Ghyczy Dénes Emil: Helyszíni jelentés Barcelonából

UTAZÁS

Mikor megtudtam, hogy megnyertem a 16 hetes ösztöndíjat Spanyolországba azonnal megvettem a repülőjegyeket oda-vissza kétszer, hogy karácsonykor is haza tudjak jönni. A fejemben már előre elterveztem mikor szeretnék utazni, az irodával már előtte megbeszéltem a dolgokat, így amikor kiderült, hogy nyertem már egyszerű dolgom volt.

Így hát eljött az utazás napja 2012 szeptember végén, a repülés rendben le is zajlott, kivéve annak az utasnak, aki húsz percig nyugodtan ült a gépünkön a Milánóba szóló jegyével és többszöri felszólításra sem reagált. Amikor végre megtalálták és leszállították, akkor tapsvihar tört ki a fedélzeten…A városba az A2 jelű reptéri busszal jutottam be, ami a Plaza Catalunya-n, azaz a város közepén tett le. Szerencsére már voltam kétszer Barcelonában és vannak ismerőseim is itt, de azért a szálláskeresés szempontjából egy héttel a munka kezdete előtt megérkeztem a városba.

SZÁLLÁS

A szállás egy kínos kérdés. Ismerősöktől hallottam, hogy nagyon nehéz szállást találni Barcelonában, mert általában hosszú távra szeretik kiadni azokat. Így jó előre elkezdtem keresni, főleg a www.idealista.com-on. Itt kinéztem egy jó adag lakást, mert hogy nem szobát, hanem lakást szerettem volna kivenni. Felvettem az ügynökökkel a kapcsolatot és akivel lehetett meg is beszéltem egy találkozót. Az első héten egy San Andreu-i lakásban laktunk, amit a www.airbnb.com-on néztem ki. Ez egy nagyon jó honlap, elég olcsón lehet lakásokat találni rövid távra, ahol persze a tulaj is veled lakik, így ez csupán csak átmeneti megoldás. Ez alatt az idő alatt lakásokat kerestem és néztem, találkozókra jártam és próbáltam megtalálni a legjobb ár-érték arányú helyet. A tapasztalataim: Barceloneta, ami a kikötőnél lévő félszigeten lévő negyed nagyon szűkös és kicsi lakásokkal van tele. Közel van a tenger de az árak magasak és nem túl nagy a tisztaság. Aki régi tengerészlakásokra vágyik sok kis bárral az jöjjön erre a környékre! Born: ez a negyed az egyik legjobb a Rambla-tól északkeletre sok jó bárral, viszonylag jó lakásokkal, sok tetőterasszal (mondjuk ez egész Barcelonára érvényes). Itt sajnos nem találtam megfelelő lakást, mert ami jó volt arra nagyon sokan pályáztak, népszerű ez a városrész! Gothic: a fő sétáló utcától a Ramblától közvetlenül északkeletre lévő városrész, bár szép, de tele van turistával. Ugyan ez igaz a Raval-ról annyi különbséggel, hogy ez éjszaka nem túl jó környék. Amúgy a Rambla-tól délnyugatra található. A régi városrész körbeölelő kerület az Eixample, ami ortogonális raszterével összetéveszthetetlenné teszi et a városrészt mással. Sajnos elég magasak az árak, bár néztem itt lakást, de nem találtam csupán lyukakat annyi pénzért, amennyiért szerettem volna bérelni… San Andreu a városközponttól északkeletre található, már a hegyek tövében. Itt laktam ugye az első héten, de sajnos ez elég messze van a munkahelyemtől és nem nagyon hirdetnek errefelé szabad lakásokat. A Grácia elég drága rész,  a Montjuic pedig szintén nem bővelkedik a kínálatban. A hely ahol megtaláltam a lakást, az Poble Nou. Ez egy nagyszerű kerület, a városmagtól északkeletre a tengerpart mentén. Már nincs turista, de a város közepén, a tengerrel párhuzamosan terül el ez a családias, nyugodt városrész. Állítólag sok művész költözött mostanában a környékre, amit a sok indusztriális épület miatt meg is értek. Nagyjából elég az egy havi ösztöndíjam a bérleti díjra és a rezsire, de gyűjtenem kellett otthon, hogy azért meg tudjak itt élni…

A VÁROS

Barcelona igazi nagyvárosi hangulatú, pezsgő hely. Már először is megtapasztaltam ezt még 2004-ben, de azóta még nagyobb formátumú hely lett belőle. A hegyekre szinte ránőtt háztömbök egészen a tengerig alkotják a városszövetet, ez leginkább a Montjuic hegy tetejéről, a citadelláról látszik igazán. Itt feltűnik az is, mennyire sűrűn lakott is ez a vidék. Magastetőt szinte nem is látni, szinte minden háznak tetőterasza van, ami agy privát vagy közös használatú. A Sagrada Familia természetesen kimagaslik a háztömbök közül, és markánsan uralja a város sziluettjét. A legérdekesebb utcatengely szerintem a tengerparti két nagy toronyépület közötti út tengelye, amibe ha a város felé belenéz az ember, akor érzi legjobban azt, hogy mennyire lejtenek a tengerre merőleges utcák a tenger felé, valamint innen pont a Sagrada Familia is szépen látszik, az út végén a hegyekkel. Rengeteg kis bár és szendvicsező, valamint érdekes hely van a városban. Az általában zsúfolásig tele lévő Champaneria nevű hely igazán autentikus, kötelező pezsgőzni, addig semmi mást nem is lehet rendelni, majd utána a jobbnál jobb ropogós kolbászokat és folyós camambert sajtokat lehet végigkóstolni. Leülni nem lehet de nem is kell, mert a tömeg állva tart. A hely szerepel a Lonely planet nevű híres útikalauzban, ennek megfelelően sajnos több az idegen ajkú mint sem. A környék, amit eddig a legjobban bejártam az a Born, ahol egymást érik a közel ötven féle sört kínáló bárok és a tapas szerű thai éttermek, valamint itt csinálják a város valószínűleg legjobb gin tonic-ját is, aki teheti menjen el feltétlenül a Portal Nou utcában lévő Pony bárba! A kulturális élet is nagyon aktív: rengeteg kiállítás-megnyitó és múzeum van a városban, valamint lépten nyomon egy kortárs alkotásba, vagy kortárt épületbe botlik az ember. Volt szerencsém megismerni egy itt híresnek számító szobrász urat, akinek sok szobra van a városban, a neve Robert Llimos. Az épülete elég kuszák néhol, mintha nem is lennének helyi szabályozások. A magassági korlát mindenesetre elég magas lehet hiszen egyre-másra nőnek ki a földből a magasabbnál magasabb felhőkarcolók. A legújabb szinte a szomszédom: a Hotel ME, amit Dominiq Perrault tervezett. Gyönyörű csillogó bevonatú ezüstös csillogású trapézlemez burkolata úgy veri vissza a napfényt, hogy olyan mintha két nap sütne be hozzám. Az emberek elég harsányak és este élnek inkább, hajnali egykor még javában vacsoráznak egynéhány helyen. A válság hatását talán csak a metróban érezni a reggeli szomorú arcokon…

KÖZLEKEDÉS

Budapesthez képest rengeteg a metró és a hév szerű járat, ráadásul hétvégén hajnalig járnak, valamint a jegyárak is alacsonyabbak! Nem tudom hogy csinálják, de most sűrítették a buszjáratokat is és be is harangozzák et lépten nyomon a városban óriási reklámkampány keretében. Ezen felül ottvan a közösségi bicikli, a bicing rendszere is, ami főleg a helyieknek van, mivel ki kell hozzá váltani egy úgynevezett NIE számot, amihez állandó lakcím kell. Én a sárga metróval megyek munkába sűrűn jár, de ami bosszantó az az, hogy hétfőnként sztrájk van a metrókon és ilyenkor óriási tömeg zsúfolódik össze a nem túl gyakran járó metrókocsikban. Van még a jó kis libegő, ami felvisz a hegyre, nameg a gyaloglás! Gyalogolni nagyon jó ebben a városban, főleg csak úgy eltévedni, mert minden sarkon van valami érdekes, vagy egy kis park vagy egy érdekes üzlet, bár vagy akármi.

PROGRAMOK

Elsődleges célom egy barcelonai kosármeccs és egy focimeccs megnézése volt, minthogy a spanyolok mindkét sportban a világ elithez tartoznak. Szerencsére sikerült szerezni a híres el classico-ra, azaz a Barca-Real meccsre ingyenjegyet szerezni…(ez egy hosszú történet..) Mondhatom, hogy talán életem legnagyobb sportélménye volt ez. Egy darab real szurkolót sem láttam, szerintem meg is lettek volna lincselve. 98.000 ember torkaszakadtából üvölti, hogy forza Barca, a bal fülem két hétig be volt dugulva. A másik természetesen egy kosármeccs volt, ami a focimeccshez képest egy „délutáni alvás volt az óvodában”. Mivel kosárlabdázom Magyarországon, ezért rögtön kerestem itt is egy csapatot, akikkel edzeni tudok: ez az egyesület a Diagonal Mar, ami Poble Nou-ban van a tengerhez közel és a katalán ligában indulnak.

Ami a kultúr programokat illeti, nemrég volt a nyitott házak hétvégéje, ami nálunk is van ugye, de mintha itt sokkal több helyszín és esemény lett volna… Nagyon érdekes, máskor a nagyközönség előtt zárva lévő épületekbe lehetett betérni, itt itallal, zenével és idegenvezetéssel várták a résztvevőket. Az éjszakai élet szuper, nagyon pörög ez a város. Hajnali kettőnél előbb nem nagyon kezdődik buli, addig csak iszogatnak a spanyolok a bárokban, és hajnali vagy inkább reggel 6 előtt nem is ér véget. Amit ajánlani tudok az a Poble Nou-ban lévő Razzmatazz nevű hangár, ami mindig tele van fiatalokkal, valamint a Born negyed vendéglői, bárjai. Aki teheti menjen be az En Aparté nevű francia étterem-kávézó-bárba, itt a fügés-sajtos melegszendvics utolérhetetlen.

AZ ÁRAK

Az élelmiszerek meglepő módon szinte ugyan annyiba kerülnek mint otthon, néhány termék még talán olcsóbb is, természetesen néhány pedig jelentősen drágább. Az arab henteseknél érdemes a magyar szájnak szokatlanabb húsokat (kecske, bárány) venni, mert itt értenek hozzájuk a leginkább. A ruhák szinte azonos áron kaphatók, főleg azokban a boltokban, amik Budapesten is megtalálhatóak. Van egy két nagy bevásárlóközpont, de ezek megszólalásig azonosak mindenhol a világon, úgyhogy ezek miatt nem érdemes a városba látogatni. A bárokban elkérik a sör árát, de így is ehet találni olyan kis talponállókat (pl. a Vermuth nevű hely), ahol a tapast (olivabogyók, kolbászkák, sonkácskák, sajtok, füstölt és sült halacskák, fahéjas véreshurka, pepperoni stb…) és a sört is egészen elfogadható áron kínálják.

no images were found

MUNKAHELY

Beköltöztem a lakásba és másnap már mentem is az első munkanapomra az AV62 Arquitectos irodába (www.av62arquitectos.com). Ez az iroda nem túl nagy, mindössze nyolcan dolgoznak itt, legtöbbjük gyakornok mint én, de az iroda személyi összetételéről majd később.

A Carrer de Diputáció-n van maga az iroda, egy földszinti nagy hosszúkás térben, olyan mintha egy üzlethelyiség lenne az egész. Az Eixample negyedben, a Diagonal-tól nem messze gyakorlatilag a város kellős közepén, a Passeig de Gracia-tól nem messze, egy kis park ölelésében egész kellemes dolog dolgozni! A közelben sok bár és étterem van, könnyű választani ebédidőben. Én mégis az egy sarokra lévő Bar Tó-ba járok enni, mert nagyon finom a melegszendvicsük és igen laktató is egyben.A kiszolgáló hölgy már előre tudja mit kérek para llevar (elvitelre) és persze caliente (melegen), a három euró nyolcvan centet meg már kérdezés nélkül a kezébe nyomom. Reggel kilencre kell bejárni és este hétig tart a munka. Persze nem maradhat el a két órás szieszta, ami kettőtől négyig van nálunk. Makettezéssel kezdődik minden, a falakat a plafonig vázlatos és részletes makettek borítják. A tervezés gyakorlatilag így folyik, nem számítógépen, hanem rajzban és makett formájában, ami szerintem követendő dolog. Sajnos jártam olyan építészirodában, ahol nagyítóval kellett a maketteket keresni… A munka feldolgozási része Autocad-el folyik, de van egy mexikói srác, aki főleg 3dstudio-ban dolgozik. Ő egyébként Luis és agyon érdeklődő, folyamatosan magyarul akar tanulni és azt állítja vannak magyar barátai is. Leginkább vele szoktam beszélgetni, egyenlőre főleg a 3dstudio kis részleteiről, fénybeállításokról satöbbi… Érdekes, hogy az iroda adottságából adódóan mindenki lát mindenkit és gyakran járnak ki kávézni cigizni is a teraszra, ilyenkor van hogy fél órát is beszélgetnek a munkatársak és a vezetők.

Az iroda érkezésem előtt szerencsére megnyert egy nemzetközi pályázatot, mégpedig a kabuli (Afganisztán fővárosa…) új Nemzeti Múzeum épületére kiírt pályázatot. Nagy dolog ez ám! Olyan nagy spanyol irodákat előzött meg az AV62, mint például a Mansilla + Tunón! Szóval ezen a projekten kezdtem el második nap dolgozni, vagyis pontosabban a múzeum egy részletének 1:40-es makettjén. Hogy miért ez a furcsa lépték? Nem engem kell kérdezni, hanem a két nagyon rendes és jó fej főnököt, akik mellesleg egy házaspár és nagyon segítőkészek, bár nem sokat beszélnek, inkább belemélyednek a napi munkába. Beszereztem a város legnagyobb papírboltjából a négy szintes servei estacio-ból a kartonlapokat, a sniccert a pengéket és a ragasztókat. (Ez amúgy egy elképesztő hely, minden van ami a makettező építésznek vagy a szórakozott filmrendezőnek kellhet). A feladat nagyon szép, bár eléggé magányos dolog a makettezés, de legalább a gondolataiban elmerülhet az ember. A harmadik hétre bár kétszeresére dagadt az ujjam, de feledtettek Viktoria elismerő szavai, nameg jó is egy ilyen készülő makettre időről időre ránézni messziről, hogy az ember egy kicsit elvonatkoztasson és külső szemlélőként tekintsen a munkájára.

 Az irodában a főnök házaspáron kívül van még két másik irodavezető, a többiek pedig gyakornokok. Szinte mindegyikük olasz és nem nagyon tudnak angolul csak spanyolul, úgyhogy gyorsan meg kell tanulnom nekem spanyolul ha szót akarok érteni velük. Szerencsére a főnökök (Antonio és Victoria) elég jól beszélik az angolt. Nagyon aranyosak, sokszor bejönnek hozzájuk a már iskolás gyerekeik is, akik megszólalásig hasonlítanak vagy egyikükre, vagy másikukra. Reggelente megkérdezik a gyakornok kislányok, hogy kérek-e kávét és ha igen akkor nagyon szépen elkészítik nekem. Persze cserébe én is gyakorlom ezt a gesztust. A stressznek egy hangyányi jelét sem vélem felfedezni itt, nem tudom hogy a mentalitás, vagy, hogy nincs egyáltalán munka, de azt biztos, hogy így kellemesebb dolgozni.

MUNKÁK

A www.europaconcorsi.com-on az AV62-nek az összes nagyobb projektje fent van. Ezekből a nem túl nagy projektekből is látszik, mennyire nagy ugrás lenne most megvalósítani ezt a múzeum épületet. Ez amúgy egy nagyszerű honlap, nem nagyon ismert Magyarországon, de rengeteg jó pályázat van rajta, és sok ismert műhely is felrakta ide a portfólióját.

Az irodának jelenleg nincsen túl sok munkája meglátásom szerint, eddig még egyszer sem túlóráztunk, nem is beszélve arról, hogy itt egyenlőre hírből sem ismerik a hétvégézést. Ami biztosan van az a kabuli múzeum, aminek a makettjét három hét alatt fejeztem be, fotóztam le és tómunkáztam photoshop-ban. Jelenleg arra kért meg engem Antonio, hogy az utómunka helyett inkább kartonból csináljak embereket és kiállítási tárgyakat valamint paravánokat és a lehető legkevesebbet dolgozzak a kész fotóval. Ezen a héten ezt fogom csinálni. A második hétre visszatérve, a katalán tévé is kijött, hogy interjút készítsen a vezető párossal és engem is felvettek, ahogyan ragasztok és vágok…a linket most itt inkább nem adom meg! Ez egy igen egyszerű, de mégis fondorlatos épület: moduláris, azaz a jövőben bármikor bővíthető lesz, valamint saját, mással összetéveszthetetlen építészeti karaktert kapott, de teljes mértékben beleillik az afgán kopár félsivatagi, köves bozótos tájba. Az egész telek egy oázis szerű részen van, itt található az Afgán Nemzeti Múzeum már meglévő régi épülete is. E mellé kellett megálmodni az új, modern épületet. Két szintes, lapos tömegét feldobják a henger alakú dongaboltozatos egységek. Ezen egységek valamelyike egy szintes, valamelyik pedig két szintes udvar, ezek biztosítják a múzeum belső fényellátását. Az ablakokat természetesen arab mintás fa árnyékolók takarják. Ezek pontos mintázata még tervezés alatt áll valószínűleg, mert nem kellett a modellbe beleraknom őket. A héten fogok új feladatot kapni, remélem tovább folytathatom a múzeum tervezését, éppen most tárgyalnak a folytatásról Kabulban Antonio-ék. Ami az iroda többi munkáját illeti: épülőfélben van egy egész nagy családi ház, egy üzletbelső és tervezés alatt van egy iráni és egy kínai munka. Ezekről még nem sokat tudtam meg, csupán annyit, hogy a bagdadi dolog egy urbanisztikai jellegű pályázat lesz, ami elvileg meghívásos és NAGYON szeretnék, hogy a mi irodánk nyerje el. (Legalábbis az illetékesekkel folytatott skype beszélgetésből ennyit csíptem el…). A kínai munka egy Shanghai-i szálloda koncepcióterve, ami félig a földbe épül majd bele…Ez a munka éppen látványtervezési fázisban van. Az irodába minden nap intenzíven járnak a megrendelő külsejű urak és hölgyek, úgyhogy valószínűleg készül valami, vagy csak a spanyol megrendelők sokkal többet tárgyalnak az építészeikkel…

 Ami kiemelendő még az az, hogy az irodánk tervezte a városban jelenleg lévő Picasso kerámia-kiállítás vitrinjeit, amik igazán igényes alkotások. Az egész irodát meghívták a megnyitóra, ahol Picasso utolsó feleségének a lánya (aki nem Picasso-tól van) nyitotta meg az eseményt. Rengeteg látszólag prominens emberrel kellett kezet fogni, és pezsgőt (cava) szürcsölgetni , azaz jó hangulatban telt az egész. Éppen csak a kerámiákat felejtettem el jól megnézni magamnak…

 Több pályázat is lesz, amin indulunk az irodával a közeljövőben, remélem kapok tervezési feladatot most már. Úgy gondolom, hogy a makett építése alatt elég additív információval szolgáltam a kabuli múzeum szerkezeti és építészeti problematikáiról ahhoz, hogy nagyobb feladatot bízzanak rám a jövőben. A végső beszámolómból ki is derül majd mennyire bíznak itt bennem és lesz egy csomó úti beszámoló, meg épületleírás is, addig is adeu!