Hajdu Gáspár: Helyszíni jelentés Bécsből

AZ UTAZÁS

Bécs szerencsére nagyon közel van Budapesthez, ezért könnyen, több féle módon el lehet jutni ide. A közelség miatt igen sokat járok haza, és a két hónap alatt már majdnem az összes lehetséges módot – leszámítva a repülést – kipróbáltam. A legjobb alternatíva a vonat. A MÁV kedvezményes ún. SparSchiene-menetjegyeket árusít 13 €/út áron, de ezeket néha 3 héttel előbb le kell foglalni a nagy érdeklődésre való tekintettel (a hagyományos jegy sokkal drágább). A vonat a Keletiből indul és a Westbahnhof-ba érkezik, Bécs belvárosába; az út kb. 3 óra. Fontos lehet, hogy a neten megvett jegyet csak Magyarországon lehet kinyomtatni, a pályaudvarokon elhelyezett kék automatáknál.

Két busztársaság is indít járatot Bécsbe, az egyik az Orange Ways napi 2 járattal, a másik a Eurolines, ami minden 2-3 órában indít buszt. A buszos utazás ára 3500-5900 Ft között mozog, és szintén kb. 3 órás. A leggyorsabban 2-2,5 óra alatt, kocsival lehet kijutni, erre van is egy aránylag jól működő kezdeményezés a bécsi magyarok levlistáján, ahol az időről időre haza- vagy visszautazók keresnek utastársat, és kb 10 €-ért be lehet szállni a benzinköltségbe. Nem rossz néha, de ki lehet kapni kellemetlen utazópartnereket, vezetési stílusokat és dugókat is. Összességében én a közelsége miatt választottam Bécset, így elégedett vagyok lehetőségekkel.

SZÁLLÁSKERESÉS

A lakáspiacot a növekvő bevándorlás és az egyetemi szemeszterek határozzák meg, tehát a belsőbb kerületekben az árak egyre magasabbak és rendszerint fél éves időtartamra könnyebb találni helyet, mint mondjuk 4 hónapra, ahogy én kerestem. Én februárban kezdtem, de már decemberben elkezdtem szálláslehetőség után kutatni. Erre több jó honlap van, de némelyik rejtve fizetős. Érdemes még az összes lehetséges ismerősnek írni, mert ahogy nálam is az volt, életmentő lehet. A legjobb lap a www.jobwohnen.at – itt nagy a pörgés és ráadásul közvetítői díj nélkül lehet szállást találni. A közvetítői díj egyébként kb. 1-2 havi bérleti díjnak megfelelő összeg, de így utólag nézve, lehet, megéri egy biztos hely reményében. Természetesen a felfokozott érdeklődés miatt csak személyesen, jó benyomást keltve lehet bekerülni egy lakásba, így persze februárra nem volt még lakásom, hiába skype-beszélgettem több “lakóközösséggel” is. Később azt is hallottam, hogy ne híreszteljem, hogy magyar vagyok, csak inkább azt, hogy építész… Szerencsére egy szintén Bécsben dolgozó és tanuló építész ismerősöm szobája az egyetemi félév végével üresen állt, így ott lakhattam pár hetet február elején. Ha ez nem lett volna, valószínüleg egy hostelt választottam volna ideiglenesen. Onnen a 3. kerületi szobából keresni egy lépéssel kedvezőbb volt, de így is sok volt a nehézség… főleg a megfizethető árkategóriában – 300 € -400 € /hó – hatalmas az érdeklődés, és a feltett hirdetések 1-2 órán belül elkelnek, vagy egyáltalán nem is válaszolnak, elérhetetlenek a hirdetők. Az iroda, ahol dolgozom, a 7. kerületben van, így a “környékén” kerestem elsősorban szobát – 2 kerületes sugárban (3 – 5 – 6 – 7 – 8 – 9 – 15 – 16. ker). A keresést a jobwohnen-en kívül a www.wg-gesucht.de oldalon folytattam, és napi kb. 10 emailt küldtem, ill. telefonáltam. A lakások ára, helye és minősége az internetes hirdetéseken keresztül felmérhetetlen, és nem egyszer meghökkentő állapotokba botlottam. Szerencsémre kb. 2 hét és vagy 64 hely után a 16. kerületben találtam egy lakást, ahol a “castingon” – a lakásnéző válogatón – is túljutottam; legyőzve a spanyol és ghánai bevándorlókat, én költözhettem be.

SZÁLLÁS

Az új otthonom a 16. kerületben (Ottakring), a Neulerschenfelder Strasse-n van, rögtön a 7. fölött, így 15 perc sétával beérek az irodába.

A kerület a dzsentrifikációs övezet közepe, rengeteg fiatallal és főleg közel-keleti bevándorlókkal. A kerület ennek megfelelően olyan, mintha egy másik, mondjuk török városban lennék Bécsen belül. Ugyanúgy van Billa szupermarket és Tschibo kávézó, csak köztük török telefonos és textiles van.
Itt van a közelben a Brunnenmarkt, a környék legnagyobb, egész utcahosszon át tartó piaca. Itt a műanyag papucstól a marhanyelvig mindent meg lehet találni. A kerület másik előnye, hogy a török üzleteknek hála, este 8 után is lehet (kaját) vásárolni, ami Bécs többi kerületére nem igazán mondható el. Ez egyébként egy nagyon zavaró dolog, és nehezen lehet hozzászokni Budapest után, hogy este csak a szórakozóhelyek, a kolbászosbódék és a törökök vannak nyitva.

A lakás egy régi épület első szintjén található. Régi építésű, nagy belmagasságú, zegzugos szobák kb. 60 m2-en: 2 hálószoba, egy nagy nappali étkezővel, konyhával, és sok folyosó. És két macska.
A lakást Mariana, a bicikliszerelő és vega lány bérli. Az első 1-1,5 hónapban az új pasijával Marokkóba indult túrázni, ezért kiadta (továbbadta) a 2 szobát. Az ő szobájába egy Georg nevű srác költözött, aki automatizálással és hardverekkel foglalkozik. Mikor én jöttem megnézni a lakást, nem is találkoztam Marianával, Georgon múlt, hogy jöhetek-e. Szerencsém volt, mert úgy volt, hogy májusig biztosan szabad lesz az egyik szoba.

Az izgalom akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy Mariana nem jutott el Marokkóba a hosszú tél és a lerobbanó kocsijuk miatt, és idő előtt visszajön. Már-már úgy volt, hogy új szállás után kell nézzek, de szerencsére Georg egyszerűbben és szívesen ki tudott költözni (számára csak pár héttel a tervezett előtt). Így mikor megjött Mariana és a barátja, én beköltöztem a másik szobába, ahol eddig Georg lakott, ők ketten meg ahol eddig én. Remélem, a végső beszámolót is ebből a lakásból írhatom majd :).

VÁROSI KÖZLEKEDÉS

A városi tömegközlekedést egy hónapig élvezhettem bérlettel. A bérlet ára kb 40 €, ami kicsit drágább az otthoninál, cserébe a közlekedés is hasonlóan jó. Leszámítva az éjszakai közlekedést, ami elég ritka, viszont hétvégenként a metró éjjel is jár! A metróhálózat jól ki van építve és folyamatosan fejlesztik, úgy, mint a felszíni közlekedés egészét. Az utóbbi évek reformja az 1 €/ nap éves bérlet (szemben az egy jegy/ 1.5 órával), ami soha nem látott tömegeket vonz a reggeli metrókra. Én viszont az iroda közelsége miatt főleg gyalogolok, de biciklizni fogok, amint elolvad minden hó. Egyébként itt már évek óta működik a városi bicikli kölcsönzés intézménye is, sok lerakóhellyel és rövidtávon ingyenes használattal, csak a regisztráció tűnik macerásnak egy kicsit.

MUNKAHELYRE TÖRTÉNŐ BEJÁRÁS

Az iroda a 7. kerület Schottenfeldgasse 71. alatt található egy régi csokigyár loftos irodaházzá alakított épületében. Az utca állítólag tele van építészirodákkal, és ez az épületben sincs másképp. Az utca a Ringgel párhuzamosan fut, és a Mariahilfer Strasse-től kb. 15 perc sétányira van.
Én, ahogy írtam, a 7. kerület fölött lakom, a 7.-et a 16.-tól a Gürtel választja el, egy 2×3 sávos körút. Eddig 3 útvonalat próbáltam ki, a legjobb a séta, ami 15 perc, ezen kívül az utcában áll meg a 2-es villamos, a párhuzamos utcában meg a 46-os, amik mind működő alternatívák.

A FOGADÓIRODA SZAKMAI BEMUTATÁSA

A GABU Heindl Architektur a fent említett csokigyár 4. emeletén van (2 éve költözött föl a 2.-ról) és egy hatalmas, nyitott irodatéren egy másik építésszel és egy grafikus-videós párossal osztozik.
Az iroda vezetője és egyben névadója Gabu Heindl. Gabu egy igen sokoldalú nő, a Bécsi képzőművészeti egyetemre járt, majd Tokióban és a Princeton-on is tanult. Dolgozott New Yorkban és Amsterdamban is. Az irodát 2007-ben alapította és azóta meghívott oktató több osztrák és nemzetközi egyetemen, ezen kívül gyakran publikál. Többek között ő tervezte a Velencei Művészeti Biennálé 2009-es osztrák pavilonját is.

Megvalósult tervei közt kisebb belsőépítészeti, urbánus és akár homlokzati átalakítások szerepelnek, illetve az utóbbi időben nagyobb léptékű rendezési tervek, valamint mozi, iskola épületek is. Egy idevágó rész az iroda filozófiájából: “.. Az építészet nem csupán egy szolgáltatás, hanem maga a környezet alakítása, elemzésekkel és akár saját kezdeményezésre vállalt kutatási projektekkel alátámasztva. ..“ A legtöbb munkát pályázat útján nyerik, és ahogy látom, a jövőben is erre szeretnének építkezni.

no images were found

AZ IRODA FELÉPÍTÉSE

Az irodában rendszerint 3-5 ember dolgozik, az elmúlt időben viszont a sok új projekt miatt időlegesen többen is vagyunk. A főnök és tapasztaltabb építész természetesen Gabu.
A pályázatok felkutatásában nagy szerepet játszik Sybille, aki egyébként adminisztrációs feladatokat és az iroda általános működéséhez elengedhetetlen beszerzéseket végzi heti 1-2 napban. Ő egyébként “mediator” -ként jellemzi magát, és régóta dolgozik többek között Gabuval is együtt. Az irodában a feladatokat rugalmasan kezelik, de az aktuálisan futó legkomolyabb iskolabővítési projekt építési fázisának van projektfelelőse. Ő Markus, aki ugyanúgy 30 év alatti, mint az iroda összes többi tagja. Neki segít Martin, aki heti 1-2 napot  van benn, és Joachim. Ők ezzel a projekttel még őszig biztosan le lesznek kötve. Legrégebb óta, 1.5 éve Karlis, a lett srác dolgozik az irodában. BSC-t végzett Bécsben, és az egyetemen Gabu-hoz járt. Amikor én megérkeztem, ő főleg a Dunacsatorna rendezési tervével foglalkozott. Új lány Lisi, aki frissen végzett az egyetemen és rögtön a StadtKino mozi előtér és bár átalakítási munkába csöppent heti 4 napban. A jelenlegi helyzet az, hogy Gabu főleg az iskola építkezéssel van elfoglalva Markussal, Joachimmal és Martinnal míg Lisi, Karlis és én a többi bejövő, futó és egyéb munkát csináljuk.

A feladataink a teljes tervezést felölelik a koncepciótervektől a látványterveken át az anyagminták beszerzéséig. Szinte teljesen szabad kezet kapunk, és konstruktívan alakíthatjuk a terveket. Az egyeztetéseken is részt veszünk, így intenzív részesei lehetünk a teljes folyamatnak. Heti max. 1-2 alkalommal konzultálunk Gabuval és beszéljük meg a fejleményeket, leadásokat és lehetőségeket.

FUTÓ PROJEKTEK

Az aktuális projekteket már fentebb érintettem, de kicsit részletesebben is kitérek rájuk.
A legfőbb projekt egy Wienerneustadt nevű városkában lévő iskola bővítése, mely már javában épül, és szeptemberre kész kell lennie. A munkát az iroda pályázaton nyerte, és a tervezésben Markus, Joachim és Karlis is részt vett. A helyszíni ellenőrzések miatt Gabu és Markus hétfőnként egész nap a terepen vannak. Az építés alatt folyamatosan megy a kisebb részletek és szakágak tervezése, ill. a felmerülő hibák javítása. Olyan dolgokra is figyelnek, hogy a már kész rendereket az aktuálisan változó kivitelezésnek és terveknek megfelelően újra készítsék, az építkezés helyszíni videódokumentálásáról nem is beszélve. Egy régebb óta húzódó projekt a Donaukanal – Dunacsatorna rendezési terve, melynek rajzain Karlis dolgozik, a tervezést pedig Gabu és egy külső tájépítész végzi. Izgalmas urbanisztikai projekt a város egy kiemelkedően fontos részén.

Régi-új projekt a Nikitsch-ben, Burgenland osztrák-magyar határ közeli részén elhelyezkedő faluban tervezendő épületegyüttes. Az épület funkcióját tekintve bentlakásos iskola és munkahely speciális igényű emberek számára. A projekt koncepcióterv szinten áll. Jövő héten megyünk helyszíni bejárásra. Eddig a nagy hó vagy esőzés miatt járhatatlan volt a telek. A Rasselpark mellett található Stadtkino in Künstlerhaus projekt a régi városi mozi előterének felújításáról és egy bár kialakításáról szól. A kivitelezésnek nyár végére kell elkészülnie. A tervezés a sok érdekelt miatt lépésről lépésre megy, de az irány már körvonalazódott. Jövő héten pedig jön a következő feladat, egy iskola építési pályázat Tirol környékén. Nagy vonalakban ezek az aktuálisan futó projektek.

VÉGZENDŐ FELADATOK

Amint megérkeztem, rögtön Karlis mellé kerültem, és a Dunacsatornás projekten kezdtem feldolgozni. Külön azzal a céllal, hogy ezen keresztül jobban megismerjem a várost. Voltam több fontos helyszínen a csatorna mentén, melyekről dokumentációt készítettem. Metszeteket rajzoltam a csatornáról ill. piktogramokkal és kisebb grafikákkal színesítettem a projekt aktuális fázisát tartalmazó könyvet. Általánosságban jellemző, hogy a futó projektek nagyon sok, több partnerrel való egyeztetést igényelnek, ez a Dunacsatornánál sincs másképp. A csatorna keresztben átszeli Bécset, és a belvároson át legalább 5-6 kerületet érint. A nehézség a különböző kerületek, a város és a szabályozatlanul fellelhető magántulajdonok tulajdonosainak feltérképezése. A szemetesekért, nyilvános wc-kért, padokért, biciklitárolókért vagy akár hirdetési felületekért felelős hivatalok látszólag rendszertelenül, egymástól függetlenül működnek, így nem csoda, hogy a tervezés lassan halad.

Ez után a Nikitsch projekten dolgoztam, 2-3 alternatív beépítési és alaprajzi variációt készítettem a meglévő tervek mellé, így egy nagyobb választékból tudtunk következtetéseket levonni és prezentálni a megrendelőnek. A tervezés alatt sokat maketteztünk is, kiváló styro-vágó gép van. Az ilyen tervezési részek végén rendszerint (Karlis vagy én) egy egységes prezentációt készítünk az összes elkészült anyagból a későbbi kommunikáció megkönnyítése végett. Jelenleg ez a projekt áll, és a hó elolvadását vártuk, hogy bejárhassuk a helyszínt ill. aktualizáljuk a terveket.

Az utóbbi időben Lisi mellé szálltam be a Stadtkino projektbe, ahol szintén újratervezés és alternatív megközelítések készítése volt a feladatom. A projektet össze kell hangolni a Kunstlerhaus üzemeltetői, a mozi és a leendő bár tulajdonosai között, így a sűrű konzultációkra más-más megközelítésből kell összerakni az újabb és újabb prezentációkat.

Egy 1:50-es makettet is készítettünk az épületről, jelenleg pedig anyagmintákat és világítási lehetőségeket keresünk. Előre láthatólag jövő héten fogunk egy világítás szakértővel konzultálni.

A projektek üresjárataiban megszereltem és bővítettem az irodai hálózatot, Gabu filmes magánprojektjén segítettem és gondolkodtam a honlapjuk újrastrukturálásán is.

NAPI MUNKAREND

A napot reggel 10 körül kezdjük, és munkától / leadástól függően 6 – 7 – 8-ig vagyunk benn, amikor akarunk, tarthatunk szünetet, és összességében rugalmasan oszthatjuk be az időnket – nem azt várják el, hogy benn üljünk, hanem hogy leadásokra és prezentációkra kész legyünk. Ez nem is szokott gond lenni, a nagy önállóságnak köszönhetően mindenki elég motivált. Fontos, hogy a hétvége a miénk, az elmúlt egy évben csak egyszer egy pályázat miatt hétvégéztek.
Ebédelni néha együtt megyünk valamelyik közeli étterembe, de legtöbbször a Sparba vagy Billába ugrunk le egy szendvicsért. A szendvicsezés olcsó megoldás, de sajnos az irodában nincs normális konyha vagy közösségi tér, ahol nyugodtan megebédelhetnénk.

Heti egyszer, ha összejön, tartunk irodai megbeszélést is, ahol mindenki elmondja, hogy épp mivel foglalkozik, hogy áll, kell-e neki segítség ill. Gabu a következő hét – hetek terveit ismerteti. Ilyenkor szoktuk Sybille-lel egyeztetni a hiányzó irodai eszközök beszerzését is, és a várható fejlesztéseket. Például lesz új nyomtató és egy új erős pc-t is vesznek rendereléshez.

HASZNÁLT MUNKAESZKÖZÖK

Az irodában mindenki PC-n dolgozik, elsősorban Autocad-del, Rhino-val és Adobe programokkal – főleg azért, mert az egyetemen is ezeket tanulják.
Nekem szerencsére sikerült a saját Mac laptopomat integrálnom a rendszerbe, így sokkal hatékonyabban, megszokott környezetben tudok dolgozni. Ez annak is köszönhető, hogy a végleges terveket valaki németül rendesen tudó rakja össze általában, aki nem én vagyok, az én munkarészeim így maradhatnak ArchiCad-ben és Blenderben. (mindkettőnek van autocad-kompatibilis exportja így az archiválásnál sincs gond).
Az irodában két nyomtató és egy fénymásoló gép van.

Már említettem a styro-vágó szerkezetet, amin nagyon szívesen dolgozom makettezésnél. Minden irodába kellene egy ilyen. Ezen kívül a többiek kevésbé, de én jó sok skiccpauszt is tele szoktam rajzolni.

Érdekes még, hogy az irodai telefon 2 mobilra is át van irányítva, így irodán kívül, pl. az iskolabővítés építkezésén is fel tudják venni, ha magukkal viszik az egyiket.

HELYSZÍNI TÚRÁK, MŰEMLÉKEK

Ahogy írtam, minden nap gyalog járok dolgozni a 16. kerületi lakásomból. Azért nevezném túrának ezt, mert olyan ez a városrész, mint egy másik város. Az utcán nem is hallani német szót, mindenki török vagy valamelyik távol-keleti országból származik. Mondhatni nem az a steril és már-már túl tiszta Bécs, amiről mindenki mesél vagy panaszkodik. Az ilyen séták során izgalmas terekre és üzletekre lehet találni. Furcsa, hogy ha egy megadott házat keres az ember egy utcában, akkor a keresztutcáknál a névtábla alatt nincs kiírva, hogy mettől-meddig tartanak a házszámok az adott szakaszon, be kell gyalogolni pár háztömbnyit, hogy kiderítsük, merre nőnek a számok. Egyetlen segítség a belső kerületeknél, hogy azok az utcák, amik az óvárostól sugarasan kifelé tartanak, belülről kifelé vannak számozva. De ehhez kb. tudni kell, hogy hol is vagyunk éppen. Eddig pár nagyobb gyalogos túrán voltam keresztben a városon. Először, amikor a Duna-csatornás munka keretében az első kerület, a belváros által határolt területet jártam be és dokumentáltam az utcabútorokat és rámpákat. A csatorna ezen szakasza mentén rengeteg underground pub és szórakozóhely van, innen indul egy napi rendszerességgel Pozsonyba közlekedő sétahajó is. Otto Wagner több épülete övezi, ugyanis ő volt több részének eredeti megálmodója. Egyik érdekes rész a város és a csatorna közti támfalban futó metró, mely a csatorna melletti rakpart irányából nyitott, így be lehet látni ahogy pár méterre száguldanak el a szerelvények. Tavasszal a fél város kitelepszik és ellepik a kocogók, biciklisek és a művészek. Az északi és Déli részen lankás zöld rézsűk mentén akár a vízig is le lehet sétálni, míg a középső, belvárosi szakaszon kiemelt, épített rakpart van.

Innen hazafelé a Ring által határolt belvároson keresztül sétáltam, érintve a híres Graben bevásárló utcát oldalán a Szent István dómmal (Stephansdom). Így jutottam el egy az egyetemen már látott érdekes emlékműhöz a Judenplatz Holocaust Memorial-hoz. Az “épület” leginkább egy beton bunkerra hasonlít, teljes kontrasztban a belváros barokkos épületeivel. A brit művésznő kb. 4 méter magas vasbeton tömbje közelebb lépve nyer teljes értelmet. A felület kívülről egy kifordított öntött beton könyvespolcot ábrázol végig az egész felületen. A könyvek gerincükkel befelé állnak így nem lehet tudni milyen könyvek, és mi áll rajtuk. A végtelen ismeretlen és elolvashatatlan kötet szimbolizálja a megszámlálhatatlan áldozatot.

Egy másik alkalommal jártam a híres Naschmarkton, Bécs leghíresebb, 1.5 km hosszú piacán. Itt hemzsegnek a turisták, de jó minőségú egzotikus árukat is találni. Sok a keleti fűszer, gyümölcs és a tengeri herkentyű.

Bécs a sok turista és bevándorló miatt elég pezsgő életű napközben, viszont este minden üzlet korán bezár, így kicsit más ütemben kell tervezni az életet, mondjuk érdemes munkaidőben vásárolni.

A kávézók és design pubok viszont nyitva vannak este is, és ideális helyszínek munka után beülni kicsit. Egyetlen gond velük, hogy nem mindenhol tilos a dohányzás.

KIÁLLÍTÁSOK, MÚZEUMOK

Első kulturális kalandom az mozis munka kapcsán volt. Az egész irodával elmentünk megnézni egy filmet. A mozi leginkább a Toldi mozira hasonlít, mind filmkínálata mind látogatóközönsége terén. A film egy olyan bentlakásos otthonról szólt, amit elhagyott és megcsömörlött feleségeknek, asszonyoknak tartanak fenn közösségi programokkal, szervezett kirándulásokkal és hasonlókkal.

Voltam a MUMOK kortárs művészeti múzeum aktuális tárlatán, Franz West “Where is my eight?” című kiállításán is. West Bécsben született 1947-ben, és Ausztria egyik legnagyobb, nemzetközileg is elismert művészeként tartják számon. Szabadtéri, alumíniumból és poliészterből készült szobraival találkoztam is Bécs utcáin. Másik, párhuzamosan futó állandó tárlat a 20. század modern művészetét öleli át a klasszikus modern művészetektől a Pop Art-on át a 60-as évek bécsi akcióművészetéig. A múzeumba a belépő 10 euró, csütörtök este 5.

Jártam a Hundertwasser háznál is, ami nem egyenlő a Hundertwasser múzeummal. A ház nagyon izgalmas, zöldtetős lépcsőzetes épület, de sajnos a lakók miatt nem lehet bemenni. Egy városi legenda szerint a szeméttárolón keresztül fel lehet jutni, a kulcsához pedig 30 euroért lehet hozzájutni a megfelelő körökben. Természetesen ha már a környéken voltam, a múzeumot is végigjártam. Itt már voltam többször az elmúlt években, de egyedi stílusa miatt mindig érdemes megnézni. A következő, remélhetőleg tavaszi hetekben tervezem a nagyobb parkokba, a Prater vagy a Schönbrunni Kastély ketjébe biciklizést.

Sajnos a gyakran estébe nyúló munkavégzés és az eddigi tavaszi-tél miatt eddig csupán párszor jártam a ringen belüli belvárosban, de azt elmondhatom, hogy a sacher torta tényleg jó.