Kohout Dávid: Helyszíni jelentés Innsbruckból

KEZDETEK

Három hónapnyi keresés, és két visszautasított lehetőség után találtam rá az osztrák Innsbruck székhelyű Daniel Fügenschuh Architekturbüro építészirodára. Rövid emailváltás után megbeszéltünk egy interjút Bécsben. A következő héten találkoztunk, gyakorlatilag adminisztratív dolgokról és az iroda aktuális munkáiról volt szó a találkozónk elejétől fogva. Ezután folyamatosan tartottuk a kapcsolatot emailen keresztül. Nagyon örültem ennek a helynek, hiszen 4 éve a Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékének szervezésében részt vettem egy 10 napos osztrák építészeti körúton, aminek keretein belül két napot töltöttünk Innsbruckban is. Jó érzés volt visszajönni és részleteiben is megismerni a várost és környékét.

SZÁLLÁS

Mindenképp fontos volt e kapcsolattartás, hiszen Daniel intézte az adminisztratív teendőket, úgy mint a jövőbeni biztosításom, fizetés stb. Emellett – mindkettőnk ráeszmélve, hogy a szálláskeresés kisebb nagyobb akadályokba ütközik – segített lakást is keresni. Felvettem a kapcsolatot az akkor ott dolgozó spanyol és szlovák gyakornokokkal, sőt ismerősein keresztül is lehetőséghez jutottam. Gyakorlatilag egy használható, lakáskereső honlap működik, ami az egyetem irányítása alatt áll. Ezen annak ellenére, hogy rengeteg ajánlat érkezik naponta, leginkább diákoknak adják ki. A legfőbb nehézséget azonban az jelentette, hogy a szobát, amire esetenként jelentkeztem, élőben kellett volna meglátogatnom, ami természetesen nem volt lehetséges. Regisztráltam couchsurfing oldalakra, hisz elképzelhető volt, hogy -mivel 2013. február 4-én kezdek – úgy kell kimennem, hogy nincs fix szállásom. Szerencsére mégis két héttel az utazás előtt találtam egy szobát, egy német építészhallgató lány adta ki, 400 euróért. Ez – annak ellenére, hogy gyönyörű kis szoba – meglehetősen borsos ár (310-370 euro általában ), plusz 12-en lakunk itt, ami inkább kollégium jelleget kölcsönöz a lakásnak.

SZOCIALIZÁLÓDÁS

A 12 fős lakás mindezekkel együtt remek lehetőséget nyújtott és nyújt a mai napig is, hogy felfedezzem Innsbruck és a környék rejtett kincseit. Városi látványosságoktól, szórakozóhelyeken át, természeti értékek, kirándulóhelyek, snowboard lehetőségekig bezáróan sok mindent kapok tőlük. Emellett a kb. 8 éve elhanyagolt német tudásom is lassan a felszínre kerül. A nyelvvel azonban vannak nehézségek, ugyanis – bár a lakásban németek laknak – az osztrák, és főképp a tiroli dialektus messze eltér a „hochdeutschtól”.

Az irodában angolul beszélünk többnyire, mert egy szlovák gyakornok is van köztünk, aki egyáltalán nem beszéli a nyelvet. Ötünk közül tehát kettőnkön kívül, két kolléga és Daniel, a főnök is tiroli. Meglepő volt, hogy többen ismerik az itt élők közül az irodát. Végül is nem véletlen, hiszen az egy támfalba épített passzívház. Az első héten körbevezetett Daniel az egyáltalán nem szokványos kialakítású és minőségű irodában. Egész különleges itt dolgozni, nagyon inspiráló valahol, hogy a főnököm által tervezett látszóbeton, hatalmas üvegfalú irodában ügyködhetek, s mellesleg szünetekben lehet bámulni a lenyűgöző tájat. Az iroda körülbelül 10 percre van gyalog a lakásunktól, így minden nap gyalog megyek.

Kellemes meglepetés volt, hogy a 4-i munkakezdésemre két nappal lévő születésnapomon kollégákkal kimentünk a városba megünnepelni azt. Gyakorlatilag az első naptól kezdve közvetlen, barátságos és mélyen szakmai lett a kapcsolatunk, ezt az ő hozzáállásuknak és talán az én 2011-es hosszabb hollandiai tartózkodásomnak is köszönhetem.

IRODA

A Daniel Fügenschuh Architekturbüro eredetileg egy 1914-ben épült városi villában kapott helyet, ahol akkor Daniel élt. Később, 2005-ben a házhoz kapcsolódó kertben alakította ki a lenti utcára teljes egészében kinyíló irodát. Mivel az iroda egy viszonylag forgalmas utcára nyílik, tervezői döntés eredményeként született meg az előregyártott látszó vasbeton szerkezet. Egy összefüggő tér az irodaenteriőr, amit egy acélpálcákkal függesztett pallókból épített galéria oszt mégis részben ketté. A belmagasság 6 és 4 méter, az iroda belső terének fesztávja 10,5m, emiatt is praktikus megoldás volt az előfeszített előregyártott vasbeton födémpanelek alkalmazása. Amellett, hogy rendkívül praktikus és meglepő szerkezet, gépészete miatt (és nem mellesleg tájolásából adódóan) az épület passzívházként működik.

Az iroda portfóliója messzemenően magas színvonalon tervezett és kivitelezett magán-, kereskedelmi és középületekből áll, meglepően sok épületátalakítást, tető- és emeletráépítést terveztek és építettek. Kufstein városközpontja az egyedüli jóval nagyobb léptékű munkájuk, ami több lakó- és kereskedelmi épület mellett a teljes főtér rehabilitációját is tartalmazta.

A bécsi interjúnk során világított rá Daniel arra, hogy valójában diplomamunkám témája, megoldásai és színvonala miatt döntött úgy, hogy felvesz. Manapság Ausztriában egyre nagyobb hangsúly jut a meglévő épületek újrahasznosítására. Ahogy a porfóliójuk is mutatja, a paradigma itt nem a hagyományos műemlék-jellegű felújítás, hanem a funkciók és igények kreatív újraértelmezése. Kifejezett célja volt Danielnek, hogy egy pályázatot fogok csinálni az irodában. Ez így is történt, ám egy pár szóban még összefoglalom a pályázatok terén gyűjtött tapasztalataimat. Noha eredmény (sőt leadás is csak nem sokára, e sorok írásakor) még nincs, a kiírás és a munkamódszer elég jól karakterizálható.

A kezdetekben nehézkes német tudásom ellenére az első napon megkaptam egy ~70 oldalas kiírást a salzburgi oktatási főiskola és gyakorló általános iskola felújítása és bővítése pályázathoz. Általánosságban elmondható, hogy nagyon pontosan kommunikálják a kiírók az igényeiket. Nagyon részletes, környezetvédelemre, városépítészetre, funkcionális működésre vonatkozó programot állítanak össze. A terem-funkcióprogram szintén nagyon pontosan és részletesen csoportosított. A kiírás mellékletei is mindenre kiterjedtek, városrendezési tervektől kezdve, minden szakhatósági állásfoglalás, talajmechanikai szakvélemény mellett CAD rajzokat is kaptunk a meglévő állapotról.

Ez volt tehát az első pályázat, amin elkezdtem dolgozni. Mivel ötünk közül egyikőnk a folyó építkezésekért felel, fedvényterveket készít, a szlovák gyakornokfiú és egy másik kolléga adminisztratív papítmunkát végzett, a főnök pedig „mindenhol” ott volt, egyedül álltam neki a 9900m2-es összalapterületű iskola-program feldolgozásának. A helyszín Salzburg dél-keleti városrésze, ahova szerencsés egybeesés következtében novemberben egy konferencia keretén belül eljutottam. Bár akkor nem tekintettem meg az akkor jövőbeli tervezési helyszínt, valahol otthonosan éreztem magam a feladatban, egyrészt az előbbiek miatt, másrészt pedig a feladat összetettsége miatt is. Két, egymástól egy zöldterület-szakasszal elválasztott telken kellett elhelyezni a funkciókat. E két telek közül az egyiken fekszik a főiskola meglévő épülete, amelyet bizonyos határokon belül tetszőlegesen lehet felhasználni/lebontani. Az említett „tovább-építés”, kreatív épületfelhasználás itt is nagyon jól alkalmazhatónak tűnt. A program gyakorlatilag egy teljes főiskolai, egy teljes általános iskolai és ún. Sonderunterrich (különleges tárgyak oktatása…) oktatási funkciókból áll, menzával, két tornateremmel.

Az első legkomolyabb nehézség a kérdés-válaszok beérkezése után adódott. Körülbelül háromhetes munkánk „került veszélybe”, mivel a program összetettsége és a beérkezett kérdések még a kiírókat is összezavarta és jelentős változtatásokat, pontosításokat, kiegészítéseket tettek, amik eltértek valamelyest az eredeti kiírástól. Ez valójában várható volt, de talán nem ilyen mértékben. És ahogy Daniel is elkezdett részletesebben foglalkozni a projekttel, úgy tisztázódtak apró félreértések is, amik a pontatlan nyelv-értelmezésből fakadtak.

Közben befutott egy decemberi pályázatuk eredménye, 2. helyet értek el. Megjegyzem, hogy rengeteg építészeti tervpályázat van Ausztriában, és ilyen szempontból ők egyáltalán nem beszélnek válságról. A magánmegbízások pedig szintén „válságfüggetlen” módon működnek: rengeteg embernek továbbra is van pénze, talán az „erőviszonyok” csoportosodnak át, ami ezek szerint nem kifejezetten érinti az építészirodákat – legalábbis Danielét vagy az ekkora léptékűeket nem igazán. Daniel tehát legtöbb munkáját a magánmegbízásokon (úgy mint tető- vagy emeletráépítés, tetőtérbeépítés, bővítés, családi ház, többlakásos társasház) kívül pályázatok útján szerzi.

Emiatt regisztráltunk egy következő pályázatra is. A tiroli nemzeti múzeum kutató- és raktározó intézetének megépítését tűzte ki célul a múzeumvezetőség (Sammluns- und Forschugszentrum der Tiroler Landesmuseen – továbbiakban SFZ) az Innsbruck közeli Hall in Tirol városában megépíteni. A pályázati anyag feldolgozását eredetileg a szlovák kollégánk kezdte el. A helyszíni bejárás során azonban világossá vált, hogy a kiírt funkciók együttese valójában inkább egy raktározó helyet és kisebb mértékben műteremházat takar. Ezért úgy döntöttünk, hogy félbeszakítva a salzburgi iskola tervezését közösen megtervezzük és reprezentáljuk a halli múzeumot. Ez tehát léptékét és összetettségét tekintve is egy kisebb projektnek tűnt, így gondoltuk azt, hogy még jóval az április 12-i Salzburg-iskola leadás előtt befejezzük és postázzuk. A terv annyiban változott, hogy rendkívül érdekes és értékes koncepcióval álltunk elő a múzeumra, ezért még e sorok írásakor is ezzel időzünk.

Az SFZ egész Tirol területéről gyűjti a legkülönbözőbb képzőművészeti és történeti alkotásokat, emlékeket. Az épületben el kellett, hogy helyezzünk az igazgatáson, menedzsmenten kívül raktárhelységeket ős- és korai történeti emlékeknek, képzőművészeti remekeknek, papírformátumú emlékeknek, festményeknek, természettudományos anyagoknak. Mindezekhez általában 4-4 feldolgozó-kutató műterem kapcsolódik. A feladatot jelentősen megnehezíti, hogy az épületet két építési fázis szerint kell megtervezni, úgy hogy a második ütem munkálatai nem befolyásolhatják, akadályozhatják az első ütem teljes értékű működését. Emellett igen szigorú technológiai követelményeket kell teljesíteni, mind funkcionális működésre – mint technológia -, s mind gépészeti rendszerek működésére vonatkozólag.

A pályázatokra történő regisztráció meglepő módon nem kerül többe, mint az otthoni regisztrációs díjak; 50-60 ezer forintnyi összegekről van szó. A díjazás ezzel ellentétben jóval magasabb: csak a megvételek olyan 15 ezer euro körüli összegek. Otthon kevés olyan pályázattal találkoztam, ahol 2-4 millió forintos megvétel lett volna. A halli SFZ pályázat hovatovább ingyenes volt. Ez meg is látszott a regisztráltak számán: 360-an töltötték le a pályázati dokumentumokat.

Még egy érdekesség: a fenti pályázat kiírásában hangsúlyozottan (és a helyszíni bejárás során is) megfogalmazták, hogy látványterveket, 3D-s ábrákat, rendereket tilos a pályázati anyagban benyújtani, vagy  – ha nem is kizárással szankcionálva – egy előzetes átvizsgáláskor letakarják a tablókra helyezett látványrajzokat. A makettet is előre pontosan definiált fehér műanyagból kell megépíteni, egy, a helyszíni bejárás során mindenkinek kiosztott alaplapra, amit a zsűrizéskor a kiírók által készíttetett környezet-modellbe illesztenek be. Tehát nagyon kevés mozgásteret biztosítanak a vizualitásnak, kifejezett céljuk a működés reprezentálása.

no images were found

NAPI GYAKORLAT

Az irodai munka reggel 8 órakor kezdődik és este 6-kor végződik; ami valamelyest eltér az eddig otthon tapasztaltaktól. A korai munkakezdés ellenére a délelőttök viszonylag gyorsan eltelnek, talán a nap leghatékonyabb része. Délelőtt 10 óra környékén megpróbálunk minden nap tartani egy rövidebb kávészünetet, amikor mind az öten összeülünk a tárgyalóasztal körül és a napi teendők megbeszélése mellett informális beszélgetés történik. Délután 1 óra körül megyünk ebédelni, ekkor egy teljes óra szabadidőnk van. Én személy szerint a közeli elhelyezkedés okán általában hazamegyek ebédelni.

A napi 9 órás munka egyrészt legalább annyira elfogadott és „bevett”, mint (otthon is) a 8 órás, bár ez kompenzálódik azzal, hogy péntekenként dél és 2 óra közt vége a munkának. Ez nagyon meglepett az első héten, ám ahogy otthon a hivatalnokok, banki dolgozók stb. számára ez megszokott, itt is így szokás. Többször azonban ekkor nem rögtön haza megyünk, hanem esetenként épületlátogatásra megyünk, vagy építkezésre. Eddig két megvalósulóban lévő projektbe nyerhettem betekintést. Daniel saját bevallása szerint megpróbál minden gyakornoknak és ott dolgozónak olyan feladatokat és ezáltal tapasztalatokat nyújtani, amik több szempontból is építő jellegűek számára. Így egy építész-menedzser hallgatót kivitelezés közeli projektbe vetett be, ahol a specifikációkat készíthette el, tárgyalt és szervezett. A jelenleg zajló két építkezésre már most elvitt minket, az egyik egy tetőtér-át- és beépítés, a másik egy nagycsalád számára épült háromlakásos társasház.

A városi villa teljes belső átalakítása történik, valamint tetőtérbeépítés, részleges átalakítással. Daniel több munkájában megtalálható az a kreatív attitűd, ahogy a tiroli városi villák tetejével „bánik”: a 45°-os hajlásszögű, többnyire sátortetőt mintegy kettévágva és egy hasábot „tolva” a közepébe, hatalmas függőleges üvegfelületet hoz létre, valamint ezzel együtt egy lapostetős rész, amit ennél a konkrét épületnél zöldtetőként fognak hasznosítani. Ezen az építkezésen pont megfelelő pillanatban vettem részt, ugyanis több alvállalkozó dolgozott akkor egyszerre a házon, akiket az irodánk (ebben a kivételes esetben) generálkivitelezőként irányított. Betonmunkák, belső befejező tevékenységek, kőművesek és ácsok dolgoztak a házon ekkor.

A háromlakásos társasház Innbsrucktól délre, a Patscherkofel hegy lábánál áll, gyakorlatilag már átadásközeli állapotban volt, mikor bejártuk. Az épület azt a benyomást keltette, hogy itt  minden rendben van, nem „lihegték” túl a feladatot, viszont a formaképzés, szerkezet összhangja így megmaradt egy olyan középszerűnek mondható szinten, ami egyrészt otthon high-tech kategóriát jelent, másrészt itt egy nem-kiugróan up-to-date házat.

Az irodában AutoCAD program használata a legjellemzőbb. Az egyetemen alig és otthoni munkám során egyáltalán nem kellett használnom a programot – helyette az otthon legnépszerűbb ArchiCAD-et használtuk -, kevés, még otthoni gyorstalpaló gyakorlás után elég hamar megszoktam a program használatát. Meglepő, hogy mennyire egyszerű és emiatt pontos, praktikus. 3D-s modellezéshez én a jól bevált Google SketchUp programot használom, többen az Autodesk-es Rhino-t használják, aminek elsajátítására egyelőre nem volt még szükség. Ezek mellett gyakran – főleg tervlapok, prezentációs lapok összeállításánál – előkerül az Adobe Creative Suite programcsalád is. Ezen belül a legtöbbet az InDesign és Illustrator programot használom ebben a pillanatban. A fenti programokat az AutoCAD kivételével szerencsére holland és otthoni munkáim során már gyakorlottan használtam.

Ugyancsak kézenfekvő volt a modellezés gyakorlata. Az iroda elég jól felszerelt makettező anyagokból és segédeszközökből: raktáron van több ív szürkelemez, habkarton, a galérián található a „makettezőasztal”. Itt van a habvágó-gép is, hiszen leginkább koncepciómodelleket készítünk az irodában, ezek pedig praktikusan XPS habból készíthetők el leggyorsabban. Történetesen a salzburgi pedagógusképző főiskola koncepciója a makettező asztal felett alakult ki. A prezentációs maketteket a mi számítógépes 3D-s modelleink alapján az innsbrucki Leopold Franzens egyetem építészkarának makettező részlegében készíttetjük, ahol lézertechnológiával szabják le a modell egyes darabjait. Az irodának emellett van egy korszerű plottere, fénymásoló-szkennelő-gépe, a számítógépek konfigurációja is bőven elég az említett programok zökkenőmentes futtatásához.

VÁROS-ÉPÍTÉSZET-KULTÚRA

Már a 2009-es ausztriai építészeti körutunk során is nagyon jó benyomást keltett az ország építészeti kultúrája. A műemlékvédelemtől kezdve a kortárs építészetig, igen nagyvonalúan és precízen kezelik az épített környezetet. Innsbruck talán egyik legszebb kontrasztja építészeti értelemben a középkori eredetű belváros, ami egészen az Inn-folyóig kihúzódik, gyönyörű part menti zártsorú polgárházakkal, és Zaha Hadid két nagy munkája: a Bergiselschanze és a Hungerburgbahn vonala és állomásépületei.

Zaha Hadid munkássága a parametrikus tervezésű, igen nagyvonalú és intenzív, lendületesen megformált épületeiről híres. A megbízást a fenti két épületegyüttesre pályázaton keresztül nyerte el, a Hungerburgbahn-nál a teljes kivitelezésért és költségvetésért is már a pályázati anyagban felelniük kellett. A síugrósánc ad otthont (2008 óta újra) a híres Air&Style snowboard világversenynek, valamint az olimpiai síugrószámoknak is. A ház egy 50 méteres toronyépület, ami egy lendületes mozdulattal illeszkedik a Bergisel domb tetejére, integrálva a sáncot, a lépcsőházat, a tetőkávézót és a lenti lelátókat is, amelyek szinte egyedülálló módon itt aszimmetrikus elhelyezést kaptak.

Ennél valamivel izgalmasabb számomra a Hungerburgbahn vonala és a pálya menti állomásépületek. Az eredeti felvonó vonalát módosították a pályázati anyagban, hiszen az anno viszonylag városszéli elhelyezkedésű volt; cél volt immár behozni a vonalat a városba. Danieltől tudtam meg, hogy eredetileg felszíni vonalat terveztek, de az óváros közelsége és a városi szabályozások miatti rengeteg buktatót és akadályt egyszerűbbnek látták áthidalni azzal a megoldással, hogy részben föld alá helyezik a vonalat. Az első megálló a kongresszusi központnál található, egy – majd a maradék három állomásépületre is jellemző – türkizkék (az Inn színére rímelő) szabadformálású felszíni fejépülettel indítva. A vonal egy furcsa ’S’ alakban ível át a folyón, de még a déli parton feljön a felszínre. Az északi parttól meredekebb lesz a pálya, s még egy megállót beiktatva végül felérkezik a „vonat” Hungerburghoz, ahonnan egyrészt gyönyörű panoráma nyílik a városra, másrészt – ha ez nem lenne elég, márpedig sízőknek nem az – innen indul az igazi sífelvonó Nordkette és Seegrube menedékházakhoz és az ezekhez kapcsolódó pályákhoz, immár 2300 méter körüli magasságban.

Egy nagyon izgalmas  munka David Chipperfield által tervezett Kaufhaus Tirol, ami gyakorlatilag egy belvárosi pláza. Valódi funkcióját – a magyar tendenciákhoz viszonyítva – meghazudtolva egy rendkívül visszafogott, hűvös látszóbeton-architektúrájú színvonalas épület ez. Belső tere nem csak, hogy tágas és remek térélmény nyújt a hatalmas átriumával és keresztül-kasul húzó mozgólépcső-karjaival, hanem az additív világítások, burkolatok is kiemelkedő egyszerűséggel vannak összefogva mind színvilágban, sokaságban és anyaghasználatban.

A város ezek mellett is remek építészeti csemegékkel bír, úgy mint a SOWI egyetemi épületegyüttese, a vasútállomási irányítóépületek, a Eduard Wallnöfer Platz, a szabadonformált látszóbeton térelemeivel (LAAC Architekten), vagy az aut. (Architektur und Tirol – építészeti központ) épülete, amit egy századelei sörfőzdéből alakítottak át, s amelynek elnöke történetesen Daniel Fügenschuh, az iroda vezetőnk…

Ez a tény kellemes meglepetésként ért, hiszen a 2009-es utunk során is megpihentünk egyszer az aut. épületében, s nem mellesleg itt tekintettük meg a Bergiselschanze pályázatra beérkezett maketteket egy kiállítás keretein belül. Ugyanebben az épületben vettem részt egy előadáson március 7-én. „Sto Lecture” előadásrovaton belül Armando Ruinelli, svájci építész munkáiba nyerhettünk bepillantást. Ruinelli és apró irodája (Bündner Architekten) a dél-svájci Soglioban tevékenykedik. Ez egy alig párszáz lakosú tradicionális hegyi falu, ahol a mai épületek és épületátalakítások, -bővítések zömét ez az iroda tervezte és építette. Ruinelli „Themen und Motive” címmel a regionalista alapállású végletekig csiszolt épületeik koncepcióit mutatta be.

Összefoglalás vol.1

Intenzív és tanulságos az itt töltött idő mindezidáig, és ahogy a naptárunkat (mind az irodait, mind a sajátomat) nézem, ez így marad május közepéig is. Szakmai, kulturális és személyes, lélektani szempontból is felbecsülhetetlenül építő tapasztalatokkal gazdagszom.

Innsbruck, 2013. március 18.