Vanyó Alida: Helyszíni jelentés Pescarából

UTAZÁS

A családom szerencsére szeret utazni, így támogatták az ötletem, hogy egy hosszúhétvégés, tengerpartos üdülés fejében vezessenek velem 1250 kilométert, majd nélkülem ugyanennyit hazafelé. Az elején jó ötletnek tűnt a http://www.viamichelin.com/ oldalon javasolt, Split-ig autóval, Splitből komppal útirány, de később elvetettem, mert nagyon hosszúnak és drágának találtam 3 főre, így Szlovénián keresztül jöttünk végig autóval. Az út szép volt, gyorsan tudtunk haladni, mert 80 kilométert kivéve végig autópályán vezetett az útvonal.  Csütörtök este 11 óra körül indultunk Budapestről anyukámmal és a testvéremmel, és péntek délelőtt, fél 12-kor már Pescarában voltunk, a szállásunkon.

SZÁLLÁS

Szállást előre foglaltam az interneten, a www.homelidays.com oldalon. Egy hétvégi apartman 3 főre, 3 napra, közel városközponthoz, tengerparthoz ideálisnak tűnt. Nem kellett foglalót fizetni, csak egy útlevél másolatot kért előre e-mailben, Enrico a főbérlő. Naivan, úgy gondoltam 3 nap kisvárosban bőven elég lesz nekem szállást találni a következő 3 hónapra. Nem volt elég, de rendes volt Enrico és maradhattam hó végéig a bérelt lakásban egyedül.

Pescarában a szállások, egy része a központban, nagyobb része a híd másik oldalán, a stadion, egyetem környékén található. Elhelyezkedés, parkoló, tároló, internet, az ott lakók száma és a lakás állapota határozza meg a bérleti díjat, ami ezeknek megfelelően 200- 300 Euro egy hónapra egy singoláért (singola: szoba, amiben egyedül lakhatsz). Doppiát (doppia: szoba, amit megosztasz másokkal) olcsóbban is lehet találni, 150-200 Euro körül, de ez azért inkább diákoknak jó opció. Ha szerződést kell kötni, elkérhetnek egyszerre 3 hónapi bérleti díjat is, az első hónap, plusz 2 hónap kaució. Az új helyemen eddig még nem kértek kauciót. Következő hónap elején, ha maradhatok, kiderül mi fog történni.

A fő probléma a szálláskereséssel a rövid tartózkodási idő volt. Általában mindenki legalább 10 hónapra keres albérlőt, hogy egész évre ki tudjon adni minden szobát, mert valószerűtlen új embert találni december, január, február környékén. Van, aki csak diákokat keres, van, aki csak fiút, csak lányt. Rengeteg e- mailt írtam, telefonáltam, de általában a három hónap miatt mindig negatív választ kaptam. Próbálkoztam a www.scalarossa.com, www.easystanza.it, http://stanza.affitto.it oldalakon. A www.scalarossa.com a legideálisabb, de sajna az is főként diákoknak hirdet helyeket. Kiderült előttem egy évvel volt egy erdélyi lány három hónapos, Leonardo gyakorlaton. Neki is írtam, de sajna nem volt otthon, és nem volt nála semmiféle elérhetősége a volt lakótársainak. Ismerősök próbáltak segíteni, de mindig történt valami hiba.

Végül a kolléganőm, Francesca talált nekem egy szobát a belvárosban szintén Francesca nevű barátnőjénél, aki egy nagyon kedves építész lány.  Kicsit több mint egy hete élünk együtt a lakásban, és már, úgy érzem nagyon jól jártam. Hasonló az érdeklődési körünk, életkorunk és életmódunk is. Egyik nap ő főz valami finom, egészséges, olasz finomságot, másik nap én készítek kicsit megterhelőbb magyar ételt. Megtanultam tőle, hogyan kell nagyon finom cukkinis risottot és pasta sfogliát készíteni, én pedig paprikás krumplit főztem, amire áthívtam egy kedves ismerősöm legjobb gyerekkori cimboráját is. Az este annak ellenére nagyon jól sikerült, hogy veszedelmesen rossz lett az uborkasalátám, mert itt nincs tejföl és helyette görög joghurtot használtam, sima ecet helyett almaecetet, és amúgy is elsóztam, de szerencsére a krumpli ízlett nekik nagyon.

Francesca is albérlő, és a főbérlő, ha találna valaki mást novembertől, aki egy évig maradna, akkor sajnos mennem kellene megint, de bízok a szerencsémben, hogy ha októberig nem talált senkit, kevesebb eséllyel fog novemberben, és maradhatok végig, mert tetszik az itt lét.

3 utcára lakok a munkahelyemtől. Körülbelül másfél perc beérnem, és mivel ennyire közel van, ebédidőben haza tudok jönni kényelmesen megebédelni. Tengerpart, Viale della Riviera is nagyon közel van, így reggelente, ha nincs nagyon rossz idő és nem vagyok nagyon fáradt, akkor 1 perc alatt lent vagyok a tengerparton, és munka előtt futhatok egyet a homokban, vagy a nagyon hosszú sétáló utcán.

A lakás jól felszerelt, van új mosógépünk, egy nagy konyhánk, kábeltévé. A konyhában itt is, mint minden olasz, spanyol lakásban van csepegtető szekrény a mosogató felett, ami nekem mindig is nagyon tetszett. Egyedül az rossz, hogy belsőudvaron nincs tároló biciklinek, valószínűleg azért, mert nincsen belső udvar, így vagy felcipelem, vagy az utcán hagyom. Eddig lusta voltam felhozni, mert minden második nap használom, így az utcán áll, de még nem lopták el.

Kábeles internetünk nincs, de mindkettőnknek van vodafonos internet kulcsa. Itt megszokott, hogy nincs a lakásba internet bevezetve, mert viszonylag nehéz felmondani a szerződést, és sokba kerül. Amikor megérkeztem a családommal, viszonylag rövid idő alatt beláttam, hogy szükségem lesz nekem is ilyen kulcsra, es vettem egyet a második napon, ami 45 Euro-ba került, 3 hónapig használhatom, de ha többet töltök le 3 gigabytenál, akkor be fogják lassítani az adatforgalmamat.

A szemetet szelektíven gyűjtjük, de érdekes, hogy itt ez azt jelenti, papír, étkezési külön-külön, műanyag, üveg együtt egy konténerbe. Ha nap közben viszed le a szemetet, megbüntethetnek, mert van egy olyan szabály, hogy este 7-ig nem lehet étkezési hulladékot levinni, mert éjszaka járnak csak a szemetes autók, és nem akarják, hogy egész nap melegbe, rossz szag terjengjen.

Amikor otthon pakoltam össze a bőröndömet tartottam attól, hogy a dugaszolóaljzatok eltérőek lesznek az otthonitól, de viszonylag hasonlítanak, csak a biztonsági aljzathoz kell átalakító, ami körülbelül másfél Euro.

Összegezve, ha nehéz is szállást találni 3 hónapra Pescarában, ha sikerül, azért jók a körülmények.

no images were found

KÖZLEKEDÉS

Pescarának van repülőtere: Aeroporto d’Abruzzo, vasútállomása: Centrale di Pescara és elég jelentős kikötője, ami az Adriai tenger egyik legnagyobb hajó állomása 950 hajó hellyel.

A helyi tömegközlekedésre, számtalan busz áll rendelkezésre. Ennek ellenére, olaszokhoz illően, mindenki inkább az autonóm közlekedési módokat kedveli: autó, motor, bicikli, ritkábban görkorcsolya. Érthető, mert hiába van sok busz vonal, viszonylag ritkán járnak, és sokat késnek, így ha időre kell érkezni, nem a legjobb mód. 4 hetes itt tartózkodásom alatt csak egyszer utaztam buszon, amikor nagyon esett az eső. Késtem is 40 percet a munkahelyről.

Gyakorlatom első 3 hetében, a stadionhoz közel laktam, ami viszont 3 és fél kilométerre volt a munkahelyemtől, így már első munkanapom estéjén vettem egy használt biciklit a híres Biciclettaio üzletből. A 70 Euros árba belealkudtam a láncot is, és ha hazautazok, valószínűleg nekik el tudom adni újból, persze nem ugyanazon az áron, amin vettem. Pescarában rengeteg biciklis van. Városon belül, nincsenek hatalmas emelkedők, sokáig jó idő van, és a part mentén, elvétve a belvárosban is építettek biciklis utakat. A legszebb az új hídon áttekerni, ami Pescarának egyik szimbólumává vált. Az új híd a legmagasabb pontján kettéágazik: gyalogos és biciklis sáv külön válik. A legtetejéről a legszebb a látvány a strandra, és a kikötő részre.

Motorozni, robogózni még nem volt alkalmam, de azért elhoztam a kis rózsaszín, hatalmas világoskék virágokkal díszített bukósisakomat, hátha lesz alkalmam Vespát vezetni, vagy egy ducatis, Ray-Ban napszemüveges fiatalemberrel elmenni a 10 kilométerre lévő Auchan-ba tejfölt venni.

ARROSTICINI

Az arrosticinit muszáj megemlítenem, mert a pescarai terület egyik legtipikusabb étele, és az itt lakók nagyon büszkék rá. Míg otthoni ismerőseim családról, utazásról, disznóvágásról és pálinkafőzésről töltenek fel fotókat a Facebook profiljukra, addig a helyi fiataloknak biztosan van egy, ha nem több fotója a kerti, tengerparti arrosticini sütésről.

Az arrosticini apró kockákra vágott borjúhús, (tradicionálisan ürühús), amit nyársra húznak (nyárs: “li cippe“), és kinti grillezőn megsütnek, (grillező: “fornacella“, “furnacella” vagy “rustillire” esetleg “arrostellaro”  vagy nagyon ritkán “la canala”). A grillező formája keskeny, és hosszú. Egy nyárs körülbelül 30 centis, és fejenként mindenki legalább 10 nyársat megeszik egy arrosticini sütés alkalmával. Az arrosticini sikere  nagy mértékben függ a sütéstől, a használt grillezőtől, a tűz hőmérsékletétől, de természetesen leginkább a kukta ügyességétől. Az arrosticinihez általában paradicsomsalátát, olivaolajos kenyeret esznek.

Mario, egyik kedves ismerősöm elvitt egy családi vacsorára, ahol az apukája sütötte lent a hátsó udvaron, grillen a híres arrostocinit. Mi pedig egy csigára erősített műanyag vödörrel húztuk fel a 4dik emeletre, ahol ezek után nagy kedvvel meg is ettük. Minden olyan volt, ahogy az a nagy könyv olasz verziójában megíratott. Helyi termesztésű paradicsom szeletelve, caccio cavallo sajt, rövid és hosszú ideig érlelt verziója, paprikás, picit csípős saláta, nagyon sok kenyér olíva olajba áztatva, és az ezekhez elengedhetetlen Montepulciano d’Abruzzo, ami a legnépszerűbb vörösbor Abruzzo régióban. Nagyon finom volt. És persze ne feledkezzünk meg a hangos, kedves olasz családról sem, akik még inkább finommá tették a vacsorát.

MUNKA

Az iroda működése, kinézete, elhelyezkedése nagyon tetszik. Főnököm Giovanni, kollégáim Alicia, Francesca, Luisa, Marco, Christina, Valentina, Giovanna mind nagyon kedvesek és segítőkészek. A munkaidő, általában 9-től fél kettőig, és háromtól este 7-ig tart. A kettő között van egy másfél órás ebédszünet, amikor általában hazajövök, és együtt ebédelek a lakótársnőmmel, Francescaval. Van úgy is, hogy dolgom van, akkor veszek egy pizzát 2 utcányira.

Az irodában van egy rendszer My office, ahová mindenki elmentheti, a munkáit, amin éppen dolgozik, megkeresheti a terv archívumát, készíthet másolatot a megosztott file-okról. Mindenkinek van egy belépési jelszava és csak, ahhoz a tervhez hozzáférése, aminek tervezésében részt vesz.

Általában mindenki külön feladatot, kap, de nagyobb projekteknél előfordul, hogy kettő- leadás előtt akár 3 ember is együtt dolgozik. Nekem egy svájci irodaház teljes homlokzatcseréje jutott. Francesca a tervek felelőse, és ő magyaráz el általában mindent a tervvel kapcsolatban, ő adja ki a feladatokat és ellenőrzi a munkámat nyomatatás előtt, és igen megesik utána is. Amikor egy nagyobb részt befejezünk, akkor jön a konzultáció Giovannival.

A terv pályázati részét már régebben megnyerte az iroda, most a kiviteli tervek készítése előtti pontosításokban veszek rész. A terv szerint új homlokzatot kap egy 5 emeletes genfi irodaház, ami egy Schüco-bordás üvegfal, melynek bordái közül réz távtartók, rögzítenek a homlokzatra merőlegesen, 20 , 40 és 60 cm hosszú egyes, dupla, tripla üveglamellákat. A tervet, még bonyolítja, hogy 2 plusz szint adódik a meglévő öt emelethez, és az 5-dik szinten az üveglamellák mögött van egy visszaugrás, fákkal, egyéb növényekkel. Érdekes feladatnak tartom. Eddig metszetet, részletrajzokat és homlokzatot kellett rajzolnom. Nagyon sokszor kellett megváltoztatni a lamellák számát,  elhelyezkedését, így közben egész ügyesen megtanultam használni az Excelt, amit eddig nagyon ritkán vettem igénybe.

Az egy picit bosszantó, hogy a Cad rajzoló programom nem a legjobb: ProgeCad. Körülbelül a 2007-es Autocadnek lehetne egy leegyszerűsített változata. Egy alsó vonással működnek az alapvető Autocad utasítások, az alapvető ikonokat is meg lehet találni, de kitöltések módosítása, polár követés és sok minden hasznos dolog nem működik, vagy nem létezik. Ettől eltekintve meg lehet mindent rajzolni vele, viszont nem érzem, hogy fejlődne az Autocad tudásom, és lehet kicsit tovább tart.

Giovanni nem nyitott arra, hogy én inkább dolgozzak az én programjaimmal, ami sajnos csak a Photoshoppal egyezik az iroda által használtakkal. Én eddig szinte csak Archicadet, 3d Studio Maxot és Photoshoppot használtam, tervezéshez, bemutatáshoz. Amikor nagyon rá voltam kényszerítve Autocadet. Ezek miatt az elején bizalmatlan voltam, hogy itt Progecad, Autocad( a fő dolgozóknak) Rhino, Cinema4d a kedvelt programok, de szerencsére az Illustrator is.

Mindig is szerettem volna megtanuni célszerűen kezelni, de eddig, mivel nem voltam rászorulva, és mindent meg tudtam oldani más módszerekkel nem használtam. Ennek nagyon örülök, hogy itt a homlokzatok texturázása, szövegek, és minden egyéb információ átvitele Illustratorban történik. Nagyon jó dolog, mert pontossága, körülbelül olyan, mint ha Archicadben illesztenék fotókat, a vonalak mentén, kinézetben, effektekben, viszont nagyon közeli, esetekben praktikusabb is mint a Photoshop. Még nem mondanám, hogy mestere vagyok, de éppen ma lettem kész a homlokzat 1:20-as, prezentációs verziójával. Sok mindennel adódott probléma, és ennek nagyon örülök, mert, így sok mindenre megtanultam a megoldást is.

Lehet, hogy jövőhéten kapok plusz feladatot is: egy kisebb design pályázatot, valami apró részletet, esetleg játéktervezést. Meglátjuk. Jó lenne, ha valami olyan dologban is részt tudnék venni, aminek egy szakasza lezárul.

Ennél több dolog, most nem jut eszembe az elmúlt 4 hét eseményeiről. Kíváncsian várom, mi minden fog még történni velem. Remélem záró beszámolómban utazásokról, meglátogatott építészeti alkotásokról is többet fogok tudni írni.