbízásából olyan székházat kellett terveznie, mely otthont ad a vállalat különböző kutatási és fejlesztési programjainak, be tudja mutatni a különböző munkákat a versengő ügyfélkörnek.  De eközben a tesztelés és bemutató veszélyeztetése nélkül a biztonságos és a titkos munka folyhat. A hatalmas pixeles dobozon a szürke 10 féle árnyalata játszik, a fehértől a feketéig. A nyílások beleolvadnak a mintába, szinte eltűnnek a homlokzaton. A pórszórt alumínium panelek is majdnem négyzet alakúak (67*71,5 cm) és különböző nyomtatott mintát tartalmaznak. Így az épülethez közeledve folyamatosan változik a szokatlan homlokzati desing. A nagy négyzet mintáját kisebb négyzetek alkotják, de ezek is kisebb pixelekből, bizonyos távolságból nézve pontokból állnak. A „pontok” 13*12-es kiosztású alapmotívuma szimbolikus fogaskerék rajzolatokból adódik ki. Az 5 emeletet rejtő épület földszintjén egy két szint magas vizsgálati terem került elhelyezésre, alig észrevehető nagy bejárati nyílással. Az emeleti irodákhoz külön megközelítésű lift és lépcsőház segítségével juthatunk fel. A belső kialakítás is szokatlan megoldásokat tartalmaz. Felülről megvilágított zárt átrium köré szerveződnek a kisebb-nagyobb termek. Az egyes helyiségek falfelületei különböző virtuális panorámák, melyeket a szokatlanul – különböző magasságokban – elhelyezett kisebb ablakok valós képrészletekkel egészítenek ki. Természetesen ezt az érdekes belsőt a valóságban nem volt módunk megtapasztalni. A számok, a szimbolikus nyomtatott minta, a szimmetriák, távolságok fontossága és a kívülről zárt megjelenés is a titokzatosságra utal, akárki nem léphet be.

Froschkönig

Az előző épület párja és szintén a SPLITTERWERK építésziroda munkája a „békakirály „ névre keresztelt a kívül-belül színes hagyományos nyeregtetős épület.. A meglévő ház 2008-ban kapott új ruhát. Átszellőztetett homlokzatburkolata és tetőfedése kis méretű szálerősítésű cement panelekből, Eternit lemezekből áll, tarkára festve az épületet. Az ablak és ajtókeretek, a redőnyök, az ereszcsatorna is részt vesz a szín kavalkádban (30 féle szín) és a belső terekben is folytatódik az élénk színek alkalmazása. Kreatív és érdekes megoldás, de számomra túl sok szín, forma keveredik egyszerre, már-már zavaróan szemkápráztató jelenség. Az egy évvel korábban megtervezett és kivitelezett (2007) Frog Queen – visszafogott leleményességével, egyszerű formájával – jobban elnyerte a tetszésem.

no images were found

Markus Pernthaler két épülete: Rondo és Messequartier

A Rondo névre hallgató komplexum az irodától két utcára található, a Marienplatz meghatározó, egész tömböt átfogó épülete. A 2008-ban átadott épület főként lakásokat (66 saját tulajdonú és bérlakás) tartalmaz, de extravagáns kialakításban iroda és kereskedelmi (10 egység) funkció is helyet kapott. A bumeráng formájú épület egy középkori eredetű vízimalom (Marienmühle) – mely a 19. századra hatalmas ipari épületté nőtte ki magát – rehabilitációjaként, a Mura mellékágaként Grazot behálózó csatorna felett áll. A csatorna hol a város alatt, hol a felszínen halad, nyomvonalára épülve több malom és egyéb ipari épület áll, azaz ált egykor. A Rondo belső udvarában is megjelenik a felszínen, a csendes zöld park hangulatát emelve. Az utcára néző észak-nyugati íves sarka fény-áteresztő polikarbonát membránnal van borítva. Az egységes homlokzati megjelenésen túl zaj- por- és eső elleni védelmi funkciót is ellát. A fátyolszerű maszk jótékonyan eltakarja az ablakok, erkélyek, loggiák sokaságát, de a felületen harmonikusan elosztott keskeny nyílások sem engedik az utcáról a belátást az ezáltal intimebb köz- és magánszférába.

Tervezéskor az ökológia és a működési költségek minimálisra csökkentése fő szempont volt. A komplexumnak 3 egymást kiegészítő önálló energiaellátási rendszere van: a megtartott kis erőmű hasznosítható hője, egy 9 méter mély Erdregister és nagy teljesítményű vákuum-kollektorok.

A Rondo építészének 2011-ben befejezett másik hatalmas lakónegyede Stájerország eddigi legnagyobb passzívház projektje. 149 lakás és 5000 m2 iroda és szolgáltató terület kapott helyet. A földszinten étterem, óvoda és bölcsöde került kialakításra. Ez utóbbiba majdnem sikerült helyet kapnunk a kislányunknak, de mivel januárban még nem laktunk kinn Grazban, sajnos lecsúsztunk a szabad helyről. Akkor még nem is sejtettük, hogy egy ilyen érdekes és frissen kész épületkomplexumról van szó. A zöldellő lapostetőn napkollektorok, egy hatalmas közhasználatú medence, szauna, 400 férőhelyes föld alatti parkoló, csendes belső udvar szolgálja a lakók kényelmét.

no images were found

ÖSSZEFOGLALÁS

A gyakorlat fél éve alatt valamelyest beleláttunk egy másik egy ország kultúrájába,  megismerve valamelyest szokásait, szabályait. Úgy tűnik, hogy derűsebbek és nyitottabbak az emberek, ha magasabb az életszínvonaluk, jobban szervezett a közösségük. Számtalanszor tapasztaltuk, hogy az ügyintézés is gördülékenyebben megy, a tájékoztatás is egyértelműbb. A szolgáltatások természetesen drágábbak az itthonihoz képest, de a kinti fizetésekhez mérve megfizethetőek és az elvárt színvonalat nyújtják. Például egy postaládazár csere 32 €-ba került (nem érdemes beletörni a kulcsot), de a bejelentés után (postai hatáskör) 3 órán belül ki volt cserélve. Szerencsétlenségünkre a kazánnal is adódott probléma, de miután megtaláltuk a megfelelő illetékességet, pár órán belül ott volt egy profi szerelő és megjavította. Egy aktatáskányi mini irodával felszerelkezve, laptop és nyomtató segítségével rögtön igazolást is kaptunk az elvégzett munkáról. A munkadíjat szerencsére nem a mi zsebünk bánta, a főbérlő intézte. Kulturális érdekes apróságokat sikerült felfedezni, néha megmosolyogni. A már említett lederhose iránti lelkesedés és kereslet kicsit meglepett minket, de jó látni, hogy ebben a tekintetben nem sokat változott az elmúlt 150 évben a stájer nép és valóban nem véletlen áll Erzherzog Johann szobra a tartomány fővárosának főterén, ő is a polgáriasodott népviselet hordásával és természet iránti szeretetével lopta be magát az itteniek szívébe. Nehéz volt megszokni, ahogy a barátnők, ismerős asszonyok fiataltól az idősig, egymással találkozva például puszi helyett akkurátusan kezet fognak, de vicces volt reggelente a robogós postás érkezését is hallani.