Weninger Klára: Helyszíni jelentés amsterdami gyakorlatról

UTAZÁS

Augusztus 30-án érkeztem Amszterdamba a Czech Airlines Pozsonyból induló gépével. A repülőtérről, Amsterdam Schipolról vonattal vagy busszal lehet a városba bejönni. A buszt választottam, mivel az a Leidsepleinre hoz be, aminek a környékén a korábbi internetes kereséseim szerint a legtöbb illetve a legolcsóbb hostel itt található. Lepakoltam a csomagjaimat egy hostelben majd elindultam holland sim kártyát venni, hogy a szoba kereséssel kapcsolatos hívásokat már azzal intézhessem.

TELEFON

Egy fél évet szintén Hollandiában eltöltő barátomtól azt hallottam, hogy a legolcsóbb megoldás ilyen rövid időre, ha egy Kruidvat nevű (DM szerű) boltban veszek sim kártyát. Ezt én el is hittem, ezért nem is érdeklődtem nagyon más lehetőségekről, de ez a megoldás utólag is jónak tűnik.  A sim kártya  5 euróba kerül, és ezt a pénzt le is lehet beszélni.

SZÁLLÁSKERESÉS

Tehát megvettem a sim kártyát és elindultam Amszterdam Észak felé, mert ott délutánra megbeszéltem egy találkozót egy lakástulajdonossal, aki kiadásra kínálta az egyik szobáját. Otthonról ezt az egy találkozót sikerült leszerveznem, és azok, akik már voltak hasonló helyzetben, hogy Amszterdamban kellett viszonylag rövidebb időre szállást keresniük, azt mondták, nyugodtan tegyek le arról, hogy anélkül, hogy ott vagyok, fogok találni szobát. Nagy a kereslet, viszonylag szűkebb a kínálat, és ennek megfelelően az árak is magasak.  Később az is kiderült számomra, hogy annak hogy nehéz szállást találni, az is az egyik fő oka, hogy a lakásbérlés rendszerét meglehetősen túlszabályozták, az árak pedig főleg a külföldről jövőknek magasak, mivel ők nincsenek annyira tisztában a rendszer szabályaival, a lehetőségekkel és a jogaikkal. (A túlzott szabályozásnak ugyanis jó oldala is van: nagyobb biztonságot ad nem csak a főbérlő, de az albérlő számára is.)

Szóval egyrészt nagyon tartottam attól, hogy hetekig vagy akár hónapokig majd hostelben kell laknom, ami persze sokkal drágább egy szoba bérlésénél, másrészt kicsit gyanakodva mentem oda a találkozóra, mert ezzel a lakással kapcsolatban minden olyan egyszerűen és normálisan ment eddig, ami már-már gyanakvásra okot adóan egyedülálló volt. Ez alatt azt kell érteni, hogy más esetekkel ellentétben kaptam válaszolt az érdeklődő email-emre, és a válaszból nem az derült ki egyértelműen, hogy csalóról van szó, aki csak azt szeretné, hogy még mielőtt kiutazom, utaljak át neki több száz euró foglalót, hanem meg lehetett beszélni egy időpontot, amikor megnézhetem a szobát. (Ha nem csak interneten, hanem ügynökségeken keresztül kerestem volna szobát, valószínűleg nem találkozom ennyi csalóval, de az ügynökségek kereseti igazolást kérnek általában.)

SZÁLLÁS

Tehát aznap délután, mikor megérkeztem, megnéztem Amszterdam északi részén az egyetlen szobát, ahová sikerült időpontot egyeztetnem, és bár a lakás messze volt a felújított állapottól, úgy ítéltem meg, hogy mindennel fel van szerelve, amire szükségem van, ezért kiveszem. A lakásban három hálószoba található, a másik kettőt egy francia és meglepetésemre egy magyar srác bérli, akik szintén szimpatikusnak tűntek.  A lakás a Hollandiában közkedvelt sorházas elrendezésű, kertvárosias lakónegyedben található. Ezek a lakások általában külön telekrészeken helyezkednek el egymás mellett, ennek következtében a lakás széltében nagyon keskeny, több szintes, a szinteket szűk, meredek lépcső köti össze, viszont tartozik mindegyikhez külön kertrész. Az általam bérelt lakás abban különbözik ettől, hogy a földszinten csak a bejárata található, onnan rögtön egy lépcső vezet az első emeletre, ahol a teraszkapcsolatos nappali, a konyha, a wc és egy lakószoba helyezkedik el, míg a második emeleten van még további két lakószoba és egy fürdőszoba. A közelben található egy nagyobb élelmiszerbolt valamint egy szerdán, pénteken és szombaton nyitva tartó piac, ahol rendkívül nagy a választék és jó minőségűek az áruk. Mint már írtam Amszterdam Északot kicsit külvárosként kezelik az amszterdamiak, leginkább bevándorlók lakják, ugyanakkor bizonyos részei rendkívül felkapottak, elsősorban ott, ahol megmaradt a régi hangulatos kisvárosias utcakép, a házak vízre néznek. Ugyanakkor a városrész az utóbbi időben erősen elkezdett azon dolgozni, hogy önálló arculatot hozzon létre, javítson megítélésén, vonzóvá váljon az amszterdamiak számára. Engem már megnyertek, szeretek itt lakni, szeretek minden nap komppal átkelni a folyón.

KÖZLEKEDÉS

A lakás mellett szólt még (illetve inkább megerősített abban, hogy nem akkora baj, hogy nem tudtam többet megnézni, hiszen sok választási lehetőségem nem igazán volt), hogy elég közel van az irodához, ahol dolgozom. Amszterdam Északot az Ij folyó választja el a város többi részétől, az „igazi” Amszterdamtól, mert erre a területre inkább úgy tekintenek, mint külvárosra, pedig a városközponttól csupán egy 5 perces komp-út választja el. A hajóforgalom miatt ugyanis hidak helyett földalatti alagutak illetve több ingyenes kompjárat köti össze a folyó két oldalát. Ha gyalog megyek dolgozni, akkor is kb. 20 perc alatt beérek, hiszen légvonalban tényleg csak a folyó túloldalára kell átmennem. Az irodából azonban kaptam egy „céges biciklit”, aminek köszönhetően nem csak gyorsabban beérek dolgozni és könnyebben fel tudom fedezni a várost, de élvezhetem azt is, hogy ebben a városban a biciklisekre nem, mint kellemetlenségre tekintenek, hanem kis túlzással ők az utak császárai. Szinte mindenhol vannak bicikli utak, de ha nincsen akkor is a legtöbb esetben be lehet hajtani az egyirányú utcákba szembe is, és az autósok nagyon odafigyelnek rájuk. (Nem is hord senki bukósisakot!) A járókelők meg szintén odafigyelnek, mert ha nem, kapnak biciklicsengetést rendesen. Itt annak ellenére jár mindenki mindenhova biciklivel (még három gyereket kisládában cipelő anyukák is), hogy eléggé gyakran esik az eső. Ezért bár otthon is biciklivel közlekedtem a városban, a minden körülmények közt biciklizéshez hozzá kellett/kell edződnöm.

IRODA ELHELYEZKEDÉSE

Szakmai gyakorlatomat a Dittmar Bochmann Architecten nevű irodában töltöm már két hónapja, ami Amszterdam központjában, a Központi Pályaudvartól nem messze helyezkedik el egy korábbi raktárépületből átalakított iroda épület legfelső emeletén. Terasza az Ij folyóra néz, ami az Amszterdamot északi és déli részre osztó legszélesebb folyója a városnak.  A teraszról rá lehet látni a kompállomásra, ahol minden reggel hajóra szállok a folyó túloldalán, valamint a Mövenpick Hotelra, ami mellett rendszeresen hatalmas tengerjáró hajók kötnek ki. Míg a hajókat látni, a vonatokat a pályaudvar közelsége miatt hallani illetve érezni is lehet. Naponta kétszer jön arra akkora tehervonat, hogy mozog az asztal és remeg a monitor.

IRODAI ÉLET

Az épületben a legfelső szinten még két másik építésziroda és egy építészeti turizmussal foglalkozó iroda bérel helyet. Ezek kisebb, fiatal építészekből álló irodák, akik szintén fogadnak külföldi gyakornokokat, így hozzá vannak szokva, hogy a holland nyelven kívül az angolt vagy a németet is használják a mindennapokban. Általában ez a pár kis iroda együtt ebédel a szint közösségi helyiségében, ami egyben a tárgyaló funkcióját is betölti. Az ebéd fogalma itt kicsit mást takar, mint otthon. Szinte mindig hideget esznek, amihez előtte közösen bevásárolnak, majd ebédidőben mindenki elkészíti a saját ízlésének megfelelő szendvicset. A mi irodánk kivételes abból a szempontból, hogy egy héten egy nap meleget eszünk, amit minden héten más készít el az irodákhoz tartozó kis, sütő nélküli teakonyhában.  Ezért nem csak nekem adódik alkalmam megismerni a holland konyha sajátosságait (amiben azért e legtöbb jellegzetes elem a gyarmati időkhöz köthető), hanem én is bemutathatom a magyar konyha egyszerűbb, legelterjedtebb fogásait: paprikás krumplit, főzeléket, különböző ragukat.

IRODA SZAKMAI BEMUTATÁSA

Az iroda vezetői Jan Dittmar és Jan Bochmann az utóbbi időben rendszeresen fogadnak külföldi gyakornokokat, munkáik azonban elsősorban Hollandiához köthetők. Ennek megfelelően a terveket holland nyelven készítik el, az irodában azonban a hollandnál gyakoribb az angol vagy német nyelven történő kommunikáció, mivel mindketten német származásúak. A legtöbb munkájuk kisebb léptékű, családi ház, sorház vagy társasház, de terveztek már egy teljes új városközponti tömböt is. Az iroda 2010-ben megnyert egy Utrechti helyszínre kiírt Europan Pályázatot. Jelenleg több korábbi tervük kivitelezés alatt van, többek között egy Utrechtben épülő, szociálisan rászorultak számára létrehozott inkubátor ház. Munkáik jól átgondoltak, precízek, szeretnek figyelmet fordítani a finom részletek megtervezésére, és munkáik publikálására is elég időt szánnak.

IRODA FELSZERELTSÉGE

Az iroda a számítógépes termen kívül egy makettező műhelyből áll, ahol megtalálhatóak az alapvető eszközök fa- papír- és műanyag hab anyagú makettek készítéséhez. Az irodában alapvetően használt számítógépes programok a következők: Vektorworks, Sketchup, Photoshop, Indesign. (A holland irodákban ezeken kívül még az Autocad és a Rhinoceros használata a legelterjedtebb.)

no images were found

IRODAI MUNKA

Az elmúlt két hónapban három különböző munkában vettem részt. Az egyik egy Amszterdamhoz közeli, újonnan telepített városban, Almeraban egy hindu templom elvi engedélytervének elkészítése volt, a második egy jellegzetesen holland épület: egy gyerekek számára létrehozott városon belüli állatfarm megtervezésére kiírt pályázat anyagának összerakása, a harmadik pedig egy tanulmányterv készítése arról, hogy hogyan lehetne alkalmazni, újraértelmezni a tudor stílust a mai holland kertvárosi lakóépületek tervezésekor.

Az első napokban egy papír makett elkészítését bízták rám.  1:50-es léptékben maketteztem meg a hindu templom egy belső terét, a gyülekezeti termet. A makett munkaközi anyagként szolgált, készítésével párhuzamosan folyt a belső tér megtervezése, ugyanakkor a későbbi prezentáció során is nagyon hasznosnak bizonyult, mivel segítségével a megbízó sokkal könnyben tudta értelmezni a terveket. A fizikai makett mellett megépítettem az épület számítógépes modelljét a Sketchup program segítségével, majd a látványterveket Photoshoppal dolgoztuk tovább, de nem volt célunk teljesen valósághű képeket létrehozni, a koncepció lényegének bemutatására törekedtünk. Ugyanakkor a prezentáció során az épület részleteinek megoldásaira is kitértünk, a tervezett lyuggatott téglahomlokzatot is bemutattuk fizikai makett segítségével. A tégla homlokzatburkolat Hollandiában igen elterjedt és meglehetősen sokféle formában meg lehet találni, talán egyik legjobb példája annak, hogy mi mindent meg tudnak/tudtak itt csinálni a téglaburkolattal az Amszterdami Iskola stílusában készített Het Schip épületegyüttes homlokzatain látható. A hindu templom esetében a téglafelület különböző színű sávokból áll össze, illetve a központi tér felülvilágítói előtt lyuggatott formában fut végig. Egy ilyen összetett felületnek a megmodellezése már nem is volt olyan könnyű feladat, az amúgy nagyon könnyen használható, de bonyolultabb dolgokra kevésbé célszerű Sketchupban.

Ezt követően tartottak nekem egy rövid ismertetést a Vectorworks nevű programról, amit itt az irodában a kétdimenziós tervek készítésére használnak. Mivel eddig csak Archicaddel vagy Autocaddel dolgoztam eltartott pár napig, amíg hozzászoktam ennek az új programnak a kezeléséhez. Voltak olyan funkciói, ami kifejezetten könnyebben használhatónak bizonyultak, mint amihez én eddig hozzá voltam szokva, de volt pár dolog, ami persze nehézkesebbnek tűnt számomra. Már a Vectorworks-öt használtam, mikor a gyerekfarm pályázati tervéhez készítettem különböző beépítési verziókat, illetve a környéket különböző szempontokból vizsgáló magyarázó ábrákat rajzoltam. Hollandiában elég elterjedt a városon belüli állatfarmok létrehozása, aminek célja, hogy a gyerekek számára lehetővé tegye a különböző állatokkal való megismerkedést. Amszterdamon belül is van hét különböző helyen ilyen farm. A pályázatkiírás egy délnyugaton, egy kisebb városi parkban található, tulajdonképpen lakótelepi környezetben elhelyezkedő farm újraépítésére volt kiírva, ami a többitől abban különbözik, hogy szellemi fogyatékos embereknek nyújt munkahelyet, ők végzik két segítő irányításával az állatok körüli munkákat. A feladat érdekességét elsősorban ez a kettősség: a városi és a falusi élet elemeinek találkozása adta. A szükséges funkciókat három különálló kis épületben kívánták elhelyezni úgy, hogy a bejárathoz közeli fogadó épület egyszerre szolgáljon az ott dolgozók és a farmra látogató családok közösségi tereként, ugyanakkor a környéken lakók számára is használható legyen különböző közösségi rendezvények alkalmával. Pályázatunkban azt vizsgáltuk, mit jelent ma a városi ember illetve gyerek számára az állatfarm fogalma, milyen élményeket, érzeteket kaphat valaki egy ilyen helyszínen, milyen anyagokat, formákat használnánk az épületeknél. A pályázatkiírás része volt, hogy konkrét építészeti tervet nem szabad készíteni, ezért épületet nem, csak három különböző beépítési verziót vázoltunk fel.

Az utolsó munka, amin jelenleg is dolgozom a tudor stílus tanulmányozásán alapszik, egy Amszterdam közeli kertvárosi terület szabályozási tervéhez kell tanulmányt készítenünk. A megbízó az önkormányzat, aki be szeretné mutatni a területet a jövőben beépíteni szándékozó beruházó cégnek, hogy a jelenleg Hollandiában leginkább elterjedt lakóház stílusokon kívül, milyen új verziók születhetnek a tudor stílus újraértelmezésével. A munkát azzal kezdtük, hogy utána olvastunk annak, melyek a tudor stílus sajátosságai, illetve hogy hogyan használták fel, alakították át azokat az elemeket a későbbiekben. Összegyűjtöttük a jellegzetes ablakosztásokat, ablaksorolásokat, tető- és tömegformákat, díszítőelemeket, anyaghasználat variációkat. Ezen kívül a beruházó cég sablon házterveit is átnéztük, hogy a tudor elemek alkalmazását majd ezeken tudjuk bemutatni. Hat különböző háztípusra hét különböző homlokzati variációt készítettünk el és még jelenleg is további lehetőségek bemutatásán dolgozunk. A variációk kialakítása során igyekszünk a hangsúlyt az átértelmezésre tenni az elemek egyszerű átvétele helyett. Annak ellenére, hogy első hallára nagyon bizarr ötletnek találtam azt, hogy Hollandiában középkori angol stílust idéző házakat akarnak építeni, a stílus megértését célzó kutatómunkát nagyon érdekes találtam, valamint azt is, hogy egy korábban használt meghatározott stílust nem csak szemügyre kell vennem, hanem annyira megértenem, hogy én is képes legyek az általa szabott kereteken belül házat tervezni. Ilyen feladattal eddigi munkáim során nem, de még az egyetemen sem találkoztam. Pedig ha jól tudom a hagyományosabb orosz építészoktatásnak ez is része, illetve a Budapesten tanuló zeneszerzőknek is feladata különböző korokhoz köthető zenedarabok írása.

ELŐADÁSOK

Az Academy of Architecture szeptember és október folyamán mindenki számára szabadon látogatható angol nyelvű előadásokat szervezett minden csütörtök estére. Sajnos én csak később értesültem erről, ezért az utolsó két előadást tudtam csak meghallgatni. Az előadás sorozat a „Smart Cities are green” címet kapta.

Az egyik előadó Han Wiskere vidék szociológus volt, akinek fő kutatási területe a mezőgazdaság és a vidéki élet alakulása a városi területeken. Számos város élelmiszer politikáját és alternatív élelmiszerláncát tanulmányozta szerte a világon. Úgy gondolja, hogy az ezeken a megfigyeléseken alapuló tapasztalatok alapvetően szükségesek ahhoz, hogy a táj- és városépítészek fenntarthatóbb városokat, vidéki területeket tervezzenek a jövőben. Ezt a folyamatot az is erősíteni látszik, hogy egyre több és több városi önkormányzat tekint úgy az élelmezés kérdésére, mint a környezet és az ember egészségének növeléséhez szükséges kulcsfontosságú tényezőre. A fenntartható élelmiszer termelés és fogyasztás megtervezése egyre fontosabbá válik mind a tervezőknek, mind a politikai döntéshozóknak, a termelőknek, a szállítóknak, a kereskedőknek és a kutatóknak egyaránt. Bekövetkezik e paradigma váltás a városi és vidéki területek tervezésében, ami egy fenntartható és méltányos élelmezési rendszert alapozhat majd meg? Erre a kérdésre Han Wiskere több különböző tudományág képviselőivel együtt dolgozva keresi a választ, szociológusok, közgazdászok, agronómusok, tájtervezők és állat tudósok is részt vesznek a kutatásaiban. Előadásában bemutatott többek között egy olyan német tervezők által felvázolt város modellt, amiben a város és a mezőgazdasági táj határvonala nem válik szét olyan élesen, a várost átszövik a mezőgazdasági területek. Ennek köszönhetően az élelmiszer termékeknek sokkal rövidebb utat kell megtenniük ahhoz, hogy eljussanak a fogyasztókhoz, és a város környéki területek sokkal jobban kapcsolódnak a belső területekhez. Az előadás után több kérdést is kapott, amik egy része azt firtatta, hogy ez az egészségügyi és környezeti szempontból vitathatatlanul kedvezőbb rendszer, hogy tud gazdaságos lenni. Válaszában többek közt elhangzott az, hogy a mostani rendszer költségeibe nem számolják bele például a táplálkozáshoz köthető betegségek kezelésének költségeit. Az volt az érzésem, hogy ha valahol el tudom képzelni, hogy egy ilyen város létrejöjjön, az Hollandia lenne. (Érdekes adat, hogy az Egyesült Államok után Hollandia világ legnagyobb mezőgazdasági termék exportőre.)

Az előadássorozat utolsó vendége Lidewij Edelkort volt, aki egy párizsi trend előrejelző ügynökség vezetője és több trendekkel foglalkozó magazin szerkesztője. A munkatársa által prezentált előadás címe „Landscaping Interioirs” volt, melyben kép párokon keresztül mutatta be a természeti elemek, tájak hatását belső tereink alakítására, valamint azt, hogy hogyan jelennek meg a divatban, a képzőművészetben, a grafikai alkotásokban és az építészetben egyaránt.

Amszterdamban is tartanak Pechakucha Esteket körülbelül negyed éves rendszerességgel, és mint megtudtam az előadások nyelve mindig angol, ezért úgy gondoltam megnézem, itt hogyan csinálják. Az eseményt mindig más helyszínre tervezik, október 19-én az Amsterdam Roest nevű helyre hirdették meg, ami egy korábbi ipari épületben kialakított romkocsma. A helyszínen azonban kiderült, hogy az előadások a szomszéd épületben, egy nagyobb volt ipari csarnokban, lesznek megtartva, ami be is volt rendezve szépen, sok száz kényelmes mozi székkel, csak éppen fűtés nem volt egyáltalán, leszámítva két hősugárzót a vetítővásznak mellett, hogy azért az előadók ne fázzanak annyira. Azt már korábban is megfigyeltem, hogy bármennyire legyen is hideg, a hollandok, ha egy kis napsütést éreznek, rögtön kiülnek a kávézók előtti teraszokra inkább, mint hogy bent legyenek. Most az is kiderült, hogy bizonyos helyzetekben napsütés helyett beérik a projektor fényével is. Az előadások amúgy hasonló színvonalúak voltak, mint itthon: körülbelül az előadások fele volt kifejezetten érdekes.

Az előadók névsora:

Pinar & Viola — http://www.pinar-viola.com/
Olivier Otten (Selfcontrolfreak) — http://www.selfcontrolfreak.com/
Marjolein Wintjes (De Culinaire Werkplaats) — http://www.deculinairewerkplaats.nl/
Toine Donk/Daniël van der Meer (Das Magazin) — http://www.dasmagazin.nl/
Robert Audroué — http://raudroue.com/
Rikkert Paauw (Stortplaats van Dromen) — http://www.stortplaatsvandromen.nl/
Jan Ros — http://www.janros.nl/
Guido Nieuwendijk — http://guidonieuwendijk.com/
Alison Killing (Killing Architects) — http://www.killingarchitects.com/
Michiel van Abbe/Ronald van Vessem — http://www.vanabbetotvessem.com/
Magieke Jansen (NetNietjes) — http://www.netnietjes.nl/
Reed van Brunschot — http://reedvanbee.wordpress.com/

no images were found

MŰEMLÉK ÉPÜLETEK LÁTOGATÁSA

Het Ship:

Az épületegyüttest, mely 102 munkások számára készített lakást, egy közösségi termet és egy postát foglalt magába, Michel de Klerk tervezte 1919-ben. De Klerk az Amszterdami Iskola egyik legkiemelkedőbb képviselője volt, ebben a lakótömbjében a stílus minden meghatározó esztétikai jellemzőjét meg lehet találni. 2001 óta itt található az Amszterdami Iskolát bemutató Múzeum. Az építészeti stílusra érezhetően nagy hatással volt az expresszionizmus, az épületek gyakran öltöttek expresszív, kerek formákat: díszített tornyok, ablakok és ajtók jelentek meg rajtuk. A téglafalak mindig az adott falat építő mesterember tudásáról adtak bizonyítékot, rengeteg különbözőképpen rakott téglaburkolat jelenik meg a házakon, ugyanakkor a díszítés egyszerű marad. A feketére vagy sötétzöldre (Amszterdam zöldre) festett kovácsoltvas elemek, valamint a visszafogottan megmunkált, fehérre vagy sötétzöldre festett asztalos munkák is ehhez az egyszerű díszítettséghez adnak hozzá.

UNESCO világörökség:

Amszterdam csatornáit 2010-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A 16. század végén, 17. század elején kialakított csatornarendszer megközelítőleg 100 apró szigetre osztja a várost. Az építkezés során koncentrikus köröket alkottak, melyek között folyamatosan kiszárították a mocsaras területeket. Ezzel a szisztematikus építkezéssel jelentős területet hódítottak vissza a tengertől és óvtak meg a korábban gyakori áradásoktól. Abban az időben ez volt a legkomplexebb városfejlesztés, amely egészen a 19. századig világszerte példaként szolgált.

Lakóhajók:

Európán belül talán az Amszterdami csatornákon láthatjuk a legjobb és egyben legköltségesebb példáit a lakóhajóknak. Mivel a városban kikötő helyek száma korlátozott, ezért manapság már lakóhajón lakni drága mulatságnak számít. Körülbelül 2400 család él Amszterdam belső területein lakóhajókon, amik egy része régi hajókból lett otthonná alakítva egy másik része úszó alaptestekre felhúzott modern lakóépület. A város vezetés által létrehozott szabályozási rendszer célja, hogy a régi, hagyományos hajók megmaradjanak a városban, megőrizve ezzel az amszterdami csatornák jellegzetes hangulatát, ezért elsősorban a lakóhajók ezen az előbbi formáját támogatják. Mivel azonban a hajók nagy része magán tulajdonban van és egy hajó fenntartása meglehetősen magas költségekkel jár, kérdéses, hogy lehet e erre kötelezni az embereket. Korábban rengeteg művészt és fiatalt ragadott magával ez az életforma, ami rendkívül jó alternatívának bizonyult abban az esetben, ha valaki nem akart gyökeret ereszteni valamelyik amszterdami külváros egyik sablonos bérházában.  Emellett korábban az is elősegítette a lakóhajók terjedését, hogy a belváros igen kicsi, sokkal kisebb, mint a legtöbb Európai fővárosé és lakáspiaca telitett, ezért nem volt elég lakás mindenki számára. Azonban mára már a kikötő helyek elfogytak, ezzel együtt pedig az árai is felemelkedtek, ezért manapság már a belvárosban inkább a tehetősebb emberek a laknak a vízen.

KORTÁRS ÉPÜLETEK LÁTOGATÁSA

IJburg:

Amszterdamban nagy hagyománya van a vízre való építésnek. Az elmúlt századok során az IJ folyó, illetve IJ öböl több részét feltöltötték és kikötő szigeteket hoztak létre. Ezek a város keleti felén található nagy kikötő szigetek az elmúlt időben lakónegyedekké alakultak át, amelyek kifejezetten népszerűek az amszterdami lakáspiacon. A legnagyobb szigetet IJburgnak hívják (ami az egész terület összefoglaló neve is egyben), valamint közvetlen mellette található a kisebb léptékű épületeknek helyet adó Steigereilnad. A szigetre készített várostervezési programnak megfelelően egy kevert funkciójú, sokszínű városi terület létrehozása a volt cél, ahol a közösen használt területek kiemelt jelentőséggel bírnak. Emellett törekedtek arra, hogy minden egyes szigetnek meglegyenek a maga sajátosságai. Steigereiland két, identitását meghatározó jellegzetességgel bír: egyrészt a nagyvárosi és a tájképi elemek egymás mellett jelennek meg, másrészt a házakat nem egy nagy lakásépítő vállalat építteti fel, hanem a telkeket magán beruházóknak adták el. A lakásépítésnek ezen formája pedig igen ritka Amszterdamban.

Az IJburg negyed 12000 embernek fog a jövőben foglalkoztatási lehetőséget biztosítani, aminek köszönhetően a munka és lakóhelyek aránya a XIX. században épült városrészekhez lesz hasonló. A két különböző funkció keverését Steigereiland esetében három különböző módon oldották meg: földszinten kialakított kis irodákkal, műhelyekkel és a lakóházak közötti több funkciós épületek, valamint kis léptékű ipari telepek elhelyezésével. Ennek köszönhetően vállalkozások igen széles körének tudtak munkahelyet biztosítani, ami lehetőséget ad az itt lakóknak arra, hogy ingázás helyett a közelben dolgozzanak.

Az építkezések IJburgon jelenleg is folynak, még sok az üres terület, a városközponthoz legközelebbi, első ütemben elkezdett Steigereiland azonban már majdnem teljesen beépült.

Funen Park:

Amszterdam belvárosi részének szélén, keleten, egy volt ipari területen helyezkedik el ez az elsősorban lakó, másodsorban irodai funkciókat magába foglaló épületegyüttes, amiben egyszerre jelenik meg a belvárosra jellemző sűrű beépítettség és a megfelelő mennyiségű zöldfelület létrehozására való törekvés. A városrendezési terv karakterét az adja, hogy egy több emeletes, sűrűn beépített, több mint 300 lakást valamint irodákat tartalmazó, L-alakú tömb vesz körül egy nagyobb zöldterületet, amiben 16 alacsonyabb, különböző típusú többlakásos ház áll. A külső tömb nem csupán térbeli határát adja a belső kertvárosias karakterű lakóegységeknek, hanem a terület mellett közvetlenül futó vasúti forgalom zajával szemben is védelmet ad.  A park fő érdekességét ez a kettősség, illetve a sokszínűség adja. A belső részen található házakat mind más és más építésziroda tervezte. A különböző tömbök igen eltérő számú és méretű lakásokat tartalmaznak, aminek köszönhetően elég széles társadalmi réteg számára vált lehetővé, hogy otthont találjon itt. A park területe zárható, négy kisebb kapun és egy főbejáraton keresztül lehet megközelíteni. Ennek is köszönhetően a házak közötti zöldterületet aktívan használják az itt lakók, azok is, akiknek közvetlenül ide nyílik a terasza, és azok is azok is, akik a védelmet adó, több emeletes tömb egyik lakásában laknak. Azt már máshol is megfigyeltem, hogy Amszterdamban amúgy is sokkal természetesebben, fesztelenebbül használják az emberek a köztereket, nem csak a saját védett birtokukon belül érzik magukat jól. Jó időben megtelnek az utcák, a parkok, mindenki kiül a háza, lakása elé egy padhoz, egy asztalhoz, vagy kimegy egy városi parkba grillezni.

K-blokk a Funen Parkban:

A park belső részén egy közel  négyzet alakú telken található az NL Architects által tervezett lakótömb, amelyben 10 darab lakás helyezkedik el. A lakások több szintesek, van köztük másfél és négy szintes is, de az összes lakás bejárata a földszinten található, a tömböt átlósan átszelő közlekedőről nyílik. Mivel ez a közlekedő a park két teresedését  köti össze, iránya egy természetes közlekedési iránnyal esik egybe, ezért nem csak a lakók által használható zárt tér, hanem egyben a járókelők átközlekedési útvonalaként is szolgál. Az épület külső burkolata fém, míg ez a belső viszonylag szűk közlekedő homogén faburkolatot kapott, amiben szolidan jelenik meg minden plusz elem: a bejárati ajtó kilincse, a postaláda, a lámpa. Az ide nyíló ablakok kisméretűek. Tehát befelé a lakások teljesen zárt képet mutatnak, kifele azonban nagy üveg felületekkel nyílnak meg a park felé.  A földszinti teraszokon kívül minden lakáshoz tartozik egy-egy tetőterasz is, ami az épület nyereg felületű extenzív zöld tetejébe beharapott faburkolatú lyukként jelenik meg. Annak ellenére, hogy a szabályozási tervben elég pontos paraméterek voltak megadva mind az épületre, mind a lakásokra vonatkozóan, az építészeknek sikerült ezeknek megfelelve érdekes tömegű épületet, változatos alaprajzú lakásokat létrehoznia.

A Bálna:

A Bálna nevet viselő épület egyike annak a három nagy „meteroitnak”, ami Amszterdam keleti, korábban kikötőként funkcionáló részén, a Borneo és Sporenburg szigetek három szintes sorházakkal sűrűn beépített területén landolt az ezredfordulón. Az épületet Frits van Dongen tervezte, 214 darab lakást tartalmaz 1100 m2-en pedig irodák és üzletek vannak. A föld alatt 179 darab parkolóhely található.  A tradicionálisan zárt (100 m x 60 m-es) épületblokkot a tervező újra értelmezte: két végén megemelte, ami által a közteret nem szakítja meg az épület, hanem átfolyik alatta. Az épület által közrefogott belső udvart átláthatást engedő kerítés határolja, a lakók által használható kert került kialakításra benne, amit a West 8 iroda tervezett. A lakások többnyire két szintesek és a belső homlokzaton végigfutó közlekedőkről lehet őket megközelíteni. Az épület léptéke, szögletes formái és különböző fényviszonyok közt mindig más képet mutató cink homlokzat burkolatának köszönhetően a környék ikonikus elemévé vált. Különleges formájából az is következik, hogy benne található lakások is változatos elrendezéssel lettek kialakítva. Mivel pedig környezeténél jóval magasabb, és vízpartokhoz közel helyezkedik el, a lakások többségéből rá lehet látni az IJ öbölre, ami tovább emeli a lakások értékét.

Filmmúzeum:

2012 tavaszán az EYE Holland Filmintézet új helyre költözik majd, Amszterdam északi részére, közvetlenül az IJ folyó partjára. Az EYE lesz az első művészeti intézmény, ami áttelepül a folyó túlpartjára, ami a belvároshoz valójában igen közel van, az emberek mentális és kulturális térképén azonban igen távolinak tűnik. A cél az, hogy az épület Amszterdam Észak kulturális és közösségi életének inspiráló elemévé váljon. A tervezők a bécsi Delugan Meissl Építész Iroda ezeknek az elgondolásoknak megfelelően egy karakteres épületet tervezett, amit a meglévő topográfiai és városszöveti adottságok alapvetően meghatároztak: a vízparti helyzet, a folyó túloldalán lévő központi vasútállomás, és az épület közvetlen szomszédságában álló „Overhoek” torony.  Az épület belsejében négy mozi, 3000 négyzetméternyi kiállítási és irodaterület, valamint egy étterem található, külső részén pedig nyitott teraszok és egy víz felé néző szabadtéri mozi kap helyet. Az építkezés jelenleg is folyamatban van.